tg-ltatsthtetet-06-01

E sorok írója nagy 24 rajongó, végiggyűrte az összes évadot. Az első és a második évadot valszeg sosem sikerült meghaladni az alkotóknak, és némelyik széria, például az 5. vagy a 7. kimondottan gyenge volt. Innentől nagyon spoileresek leszünk, aki még nem látta a 7-8. évadot, az távozzon, aki látta, az jelölje ki a fehérséget. A 7-ben annyira valószínűtlen, hogy egy afrikai banánköztársaság katonái elfoglalják a Fehér Házat, mint az ötösben a geciemberekkel telefonálgató elnök: kopasznak is hajmeresztő. A gyengécske széria után egy jobbat vártunk. Nem jött össze.

Régóta készülök már, hogy leírjam, mi a bajom az új évaddal. Ugyebár a 14. résznél járunk - odaát tegnap vetítették a 15-et -, így ez a katalógus még bővülhet, illetve felülíródhatnak egyes állításai. (Lásd még: nyugtával dicsérd a napot.) Addig is:

- Az első 6-8 részig minden kínosan kiszámítható a sorozat logikáját ismerve. A néző csak szenved a monitor előtt, valószínűsíthető, hogy ki mire mit fog lépni. Jack egy percre sem kerül olyan helyzetbe, ahol komoly veszély fenyegetné. Minden olyan megszokott. Aztán a 11. táján kezd felperegni, majd visszaesik a dinamikája. A politikai szál (Taylor és Hassan elnök békemegállapodása) valszeg nem köti le az amerikai nézőt, hisz, ha kell akármikor lebombáznák Kamisztánt.

- Összeesküvő héják a Fehér Ház vezetésében, akik nem, vagy nem úgy hajtják végre az elnök utasítását, összeesküvés a Fehér Házban. Ilyen már Mike Novick idejében is volt, nem tud felvillanyozni, uncsi.

- René Walker. Emlékszünk, az előző évadban mekkora jellemfejlődésen kellett átmennie, hogy elzárja egy haldokló oxigéncsapját. Ezek után elhisszük, hogy korábban beépített ügynökként dolgozott az orosz maffiában?

- Dana Walsh. Sixx apánk is megírta, rühellik őt a nézők. A Facebookon is van I hate Dana Walsh csoport, egyelőre csak 92 taggal (de nehogy már ez szempont legyen). A rosszarcú, szintén irritáló próbaidős felügyelő muki megfojtásáig semmi sem mutat arra, hogy ő is terrorista lenne, így az egész olyan motiválatlanul, előkészítetlenül hat. A Cole-lal való kavarása mérsékelten érdekes, a múltból felbukkant, majd lekillált régi faszival kapcs. pedig még mindig nem tudjuk, hogy mi történt, mivel, amikor elkezdi mesélni Cole-nak, akkor vágás van, és más helyszínre ugrunk, s csak a magyarázat után láthatjuk őket újra. De már nem is érdekel.

- CTU. Amíg volt - mert ugye, a hetedik részben Jack az FBI kötelékében ténykedik, a sok gigakiharapás miatt felszámolták a szervezetet -, addig változatlan volt, egy teljesen soha be nem világított, sok fémelemet tartalmazó, félhomályos, rideg, hideg ipari tér volt. Egy olyan iroda, ahol az ember kurvára nem szeretne dolgozni, akkor sem, ha mindenhol iMacek vannak. És akkor most van ez a csillivilli üvegizé, ahol olyan tyéchnyika balsája van, hogy az első részekben kifog Chloe O'Brienen, az amerikai sorozatirodalom élenjáró geekasszonyán.
A kedvencem, amikor az impulzusbomba robbanása után Hastings jelentést kér az embereitől. Ekkor valamelyik azt mondja neki: Nem tudunk jelentést készíteni, uram, mert minden kiégett. Mire Hastings: akkor használjanak tollat és jegyzetfüzetet.

- Gond van a karakterekkel. Sok az új arc, az egész CTU-csapat, az adminisztráció a Fehér Házban, Hassan elnök és népi zenekara (és akkor a mellékszereplőkről még nem szóltunk). Az eddigi gyakorlatnál lényegesen kevesebb szereplőt hoztak át az előző évadból (bár ez már a hetesnél is gond volt, de nem ennyire). Nem ismerjük őket, és az írók nem is nagyon törekednek rá, hogy megismerjük vagy megszeressük vagy megutáljuk vagy … őket. Az előtérbe helyezett karakterek (Brian Hastings, Cole Ortiz, Arlo Glass) gyengék, erőtlenek. Hastings a beszari bürokrata, fehér házi fedéssel, Arlo az aktuális irritáló csávó, Ortiz a hős típus - mindegyik rémlik más néven az előző évadokból.

A forgatókönyvírók elkúrták. Ilyenformán talán nem is kár, hogy vége a sorozatnak.

Kedden a szervezett bűnözési kérdésekben egy időben nagyon jól informált Sme internetes kiadása arról számolt be, hogy a rendőrség őrizetbe vett 11 embert a Sýkora-családból. A cinegéket, ahogy a többiek nevezték őket. (Az államnyelvet nem birtokló olvasók kedvéért: a sýkorka cinkét jelent.) Tegnap a 11 kopasz őrizetbe vételét kérte a különleges ügyész. A leggyengébb legénykéről - biztosan a starter az - már ma dönthet a Smer-ellenzék bizarr összefogással megmentett Specializált Büntetőbíróság, a komoly fiúknál hosszabb a határidő, mivel az általuk elkövetett bűncselekmények előtt ott van az "obzvlášť závažné" szókapcsolat, szombatig kell dönteni. Életem első polinterjúját az ombudsmanussal csináltam a lapban, amikor beléptem. Ő azt mondta, hogy a vizsgálati, az nem bünti, így nem kell orrba-szájba elrendelni, csak ha indokolt. Az én adóimból az államot bérpótlék miatt perelő rohadt bírók miatt már így sincs semmi hitele előttem a hazai igazságszolgáltatásnak. De ha ezeket a legényeket nem helyezik előzetesbe, akkor az a semmi is elillan.

Na, de hát miért ez a nagy öröm, kik ezek az arcok, ki  az a Sýkora, és milyen hatással lesz ez a szervezett bűnözői körökre? Kérdezz! Felelek! Olvasóbarát gyorstalpaló szervezett bűnözés iránt mérsékelten érdeklődő olvasóknak.

Ki a csoport keresztapja?
A Sýkora-klánt Miroslav Sýkoráról nevezték el.

Ő még él?
Nem, 1997. február 6-án a fővárosban, a Bajkalská utcán, a Holiday Inn hotel előtt, ill. magában az intézményben lőtték őket le. Géppisztoly+sörétes kombóval.

Mindig geciember volt ez a Miroslav Sýkora?
Sýkora diplomataszülők gyermeke volt, Moszkvában tanult, majd amikor kidobták, hazajött, és újságírást kezdett tanulni a Comenius Egyetemen. Tanulmányait azonban nem fejezte be. Volt felesége és két gyereke.

Hogyan kezdte a szakmát?
Exkluzív élelmiszerek csempészésével. A szocialista hiánygazdaságban és utána persze az is exkluzívnak számított, ami ma nem.

Egyedül dolgozott?
Nem, Ján Takáčcsal dolgozott együtt, azonban eltért a véleményük arról, milyen mértékben kell bevonni az oroszokat. Takáč oroszok nélkül akartak, Sýkora oroszokkal. Így szétváltak útjaik, és nem maradta barátok. Takáčot 2003-ban Pozsony Kramáre városrészében lőtték le, 15, gépkarabélyból leadott lövéssel. Sýkorát pedig az ukrán főnök fiává fogadta, ami viszonylag tág lehetőségeket biztosított neki.

