tg-ltatsthtetet-06-01

Még főszezonban is erős lenne a mai nap, hisz ott van Szvatopluk, a parlamenti vita, az IV Fesztivál, Tibor Gašpar tábornokot is menesztik (fiúk, nem lesz ez kicsit sok, Gašpar nem volt rossz arc), és a Katonai Hírszerzés új parancsnokának nincs átvilágítási bizonylata; nem még így uborkaszezon idején.

Mi most mégis egy látszólag jelentéktelen hírre koncentrálunk. Elképzelhető, hogy nemcsak Ján Packa volt országos rendőrfőkapitány lesz Robert Kaliňák smeres képviselő asszisztense, hanem Stanislav Jankovič, volt országos rendőrfőkapitány-helyettes is.
Tessék mondani, tábornok urak, mindketten ennyire szeretik ezt a Kaliňákot? Packa 2290 euró nyugdíjat fog kapni. Jankovič 1984-től rendőr, tehát elvben már ő is nyugdíjba mehetne. Szintén tábornoki rangban szerelt le, nyugdíja valszeg nem sokban marad el Packáétól.

Képzeljük el a szituációt, amint Kaliňák után beüget a parlamentbe két tábornok, kezükben aktacsomók. A beengedő zsilipnél szolgálatot teljesítő főtörzsőrmesterek és hadnagyok reflexszerűen vigyázzba vágnák magukat - különösen Packa előtt, aki a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal éléről került az ORFK-ra -, aztán látják, hogy ez itten nem két tábornok, csak két civil, két asszisztens. Márpedig mi egy képviselői asszisztens? Mindez nem más, mint a rendfokozat és tágabb értelemben a mundér lejáratása. Egy nyugalmazott tábornok alapítson biztonsági céget, menjen el biztonsági főnöknek egy multinacionális vállalathoz, álljon rendőrattasénak, írjon krimiket, de ne főzzön kávét, bassza meg!

Persze, Kaliňáknak valszeg lesz aktatologatásra is asszisztense, a két "lampasák" arra kell neki, hogy a Spišiak vezette rendőrségbe jobban belelásson, hisz attól, hogy egy főrendőr leszerelt, még nem szűntek meg a kapcsolatai, az infók pedig jól jöhetnek a Smernek.

Kis dolog, egy szerkesztőségi posta adattömegében a szerkesztő figyelme könnyen elsiklik felette. Pedig Jana Demjanovičová, a Kassai Kerületi Rendőr-főkapitányság szóvivőjének két, pársoros levele mindent elárul arról, hogyan képzeli el Robert Kaliňák belügyminiszter a rendőrségi kommunikációt.

A kassai rendőrségi szóvivőtől csütörtökön reggel jött egy mail, melyben egy sajtótájékoztatóra invitált, 11 órára. A sajtótájékoztató tárgya: veszélyes bűnöző elfogása az Iglói járásban. Hm, Iglói járás, megannyi romatelep, az ilyenre érdemes elmenni.

Igen ám, de Jana küldött még egy levelet, egy órán belül. Ebben az áll, h értesíti a szerkesztőségeket, hogy a beharangozott sajtótájékoztató műszaki okokból később kerül megrendezésre. (Tlačová beseda Krajského riaditeľstva PZ v Košiciach sa z technických príčin odkladá.) Hát mi a tököm lehet műszaki ok a rendőrségen, nem fizették a villanyszámlát, és kikapcsolták az áramot? Vagy betörtek, és lenyúlták a mikrofonokat?

Az ok prózai: a dicsőségről, hogy elfogtak egy állítólagos terroristát, aki templomokat akart házi készítésű bombával felrobbantani, Pozsonyban akartak beszámolni. Martin Korch őrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság egyébként korrekt sajtósa mellett ott ült az erkölcsi nulla Ján Packa országos rendőrfőkapitány, akinek már rég le kellett volna mondania, és Stanislav Jankovič rendőrfőkapitány-helyettes is, akit a DAC-meccsen személyesen felügyelte a szurkolóverést. Köztük Michal Kopčík, aki első főkapitány-helyettesként Jaroslav Spišiak nyomába próbált lépni, eddig sikertelenül. Ők akarták elmondani, hogy elfogták a terroristát, aki Szepesolasziban élt. Iglói járás. Még jó, hogy Robert Kaliňák nem ült be közéjük!

Mivel a szóvivő nem azt írta, hogy elmarad a sajtó, hanem azt, hogy átkerül más időpontra, az állománynak most nagyon gyorsan produkálni kell egy súlyos bűnügyet az Iglói járásban, ha nem akarnak szégyenben maradni.

Így megy ez a jelenlegi rendőri vezetés alatt. Bezzeg amikor a villanyszerelő Írországba vitte a hexogént, Ján Packa nem sietett Pozsonyban sajtóértekezletet tartani. Ráadásul az elmondottakból úgy tűnik, az elfogott faszi kb. annyira terrorista, mint V. Arnold (Emlékszünk még rá? Packa első sajtóinak egyike.) sátánista túszejtő.

- Hány szlovák rendőr kell ahhoz, hogy robbanóanyagot juttassanak fel egy repülőgép fedélzetére?
- Kettő: az egyik elrejti, a másik nem találja meg.
2010 vízkeresztje nemcsak a keresztények, hanem a folklórkutatók számára is jelentős mérföldkő: az Írországba küldött hexogén miatt a rendőrviccek a reneszánszukat élik.

Az átlagpolgárok többségének a TNT-ről sem a robbanóanyag, hanem a kicsi gesztenye jut eszébe, a hexogén létezéséről pedig a szakmabelieken túl legfeljebb azok a felnőttek tudtak, akik vagy a kémiai olimpiászon próbálkoztak tanulóéveik során, vagy valamelyik akciófilm-sorozat megrögzött rajongói. Ma pedig már az is köpi, hogy e plasztik robbanóanyag összegképlete C3H6N6O6, aki azt sem tudja, ki az a Jack Bauer. Egy biztos: a poprádi repülőtéren szolgálatot teljesítő határrendészek ellen nem fegyelmi eljárást kellene indítani, hanem az országimázs alakítására szánt pénzből egy nagyobb összeget átutalni a helyi őrs számlájára, az ebnek - amely egyébként nem hibázott - pedig egy nagyobb fajta csontot venni: a csapatnak, kijelenthetjük, bizonyosan sikerült elérnie, hogy Szlovákiát soha többé ne keverjék össze Szlovéniával. Szlovéniának tengere van, Szlovákiának pedig plasztik robbanóanyaga.

A botrány kirobbanása óta eltelt alig négy nap során a történtek - részben a webkettőnek köszönhetően - olyan szinten folklorizálódtak, hogy tán' nem is él ember e hazában, aki ez addig elhangzottakból ne tudná kikövetkeztetni, hogy e sorok írója az egy héttel ezelőtti poprádi történésekre próbált utalni, amikor egy aktivációs gyakorlat során -nem a 49 éves villanyszerelő hátizsákjába, hanem a csomagok közé - elrejtett harcászati robbanóanyag szerencsés módon Írországban landolt. (Csak tudnám, hogy ha nem ismerték a konkrét batyut, akkor honnan tudták, hogy a villanyszerelő fog kirobbanó jókedvvel megérkezni Szent Patrik és James Joyce országába?) Tibor Mako, a határ- és idegenrendészet igazgatója a helyi parancsnokkal együtt hosszú, kínos sajtóértekezletet tartott, melyen csak úgy záporoztak rá a kérdések, és most nem volt olyan helyzetben, hogy azt mondhassa: itten most én vagyok a rendőr, én kérdezek. A nagyközönség és a sajtó pedig máig kétségek közt vergődhet, ki kit mikor (nem) értesített, faxon, nem faxon. Az ünnepi reagálások vérlázítóak voltak, már-már úgy tűnt, hogy a végén csak a kutyát fogják megrugdosni, másnak a haja szála se görbül. Szlovákia belügyminiszterét a jelen írás kéziratának leadásakor is Robert Kaliňáknak, országos rendőrfőkapitányát továbbra is Ján Packának hívják. Egyedül Mako mondott le, ő is csak a történtek másnapján.

Ez a magatartás egyébként jellemző a belügyérre, amikor a nyitrai rendőrök elpuskáztak egy bevetést, melynek során egy fedett nyomozó és egy együttműködő civil vesztette életét, akkor is a kerületiekre hagyta a mentegetőzést, ő maga a távolból figyelt. Ján Štark kerületi rendőrfőkapitány eleinte nem érezte magát felelősnek a történtekért, majd hosszas gondolkodás után lemondott. Egyszer csak a Rendőrakadémia élén találta magát: hiába, aki nem tudja, az tanítja. Kíváncsi vagyok, Makónak hol találnak egy magas polcot… A világ pedig Szlovákián röhög, bár igazából félnie kellene tőle: ha akaratukon kívül képesek robbanóanyagot juttatni egy repülőgép fedélzetére, a világszerte egyre szigorodó ellenőrzések ellenére, mi lesz, ha akarni is fogják. Oszama bin Laden szervezetének lenne mit tanulnia rendőreinktől.

Aki a történtek után azt mondja, soha többet nem utazik repülőgéppel, az menjen vonattal vagy hajóval, mert nem biztos, hogy autóval vagy busszal messzire jut a napokban. Sőt, az is előfordulhat, hogy a szerző, a szerkesztő és a nyomdászok minden igyekezete ellenére sem jutnak el önökhöz ezek a sorok, mert a kamionok, amelyek szállítanák, éppen egy blokád elemei valahol, vagy csak nem tudnak átkelni azon. Ľubomír Vážny közlekedési miniszter szerint az útdíj bevezetése ha nem is pazarul, de nagyon jól sikerült. Ez a kijelentés talán a globális értékválság fokmérője is lehetne, immár ennyire devalválódott a jó fogalma. A fuvarozók a minisztériumra mutogatnak, a minisztérium a fuvarosokra. Kétségtelen, hogy akik idejében regisztráltak a rendszerben, azoknak nem kell a határon várakozniuk, de erős túlzás a tárcavezető részéről azt állítani, hogy csak azok a kamionosok feszedeznek, akik elaludtak a regisztrációval. A bézbólspakás, kockás inges embereknek valószínűleg az összeg nagyságával, és a rendszer hibáival van bajuk.

Világos, hogy a legszociálisabb kormány kiadásait és válságellenes intézkedéseit fedezni kell valamiből, de miért éppen mi legyünk azok - vethetik fel a kérdést a „fuharosok“. Valószínűleg azért, mert ők nem egy multinacionális vállalat, amely, ha nem tetszenek neki az adott ország feltételei, akkor továbbáll, oszt' jó napot. A közúti fuvarozás a kerék feltalálásával egyidős elfoglaltság, művelői jól körülhatárolhatók, és tanyasi földutakon nem lehet eljutni mindenhova. Az rendben van, hogy az autópályák és a gyorsforgalmi utak használatáért fizetni kell, de hogy egy olyan út, mint a pl. az örökké zsúfolt, csúcsidőben járhatatlan 63-as használatáért kilométeralapon pénzt kérjenek, a pofátlansággal határos. Talán ezért hördültek fel a sofőrök. Az internetes fórumokon számos drukkerük akad, bár olyanok is sokan vannak, akik nem értik, miért nekik kell szívni amiatt, hogy egy csoport elérhesse a követeléseit. És igazuk van. Az a(z egyik) baj ezzel az országgal, hogy ha valaki valamit el szeretne érni, kénytelen ilyen eszközökhöz nyúlni. Ha egy negyventonnás konténerszállítót valaki ottfelejt egy kereszteződésben, netán százat egy utcán, abból mindenki ért. De a szintén nehéz helyzetben levő levéltárosok, egészségügyi nővérek, pedagógusok stb. mit tegyenek az utcára, hogy rájuk is figyeljen a hatalom?

Ha azt mondom, hexogén, az a háziasszony/kiégett humánpolitikai menedzser/nyugalmazott latintanár/december után depressziós pontyárus is tudni fogja, hogy az egy harcászati robbanóanyag, aki életében nem látott egy részt sem a 24-ből, a világsajtót bejárta poprádi bombahír, így a hír szintjén nem is írunk semmit arról, hogy a fatökű szlovák rendőrök gyakorlatozás közben robbanószert hagytak egy utas hátizsákjában.

Inkább egy elmaradt eseményről teszünk rövid említést. Ma lett volna a napja, hogy 11 órakor Robert Kaliňák belügyminiszter, és Ján Packa országos rendőrfőkapitány értékelte volna a közúti közlekedési törvény hozadékát. Ám a belügy kommunikációs osztályától ma kaptam egy levelet (persze nem exkluzíve, egy vagyok az 50 ezer címzett között).

Ebben azt írják, elmarad a sajtótájékoztató, mert: a 2009-es év közlekedési statisztikáinak kiértékelése több időt vesz igénybe. Hát érti ezt valaki? Egy adóinkból élő intézmény meghirdeti, hogy beszámol a közlekedési statisztikákról, aztán – mit tesz Isten? – kiderül, hogy a saját maga által felállított határidőn belül nem tudja elkészíteni a statisztikát. Hát ki látott már ilyent? Egy magáncégnél ezért úgy vágnák ki az alkalmazottat, mint a macskát szarni.

Nem arról van szó, hogy tudják: a kutyát nem érdekli a közlekedési törvény, és mindenki a plasztikról kérdezne... Meg arról, hogy nem akarnak-e lemondani, ami minimum elvárható lenne.

Érdekes mód, 2006. szeptember 12-én nemcsak e két férfiú, de még Robert Fico is talált időt arra, hogy nyomozói és vérbírói szerepben páváskodjon. De azon a lányon kívül ki emlékszik már erre?