tg-ltatsthtetet-06-01

A Radičová-kormány megalakulása után vélhetően azok voltak többségben, akik úgy vélték, Ľubomír Galko védelmi miniszter az elsők között fog távozni a kabinetből. A kereskedelmi szférából érkezett, hadfinak csak jóindulattal nevezhető tárcavezető azonban meggyőző módon fogott hozzá Augiász istállójának kitakarításához.

A Smer folytonos bírálata csak jelzi, hogy jó úton halad. Kedden a folyamat egy újabb mérföldkőhöz érkezett: Galko bejelentette, vagy stratégiai befektetőt találnak a halálos áldozatokat követelő robbanás miatt szomorú közismertségre szert tett nyitranováki Katonai Javító Vállalat (VOP) számára, vagy bezárják.

Ez utóbbi a Felső-Nyitra menti régióban katasztrofális lenne, 200 ember vesztené el állását abban a városban, ahol a másik nagy foglalkoztató az állandó csőd szélén táncoló vegyi üzem, egyéb munkalehetőséget pedig nagyítóval sem lehet találni. Tágabb értelemben viszont egy nagyon is lényeges, közpénznyelő folyamat – nyilván nem fájdalommentes – felszámolásának első állomása lehet a miniszter lépése. A védelmi minisztérium által birtokolt cégekről van szó. Meg arról: ezekben (gyakran előfordul, hogy) lopnak. Általában politikai megrendelésre, és nem keveset. A jelenség persze nem egyedülálló az egykori Varsói Szerződés tagállamaiban, gondoljunk csak arra, mi zajlott az MSZP-kormányok idején a magyar honvédelmi tárcánál; vagy a cseh katonai rendőrség 1968-at idéző tévémegszállására, melynek során korrupcióval kapcsolatos iratokat kerestek. De sepregessünk csak a magunk háza táján: 2003-ben százmilliók tűntek el az egyik hadi üzemben: a Trencséni Légijármű-javító Vállalat könyvelése szerint 84,7 millió koronás nyereséggel zárták az évet, ám egy igazgatóváltást követő független könyvvizsgálat során kiderült, valójában 151 millió koronás veszteséggel.

Az is égbekiáltó, hogy az állami támogatással, 200 millió koronáért kifejlesztett Aligátor nevű harci járművek beszerzését 2007-ben azért kellett leállítani, mert azok túl drágák voltak, a váltót ugyanis egy szabályos,ám roppant előnytelen szerződés miatt a piaci ár mintegy háromszorosáért kellett megvennie a gyártónak, egy magáncégtől. Ez csupán két, nagyobb sajtónyilvánosságot kapott, kiragadott példa, de számos hasonló akad.

A védelmi minisztérium a valós államérdektől eltérő közbeszerzési szabályok miatt mindig is aranybánya volt a kétes üzelmekhez. Mivel a parlamenti és a civil kontroll a minisztériumban jobbára jelképes, a hadi üzemekben meg még olyan sem, a milliós stikliknek (talán) csak belülről lehet véget vetni. Mert ott is a mi pénzünket szórják, akkor is, ha nem tudunk róla. Az olykor eresztékeiben recsegő, csetlő-botló Radičová-kormány illetékeseinek részéről őszinte szándék mutatkozik a hadsereg és csatolt részei gazdálkodásának átláthatóvá tételére. Csak remélni tudjuk, hogy elegendő idejük lesz a folyamat következetes véghezvitelére.

Korábbi írások a védelmi miniszterről ezen a blogon.

Követhetsz  Twitteren is.

Tegnap a kormányülésen Ľubomír Galko védelmi és Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter soron kívül megegyezett a katonai ügyészek sorsáról. Ezzel hamarosan befejeződik a katonai igazságszolgáltatás felszámolása Szlovákiában. A katonai bíróságok után a katonai ügyészségek is megszűnnek, a hadsereg tagjai felett a polgári bíróságok fognak ítélkezni.

Igaz, a folyamat nem új keletű, még az előző kormány alatt kezdődött, több lépcsőben. A folyamat „mérnöke“ valószínűleg Štefan Harabin akkori, HZDS-jelölte igazságügyi miniszter lehetett, legalábbis ezt támasztják alá a katonai bíróságok szerepéről a sajtóban tett kijelentései, és persze később maga a törvényjavaslat. 2007 novemberében Ján Kovarčík HZDS-es parlamenti képviselő, a védelmi bizottság tagja indítványozta, hogy a rendőrség, a vasúti rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vám- és pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtás dolgozói felett ne a katonai, hanem a polgári bíróságok ítélkezzenek. A javaslat ellen az ellenzéki képviselők sem tiltakoztak, Kovarčík pedig 2008 februárjában a rendőrök jogállásáról szóló törvény módosításához be is nyújtotta javaslatát, mely az ellenzék obstrukciós kísérlete ellenére 76 szavazattal elfogadtatott. Így a katonai bíróságok hatáskörében már csak a mintegy 20 ezer fős hadsereg állománya maradt, amely körében a bűnözési ráta kimondottan alacsony. Jogos a kérdés: melyik húszezer fős, törvénytisztelő mintapolgárok lakta város számára tartanak fenn önálló bíróságot?