Kapcsolatban állt-e a Szlovák Információs Szolgálattal?
Igen. A Fegyveres Oszkár összekötőjeként felrobbantott Robert Remiášt halála előtt sokáig követték. Luboš Ferus nyitrai főnök később azt vallotta, ő és emberei Sýkora utasítására követték a szerencsétlen sorsú rendőrt. Mint tudjuk, a robbantásnál ott volt a Dinič-testvérekkel jó kapcsolatot ápoló „kisfőnök”, Roman Deák és Pápay Tibor is. Egyszerre sok a jóból… (Korábban itt írtunk róla)

Milyen tevékenységet fejtett ki a Sýkora-csoport?
A SIS-nek tett szolgálatokon túl védelmi pénzt szedtek, vállalkozókat zsaroltak, kurvákat futtattak, és a gyilkosságtól sem riadtak vissza.

Ebben az időszakban már egyre erősebb volt Mikuláš Černák. Hozzá hogy viszonyult a Cinege?
A Sýkora halálához vezető út is Černákkal van kikövezve, mondhatnánk némi képzavarral. Feruš, Peter Križanovič és Sýkora állítólag 75 millió koronát vittek el az 1996-os nyitrai VÚB-lopásból, adóként. (Nem bankrablás, mert nem volt erőszak.) Ennek elosztása közben azonban vita támadt Križanovič és Sýkora között. A fegyver is előkerült, Sýkora volt a gyorsabb, Križanovič lábát amputálni kellett. Križanovič ebben az időben már Mikinek dolgozott, aki Sýkora helyét ígér(het)te neki.

Hányszor próbálták meg eltenni láb alól?
Kétszer. 1996 decemberében egy távcsövessel lőttek rá. De a szomszédját találták el. Szóval erre is figyeljünk ingatlanvásárláskor… Ezt követően csak testőrséggel mutatkozott. A halálos találkozóra azonban mégis egy szál sofőr kíséretében érkezett.

És Križanovič túlélte őt?
Igen, de nem sokkal. Egy HZDS-es képviselő lakása előtt felrobbantották a dzsippóját 1997. április 15-én. Vajon mit csinált ott?

Ki vette át a hatalmat Sýkora halála után?
Peter Čongrády. Árva gyerek volt, és katonai főiskolát végzett. A főnök sofőrjeként kezdte pályafutását. Nagyszombatot és Trencsént is befolyása alá vonta.

Ő még él?
Nem, 2004 szeptemberében egy pozsonyi pizzéria előtt nagyon csúnyán végezte, szó szerint szétlőtték a fejét.

És utána ki következett?
Hát, ő még él,  a 11 között van.

Mivel gyanúsítják a most elfogott 11-eket?
Bűnszervezet létrehozásával, emberrablással, nyomásgyakorlással, közveszélyokozással, csalással, tiltott fegyverviseléssel és rongálással.

Mire számíthatnak?
Ha bebizonyosodik bűnösségük, egy részükre életfogytiglani börtönbüntetés vár, de min. 20 év. Persze, ez csak jogelmélet. Szlovákiában vagyunk.

A hazai mobilszolgáltatók leggyakrabban a nagyon népszerű, egyszerűen kezelhető, megbízható Huawei  E220 HSDPA USB modemet adják a mobilnetes csomagokhoz. Magam alkalomszerűen másfél éve használok egy ilyent, és nagyon meg vagyok vele elégedve.

A modem ügyes, mert ha bedugjuk a számítógépünkbe, rögvest fel is telepíti magát. Na de ha egy Macbe dugjuk, akkor az csak annyit ír ki, hogy a lemezt nem tudja beolvasni.

Amikor a képernyőn ez a felirat fogadott, vadul guglizni kezdtünk, mert az nem lehet, hogy erre ne legyen megoldás. A nagyon hasznos beszeljukmac.com-on akadt is egy jó leírás, csak éppen a driver letöltési helyére mutató link nem működött. Ennek az ausztrál komának a blogján viszont egy teljesen használhaó leírást kapunk, melyet követve gond nélkül telepíthetjük a modemet. (Csak ne feledjük, hogy a leírás 2008-ból való, ma meg már 10.6.2-es verziót használunk.)

Vasárnap úgy gondoltam, hétfőn, ha lesz időm, a koncessziós (rádió és televízió üzemben tartási) díjakról fogok írni. A téma ugyanis kellően populista, mindenkit érint, és két párt is brűgeti, a (még nem parlamenti) Sulík-féle SaS népszavaztatna róla, a (még, hehe) parlamenti Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió képviselője, Tomáš Galbavý pedig a folyó ülésen vetne véget neki.

Aztán a hétfő meg a kedd elég mozgalmasra sikeredett, így nem írtunk az üzemben tartási díjakról. De majd ma.

A politikusok természetesen nem azért akarják eltörölni ezeket a fizetni valókat, hogy e népnek jó legyen, mert ez őket nem különösebben foglalkoztatja, hanem, hogy a népnél jópontokat szerezzenek. Abban viszont igaza van Sulík komának, hogy ez a díj adójellegű, és nem szolidáris, mert a háromgyerekes, elvált szomszédasszony pont annyit fizet a Szlovák Rádió és a Szlovák Televízió üzemben tartásáért, mint a Pozsony belvárosában élő topmenedzser.

Ha akarunk HBO-t, Fishing and Huntingot, vagy, urambocsá’ egy pornócsatornát. akkor előfizetünk rá. Azt azonban, hogy a fenti médiumokra elő akarunk-e fizetni, vagy sem, a kutya nem kérdezte tőlünk: köteleztek rá bennünket. Felháborító állami hatalmaskodás. S ami még ennél is felháborítóbb: olyan termékért vesz el tőlünk pénzt az állam, amit nem is használunk. Vagy fogalmazzunk egyes számban: használok. Nem hallgatom a Szlovák Rádiót, nem nézek STV-t, legfeljebb olykor belenézek a híradóba, de egyre ritkábban. Ehhez képest az egész használatáért fizetek. Egy szó mint száz: szavaznék olyan pártra, amely azt mondaná, eltörli ezeket.

Na de, van a témának egy jelen sorok írójánál sokkal nagyobb tudora, ez pedig Attila bácsi, azaz Lovász Attila, az MR6 főszerkesztője. Alant idézném két kommentárját, nem teljes terjedelmében, hanem az eredeti webhelyre mutató linkkel, hogy clear legyen.

2006. 02.18, Új Szó

Uzsorás állam
A tavaly jóváhagyott büntető törvénykönyv 235. §-a az uzsorát a következőképpen fogalmazza meg: "Aki más kényszerhelyzetét, tájékozatlanságát, tapasztalatlanságát kihasználva olyan teljesítést követel, amelynek az ellenértéke nagy mértékben aránytalan, vagy aki ilyen teljesítést megvásárol vagy átvesz, egytől öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető." Aki tehát egy negyvenkoronás kinnlevőséget 5000 koronás szankcióval követel, vagy ilyen követelést átvesz, uzsora bűncselekményét követi el. A néha érthetetlen jogásznyelvet magyarra fordítva: a szlovák rádiós és televíziós előfizetési díj szankciói, azoknak behajtási kísérletei joggal ébresztik fel a gyanútlan Olvasóban is azt a feltételezést, hogy állami uzsorával állunk szemben a demokrácia 16. évében. Igaz, a probléma nem új keletű, hiszen a koncessziós törvény 1996-tól hatályos, de csak a múlt évben jutott el oda a nyilvántartását is megkérdőjelezhető módon vezető Szlovák Rádió, hogy többéves elmaradásokat (amelyek viszont néha csak két-három havi díjra vonatkoztak) egy maszek céggel akarta behajtani. Volt eset, amikor a szankció elérte a másfél millió koronát.

