tg-ltatsthtetet-06-01

Ma a változatosság kedvéért a Komáromi blogon jelentünk meg.

Eddig sem Robert Fico miniszterelnök, sem Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke nem kérvényezte semmilyen illetékes hatóságnál, hogy pénteken Komáromban Trianon-emléktáblát avathasson.

Persze, péntekig még sok víz lefolyik a Dunán, és elképzelhető, hogy Ficóéknak gyorsított eljárásban sikerül engedélyt szerezniük – gyorsított eljárásban erősek... –, ám egyelőre úgy fest, hogy a köztársasági elnök, a parlament elnöke, és a miniszterelnök – egy parlamenti párt elnöke és jó pár parlamenti képviselő társaságában – törvénysértésre készül. Aki szerint nem, az helyezzen el engedély nélkül tetszőleges közterületen egy Trianon-emléktáblát (majd számoljon be tapasztalatairól olvasói levélben...).

Megmosolyogtató  volt Bugár Béla érvelése a Markíza televízió vasárnapi vitaműsorában, amikor azt mondta: azért nem folyamodik kettős állampolgárságért, mert nem szeretne rossz példával elöljárni. A közélet ficói léptékű lezüll(eszt)ése után senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy politikusra példaként tekintenek az állampolgárok, még akkor sem, ha az illető történetesen népszerű pártelnök. Az azonban, amire a nemzeti érzésektől elborult agyú legfőbb közjogi méltóságok készülnek, a nemzeti falka – tán’ nem csak a nemzeti érzéstől megittasodott vezérének – csaholása mellett, nemcsak rossz példa lehet, hanem veszélyes precedenst is teremthet. A nemzeti máz nyilvánvaló: ez egy terület-körbevizelő gesztus Ficóék részéről, most már kitűzhetik a kis szlovák zászlócskát Komáromra is a dolgozószobában levő térképen. Megjelölték. Hadd tudják meg azok a kurva magyarok, hogy kik itt az urak. Ám ami ennél a gyarmatosítók kulturális imperializmusára hajazó, szánalmassággal határos gesztusnál sokkal veszélyesebb: Ficóék meg akarják mutatni, hogy a törvények felett állnak. „Meg akarjuk mutatni Komárom képviselőinek, hogy nem fogják nekünk megszabni, mit tehetünk egy szlovák városban” – hörögte Slota kedden, miközben keblében dúlt a hazaszeretet és a nemzeti gerjedelem. Példájukkal azt szeretnék demonstrálni, hogy a nemzet nevében bármit meg lehet tenni, a nemzet, az valami olyasmi, ami a hatályos törvények felett áll. Persze, egy márványdarab kapcsán botorság lenne háborút vizionálni, de azok is így szoktak kezdődni.

Tegnap ezt a levelet kaptam a szerkesztőségi postaládámba (változtatások nélkül közlöm):

2010 március 31.-én, szerdán 18 órakor az Erzsébet-híd dél-komáromi hídfőjénél szabadtéri lakossági fórumot rendez a Jobbik komáromi alapszervezete. Az összejövetel célja tiltakozás a szlovákiai magyarellnes politika és a magyargyűlölet ellen. A rendezvényen részt vesz a dr.Morvai Krisztina EP-képviselő, a Jobbik államfőjelöltje és dr.Gaudi-Nagy Tamás a Jobbik igazságügyiminszter-jelöltje. A sajtótájékoztató után közös sétát teszünk Észak-Komáromba a Szent István szoborhoz.

Minden magyar testvérünket szeretettel várjuk!
Szebb jövőt!
JOBBIK Komárom

Kedves Krisztina!
Szeretném elmondani kegyednek, miért tartom rossz ötletnek az Ön és párttársai sétáját szülővárosomban. Természetesen, ön az Európai Parlament képviselőjeként, és az Európai Unió állampolgáraként oda megy, ahova akar, s ha ezt a schengeni övezeten belül teszi, még meg sem állítják a határon. S ha mondjuk 2008. szeptember 28-án tette volna ezt (ne tessék guglizni, nyájas olvasók, ezen a napon nem történt semmi különös, találomra böktem rá), azzal semmi gond nem lenne. (Sőt, ez a holnapi séta se lenne gázos, ha ön  valamelyik decens kiskosztümjében átsétálna ide, és megnézné a szobrot, a lakossági fórum előtt, vagy után, tüntetők nélkül.)

Komárom szép város, jókat lehet benne sétálni, és látnivaló is akad. A Megye utcán beülhetett volna egy cukrászdába, az Európa-udvarban leguríthatott volna pár sört, esetleg vmelyik környékbeli étteremben megebédelhetett volna. Utána fényképezkedhetett volna a Szent István-szobor tövében, opcionálisan esetleg Baló Györggyel is. Ön azonban nem sétált erre, s biztosra veszem, most is magasról szarná le Komáromot, ha éppen nem lenne kampány. De kampány van.