Következő lépésként a parlament 2009 februárjában úgy döntött, áprilistól megszűnnek a katonai bíróságok. Egy évet hagytak annak igazolására, hogy a 20 ezer fős hadseregre felesleges húsz bírót és 58 egyéb alkalmazottat fizetni. A katonai bírósági rendszer fennállásának utolsó teljes évében a bíróságok 263 személy felett ítélkeztek. Úgy véljük, az alapvető hibát a törvényhozás nem akkor követte el, amikor kimondta a katonai bíróságok megszűnését, illetve nem most követi el, amikor ugyanerre készül a katonai ügyészségekkel kapcsolatban, hanem akkor, amikor a hadseregen kívüli egyéb fegyveres testületek dolgozóit kivonta a katonai igazságszolgáltatás alól.

A fegyveres testületek dolgozói különleges emberek, külön törvény rendelkezik róluk, és olyan jogosítványokkal bírnak - az igazoltatástól a fegyverhasználatig terjedő spektrumon -, melyekkel a szülésznők, a csaposok, a Linux-rendszergazdák stb. nem. Jó lett volna, ha különlegességüket a felelősségre vonás során is megőrzik. A korábbi rendszer alkalmas volt arra, hogy felül tudjon emelkedni azokon az összefonódásokon, melyek a helyi igazságszolgáltatás és a rendőrség között kétségkívül léteznek a szoros munkakapcsolat miatt. Éppen ezért lett volna az állami rendőrség esetében különösen indokolt az előző rendszer fenntartása. Az ügyészségről szóló törvény módosítása, s ennek keretében a katonai ügyészségek felszámolása már csak az utolsó szög egy rendszereket túlélő, zömmel jól működő, a célcsoportra elrettentő erővel bíró, így társadalmilag hasznos intézményrendszer koporsójába.
(Ebben a posztban két korábbi bejegyzés részletei is felbukkannak:vagy tények, vagy továbbra is úgy gondolom.)

Követhetsz  Twitteren is.

Szerdán még úgy gondoltuk, egy könnyed hétvégi posztban az amerikai hadsereg tájékoztatási és propagandairodáját, a Defense Video and Imagery Distribution Systemet (DVIDS) fogjuk ekézni, hogy nem ismerik az év asszonyát, de aztán elálltunk ettől a szándékunktól.

Szerdán Katie Lester, a DVIDS International Media Relations Specialistje nagyon kedvesen küldött pár felvételt Ivan Gašparovič államfő, és Iveta Radičová miniszterelnök afganisztáni látogatásáról, még mielőtt a szlovák hírügynökségek kiadták volna, hogy a vén zsivány hazajött Afganisztánból. Államfő és kormányfő egyszerre háborús zónában? Ekkora ziccer Sulíknak... És különben is, hogy volt Radička Kandahárban, hisz láthatóan ott volt a kormányülésen. Hát úgy, hogy Ľubomír Galko védelmi miniszter látogatta meg a légibázist őrző hadfiakat. A DVIDS azonban azonban ezt másként gondolta.

Hiába no, Szlovákia messze van Washingtontól, meg Kandahártól is, örüljünk, hogy nem azt írták szlovén elnök, nekik végül is kurvára mindegy, ki a kormányfő ebben a Texasnál 14-szer kisebb országban, amely szövetséges ugyan, de harcoló alakulatot eddig nem küldött...

Írtam nekik egy levelet, hogy Radičová egy korához képest jó karban levő nő, a képeken meg láthatóan egy faszi van az államfő mellett, akinek a tartása ugyan cseppet sem katonás, de hát ő a mi védelmi miniszterünk. Katie Lester fél órán belül válaszolt, megköszönte a figyelmeztetést. It will be edited and corrected! - ígérte. Ezzel ugyan nem siettek, mert másnap reggel még csak a képek felénél volt kijavítva, de ha bölcs államfőnk bármely rajongója ma szeretne tájékozódni a vizitről, az elnök neve mellett már Galko nevét olvashatja.
Azért egy radičovás oldalt leprintscreeneltünk az utókornak.

Ivan Rudolf, a védelmi tárca sajtóosztályának vezetője ma arról tájékoztatott, hogy az izraeli látogatásáról hazatérő Ľubomír Galko védelmi miniszter sajtótájékoztatót tart a landolást követően. 03.20-kor!!! Vajon mit tudott meg Izraelben, amit ilyen sürgősen el kell mondani? Hacsak nem Magyarország lerohanását akarja bejelenteni, akkor mi a fene lehet az a katonai természetű dolog, ami békeidőben nem várhat egy kulturált 9 óráig?

Simon szégyentáblája címmel írt bejegyzést még a nagypolitikába lépése előtt Ľubomír Galko, a Szabadság és Szolidaritás alelnöke, jelenleg védelmi miniszter. A teljes írás itt olvasható.  Ugyanő állítja blogjában, hogy a Most-Híd Smer-közeli.

Most, hogy együtt kormányoznak, biztosan alkalmuk nyílik elbeszélgetni erről is… Hiába, a ruszofil, nacionalista, keresztény Čarnogurský doktor megmondta annak idején, hogy a kormány nem egy baráti társaság.