tg-ltatsthtetet-06-01

Tegnap – megelőző nyilatkozatháborút, parázs vitát és verbális utóvédharcokat követően – a parlament második olvasatba utalta az ügyészségről szóló törvény módosítását. Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter (SDKÚ) tervezete látszólag kevés embert érint, hiszen az emberek túlnyomó többsége úgy éli le életét, hogy messziről sem lát ügyészt, azonban döntéseik mindannyiunk életét befolyásolhatják, hiszen az Alkotmány nyolcadik fejezete a magánszemélyek, a jogi személyek és az állam jogainak védelmére hatalmazza fel őket.

Igazságügyi miniszterként Žitňanskának az ügyészi rend masszív ellenállásával kellett/kell megküzdenie, miként két ciklussal ezelőtt Daniel Lipšicnek a Speciális Bíróság és Speciális Ügyészség körüli törvények elfogadásakor. Akkor az ellenállás egyik fő személyisége Štefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt. Ő most az ügyészségi reform ellen is tiltakozik, Ladislav Tichývel, az „interregnum” idején a főügyészi tisztséget ellátó helyettessel egyetemben, aki kilátásba helyezte: ha a törvényt elfogadják, az Alkotmánybíróságon fogja megtámadni. Látszólag a „rendi” előjogaikat védik.

Kétségtelen előnye Žitňanská javaslatának, hogy az ügyészség egész rendszerét nyitottabbá és átláthatóbbá tenné, mert jelenleg nem az, sem a kimenet, sem a bemenet szempontjából. Az, hogy az ügyésszé válást, és a középvezetői tisztségek betöltését pályázathoz köti a jelenlegi kinevezéses rendszer ellenében, csak a jelenlegi rendszer haszonélvezőit zavarhatja. A negatív utasítások tilalma (elméletileg) fokozza az egyes ügyészek döntési szabadságát, és elvágja azok lehetőségeit, akik a felsőbb szinteken rendelkeznek jó kapcsolatokkal. Arra azonban jó volna ügyelni, hogy a törvénymódosítás ne keltse azt a látszatot: csak az elmúlt ciklus esetleges visszaéléseire és (fő)ügyész(ség)i baklövéseire kíván reflektálni, hanem egy valóban kvalifikált, általános érvényű megoldás jöjjön létre.

Az ügyészségről szóló törvényt a rendszerváltás, illetve az ország megalakulása óta eltelt időben nem sokat piszkálták, a jelenlegi, 2001-es jogszabály sem tartalmaz lényegi módosításokat a korábbihoz képest. Žitňanskának tehát szinte évtizedek óta megkövült viszonyokat kell átmozgatnia. Aki pedig bemegy az istállóba, annak könnyen ganés lehet a csizmája.

Tegnap a kormányülésen Ľubomír Galko védelmi és Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter soron kívül megegyezett a katonai ügyészek sorsáról. Ezzel hamarosan befejeződik a katonai igazságszolgáltatás felszámolása Szlovákiában. A katonai bíróságok után a katonai ügyészségek is megszűnnek, a hadsereg tagjai felett a polgári bíróságok fognak ítélkezni.

Igaz, a folyamat nem új keletű, még az előző kormány alatt kezdődött, több lépcsőben. A folyamat „mérnöke“ valószínűleg Štefan Harabin akkori, HZDS-jelölte igazságügyi miniszter lehetett, legalábbis ezt támasztják alá a katonai bíróságok szerepéről a sajtóban tett kijelentései, és persze később maga a törvényjavaslat. 2007 novemberében Ján Kovarčík HZDS-es parlamenti képviselő, a védelmi bizottság tagja indítványozta, hogy a rendőrség, a vasúti rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vám- és pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtás dolgozói felett ne a katonai, hanem a polgári bíróságok ítélkezzenek. A javaslat ellen az ellenzéki képviselők sem tiltakoztak, Kovarčík pedig 2008 februárjában a rendőrök jogállásáról szóló törvény módosításához be is nyújtotta javaslatát, mely az ellenzék obstrukciós kísérlete ellenére 76 szavazattal elfogadtatott. Így a katonai bíróságok hatáskörében már csak a mintegy 20 ezer fős hadsereg állománya maradt, amely körében a bűnözési ráta kimondottan alacsony. Jogos a kérdés: melyik húszezer fős, törvénytisztelő mintapolgárok lakta város számára tartanak fenn önálló bíróságot?

Következő lépésként a parlament 2009 februárjában úgy döntött, áprilistól megszűnnek a katonai bíróságok. Egy évet hagytak annak igazolására, hogy a 20 ezer fős hadseregre felesleges húsz bírót és 58 egyéb alkalmazottat fizetni. A katonai bírósági rendszer fennállásának utolsó teljes évében a bíróságok 263 személy felett ítélkeztek. Úgy véljük, az alapvető hibát a törvényhozás nem akkor követte el, amikor kimondta a katonai bíróságok megszűnését, illetve nem most követi el, amikor ugyanerre készül a katonai ügyészségekkel kapcsolatban, hanem akkor, amikor a hadseregen kívüli egyéb fegyveres testületek dolgozóit kivonta a katonai igazságszolgáltatás alól.

A fegyveres testületek dolgozói különleges emberek, külön törvény rendelkezik róluk, és olyan jogosítványokkal bírnak - az igazoltatástól a fegyverhasználatig terjedő spektrumon -, melyekkel a szülésznők, a csaposok, a Linux-rendszergazdák stb. nem. Jó lett volna, ha különlegességüket a felelősségre vonás során is megőrzik. A korábbi rendszer alkalmas volt arra, hogy felül tudjon emelkedni azokon az összefonódásokon, melyek a helyi igazságszolgáltatás és a rendőrség között kétségkívül léteznek a szoros munkakapcsolat miatt. Éppen ezért lett volna az állami rendőrség esetében különösen indokolt az előző rendszer fenntartása. Az ügyészségről szóló törvény módosítása, s ennek keretében a katonai ügyészségek felszámolása már csak az utolsó szög egy rendszereket túlélő, zömmel jól működő, a célcsoportra elrettentő erővel bíró, így társadalmilag hasznos intézményrendszer koporsójába.
(Ebben a posztban két korábbi bejegyzés részletei is felbukkannak:vagy tények, vagy továbbra is úgy gondolom.)

Követhetsz  Twitteren is.