"Az összejövetel célja tiltakozás a szlovákiai magyarellnes politika és a magyargyűlölet ellen." Minden megnyilvánulás, mely a magyarellenes - az önök verziójában hiányzik az e betű - politika, és a magyargyűlölet ellen kíván tenni, üdvözlendő. Azonban önök a sétájukkal kurvára nem akarnak semmit tenni a szlovmagy viszony rendezése érdekében, s valószínűleg tudják is, hogy nem oldanak meg semmit vele (ennél csak az a rosszabb, ha nem tudják), csak "jól megmutatják a tótoknak", az egyetlen céljuk, hogy ezzel a demonstrációval szavazatokat szerezzenek maguknak a közelgő parlamenti választásokon. Már csak pár nap, be kell vetni mindent. Valamint államfőjelöltként megmutathatná, hogy "ügyesebb vagyok, mint egy Sólyom László", aki csak a híd közepéig jutott.

Kedves Krisztina, amire készülnek, azt úgy hívják: a kisebbségi kérdés kampánycélokra történő felhasználása. S ebben méltó társaivá lesznek Robert Ficónak és Ján Slotának, akik szintén csak kampánycélokra használják a kisebbségi kérdést, és az egész szlovmagy viszonyt, de megoldani nem akarják. (Az előbbi néha úgy tesz, mintha akarná, az utóbbi még ennyit sem.)

Az önök szavazótáborának nyilván tetszeni fog, hogy bevonulnak a "megszállt területekre", s úgy fognak tekinteni arra az 500 méterre, amit a hídtól a szoborig megtesznek, hogy azt majdhogynem vissza is foglalták. Robert Fico majd összehívja a biztonsági tanácsot, minden szlovák párt tart egy sajtóértekezletet, a Szlovák Nemzeti Párt kettőt, önök egy napra a szlovák lapok címoldalára kerülnek, aztán minden marad a régiben. S lehet, hogy titkon örülne, hogy ha esetleg önt is kitiltanák Szlovákiából, mert az még több szavazat+3 napirenden kívüli felszólalás az EP-ben. Ön az ELTE docense, nem pedig büfé-turul szakos tarisznyarák, ahogy Varánusz kolléga írta. Jó lenne, ha ennek megfelelően mérlegelne. Természetesen, kampányon kívül bármikor szívesen látjuk városunkban.

Üdvözlettel: Lashee

Ha valami elé odatesszük a (cseh)szlovákiai magyar jelzőt, az részben helymeghatározó jelleggel bír, de gyakorta előfordul, hogy azt kívánjuk vele érzékeltetni, hogy a jelzett szó olyan, mint a magyar, csak gyengébb. Például szlovákiai magyar elit, szlovákiai magyar kulturális élet, szlovákiai magyar politikai élet, szlovákiai magyar irodalom stb. (Lásd még: magyar narancs) Ha azt mondjuk, szlovákiai magyar Beugró, akkor a szlovmagy csak locusként funkcionál, minőségi vonzata nincs. Péntek este Komáromban elkezdődött valami.

Nem tudom, milyen formában kezdett terjedni, hogy péntek este Ahogy esik, úgy puffan címmel improvizációs estet rendeznek az Európa-(giccs)udvar sarkában diszkréten meghúzódó Madách kávézóban. E sorok írója a Komáromi blogon figyelt fel a hírre, de állítólag voltak szórólapok is, és a Facebookon is fent volt, ami egyfajta neoszájhagyomány.

Az ismeretlenbe beugró aktőrök névsora - Bandor Éva, Derzsi György, Gál Tamás, Olasz István, Nagy László, valamint Benkő Géza a hoppmesteri szerepben - biztatónak tűnt, ezért úgy döntöttünk T.-vel, megnézzük, mi lesz ez, hisz vizsgaidőszak van, neki alanyi jogon jár egy kis kikapcsolódás, s az elmúlt napok szomorú történései után én is szívesen röhögnék. A jegyrendelős telefont - feltételezem, a művészetpártoló hölgyek nem kis örömére - Benkő Géza kezelte, be kellett diktálni a nevet, és péntek este két székre rá volt írva, hogy Lashee, mikor beléptünk az alaposan átrendezett Madáchba. (Ahova egyébként a srácokkal is gyakran ellátogatunk, a Krusó-beli tulajdonosváltás óta péntek/szombatonként itt szoktunk tudatmódosító szereket fogyasztani, a sör 90 cent.)

E sorok írója elfogult Bandor Évával szemben, a művésznő nagy kedvence, aki még olyan furcsán átértelmezett darabokban is képes volt nagyon alakítani, mint a komáromiak által nem nagyon szeretett, bár érdekes Álom, vagy Az ördög (Miki, ha olvasol, mondd meg, mért lett az ördög nő). Ha azt hallom, Bandor Éva, egyszerre látom őt bűnbocsánatot keresni (Barrabás), csehovian szenvelegni  (Sirály), és (a nem különben nagyszerű) Fabó Tiborral üzekedni egy temetői padon (Őszi álom - ez nagyot ütött). Így az általános érdeklődésen túl az is foglalkoztatott, mit fog kezdeni a helyzettel.

Gál Tamást kutyát enni láttam, meg a Jókaiban is, ahogy a többieket is, kivéve Derzsi Györgyöt, akit csak egy falusi bálon haknizva láttam színpadon istvánkodni Jimmyvel, és egy harmadik fószerrel, ez persze elsősorban az én hibám.

A viszonylag kis alapterületű kávézóban kb. 50 ember szoronghat, az ajtóban Orsi, az egyik pincér csaj kalapba szedi a beugrót - egy ojró. Szakmai beidegződésből megszámoltam, hogy előttem/mellettem 28-an ültek, és min. 20-an lehettek mögöttem is. Ha ez a tendencia folytatódik, legközelebb már biztonsági őr fog kelleni az ajtóba. (Elképzelem, ahogy a kívül rekedt színházkedvelők szoborrongálásba és csoportos garázdaságba kezdenek az Európa-udvarban...)

Az est elején Benkő Géza improvizált az improvizációról, majd felkonferálta az öt aktőrt, akik nem a saját nevük említésekor vonultak be. Sekély helyzetkomikum, de hát valahogy el kell kezdeni.

Az est során két „felvonást” láthattunk. Az elsőben érezhetően feszültebbek voltak a művészek. A rögtönzés egy kurva nehéz műfaj, mely az évtizedes színházi tapasztalatokkal bíró színészeket is megizzasztotta. A közepe felé járva az ember hajlamos volt elhinni Benkőnek, hogy semmi sincs előre megbeszélve. Az első félidő kicsúcsosodása valószínűleg akkor jött el, amikor Háy János A Gézagyerek című színművéből kellett előadni pár sort, horrorként, illetve operaként. Ez volt Olasz István egyik legjobb dobása az est folyamán, bár a tegnap is akkorát büfögtemet neki is nehezére esett elmondani röhögés nélkül.

A második "felvonás" során érezhetően felszabadultabbak voltak a színészek, látták, hogy a "népnek" bejön a dolog. A legnagyobb minőségi változást talán Nagy László alakításában figyelhettük meg, aki az elsőben nem nagyon tudott mit kezdeni magával, a másodikban azonban sikerült feljönnie. Ugyancsak tomboló közönségsikert hozott, mikor a 70-es évek német pornójának stílusában kellett komoly művészi tartalmat megjeleníteniük, bár a Csehov is nagyon szépre sikeredett.

A végén Benkő folytatást ígért, egy hónap múlva. A média színeiben a Szabad Újság és a PRESStige/Bumm volt jelen, fotókat Görözdi Szilárd készített, reméljük, közreadja valahol. Abban biztosak lehetünk, hogy (jó) híre megy a kezdeményezésnek, így nem kizárt, hogy a következő eseményre már egy tágasabb térben fog sor kerülni.

És még pár futam, gondolatfoszlány. Komáromban van színház, jó színház. Akinek nem jön be, és konzervatívabb, az megnézheti a Teátrum Polgári Társulás közönségbarát darabjait. Aki vmi kevéssé mainstreamre vágyik, járhat a Vasmacska stúdióba. És most itt egy újabb, kiváló kezdeményezés, nem mocsári szarjankókkal,  vagy tiszteletre méltó lelkes amatőrökkel, hanem real színészekkel. Akiknek még van szabad kapacitásuk és mondanivalójuk.

Egy másik szempont az anyagi megtérülés. Erről valszeg még nem beszélhetünk. Jó dolog a lelkesedés, de ebből egyik művészember sem tudja kifizetni a telefonszámláját. A Thália-patália kapcsán képet kaphattunk róla, mennyit keres egy színész, és nem lettünk tőle vidámabbak, ahogy valszeg ők sem azok. Szóval kérdés, hogy mennyire fogják tudni menedzselni a projektet gazdasági szempontból, mert ez sem egy utolsó dolog. Vagy havi egy este belefér kvázi grátisz? Nem hiszem, hogy ez lenne a követendő csapásirány.