tg-ltatsthtetet-06-01

Szombaton – idén nem először, és nem utoljára – újfent urnákhoz járulhat a szlovákiai választópolgár, nehogy a novemberben esedékes önkormányzati választásig kijöjjön a gyakorlatból. Bár a tavalyi esztendő három választásának öt fordulóját idén szerencsére nem fogjuk megközelíteni – az államfő- és a megyei választás esetében is kétséges a két forduló létjogosultsága, mindez a választási rendszer egységesítéséért kiált –, de a Szabadság és Szolidaritás kezdeményezésével egyetértő 368 ezer polgártársunk akaratából a tervezett két nap helyett hármon adhatjuk le a voksunkat valami mellett vagy ellen.

Ami azonban e legutóbbi népszavazás kapcsán történt/történik, inkább a népszavazás intézménye lejáratásának tekinthető. Szlovákiában eddig egy – az Európai Unióhoz való csatlakozást kimondó – népszavazás volt érvényes, az is csekély többséggel. Az eddigi tíz népszavazási kísérlettel jobbára e legdemokratikusabb választási forma ellen kondicionálták a szavazópolgárokat. Általában azzal, hogy hülyeségeket kérdeztek (volna) – olyan gazdasági vagy biztonságpolitikai kérdéseket, melyekre az átlag szavazópolgár még megfelelő információk birtokában sem adhat kvalifikált választ; 1999-ben Slota és Mečiar pedig a kisebbségi nyelvhasználatot is népszavazással szabályozta volna, csak Rudolf Schuster akkori államfőn múlott, hogy ezt nem írta ki. 1997-ben pedig a hatalom ocsmány módon meghiúsította a népszavazást. Az akkori belügyminiszternek, Gustáv Krajčinak a mečiari amnesztia biztosított büntetlenséget ezért a bűncselekményért. Még ha a szombaton megválaszolandó hat kérdés némelyike legitimnek is tekinthető, visszatetsző a körülötte folytatott parlamenti szájtépés, a kisgyerekes megyek-nem megyek, ahogy az is, hogy a pártok arra buzdítják szavazóikat, ne gyakorolják állampolgári jogukat. A kezdeményező SaS-t pedig joggal sújthatja szimpatizánsai bírálata amiatt, hogy a körzeti bizottságokba és az Országos Választási Bizottságba sem delegálták tagjaikat, kihátrálva önnön kezdeményezésük mögül, mintegy cserbenhagyva azokat, akik aláírtak nekik.

Annak tudatában, hogy az Alkotmány hibája miatt nem egyértelmű, kötelező érvényű-e a népszavazás végeredménye, nehéz bárkit is motiválni a részvételre, de ne feledjük: népszavazás lesz, ha elmegyünk, ha nem. A tervezett 7 224 000 eurót – a mi adóinkból – akkor is elköltik rá, ha szombaton mindenki szüretel, krumplit ás, vagy tüntetőleg otthon marad. Ezért érdemesebb lenne elmenni.

Daniel Lipšic belügyminiszter populista módon reagált a hétfői  mészárlásra: bejelentette a fegyvertartás körülményeinek további szigorítását, melynek része a félautomatára átalakított automata fegyverek tartásának tilalma is, valamint a fegyvertartási engedély kiadásához szükséges pszichológiai alkalmassági vizsgálatok ötévente történő megismétlése. (A másik döntését, a járőrök automata fegyverrel való felszerelését jobbára helyeselhetjük, bár önmagában – megfelelő képzés és lőgyakorlatok nélkül – ez sem üdvözítő megoldás, csak 1,28 kilogrammal megterheli a rendőrök derékszíját, és vannak már a 61-esnél lényegesen korszerűbb kis tömegű géppisztolyok is, de hát szegény ember vízzel főz...) Az állampolgárok jó része szemében ez megfelelő megoldásnak fog tűnni – a miniszter kommunikációs csapata tudja ezt –, valójában azonban nem old meg semmit, az őrült magányos lövöldözők lehetetlen feladatnak tetsző kiszűréséhez pedig végképp semmivel nem járul hozzá. A vérfürdő után egy ország kérdezte döbbenten: lehet legálisan, fegyverviselési engedéllyel gépkarabélyt tartani otthon? Pedig a sajtó ezt a kérdést már alaposan pertraktálta akkor, amikor felkerült az internetre a szímői lőtéren készült botrányos videó, melyen egy vasúti rendőr társaival egy Hedvignek nevezett bábura lövöldözött gépkarabéllyal. Akkor a lőtér üzemeltetői elmondták, a megfelelő engedély birtokában bárki vásárolhat ilyen fegyvert a fegyverboltban. A fegyvertörvény egyértelműen fogalmaz: az automata fegyver az A, azaz a tiltott fegyverek kategórijába tartozik, és csak a fegyvertörvény 8. paragrafusában engedélyezett esetekben hozzáférhető. A félautomata – öntöltő, de sorozatlövés leadására nem alkalmas – fegyver, mely automatának látszik – például gépkarabélynak – viszont már a B katogóriájú, engedélyköteles fegyverek csoportjába tartozik. Tartásához E kategóriás, sportcélú fegyvertartási engedély szükséges. Fegyvertartási engedélye Szlovákiában jelenleg mintegy 150 ezer embernek van.

A miniszter sietett az átalakított automata fegyverek betiltásával, hiszen amikor bejelentette, még nem volt készen a szekértői vizsgálat arról, hogy Ľubomír Harman sorozatlövéseket adott le, azaz „visszaalakította” az átalakított fegyvert félautomatáról automatára, csupán a szemtanúk állították, hogy sorozatlövést hallottak. Márpedig ha egy addig békés lakótelepen lövöldözni kezdenek, akkor könnyen előfordulhat, hogy a lakók több, gyors egymásutánban leadott egyes lövést sorozatlövésnek gondolnak. Soha meg nem tapasztalt stresszhelyzetbe került emberek vallomására alapozni egy törvénymódosítást, a szakértői vizsgálat elkészülte előtt nem nevezhető bölcs dolognak. Az 58-as gépkarabélyban, amely szerkezetileg a Kalasnyikov csehszlovák mutációjának tekinthető, „az egyes lövést biztosító elsütőemelő az elsütőbillentyűvel közös tengelyen van. Az egyes lövést biztosító elsütőemelő el van látva rugóval, furattal a tengely számára, és egy nyúlvánnyal, amelyre a tűzváltó tengely támaszkodik sorozattűz végrehajtásakor, és kikapcsolja az egyes lövést biztosító elsütőemelőt” – idézünk a fegyver műszaki leírásából. Éppen ezt a lehetőséget iktatják ki, mikor a fegyvert félautomatává alakítják, persze, egy ügyes fegyvermesternek nem okoz gondot ezt visszaállítani, ez azonban szakértelmet és eszközöket kíván, a bűnözőknek sokkal egyszerűbb a feketepiacon egy valódi automata fegyvert szerezni, mint ilyesmivel bíbelődni.

Az elkövető indítékait e kézirat leadásakor még nem ismertük. A miniszter mellett álló országos rendőrfőkapitány is ebben a szellemben nyilatkozott. Így a tárcavezető a megoldását az elkövetés eszközére építette. Tavaly a rendőrség statisztikái szerint az országban 84 gyilkosság és 45 emberölés történt. Megannyi borzalmas személyes tragédia, melyeket nem kívánunk sem relativizálni, sem párhuzamba állítani a hétfői, a Pápay-klán kiirtása után a második legnagyobb szlovákiai tömegmészárlással. A rendőrség ezek közül 15-öt minősített orgyilkosságnak és kettőt bérgyilkosságnak, a többi jó részét – leszámítva az 5 rablógyilkosságot – mondhatni családon belül követték el, az áldozat gyakran ismerte az elkövetőt, a gyilkos eszköz pedig a legtöbbször az volt, ami az elkövető keze ügyébe került. Tavaly az Új Szó olvasói is borzonghattak azon, amikor egy szomszédi szóváltás követően egy jól szituált mérnök egy Kassához közeli faluban kaszával kaszabolta szét szomszédját, összesen nyolcszor vágta bele a mezőgazdasági eszközt, melyről mi magyarok Dózsa György óta tudjuk, hogy nagyon veszélyes, mégsem kezdeményezte senki, hogy tiltsák be a kaszákat. Azért, mert „csak” egy szomszédot ölt meg vele? Persze, a kasza nem lőfegyver. De Lipšic hirtelen jött megoldása azért is álságos, mert betiltja a 7,62 milliméteres, köztes lőszerrel tüzelő gépkarabélyt, miközben akinek van D (vadász) kategóriás fegyvertartási engedélye, az jobb fegyverboltokban továbbra is nyugodtan rendelhet akár - túlozzunk! - .700 Nitro Express típusú, elefántvadászatra kifejlesztett lőszert is, melynek a tűzereje összehasonlíthatatlanul nagyobb a betiltani akartnál.

Úgy látszik, a kereszténydemokrata belügyminisztereknél van valamiféle macsós „hatékonynak tűnni”-vágyás. A jelenlegi tárcavezető volt párttársa és elődje, Vladimír Palko például közvélemény-kutatásokban mérte fel, hogy megfelelő fickónak tartják-e őt a választók. Daniel Lipšic megoldási javaslata, azon felül, hogy néhány fegyvermesternek rövid távú munkát biztosítana a félautomatává alakított gépkarabélyok végleges hatástalanításával, se nem reagál a mészárlás kiváltó okaira – hisz nem is ismerjük azokat –, se nem járul hozzá a megelőzéshez – ámokfutók esetében, sajnos, ez lehetetlen, a cselekmény jellegéből fakadóan. Az állampolgárok biztonságérzetét sem adja vissza. Nem jó semmire.

A fiúk nem felelősek az apák vétkeiért, és senkit sem lehet felelősségre vonni amiatt, hogy az apja ez meg az. A gyermeknek egyszerűen nem volt választási lehetősége. De ezzel együtt felmerül a kérdés, okos dolog-e egy szervezett bűnözéshez köthető férfi gyermekét indítani egy pártlistán. Hisz ha az ország másik felében nem is, a régiójában tudják róla, hogy ő XY gyermeke. Persze, attól még lehet rendes ember. De képzeljük el, hogy bekerül mondjuk a parlament védelmi bizottságába, vagy belügyi államtitkár lesz. Persze, amíg piti bűnözők ülnek a parlamentben, a mentelmi jogba kapaszkodva…

∗∗∗∗∗

Párbeszéd egy közösségi portálon. Az asszony, aki lánykorában mögöttem ült kettővel, feltolt pár képet a gyermekéről. Az asszony, aki lánykorában a szélső padsorban ült, ezt kommentálta. Mindketten államnyelven. A legény, aki előttem ült, rosszallását fejezte ki, hogy két magyar a faszért kommentezget szlovákul. Az asszony, aki egykor mögöttem ült kettővel, azt mondta, azért, hogy mások is értsék.

Most milyen kommentatív elemet fűzhetnénk ehhez? E sorok írója nemrégiben mintegy 10, némileg ittas homonnai szlovák társaságában adta elő a Nepi Jano, nepi vodu c. szlovák népdalt (nótát?), miközben a zenekart egy borosüveggel vezényelte (most érzem, olvasókat vesztek), tehát szlovákellenesnek semmiképp sem nevezhető. S az is clear, hogy mivel ebben az országban soha sem lesz egy magyar pártnak sem 51 százaléka,  ha valamit el akarunk érni, azt csak a szlovákokkal együttműködve tehetjük. De ezt a "hogy mások is értsék" önfeladó dumát, ezt rühellem.

Bugár Béla blogolásba kezdett, tudtam meg a Bumm mai címlapjáról. Ha arra vártak volna, hogy ezt a párt honlapjáról tudom meg, akkor örökké élnek. Ritkán látogatok párthonlapokat, mert a sajtósok általában elküldik, amiről akarják, hogy tudjak (nem én, lashee, hanem a sajtó úgy általában). Meg aztán, ha az ember nem célzottan keres valamit, akkor a párthonlapokon kevés érdekes dolog van. Nosza, meg is néztük az együttműködő politikus blogját.

Bugár Béla blogjához a főoldal jobb oldali vízszintes menüjéből jutunk el. Zavaró, hogy az interjúkkal egy helyre került, a műfaji különbségek okán. Ha rákattintunk a legördülőben, akkor a mostnarancssárga verzál blogok felirat alatt három bejegyzést találunk, melyeknél Bugár Béla van feltüntetve szerzőként.

Egy induló, jelenleg 3 bejegyzéssel bíró blog esetében tán' az előszóként is értelmezhető Blogírásba fogtam című cikk a legérdekesebb, ahol tisztába kerülhetünk  szerzői intencióval.

"Talán meglepődnek, amiért úgy döntöttem, blogot fogok írni. Bevallom, sokáig gondolkodtam, belefogjak-e, hiszen nem akartam amolyan „divatmajmoló” politikus látszatát kelteni, aki csak azért vezet internetes naplót, mert ez az divat. Kikértem munkatársaim, barátaim véleményét, akik szinte kivétel nélkül biztattak: vágjak bele."

Bélának azonban még MKP-elnök korában el kellett volna kezdeni blogot írni, mivel tőlünk nyugatabbra már akkor is minden releváns politikusnak volt blogja. A nála két évtizeddel öregebb John McCain a Kongresszus twitterkirálya, szóval 2010-ben arról értekezni, hogy a blogírás divatmajmolás-e, minimum anakronizmus.

"Mi a célom? Elsősorban az, hogy közvetlenebb módon, a sajtó kiiktatásával oszthassam meg Önökkel véleményemet aktuális közéleti témákkal kapcsolatban."

A cél legitim, a sajtó kiiktatása viszont szerencsétlen megfogalmazás.

"Ígérem, igyekszem rendszeresen időt szakítani ezekre a rövidebb-hosszabb bejegyzésekre. Nem garantálom, hogy naponta odaülök a számítógéphez, de több-kevesebb rendszerességgel igyekszem megosztani Önökkel gondolataimat politikáról, közéletről, aktuális kérdésekről."

Na, majd meglátjuk. A blogoldal rss-ére fel lehet iratkozni, így azok is értesülnek a frissülésről, akik nem akarják a Híd honlapját látogatni.

Ha viszont, teszem azt, hozzá szeretnék szólni a pártvezető blogjához, akkor azt nem tudom, hogyan tehetném. Vannak ott hozzászólások, vajon hogy kerültek oda? Mac OS X 10.6.2-t használok, a legújabb Firefoxszal és Safarival. A Hozzászólások azonban nem kattintható. Ha a kék, Bugár Béla blogja feliratra kattintok, az visszavisz a főoldalra. Ha itt kattintok a hozzászólásra, akkor ugyan megjelenik a hozzászólás, de a hozzászólási lehetőséget sehol sem kínálja fel. web design & development: brainsum, olvasom a láblécben. Csak Windowsra és IE-re van optimalizálva a honlap? Vagy az én gépem rossz? Mi lesz a macesekkel és a linuxosokkal?

A szlovák háztartások 61 százalékában van internet, így nem csoda, ha egyre több politikus próbálja ezen a csatornán is elérni a jónépet. A ha a szlovmagy politikusok közül aktív bloggert kellene mondanom - a helyi önkormányzati képviselőket nem számítva - Somogyi Szilárdot említhetném, alelnökként főként az SaS dolgairól blogol, a Paraméteren. Kívüle Nyomkeresőt említhetném a Körképről.

Az MKP-s vagy hídas képviselők azonban nem tolonganak a blogoszférában. Sárközy Klára próbálkozott az aktualne.sk-n blogolással, de "gyenge kezdés után erősen visszaesett" (Copyright Konczer tanár úr).

E sorok írója vette a fáradságot, és beütötte a gugliba az "x y blogja" kifejezést a 20 magyar képviselő esetében. Szigeti János esetében majd' megállt az ütő bennem, de aztán kiderült, hogy az egy pécsi Szigeti. Juhász György blogjára is kidob vmit, de az se a mi Juhászunk.

Szóval ezeknek az MKP-s/hídas jóembereknek nem nagyon van blogjuk. Még nem jöttek rá az ízére. Persze, nem tudjuk, a 61 százalékos internetpenetráció hogyan oszlik meg.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a szlovmagyok többsége még nem nagyon olvas blogokat. (Honnan veszed, köcsög? - teheti fel a kérdést bármelyik kedves olvasóm. A szlovmagy bloggerek általam ismert látogatottsági adatai alapján mondom ezt.) De az internet penetrációja a jövőben valószínűleg emelkedni fog. S bár a 60 éves keresztanyámat valószínűleg ez sem fogja blogolvasásra sarkallni, megmarad a recept.lap.hu-nál, de potenciálisan a meszidzs több emberhez eljuthat. Így a 2014-es választások esetén már sokkal nagyobb szerepe lesz a blogoknak. (Meg a Tublr-nek, Twitternek, meg amik akkor lesznek. A Facebookon már idén is próbálkoznak a pártok. Ez majd egy másik poszt témája lehet.) Politikuskáim, kapjátok össze magatokat.

A legnagyobb polbloggeri bukást Robert Fico kormányfő produkálta. No comment, elég kattintani. Pedig neki egy egész sajtóosztály áll a rendelkezésére.

A politikusok persze ritkán írják saját maguk a saját blogjukat. Nem szégyen ez, hisz a beszédeiket is csak a legritkább esetben írják maguk. S ha így van, akkor azon meg átmegy az apparátus kommunikációs gépezete - már akinek van, persze. Szóval esetükben ez nem kiált megvetésért, sőt, a világ boldogabb tájain egy szakma is alakult erre. Tükörfordításban szellemíróknak nevezik őket, nekünk azonban van egy sokkal szebb magyar szavunk.

És akkor a széles kitérő után befejezésként kanyarodjunk vissza Bugár Béla blogjához. Egy politikus blogja az olvasó számára sosem lesz olyan érdekes, mint a japáncsaj, a varánusz, a vastagbőr, az appleblog, a katpol vagy a comment, mert tudja, hogy a szerző politikus. Amikor arról ír, hogy a kertjét kapálja, ez jelzés, hogy a az agrártémák iránt is van vonzalma; amikor azt írja, hogy beteg a gyereke, azzal szánalmat akar kelteni; amikor képernyőre veti, hogy evezni volt a barátaival, azzal azt akarja kifejezésre juttatni, hogy ő nem jachtos geci, hanem olyan ember, mint a többi a csónakházban. Egy pártlapra felhelyezett blognak az ember hajlamos kevésbé hinni. Sokkal jobb lett volna, ha a Bugár-blogot egy civilebb környezetbe teszik, ahol rendes blogkörnyezet kialakítására van lehetőség, mert ami itt, eddig van, az technikai szempontból semmi: szöveg egy képernyőn. A fejlesztőknek érdemes lenne megnézni, mit kínál mondjuk a blog.hu belülről. Vagy egyenesen átvinni a blogot. Három, mérsékelten érdekes bejegyzés esetén még nem kell attól tartani, hogy a migráció miatt elpártolnak az olvasótömegek.

Bugár Bélának pedig sok jó posztot kívánunk. Remélem, a választások után a blog nem jár úgy, mint a radicova.sk az elnökválasztást követően...

A pizzás Ervin szerint sárkányra hasonlít a gigantikus CAT, ami elfogyasztotta a belügyi kórház épületét Pozsonyban. Megette, és kész.

Hétfőn még egy kis darab volt belőle.

Kedden azonban már csak pár oszlop meredt az ég felé.

A Smer-közeli építési vállalat megkezdheti a munkát. Szerencsére nemcsak mobiltelefonos rajongók, hanem komoly intézmények is filmezték a bontást. Íme egy ilyen.

És aki azt hinné, hogy csak nálunk bontanak, téved. Az EU szívének tájékán készültek ezek a felvételek.

------

És emiatt nem írunk új posztot, de Művér és fakakukk címmel új szlovmagy blog szárnybontogatásának lehetünk tanúi. A szerzőt vállon veregetni furcsa lenne, mert általában ő teszi ezt mást szerzőkkél. Hajrá!