A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Akkoriban ezt írtuk róla. Most mondhatnánk ilyeneket, hogy Nem feledünk!, meg hasonlók, de én legfeljebb egy Emlékezzünk!-et tudnék kipréselni magamból ez ötödik évforduló alkalmából. Nem lettem sem magyarabb, sem kevésbé magyar attól, hogy nincs kettős állampolgárságom – amit tkp. nem is akartam –, és ők sem lettek azok. Nem öltök ma fekete ruhát, nem gyújtok gyertyát stb. Viszont az MSZP-SZDSZ-kampányt 5 év távlatából is rendkívül visszataszítónak tartom. Ennyi.
Megjelent németül Zelei Miklós: A kettézárt falu című, Kisszelmenc és
Nagyszelmenc második világháború végi kettévágásának történetét feldolgozó
dokumentumregénye: Das entzweigesperrte Dorf címmel.
A könyvnek és a körülötte
kibontakozott emberi jogi küzdelemnek fontos szerepe volt abban, hogy hosszas
halogatás és ígérgetés után 2005. december 23-án az egykori
szovjet–csehszlovák, ma ukrán–szlovák határral kettévágott ikerfalu schengeni
országhatárán gyalogos-biciklis nemzetközi határátkelő nyílt. A határnyitás
számos új problémát hozott, de megszűnt a két településrész zsákfalu állapota,
ami kétségtelenül pezsdülést hozott Szelmencnek és környékének az életébe.
Tovább javítja majd Ungvidék és Észak-Bodrogköz,
de az egész kelet-szlovákiai régió gazdasági életét is, amikor a közelben
személy- és teherautós forgalomra alkalmas átkelő nyílik majd. A kettézárt falu
német kiadásához írt előszavában erről ezt írja Zelei: „Kisszelmencre, s
a körülötte éledező kárpátaljai településekre, Nyugat-Ukrajnának e magyarok
lakta szegélyére nemcsak Nagyszelmencen keresztül vezet út, hanem a közeli
Dobóruszka (Ruská) felől is. A második világháború végén azonban ezt az utat is
lezárták a szovjet vasfüggönnyel, amelynek ma már csak rozsdásodó roncsai
láthatóak, ha Szlovákiából, a dobóruszkai faluszélről átbámulunk Ukrajnába,
Kisszelmenc felé. Ma már európai uniós csúcstechnika, kamerák, önműködő
éjjellátók, keresztbe fektetett betonoszlopok őrzik a változatlanságot, a
gazdasági sorvasztást. Holott a régió fejlődni akar a határok ellenére, a
határok fölött.
Mindkét ország önkormányzati és civil kezdeményezői már évek óta harcolnak
azért, hogy itt autós átkelő nyíljon a schengeni határon. A két ifjú állammal,
Szlovákiával és Ukrajnával vívott küzdelmük reménytelennek tűnik. Ukrajnából a
szokásos jól van-válaszok érkeznek, a szlovák kormány pedig hallgat.
De nem fog így maradni.
E soha véget nem érő történet új fejezete a dobóruszkai határállomás
megnyitásáról fog beszámolni.”
Az élet úgy hozta, hogy ez a bejegyzés a kilencszázadik A hírlapíró és a halál blogon.Emiatt nem írunk önálló posztot, mert az öncél lenne, és a blog minőségét(?), sikerességét(?), nemtudommijét(?) nem a posztok, de még csak nem is a látogatók száma jelzi. Egy (jobbára) polblog sosem versenyezhet a Japán csajokkal. Köszönöm olvasóim türelmét. A cél most a következő 900 poszt megírása...
Ma a "kárpátaljai magyar irodalom" blogját szeretném népszerűsíteni. Azért élek ezzel a túlzó kifejezéssel, mert ha a HTM irodalomról van szó, akkor ukrajnai írót alig valaki tud mondani, a valamennyire tájékozottak viszont legalább Balla D. Károly nevét ismerik. Az Új Szó szombati számában a szerző arról vall, szükségből erényt kovácsolva hogyan lett "bősz blogger". Ahogy magam is írtam egy helyen, a HTM kifejezés a virtuális térben hála Istennek nehezen értelmezhető.
Lassan harminc éve végzek ilyen-olyan szerkesztői munkát. Gondoztam politikai napilap szépirodalmi publikációit, szerkesztettem antológiákat és tankönyveket, alapítottam két irodalmi folyóiratot, vezettem magánkiadót – de minden szerepem a gúzsba kötött táncoséhoz hasonlított. Saját elképzeléseim egyfelől és a többé-kevésbé mindig mostoha „körülmények” másfelől – ezek között egyensúlyoztam és kötöttem kompromisszumot napi rendszerességgel. A rendszerváltásig főként a politikai elvárások határoltak be, utána a gazdasági ellehetetlenülés. Illetve az is, hogy működésemet egy speciális nemzetiségi-kisebbségi kontextusba kellett helyeznem és (helybéli források híján) meg kellett felelnem a határon túli magyar kultúra anyaországi finanszírozását övező elvárásoknak. Minthogy erre kevéssé mutatkoztam alkalmasnak (és hajlandónak), felhagytam mindenfajta szerkesztői és kiadói munkámmal. Illetve dehogyis! Mire a „földi” körülmények számomra elfogadhatatlanná váltak, addigra már kis birtokot foglaltam magamnak az „égen”. Éppen akkor, amikor már nagyon elegem volt a pályázatokból és kuratóriumokból, a nyomdászokból, könyvelőkből és terjesztőkből, leginkább pedig abból, hogy az alig létező kárpátaljai magyar irodalom és kultúra támogathatóvá turbósítása lett üzemszerű napi feladatom. Hagytam hát a mosott ruhát másra, és nyűgeim nélkül felmentem nem is padlásra, hanem sokkal magasabbra, a világhálóra. Mivel megtanultam a webmesterség alapjait, a honlapalapításhoz nem volt szükségem se pályázatra, se nyomdászra, se terjesztőre. Görcseimtől az szabadított meg végleg, hogy megértettem: az interneten én nem vagyok határon túli, nem vagyok kisebbségi, senki nem ismeri el erényemül a sorsverést.
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek