Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A hír és vidéke avagy mi kell ahhoz, hogy megtudjuk: kit vernek össze gumibottal

Ma megint a Ctrl C + Ctrl V újságírás nyomora körül szeretnénk futni egy kört.

A klasszikus bűnügyi újságírás Szlovákiában jórészt haldokló, vagy legalábbis kiveszőfélben levő műfaj. Az elektronikus médiában már jórészt csak a Markíza Palbája mer belemenni a bűn határán levő esetekbe, a Reportéri post Kordam, és Nižňanskýval reménytelen. A Joj Krimi novinyje pedig javarészt közlekedési balesetekben és tilosban parkolásokban tobzódik, de hát Istenem, nem jut minden napra baltás gyilkosság.

A printben e műfajt pedig szinte kisajátította magának a bulvár. Az úgymond véleményformáló lapok mintha alantasnak éreznék a témát. (A nyomtatott sajtó hátránya, hogy a kiadó [a drága] mérvadó vizsgálatok híján nem tudja, hogy a nép valójában mit olvas az újságjában. Viszont a nyomtatott lapok internetes kiadásában nyomon követhető, hogy a bűnügyi cikkek ott is népszerűek. Bár kérdés, hogy a print és az online olvasótábora között mekkora az átfedés. Ezt megint csak kevesek tudják.)

Ennek persze számos oka van. A kumenizmusban nem volt bűnügyi  (és általában tényfeltáró) újságírás, tekintve, hogy bűnözésről nem nagyon lehetett beszélni. A tradíció szempontjából így a világháború előtti újságíráshoz kellett volna visszanyúlni. (Persze, itt – a szociban – is voltak azért gyöngyszemek, mint pl. R. Kaliský Vádlott, álljon fel! című munkája, egyébként a tiszteletreméltó Koncsol László fordításában.)

Ám a gyökértelenségnél sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogy a bűnügyi újságírás drága műfaj. Korábban értekeztünk arról, hogy az alkalmazott újságírók fizetése, ha nem is mindenhol alacsony, de annyira semmiképp nem motiváló, hogy egy országos napilap regionális tudósítója azt kezdje vizsgálni, hogy a DS-001NK rendszámú Hummer miért parkolhat bárhol Nagymegyeren, pedig az igazán csak a jéghegy csúcsa. (A rendszám természetesen fiktív.) A szabadúszókat pedig teljesítményre fizetik, így nekik jobban megéri három érdektelen, lepedőnyi faszdmeg faluriportot leadni, mint a Hummert lesni és fotózni. Hogy az utóbbi társadalmi szempontból hasznos lenne? Lásd a rendőrös poszt végét.

A bűnügyi újságíráshoz rendőrségi kapcsolatok kellenek. Rendőrségi kapcsolatai az embernek úgy lesznek, hogy amikor kiszáll egy késelés helyszínére, ad 50 koronát a körzeti megbízottnak, hogy legközelebb a mentők előtt őt hívja. Szlovákia szerintem jelenleg legjobb bűnügyi újságírója a Nový časnál dolgozik – persze a Plus 7 dníben is vannak szépen teljesítő kollégák, egyiknek már a házát is megpróbálták felgyújtani, tehát biztos nem CSEMADOK-évfordulóról tudósított –, és ő is így kezdte. A 90-es évek elején ráadásul még a húszas is elég volt. És az akkori járőrökből már sokan magasabb beosztásban vannak. Az ember, akinek Olympos diktafonján piros matrica van, sokszor hamarabb ér ki egy lövöldözés helyszínére, mint a Joj. Pedig ez utóbbi sem ki összegeket fektet abba, hogy a nézőknek a napi véradagot megadja. De hát a személyes kapcsolatok a pénz felett állnak. A véleményformáló napilapok e tekintetben bénák vagy restek. És nincs fekete kasszájuk. Az újságíró meg nem fog a maga kis pénzéből még a rendőrnek is adni. A bajszos ember sem a sajátjából adta. Aztán a ligetfalui PMJ-cska alhadnagyának adott ötvenes valahogy átalakult a könyvelésben.

A legegyszerűbb falusi késelés, vagy átlag autógyújtogatás (ilyen naponta több is van) mögött is van valami, amit meg kellene mutatni, amiből sztori lehet. (Mert posztmodern ide vagy oda, a nép bizony szeret történeteket olvasni, pláne, ha még nem is hosszúak.) Ám az olvasó jobbára úgy kap rendőrségi jellegű híreket, hogy a lapok a hírügynökségek vagy a rendőrség nyomán közlik azokat. Az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya, és az egyes kerületi főkapitányságok sajtóosztályai elkészítik a "zvodky"-t, amit aztán kibocsátanak a mediális térbe. A lapok meg leközlik, anélkül, hogy visszaellenőriznék. "Úgyis igaz, mer' a rendőrségtől van, nem?" (Ez a másik közkeletű tévedés az "úgyis igaz, mer' hírügynökségbe vót" mellett). Ám ezekbe nem az ügy real leírása kerül, hanem az, amit a zsandárok akarjanak, hogy tudjanak róla. Néha szándékosan színezett infók jönnek ki. Hisz jól is nézne ki a világ, ha Mariska néni otthon a faluban, vagy egy pozsonyi cégvezető éppen úgy ismerné egy sörétes puskás lövöldözés hátterét, ahogy az volt...

Hogy miért írtuk le mindezt? (Még a hírügynökségeknek is odabaszunk egyet.) A SITA ma 15:14-kor kiadott egy hírt. VEĽKÝ ŠARIŠ: Muža bili gumenými obuškami - ez a címe. Klasszikus bűnügyi hír: két ember gumibottal durván agyonvert egy 48 éves férfit, aki 8-10 héten belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.  A hírhez oda van írva, hogy az eperjesi rendőrségi szóvivő tájékoztatta őket. Azt nem írják oda, hogy a hírt ilyenkor még 50 másik címzett is megkapja, aki rajta van az egyébként nagyon kedves szóvivő nénik listáján. Ennyi a hír. Naponta van ilyen. Egy mínuszos.

A TASR-nél úgy tűnik, elaludtak, pedig Fečová néni listáján ők is szerepelnek. Ők csak 19:32-kor hozták a hírt. És mi kezdődik 19 órakor, gyerekek, hát persze, a Markíza híradó. A TASR-nél bizonyára bealudt a délutáni ügyeletes, hisz a hírt együtt kapták meg a másik hírügynökséggel, a Prešovský Korzárral stb., így csúnyán lenyúlták a legnézettebb kertévé hírét, a végére ui. odaírták, hogy "nem rendőrségi információk szerint egy magas beosztású adóhivatali tisztviselőről van szó". Ez az infó pedig a Markíza híradóban hangzott el, ami, tény és való, nem rendőrségi forrás. Mit tehet a SITA, hogy betegyen az ősi ellenségnek: kiadja monitorban, azaz sajtószemlében a Markíza-hírt, pár perccel a TASR után. Hadd lássák azok a gazdagok, akik mindkét ügynökséget előfizetik, hogy miről is van szó itt.

Erről, és persze a saját nyomorukról. A SITA, ami egy hír-ügynökség (szándékosan írtuk így, hogy mindkét szót hangsúlyozzuk), beérte azzal, hogy kiadta, amit feldolgozva, megemésztve megkapott a rendőrségi szóvivőtől. Mert egy szlovák újságírónak ilyesmivel nem is kell dolgoznia. Bebassza, úgy ahogy kapta, jobb esetben a hibákat kijavítja, és a végére odaírja, hogy erről XY tájékoztatott bennünket. A helyi tudósítójukat nem küldték ki a helyszínre, hogy Ferko, menjél, nézd mán’ meg, hogy ez az ember, akit két álarcos faszi agyonvert, az a helyi olajszőkítő-e, netán az adóhivatalnál valaki, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, vagy egy szexmasina, akit utolért egy féltékeny férj bosszúja. Mert kazánházi fűtőket és statisztikai hivatali matematikusokat a legritkább esetben bántalmaznak álarcos elkövetők gumibottal. A Markíza csak annyit csinált, ami minden tisztességes újságíró dolga: elmozdult az íróasztal mellől, kiszállt a helyszínre, és ott nézett utána a dolgoknak. Így lett a mínuszos hírből valami. Csak hát venni kellett a fáradságot. Jobb bele sem gondolni, hogy naponta hány sztori sikkad el hasonlóképpen.


0 Tovább

Mi a különbség?

A nyomtatott lapoknál ténykedő újságíróknak a húsvét – az ünnephez illő egyházi diskurzus nyelvi regiszterében maradva - maga a mennyország. Csütörtökön már nem dolgoznak, mert pénteken nem jelenik meg lap. A szombati újság ünnepi ügyeletben készül, s aztán legközelebb keddre kell lapot készíteni. Így ha a tollnoknak szerencséje van, és az ügyelet nem pont rá jut, akkor csütörtöktől kimondhatatlan öt napon át szabadságol. Az internetes hírportáloknál azonban nem áll meg az élet. Azt hiszem, az ebben a szférában dolgozó újságírók számára borzalmasak voltak az elmúlt napok. Ha a moldovai futballhuligánok nem zavarogtak volna, akkor szinte semmi izgalmas nem került volna fel. Mert a hazai belpolitikai életben az egy Belousovová-nyilatkozatot leszámítva nem történt semmi. Ilyenkor rúghatnak labdába azok a hírek, melyeknek egyébként esélyük se lenne arra, hogy képernyőt kapjanak.

Ilyenkor szinte csak a hírügynökségekre támaszkodhatnak. Reggeltől estig. Ez a bejegyzés a reggel miatt született meg. Vegyünk egy olyan abszolút fokmérőt, mint az amerikai sporteredmények, egy olyan sajtószempontból teljesen halott napon, mint a húsvét vasárnap. A baseballt és a rögbit kevés portál teszi fel reggelente. Viszont az NHL és az NBA eredményeit csaknem mindegyiken ott olvashatjuk. Ezek közlése azonban kilenckor épp olyan értelmetlen, mint a közszolgálati TASR hírügynökség lapszemléje kilenc órakor. Olyankor már mi a tökömnek?

Nos, Amerikában az afroamerikai daliák jókat zsákolnak az NBA-ban, ill. az európai légiósok jókat hokiznak. A jégen, úgy értem. Nézzük, hogyan tud ebből profitálni a szlovákiai (magyar) olvasó.

Az NBA szombati eredményei - melyik hírügynökség hánykor adta ki
Reuters 7.10
ČTK 8.02
TASR 8.20
MTI 8.24
SITA 9.04
Az első és az utolsó közlés között 1 ó 56 perc van.


Az NHL szombati eredményei
ČTK 6.30
Reuters 6.57
TASR 8.13
MTI 8.37
SITA 8.57
Az első és az utolsó közlés között 2 ó 27 perc van.

A kérdés önkéntelenül adódik: a meccseknek ugyanakkor lett vége. Miért tudja az egyik brigád ennyi idővel hamarabb kiadni, és mit csináltak abban a hírgyárban, ahol ennyire lemaradtak az elsőtől?

0 Tovább

Más is felfigyelt az ügynök díjára

A napokban írtunk egy kurta bejegyzést arról, hogy az ŠtB ügynöklistáján szereplő Gál Sándor Pulitzer-díjat kapott. Egy blog nem csinál nyarat, éppen ezért örülök, hogy az ügyre komoly helyen is felfigyeltek, igaz, némi háttérmunka után. A Pulitzer-díj kurátorait ezúttal szólítom fel egy kiadós fellációra. Vagy felelőtlenek, nem olvasnak utána, hogy kinek mit miért adnak, s ezzel devalválják a rangosnak szánt elismerést; vagy - és erre nem is merek gondolni - nagyon is tudják, kinek adják, ezzel nyilvánvakóvá téve, hogy politikai megrendelésre osztják. Az alábbiakban Széky János írása olvasható.

A politikai erők számára legyen tanulság, hogy elfogadhatatlan a cinikus kitérés alapvető morális kérdések elől, és ugyanilyen elfogadhatatlan az alkotmányos határokat áttörő cselekmények akár burkolt igazolása is.
(Sólyom László, 2006. szeptember 19.)
Gál Sándor szlovákiai magyar író, költő, publicista életművéért megkapta a Pulitzer-emlékdíjat. Gratulálok.

1992-ben, egy borongós napon arra toppantam be Pozsonyba, hogy a lapok lehozták a csehszlovák kommunista állambiztonsági szervezettel, az ŠtB-vel együttműködő újságírók névsorát. Rajta volt az a barátom is, akihez mentem. Két nap, két éjszaka beszélgettünk. A végén úgy szabadult meg a tehertől, hogy teljesen kivonult a nyilvánosságból. Szerettem volna, ha nem így történik, mert csak a forradalom után jutott szerephez a sajtóban, és ha visszatér eredeti hivatásához, azzal nemcsak a szlovákiai, hanem az egész magyar civilizáció bőven nyert volna. A teljes kivonulásával pedig szerintem sokat vesztett. De ő döntött így, és békességbe került önmagával. Aztán volt, aki hasonló kitudódás után a hitben talált megoldást lelkiismereti válságára. Megint más haláláig vívódott, alkoholista lett, marta magát és másokat, a sértett dac beszélt belőle – szörnyű dolgokat mondott. Akár így, akár úgy, ezek a feldolgozási módok csak akkor lehetségesek, ha az embernek van lelkiismerete.

A leleplezésre másfajta jellegzetes válasz is létezik. Éspedig – Szlovákiában és Magyarországon egyformán – az izomból tagadás. Ezt gyakran a per kilátásba helyezése kíséri, ami olykor csöndben elfelejtődik, máskor – ügyvédje és bírósága válogatja – formaságokba kapaszkodva biztos győzelmet ígér. A jövedelem-kiegészítésnek és a sajtó szívatásának bevált eszköze a per, összekötvén a kellemeset a hasznossal. Itt a lelkiismeret már nem játszik annyira, de még ez is jobb a semminél. Jelzi ugyanis, hogy az illető tisztában van a demokratikus kultúrák egyik fő normájával: diktatúra állambiztonsági emberének lenni csúnya dolog, szégyenbélyeg, amitől szabadulni kell.
A cikk az eredeti helyen folytatódik tovább.
0 Tovább

A választások igazi győztese; Az ügynök díja?

Azt hiszem, gratulálhatunk a köztársaságielnök-választás igazi győztesének. Ez pedig nem Ivan Gašparovič, aki a papírforma szerint nyert. Nem Iveta Radičová, aki a vártnál kisebb különbséggel lett második. Nem Franitšek Mikloško, aki a hihetetlenül szar kampánya ellenére is harmadik lett. Nem az ellenzék, ahogy Csáky Pál mondta. A választások igazi győztese a Sme című polgári liberális napilap. Az ország két legerősebb televíziója, az örök piacvezető Markíza, és az örök második Joj is úgy látta jónak, hogy nézőiknek az lesz a legjobb, ha választási műsoraikban a Sme kommentátorai fogják megmondani a trút. A Markízán Marián Leško, a Jojon Ivan Štulajter osztotta az észt. Azaz a két legnagyobb tévé úgy gondolta, hogy nem a Pravda, nem a Hospodárske noviny, nem a Nový čas, nem a Plus 1 deň - a magyar lapokat és portálokat ne is említsük, mert azokat a szlovák sajtó nem is veszi sajtószámba -, hanem pont a Sme kommentátorai tudják az istenadta tévénézőnek a legjobban elmagyarázni, mi van a képernyőn. Némi irigységgel vegyülő kézszorítás a kollégáknak.

***

A maximális politikai korrektségre törekvő hírt olvasok az Új Szó Onlájnon. A hír arról szól, hogy Gál Sándor Pulitzer-díjat, méghozzá nem is akármilyent, hanem életműdíjat  kapott. A hír mellett rövid figyelmeztetés: bassza meg, hogy-hogynem van egy Alexander Gál, aki ugyanakkor született, mint a mienk, és ügynök volt. Emberek, mekkora a valószínűsége annak, hogy két azonos nevű ember azonos napon születik, az egyik ügynök, a másik nem?

0 Tovább

tg-ltatsthtetet-06-01

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek