tg-ltatsthtetet-06-01

Azt hiszem, a kopasznak is hajmeresztő: szólást arra szokták alkalmazni, ami ma Komáromban történt. Az eset példátlan, bár ezt a bandát ismerve meglepőnek nem nevezhető: Rober Fikó fogta, és kitiltotta egy szomszédos ország államfőjét. Ezzel sok on-line és vonulós szerkesztő bágyadt péntek délutánját b@szta szét.

Mivel különböző sajtóorgánumok számára egész nap csak ezzel a kérdéssel foglalkoztam, estére már csak a „kurvaanyját” rezignáltsága maradt. De pár skicc erejéig ássunk vissza. A ventillátorba a Pravda szerdai száma szart bele, melynek címlapján, vezető anyagában és kommentárjában is az volt a témája, hogy Sólyom László provokál. Pedig szerda reggel még senki nem provokált, csak a Pravda. Erre jött aztán a masszív kormányzati offenzíva, augusztus 21 szerencsétlen emlegetése. 1968 augusztusáé. Hogy akkor a magyarok bevonultak, és ezen a napon jön ez a Sólyom Arról az apró tényről feledkeztek meg, hogy a Varsói Szerződés csapatai nem maguktól jöttek be, hanem a csehszlovák elvtársak invitálására.

A látogatást a három legfőbb szlovák közjogi méltóság közös nyilatkozatban bírálta, a parlament külügyi bizottságának elnöke éles szavakkal ostorozta, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt szerint Sólyom a magyarországi feszültséget exportálja

Közös nyilatkozatban kelt ki Ivan Gasparovic államfő, Pavol Paska házelnök és Robert Fico miniszterelnök a magyar elnök mai komáromi látogatása ellen. "Szlovákiával szembeni tudatos provokációnak tekinti a három legfőbb közjogi méltóság, hogy Sólyom László pénteken Komáromba látogat, ahol részt vesz a városban újonnan felállított Szent István-szobor avatási ünnepségén" – áll az általuk kiadott nyilatkozatban. A három legfőbb közjogi méltóság tudatos provokációnak tartja a vizitet, sajnálattal állapítja meg, hogy Sólyom László látogatása ilyen körülmények közepette "nem megfelelő", és "Sólyom László ezen a napon nem szívesen látott vendég a Szlovák Köztársaságban".

Robert Fico kormányfő a magyar nagykövetség augusztus 19-én tartott ünnepi fogadását követőn újságíróknak nyilatkozva úgy fogalmazott: "ha a magyar államfő pénteki látogatása idején Komáromban valami történik, akkor azért Sólyom László fogja viselni a felelősséget". Fico szerint nem tudják, és nem is akarják megakadályozni azt, hogy Sólyom Komáromba menjen, de azt sem tudják megakadályozni, hogy a Szlovák Testvériség, vagy más szélsőségesek provokációra használják fel az elnöki látogatást.

A Magyar Koalíció Pártja elhatárolódik Robert Fico miniszterelnök Sólyom Lászlót bíráló kijelentéseitől. Az MKP szerint az esetleges konfliktusokért Robert Fico miniszterelnök lesz felelős. A párt ugyancsak elutasítja Fico manipulációit. Véleményük szerint a kormányfő ezzel a koalíción belüli feszült helyzetet kívánja palástolni.

"A kormányfő kijelentései egyenesen bátorítják a szélsőségeseket, hogy konfliktust szítsanak Komáromban, ezért ezeket a kijelentéseket nagyon veszélyesnek és felelőtlennek tartjuk egy európai uniós ország miniszterelnökétől" - áll a párt nyilatkozatában.

Az MKP-ból kivált képviselők által alapított Híd szerint szerencsétlen, hogy egyetlen szlovák politikust sem hívtak meg a szoboravatásra. A párt nyilatkozata legalábbis meglepőnek mondható, mivel Bastrnák Tibor polgármester is a párt tagja.

Sólyom László augusztus 21-i komáromi látogatásának egyik politikai célja a Híd támogatása, és a magyarországi belpolitikai feszültség exportja - jelentette ki Anna Belousovová, a Szlovák Nemzeti Párt első alelnöke. "Mivel Bastrnák Tibor komáromi polgármester meghívására érkezik, aki parlamenti képviselő és a Híd tagja, politikai látogatásról van szó, ami a Híd támogatása" - fejtette ki.

Belousovoá szerint ha a Híd az együttműködés és a megértés pártja, Bugárnak utasítania kellene a polgármesterét, hogy helyezze el méltó helyre Cirill és Metód szobrát, mely már évek óta a Matica slovenská székházának homlokzatán van elhelyezve.

Sólyom László látogatását bírálta a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió elnöke, Mikulás Dzurinda volt miniszterelnök, és a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom is. Hogy lehetséges az, hogy Bastrnák saját hazájának elnökét nem hívta meg egy ilyen rendezvényre? - tette fel a kérdést Dzurinda.

A csütörtökön kirobban Sólyom-hisztéria pénteken már a kora reggeli órákban folytatódott. A szlovák külügyi tárca szóvivője közleményt adott ki, melyben arról tájékoztatott, Miroslav Lajcák külügyminiszter csütörtök este Heizer Antal nagykövet útján arra kérte Sólyom Lászlót, „tekintettel a pillanatnyi légkörre és az események aktuális alakulására, ma ne utazzon Szlovákiába”.

Heizert Ivan Gasparovic államfő is magához rendelte. Az elnöki hivatalban folytatott megbeszélésen a diplomata útján arra kérte magyar partnerét, mérlegelje, elutazik-e Komáromba. "A nagykövet úrnak tolmácsoltam, nyugtalanít a látogatás formája. Örülni fogok, ha az elnök úr komolyan veszi aggodalmamat" - mondta. Az elnök megemlítette, augusztus 21. fekete nap Csehszlovákia történetében.

A szlovák államfő úgy fogalmazott, ha Sólyom nem tartja tiszteletben kérését, akkor a látogatásra nem tud másként tekinteni, mint feszültségszításra. "Ez azonban nagyon rossz lenne. Ezért döntésének nagyon fontos szerepe lesz kétoldalú kapcsolataink további alakulásában" - mondta. Gasparovic azt állítja, Sólyom látogatása nem magánjellegű, mivel nyilvános helyen fog szerepelni, és találkozik a város vezetőivel, "ez is azt jelzi, hogy egy adott célt követ, hisz a történelmi Magyarország más területeire is ellátogatott hasonló módon, így kikövetkeztethetjük, mi a valódi célja." Azt azonban kizárta, hogy a látogatás miatt Szlovákia megszakítaná diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. Kiemelte, Sólyommal nagyon jó a kapcsolata, ha azonban sor kerül a látogatásra, akkor olyan helyzet fog kialakulni, melynek nyomán új utakat kell keresni a kommunikációban. A két államfő legközelebb a visegrádi országok államfőinek csúcsértekezletén találkozik, Gasparovic jelezte, itt szeretne kétoldalú tárgyalást folytatni magyar partnerével.

Heizer Antal a találkozó után nem nyilatkozott.

Sólyom László ma nem szívesen látott személy Szlovákiában, ismételte meg Robert Fico miniszterelnök Pozsonyban, a Csalogány-völgyi temetőben, Alexander Dubček sírjánál tartott megemlékezés után.

Fico szerint "a magyar államfő látogatásának célja egyértelműen a provokáció, annak is a legdurvább formája". Fico attól tart, hogy a ma délutáni látogatás miatt egész programját le kell mondania, ugyanis mindkét országban szervezkednek a szélsőségesek. A kormányfő újra megismételte, ha valamilyen konfliktus történik Komáromban, azért Sólyom lesz a felelős. Azt sem zárta ki, hogy összeül a Biztonsági Tanács az ügy miatt. A kormányhivatal hivatalos közleményben tudatta, Fico minden délutáni programját lemondta.

Péntek délután Ján Lajcák, a szlovák diplomácia vezetője tartott értekezletet a Pozsonyba akkreditált diplomatéknak. Itt elmondta, jóllehet, ez egy kétoldalú esemény, fontos, hogy Szlovákia megfelelően reagáljon rá. A megfelelő reakció nem sokat váratott magára. Robert Fico miniszterelnök rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megtagadja Sólyom Lászlótól a beutazás lehetőségét. Erről diplomáciai jegyzékben tájékoztatta a magyar nagykövetség munkatársát. Ján Packa országos rendőrfőkapitánynak kellett volna figyelmeztetni Sólyom Lászlót a komáromi Erzsébet-hídon arra, hogy nemzetközi jogot sért, ha az ország területére lép. Erre azonban nem került sor. Sólyom László a hídon rögtönzött sajtótájékoztatót. Itt elmondta, két szövetséges ország kpcsolatában megmagyarázhatatlan egy ilyen esemény. „Ez két szövetséges állam kapcsolatában megmagyarázhatatlan és kimenthetetlen lépés, különös tekintettel a kitiltás indokolására, vagyis arra, hogy biztonsági kockázatot jelente a jelenlétem” – mondta. A magyar elnök szerint a szlovák fél már két hónapja tudott komáromi útjáról. „Remélem, hogy az utolsó napok hisztériája a legfelsőbb állami szinteken nem a szlovák nép érzelmeit tükrözi” – jelentette ki a magyar államfő. Sajnálta, hogy nem mondhatta el beszédét a szoboravatáson, mely éppen arról szólt, hogy Szent István közös királya volt a szlovák és a magyar népnek.

Komáromban egyébként rendkívüli rendőri intézkedéseket foganatosítottak. Jelen volt az országos és a kerületi rendőrfőkapitány, a járási rendőrkapitány, valamint több száz egyen- és civil ruhás rendőr. Az ünnepséges a Szlovák Nemzeti Párt és a Szlovák Nemzeti Egység szimpatizánsai bekiabálásokkal és fütyüléssel igyekeztek megzavarni.

Robert Fico ezúttal túl messzire ment. Amit tett, példátlan. A TA3-ban ki is fejtette frusztrációjának okát: a magyarok úgy szaladoznak Dél-Szlovákiában, mintha az egy magyarországi járás lenne. Nem és nem tudja feldolgozni, hogy bizony – egyre kevesebbe ugyan, de – itt élünk mi is. Hogyaszongya, neki nem Szent István, hanem Svatopluk volt a legnagyobb királya.

Fico slotább akar lenni Slotánál. Erről már egy korábbi posztban, és egy másik helyen is értekeztünk. Jönnek a választások, és a nemzeti húrokon nagyon szép dolgokat le lehet pengetni Szlovákiában. A nemzetiek pedig stabil szavazók. Most elsősorban nekik játszott, meg azoknak, akik a fórumokra írogatnak. Na azokkal működjön együtt a Bugár Béla…

Fico újra megmutatta, ki az kakas ezen a szemétdombon. Nekiveselkedhetnénk a háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi-i indulatával, de felesleges. Folytatni kell a nemzetközi porondon való mószerolást, ahogy eddig is, el kell menni szavazni, és addig sok jó blogbejegyzést írni.

Anna Belousovová, Ján Slota nemzeti vezető által egykor letehenezett, a nagy nemzeti integráló összeborulás után azonban keblére ölelt legnemzetibb honleány e héten dominaként lépett fel: simizett és ütött egyidejűleg. Még jó, hogy ehhez nem vett latexruhát, illetve, hogy a lovaglópálcát a termen kívül hagyta. Különben a hardcore szexlapok szerkesztői is járnának az SNS sajtótájékoztatóira.

A nemzeti simogatást ezúttal egy komáromi kisdiák, bizonyos Sólyom Lacika kapta, annak ellenére, hogy legfeljebb olyan szinten beszél szlovákul, ahogy Dušan Čaplovič miniszterelnök-helyettes magyarul. A nemzetiek ezzel bizonyították, egy-két jó szavukra bárki méltó, aki ötnél több kamera előtt kimondja, hogy a szlovákiai magyarságnak a többi európai kisebbséghez képest jóval több joga van. S ez így ugyan nem hangzott el a Selye Jánosról nevezett oskola ebédlőjében rendezett vidám kultúrműsorban, de sebaj. A nemzetiek így szerették volna hallani. (Egyébként érdekes dolog ez a nemzeti percepció. Abban az időben, amikor még az alapiskola padjait koptattam, a boltokban hiánycikk volt a honismeret órán használt Csehszlovákia térképsablon. A rettegett, és háta mögött – negyedszázad elteltével talán már nyugodtan leírhatom – Debellának nevezett Sz. tanító néni órájára úgy kellett kivágnunk, rajzlapból. Ez a folyamat egy egésznapos, emberpróbáló projekt volt. Lehet, hogy csak bennem alacsonyabb az átlagnál az absztrakció képessége, de – miközben nyiszáltam a rajzlapot – én biz' Szlovákia formája, és a között a szalámi között, melyet szülém a tízóraira kapott szendvicsbe csomagolt – persze, nem mindennap, mert Juhász R. József: Van még szalámi című kötette gyermekkoromban értelmezhetetlen lett volna, ugyanis szalámi nem mindig volt (és a banánért is sorba kellett állni, de ez most nem tárgya ennek az írásnak) –, az ég adta világon semmi összefüggést nem véltem felfedezni. Nem volt ez másként David Černý Entropa nevű kiállítása kapcsán sem. A Magyarország-ábrázoláson a dinnyékbe buján hatoló falloszként meredő méretes szalámirudakat azonnal felismertem, és telefonos segítség igénybe vétele nélkül téliszalámiként azonosítottam – a cseh állami ČTK hírügynökség fotósa viszont csabai kolbászként látta, égbekiáltó! Ugyanez Szlovákia esetében nem volt ilyen egyszerű. Nem így Anna Belousovovának, aki 49 év után először simán elhitte, hogy hazája egy szalámi. Jó neki! Egy tanult kollégám szerint nem szalámi, legfeljebb disznósajt. Szerintem max. kötözött sonka. De én nem rendelkezem húsipari végzettséggel. A hisztérikus reakció láttán a művész elégedetten dörzsölheti a kezét. Ugyan a honoráriumot visszafizette, de nevét a kortárs képzőművészet iránt a legkevésbé sem érdeklődők is megismerhették.)

A nemzeti pofon is Komáromba vándorolt, Petheő Attila és népi zenekara kapta. Biztosan nagyon hálásak érte. A szlovák sajtó ugyanis eredetileg jelentőségének megfelelően kezelte táblaállító megemlékezésüket. Így fordulhatott elő, hogy miként a kommunizmusban, a bíráló kommentár hamarabb jelent meg, mint a hír. A nemzeti hév, ahogy Putyin a gázcsapot, úgy zárta volna el a Csemadok egyébként nem létező állami támogatását, mert az, pontosabban annak egy szervezete egynyelvű táblát merészelt állítani. Lássuk be, egy kopjafába sokkal nehezebb lett volna belekötni, ráadásul a rovásírásos szövegről Belousovová nem tudta volna megmondani, milyen nyelven van. Az is nehezen érthető, miért lett hirtelen ennyire fontos, hogy megemlékezzenek egy különösebb eredményt nem hozó politikai rendezvény 15. évfordulójáról, ha a tizedikről csak zárt körben emlékeztek, vagy legalábbis annak kapcsán közterületen nem állítottak fel semmi olyant, ami maradandó. Az viszont valóban kár, hogy államnyelven nem került rá a felirat. Ez lett volna ugyanis az egyetlen módja annak, hogy Anna Belousovová is elolvashassa: a tábla nem irányul senki ellen. Csak egy újabb tábla. Mert emléktáblában meg kopjafában jók vagyunk, mi felvidéki magyarok, ráadásul ezek költséghatékonyabbak egy lovas szobornál. Ha a helyzet úgy hozza, még le is leplezzük önmagunk emléktábláját, mint azt hétfőn a Selye János Egyetemen Csáky Pál és Szigeti László tette. Tizenöt éve még beszéltünk az autonómiáról, ma már csak arról beszélünk, hogy tizenöt éve beszéltünk róla.
Már kevesebb mint két hónap választ el bennünket a köztársaságielnök-választástól, s a mezőny kezd egyre telítettebbé válni. Az államfőválasztási verseny egyik kulcsszereplője, az eddigi összes megmérettetésen induló, ám rokonságán és baráti körén túl szimpatizánsokra nem találó Július Kubík már visszalépett.

Elsőként Dagmar Bollová, kommunista honanyából lett független jelölt adta le a támogató aláírásokat tartalmazó íveket; kérdés, hogy a választók tudják-e tekintélyes mozgalmi múltját feledni.

Őt tegnapelőtt František Mikloško követte. A legutóbbi, a kormányoldal számára ziláltnak mondható voksolás során „pártunk” azt tanácsolta, őt támogassuk. Ennek aztán az lett a következménye, hogy az első forduló idején jobbára kimentünk a kertbe, vagy családi programot szerveztünk, a második fordulóban pedig – nehogymá’ az a másik nyerjen – Ivan "starý ujo" Gašparovičra szavaztunk. A hazai politikai élet e sokat próbált matadora tegnap jelentette be, amit már mindenki tudott vagy fél éve: igen, ő is indulni fog. Egy decemberi közvélemény-kutatás szerint az oktatási törvényt alá nem író, és a magyar iskolák létét tagadó úgymond államférfi az első körben nyerne. De hát nem közvélemény-kutatást kell nyerni…

Az íveket még Iveta Radičová sem adta le, viszont azt is tudtuk már jó ideje, hogy ő is fog indulni. Kérdés, hogy patriarchális társadalmunk képes lenne-e megválasztani egy nőt, hiszen a politikailag súlyosan inkorrekt Pavol Paška házelnök a választási időpontok kihirdetésekor is „elnök úrról” beszélt, ez abban az időben, mikor három női jelölt is ringbe száll, több mint a pc beszédmód áthágása: bunkóság; és itt óvnék az obamai párhuzamtól, hisz a miénkénél lényegesen fejlettebb amerikai demokráciában is csak negyvennegyedszerre sikerült az előzőektől már első ránézésre különböző politikust választani a legmagasabb posztra. A 2006-os kormányváltás óta megerősödött az az azelőtt sem jelentéktelen, ám jóval kevesebb külső támogatást kapó réteg, amely számára a nemzeti témák az elsődlegesek. Számukra egy magyarul is hirdető elnökjelölt nem lehet nyerő. Pedig az országra ráférne már egy olyan köztársasági elnök, aki nem azért van ott, mert ő a kisebbik rossz. Érdekes hónapok elé nézünk.