Tegnap – megelőző nyilatkozatháborút, parázs vitát és verbális utóvédharcokat követően – a parlament második olvasatba utalta az ügyészségről szóló törvény módosítását. Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter (SDKÚ) tervezete látszólag kevés embert érint, hiszen az emberek túlnyomó többsége úgy éli le életét, hogy messziről sem lát ügyészt, azonban döntéseik mindannyiunk életét befolyásolhatják, hiszen az Alkotmány nyolcadik fejezete a magánszemélyek, a jogi személyek és az állam jogainak védelmére hatalmazza fel őket.
Igazságügyi miniszterként Žitňanskának az ügyészi rend masszív ellenállásával kellett/kell megküzdenie, miként két ciklussal ezelőtt Daniel Lipšicnek a Speciális Bíróság és Speciális Ügyészség körüli törvények elfogadásakor. Akkor az ellenállás egyik fő személyisége Štefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt. Ő most az ügyészségi reform ellen is tiltakozik, Ladislav Tichývel, az „interregnum” idején a főügyészi tisztséget ellátó helyettessel egyetemben, aki kilátásba helyezte: ha a törvényt elfogadják, az Alkotmánybíróságon fogja megtámadni. Látszólag a „rendi” előjogaikat védik.
Kétségtelen előnye Žitňanská javaslatának, hogy az ügyészség egész rendszerét nyitottabbá és átláthatóbbá tenné, mert jelenleg nem az, sem a kimenet, sem a bemenet szempontjából. Az, hogy az ügyésszé válást, és a középvezetői tisztségek betöltését pályázathoz köti a jelenlegi kinevezéses rendszer ellenében, csak a jelenlegi rendszer haszonélvezőit zavarhatja. A negatív utasítások tilalma (elméletileg) fokozza az egyes ügyészek döntési szabadságát, és elvágja azok lehetőségeit, akik a felsőbb szinteken rendelkeznek jó kapcsolatokkal. Arra azonban jó volna ügyelni, hogy a törvénymódosítás ne keltse azt a látszatot: csak az elmúlt ciklus esetleges visszaéléseire és (fő)ügyész(ség)i baklövéseire kíván reflektálni, hanem egy valóban kvalifikált, általános érvényű megoldás jöjjön létre.
Az ügyészségről szóló törvényt a rendszerváltás, illetve az ország megalakulása óta eltelt időben nem sokat piszkálták, a jelenlegi, 2001-es jogszabály sem tartalmaz lényegi módosításokat a korábbihoz képest. Žitňanskának tehát szinte évtizedek óta megkövült viszonyokat kell átmozgatnia. Aki pedig bemegy az istállóba, annak könnyen ganés lehet a csizmája.
2011. március 24. 14:00
Túl az ügyészségen
2011. február 17. 19:12
Katonai ügyész, civilbe!
Tegnap a kormányülésen Ľubomír Galko védelmi és Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter soron kívül megegyezett a katonai ügyészek sorsáról. Ezzel hamarosan befejeződik a katonai igazságszolgáltatás felszámolása Szlovákiában. A katonai bíróságok után a katonai ügyészségek is megszűnnek, a hadsereg tagjai felett a polgári bíróságok fognak ítélkezni.
Igaz, a folyamat nem új keletű, még az előző kormány alatt kezdődött, több lépcsőben. A folyamat „mérnöke“ valószínűleg Štefan Harabin akkori, HZDS-jelölte igazságügyi miniszter lehetett, legalábbis ezt támasztják alá a katonai bíróságok szerepéről a sajtóban tett kijelentései, és persze később maga a törvényjavaslat. 2007 novemberében Ján Kovarčík HZDS-es parlamenti képviselő, a védelmi bizottság tagja indítványozta, hogy a rendőrség, a vasúti rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vám- és pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtás dolgozói felett ne a katonai, hanem a polgári bíróságok ítélkezzenek. A javaslat ellen az ellenzéki képviselők sem tiltakoztak, Kovarčík pedig 2008 februárjában a rendőrök jogállásáról szóló törvény módosításához be is nyújtotta javaslatát, mely az ellenzék obstrukciós kísérlete ellenére 76 szavazattal elfogadtatott. Így a katonai bíróságok hatáskörében már csak a mintegy 20 ezer fős hadsereg állománya maradt, amely körében a bűnözési ráta kimondottan alacsony. Jogos a kérdés: melyik húszezer fős, törvénytisztelő mintapolgárok lakta város számára tartanak fenn önálló bíróságot?
Következő lépésként a parlament 2009 februárjában úgy döntött, áprilistól megszűnnek a katonai bíróságok. Egy évet hagytak annak igazolására, hogy a 20 ezer fős hadseregre felesleges húsz bírót és 58 egyéb alkalmazottat fizetni. A katonai bírósági rendszer fennállásának utolsó teljes évében a bíróságok 263 személy felett ítélkeztek. Úgy véljük, az alapvető hibát a törvényhozás nem akkor követte el, amikor kimondta a katonai bíróságok megszűnését, illetve nem most követi el, amikor ugyanerre készül a katonai ügyészségekkel kapcsolatban, hanem akkor, amikor a hadseregen kívüli egyéb fegyveres testületek dolgozóit kivonta a katonai igazságszolgáltatás alól.
A fegyveres testületek dolgozói különleges emberek, külön törvény rendelkezik róluk, és olyan jogosítványokkal bírnak - az igazoltatástól a fegyverhasználatig terjedő spektrumon -, melyekkel a szülésznők, a csaposok, a Linux-rendszergazdák stb. nem. Jó lett volna, ha különlegességüket a felelősségre vonás során is megőrzik. A korábbi rendszer alkalmas volt arra, hogy felül tudjon emelkedni azokon az összefonódásokon, melyek a helyi igazságszolgáltatás és a rendőrség között kétségkívül léteznek a szoros munkakapcsolat miatt. Éppen ezért lett volna az állami rendőrség esetében különösen indokolt az előző rendszer fenntartása. Az ügyészségről szóló törvény módosítása, s ennek keretében a katonai ügyészségek felszámolása már csak az utolsó szög egy rendszereket túlélő, zömmel jól működő, a célcsoportra elrettentő erővel bíró, így társadalmilag hasznos intézményrendszer koporsójába.
(Ebben a posztban két korábbi bejegyzés részletei is felbukkannak:vagy tények, vagy továbbra is úgy gondolom.)
Követhetsz Twitteren is.
2009. máj 27. 11:16
Bírók, ügyészek, el a lista farkáról! - avagy kiben miért nem bízunk
Az utolsó előtti helyen az ügyészség végzett. Ez nem csoda. Az átlagemberek túlnyomó többségének fogalma sincs, mi az ügyészség feladata és szerepe egy ilyen-olyan peres eljárás során. Arról, hogy rengeteg ügyész becsületesen végzi a munkáját, ritkán érkezik hír, arról viszont igen, hogy amikor Pázmányról volt szó, akkor egy óra alatt elkészült az ügyészi állásfoglalás, vagy hogy Malina Hedvig ügyét ezek fogják vissza (manifeszt módon, mert látens módon valszeg nem tudom, ki sziszeg a háttérben – a kifejezés megalkotásáért külön köszönet Tizedes blogger kollégának) már 3 éve...
Az, hogy a bíróság miért végzett a tökutolsó helyen - a lakosság csupán 31 százalékának bizalmát élvezi, ami siralmas - egyértelmű. Az ombudsmani jelentés minden évben megjegyzi, hogy a jogok betartásának számonkérhetősége borzalmas szinten van az országban, és nagyon gyakori az időhúzás a testületek részéről. Vannak olyan elrettentő esetek is, hogy a gyerek már felnőtt, mire megítélték a gyerektartást. Vagy az évtizedekig húzódó örökösödési perek, melyek alatt a "színesfémtolvajok" szétlopják az örökség tárgyát... És akkor még nem is beszéltünk a "komoly" ügyekről (ez alatt most a nagy, drasztikus bűnügyeket értem, természetesen egy gyermekével egyedül maradt nőnek az is nagyon komoly ügy, ha nem kap gyerektartást 18, vagy akár „csak” egy évig.). A bíróságnak Szlovákiában semmilyen tekintélye nincs, tanúk és szabadlábon védekező vádlottak tömkelege nem jár el a tárgyalásokra, és a jogrend annyi kibúvót tesz lehetővé a vádlottak és ügyvédeik számára, hogy az már kutyakomédiába fullasztja az igazságszolgáltatást, lásd BMG-ügy, ahol felváltva betegedtek meg a vádlottak és a védők, hónapokon át.
Ugyancsak érthetetlenek és indokolatlanok az egyes tárgyalások közötti irdatlan szünetek. Péládul a vécéablakos Červenka ügyében tárgyaltak áprilisban egyszer, májusban egyszer, és legközelebb szeptemberben fognak. Tessék mondani, bíró urak, negyedéven át mit csinálnak? Ez főként akkor kínos, ha a vádlott vizsgálatiban van, és ott esetleg még análisan is inzultálják. Szóval a Jóisten mentsen meg bárkit is attól - főként gazdasági és vagyonjogi ügyekben -, hogy szlovák bíróságon kelljen érvényesítenie az igazát.
A szakszervezetek 33,6-tal hátulról a harmadikok, ők a jelenlegi kormány hímvesszején lovagolnak, illetve magashegyi rektális túrákat tesznek Ficónál, így rájuk kár a szót vesztegetni.
A nem újságíró is könnyedén azonosulhat azzal, hogy a parlament csak 39,7, a rendőrség pedig csak 42,1 százalékos bizalmat kapott. Az eredmény - megint csak hangsúlyozzuk - nem az egyes személyek munkájának, hanem a testületnek szól. És bár mindkettő végez komoly munkát is, az imidzsükhöz képest még ez a helyezés is túl jó.
Az Alkotmánybíróság a 6. helyen végzett. De a felmérés még a Speciális Bíróságot felszámoló határozat előtt végezték, így az eredmény ma valszeg más lenne.
Na de nézzük a listát:
államfő 62,2
önkormányzat 54,7
Alkotmánybíróság 53
egyházak 52,4
belügyminisztérium 49,1
kormány 48,1
rendőrség 42,1
parlament 39,7
szakszervezetek 33,6
ügyészség 32,8
bíróságok 31
És akkor jöjjön a TOP3:
3. védelmi ministry 66,7 - nos, ezt nem igazán értem, főképp emiatt vannak kétségeim a felmérést illetően. Mert tanítóból sokkal több van, mint katonából, ilyen alapon az oktatási tárca is lehetne itt, de hát azt nem vették fel a listára...
2. hadsereg 81,9 - itt a válasz egyértelmű: a sereg ilyen nagy monolitikus struktúra. A kívülálló nem igazán tud róla semmit. Nem tudja, hogy a minisztérium cégeinek nagy része veszteséges, mert kilopják belőlük a pénzt, az állam meg pótolja. Nem tudja, hogy az Aligátor nevű harcjárműbe a piaci ár többszöröséért vettek váltókat. A botrányaik is a fegyveresektől őrzött objektumok falai között maradnak. Ma gyakorlatilag az ember akkor kerül kapcsolatba a hadsereggel helyőrséggel rendelkező városokon kívül, ha a Katonai Erdők Állami Vállalat területére lép illetéktelenül, és ezért a katonai rendőrség megbírságolja 10-20 euróra. Mivel azonban ma már alig túrázik valaki, ez ilyenek száma csekély. Csak azt tudjuk, hogy a hadsereg van. Tulajdonképpen nem csinálnak semmit, de azt jól. Ezért a bizalom.
És a csúcson a tűzoltók végeztek. 94,2 százalékunk számára ők a legmegbízhatóbb testület. Ezen csak azok lepődnek meg, akik még sosem látták ezt a felmérést, és ezen a blogon olvasnak róla először. Hazánkban (izé, szóval itt, Szlovákiában) évek óta a lánglovagokat tartják a legmegbízhatóbbnak.
2004-ben, amikor egy lap belpol rovatának munkatársaként nekem kellett megkérdeznem Oto Paluš tábornok akkori országos tűzoltóparancsnokot, miben rejlik a sikerük titka, szóvivője útján ezt üzente: "tűzoltók sikerének titkát elsősorban mindennapos, kemény mentőmunkájukban látja, melynek során saját életük kockáztatásával mentik meg másokét, de ha kell, állatokat, gazdasági vagyont is, legyen szó tűzről, árvízről vagy bármilyen más elemi csapásról. Köszönjük a bizalmat, a tűzoltók továbbra is kitartóan fogják szolgálni a lakosságot, noha bérezésük messze nincs összhangban az európai normákkal".
Természetesen jó lenne, ha nem a védelmi tárca, hanem mondjuk a stathiv készítene valami hasonlót, sokkal több intézmény bevonásával, mint pl. 2004-ben. Érdekességképp: akkor a 90 százalékos tűzoltókat a Szlovák Rádió követte (78), és a katonák 74-gyel álltak a harmadik helyen:). Mindannyiunk érdeke lenne, hogy a bíróság és az ügyészség elhagyja a lista farkát.
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek