tg-ltatsthtetet-06-01

Várhatóan a napokban kitoloncolják Szlovákiából Vologyimir Jegorovot, akit az egyik legerősebb szlovák–ukrán szervezett bűnözői csoport vezetőjének tartanak. Jegorov 2002-től élvezi az állam vendégszeretetét. 2006-ban lélegzetvételnyi időre kiléphetett a börtön kapuján, de ott letartóztatási parancsot lóbáló kommandósok várták, és kis rendőrségi kitérővel visszavitték a rácsok mögé. S bár nem jogerősen bűnösnek találták őt és csoportját öt gyilkosságban, a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az életfogytiglani szabadságvesztést kimondó ítéletet, így az állítólagos keresztapát csak bűncselekményből származó jövedelem legalizálásában találták bűnösnek. Mivel az emiatt kiszabott négy évet már – kétszeresen is – letöltötte a vizsgálati fogságban, szabadon távozhatott volna, ha a börtönben töltött évek alatt úti okmányai nem vesztették volna érvényességüket. Így az idegenrendészet Szlovákiában illegálisan tartózkodó személyként elméletileg még 180 napig fogva tarthatja. Ez idő alatt vagy elő tudnak húzni ellene egy újabb vádemelési javaslatot egy új ügyben, vagy az adminisztratív döntést követően tevőlegesen is sor kerül a kitoloncolására, és Vologya az ukrán határon túlról integethet a pozsonyi bíróságoknak. Ha pedig egyszer valaki Ukrajnába kerül, afelett már szlovák törvényszék nehezen fog ítélkezni. Ismerjük a Ducký-gyilkossággal vádolt állítólagos ukrán bérgyilkos, Oleg T. esetét, aki védője útján megüzente, hogy mivel rossz körülmények között él, nincs pénze Pozsonyba utazni, oszt’ jó napot. Még szerencse, hogy Jegorov nem szlovák állampolgár, így határon kívülre helyezésével megszűnik problémaként létezni a szlovák igazságszolgáltatás számára. (A rendvédelem számára nem biztos.) Ám a „bodzázásból” élő kigyúrt legények körében a külföldiek elenyésző kisebbséget alkotnak. Örülhetünk, mert bíróságaink mindent megtesznek az állampolgári jogok tiszteletben tartása végett: Róbert Okoličány egy sportmotorral jár a Specializált Büntetőbíróságra, mikor kedve tartja, vádlott-társai azonban nem minden esetben kísérik el, meghiúsítva a tárgyalásokat. Ugyancsak a levegőben lóg Branislav Adamčo életfogytiglani börtönbüntetése, František Salinger, a zsolnai boss is kis híján szabadlábra került, de ott a kerületi bíróság még időben felülbírálta a járásbíróság döntését, a Kassai II. Járásbíróság folyosóján pedig még mindig összefuthatunk azzal a bíróval, aki annak idején az egész Kolárik-csapatot szélnek eresztette.

Pár súlyos ügyet emeltünk ki, melyek valóban csak a jéghegy csúcsát jelentik. A hazai igazságszolgáltatás ramaty állapotát azonban hiba lenne Štefan Harabin, illetve a Fico-kormány nyakába varrni, bár az előbbinek – korábbi legfelsőbb bírósági elnökként – azért lehet némi „érdeme” a dolgok ilyetén alakulásában. A jog kikényszeríthetőségének bizonytalansága az állampolgárok igazságszolgáltatásba vetett bizalmát őrli fel, ezt pedig hosszú távon a jogállamiság minden vonatkozásában megsínyli. Az igazságszolgáltatási rendszer strukturális reformokért kiált, melyek végrehajtásához talán nem is elegendő egy kormányzati ciklus. Ezért lenne jó, ha az igazságszolgáltatás apolitikus volna, ahogy az az Alkotmány hetedik fejezetében írva vagyon. A szlovákiai rögvalóság azonban mást mutat.

Ha azt mondom, Salinger, mindenkinek a Zabhegyező nemrégiben elhunyt szerzője jut  az eszébe. Esetleg az-ember-aki-dugta-Tildát.

Mindkettőnek helye lehetne ezen az irodalommal olykor nyomokban azért foglalkozó blogon, de - ahogy a klasszikus vicc is mondja - jó megoldás lehetne, de nem rá gondoltam. Hanem a mi Salingerünkre alias Fero Malýra: František Salingerre. Salinger a Černák-éra főnökeinek egyik utolsó életben maradt példánya. Ma úgy döntöttek, még egy ideig rács mögött marad, noha kérelmezte szabadlábra helyezését, melyet a Zsolnai Járásbíróság érthetetlen módon meg is tett tavaly ősszel. A velejéig rothadt hazai igazságszolgáltatás kis híján szabadlábra helyezte őt is, de szerencsére a kerületi bíróságon akadt még egy-két tisztességes bíró.

A vadmečiarizmus alkonyán Szlovákiában is volt egy olyan robbantás, amely leginkább az Aranykéz utcaihoz fogható. Zsolna belvárosában 1998. július 9-én (ugye, szept. 25-26-án voltak a választások), egy telefonfülke mellett felrobbantottak egy 21 éves férfit. A robbantás miatt két vétlen járókelő is életét vesztette. Egy házaspár. A nő a helyszínen, a férfi a kórházban. A nyomok akár Magyarországra is vezethetnek. A robbantás előtti héten, július 2-án halt meg Boros Tamás, a már említett Aranykéz utcában. Egy kispolszki robbant fel mellette. Egyes rendőrségi feltételezések szerint a felrobbantott legény, akinek kezét-lábát levitte a 3 kg TNT, vette meg az autót, melyet a gyilkossághoz használtak.  A múlt héten, április 21-én a rendőrség bejelentette, Ferot gyanúsítja a robbantással.

Ennyit a szlovmagy kapcsolatokról. Salinger ellen emellett adócsalás miatt folyt eljárás - ez ügyben már 8 évre ítélték -, valamint egy nyereségvágyból elkövetett, kimondottan kisstílű, egy ingatlanért történt gyilkossággal, egy szlovák és egy orosz üzletember gyilkosságának megrendelésével is vádolják, valamint négy strómanéval.

Ezen felül azzal is vádolják, hogy ő próbálta megölni Milan Holáňt, akit Gorilla nével is ismerhetünk. Egészen pontosan háromszor. Ami neki nem, az végül régi ismerősünknek, Alojz Kromkának, azaz Lojzo Čističnek sikerült, aki 10 golyóval szedte le egy hotel kávéházában, testőröstül. Holáň 35 éves volt. A Takarító pedig életfogytiglani szabadságvesztését tölti.

Hát így őrölnek Harabin és Viera Petríková malmai, hogy a 2009 februárjában, a gazdasági részért kiszabott büntetés sem emelkedett még jogerőre. Ilyen országban élünk.