Mondhatnók, lett volna szíves a tisztelt kuncsaft becsületesen fizetni a negyven koronát, most nem lenne gond. Ez az érvelés viszont azonos azzal a jogértelmezéssel, amely a tyúklopást halállal büntetné. Az aránytalanság akkor is aránytalanság, ha fegyelmezetlen a polgár, esetleg ki akar bújni kötelezettségei alól. A rádió és a televízió koncessziós díja adójellegű, amióta létezik rádió és televízió. Az adót az adóhivatalnak kell kirónia és behajtania, nem egy magáncégnek. Tovább>>

És akkor a szerző hétfői írása hasonló témában

2010. 02.01., Új Szó
A koncesszió védelmében

Az SaS elnöke, Richard Sulík a múlt héten közölte, kezdeményezése elérte azt a támogatottságot, amelynél a parlamentnek kötelezően meg kell tárgyalnia a rádiós és televíziós előfizetési díjról készülő népszavazást. A lánykori nevén koncessziónak nevezett járulék a lakosság körében nem örvend nagy közkedveltségnek: ha lesz referendum és ha az érvényes lesz, az eredmény akár borítékolható is. Kérdezzük meg a polgárokat, akarnak-e valamiért fizetni, a válasz egyértelmű (lásd még: ún. szociális népszavazás Magyarországon).

Richard Sulík, az SaS elnöke még három éve vetette föl az ötletet, annak idején meg is indokolta. Indokai között szerepelt például az, hogy a koncessziós díjnak adójellege van, hogy a befizetés módja nem szolidáris, mert a díj egységes, s végül attól függetlenül kell fizetni, az ember médiafogyasztó-e vagy sem.

Amikor Sulíkék elkezdték az aláírásgyűjtést, még a régi előfizetői törvény volt érvényben, amely a vevőkészülékhez kötötte annak fizetését, a szankciók pedig – mint arról annak idején rengeteget írtunk – vérlázítóan magasak voltak, esetenként anyagi gondokat okoztak. Sőt, mindehhez jött még a közrádió és egy magán jogi iroda közötti szerződés, amelyben a rádió a díjat az irodával hajttatta volna be, az iroda meg lefölözte volna a hatalmas büntetéseket, de most ezt is hagyjuk. A Szlovák Rádió közben kiegyezett az irodával, a koncessziót pedig villanyórák alapján fizetjük. Tovább>>

E sorok írója valszeg négy év múlva is azt fogja gondolni, hogy az előfizetői díjat el kell törölni.

*****

És emiatt nem akarunk külön posztot írni, de az Appleblog ma egy nagyon fontos képet tett közzé, melyet Appleblog olvasóként és macesként én is szeretnék tovább népszerűsíteni. Nem csak Jack Bauer és Obi használ Mac-et.

Bár jclayton azzal fenyegetett korábban, hogy a mekes írásaimat instant unfollowolni fogja, azért megkockáztatnék két mekeset.

Ezen a blogon arról olvashatunk, hogy egy míves ízlésű, eredetileg valszeg könyvkötőiskolát végzett dizájner egészvászon könyvkötésre hajazó MacBookBookot tervezett. 80 dollár. Egyrészt kár, hogy nincs füle meg pántja, mert így csak kézben lehet vinni, ami egyáltalán nem praktikus, ugyanakkor milyen hülyén nézne ki egy könyv füllel vagy vállpánttal.

Emitt pedig különböző mekes berendezési tárgyakat láthatunk. Az asztal elgondolkodtató.

***

Korábban az Egy hír és vidéke című írásunkban azon elmélkedtünk, hogy nem mindegy: egy embert vertek meg bikacsökkel az utcán, vagy az adóhivatal magas rangú tisztviselőjét. A héten volt egy ugyan ilyen ügy. Besztercebányán rendőrkézre került egy pólóárus. Nem, ez nem a kiránduló Tomcat volt. Az illető ellen azért indult eljárás, mert mindenféle csúnya náci szimbólummal díszített pólót forgalmazott. Ennek a bűncselekménynek van egy kacifántos neve a Btk. szerint, emberi jogokat és szabadságokat elnyomó mozgalmak támogatása vagy népszerűsítése, oszt ezzel a hír 12 egy tucat. Ha viszont odaírjuk, hogy ez a pólóárus Marián Kotleba öccse, akkor mindjárt más a leányzó fekvése, nem igaz?

***

Ha reklámblokk kezdődik egy tévécsatornán, máris a távkapcsolóhoz kapok, kivéve, ha a Discoveryt nézem. Bízom benne ui., hogy a reklámblokk végére odateszik ezt:

Különösen a gránátvetős arc mondja hitelesen, hogy boom.