tg-ltatsthtetet-06-01

Veszélyes precedenst teremtett kedden a Besztercebányai Kerületi Bíróság, amikor fellebbviteli eljárás keretében helyben hagyta a Besztercebányai Járásbíróság korábbi ítéletét, kimondva, a szélsőséges Szlovák Testvériség vezetőjeként elhíresült Marián Kotleba - jelenleg a Mi Szlovákiánk Néppárt elnöke - nem követett el bűncselekményt, amikor 2009-ben, a megyei választási kampányban azt írta szórólapjára: „nem csak a cigány paraziták igazságtalan előnyeit szüntetem meg“.

Az ítélet - bár Szlovákiában a korábbi esetekben hozott döntések nem bírnak jogforrás jelleggel - felbátoríthatja a hazai szélsőségeseket: nyugodtan lehet parazitázni, vagy esetleg erősebb jelzőkkel illetni a számukra nem kívánatos kisebbséget, a Büntető Törvénykönyv vonatkozó, 423. §-a legalábbis hézagos, egy jó ügyvéddel, liberális bíróság előtt egy kiadós cigányozás/magyarozás/zsidózás stb. még a véleménynyilvánítás kategóriájába tartozik. A jogszabály szerint, aki egy nemzetet, annak nyelvét, egy fajt vagy etnikai csoportot, vagy emberek egy csoportját a meggyőződése vagy annak hiánya miatt nyilvánosan gyaláz, egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. A büntetési tétel minősített esetben három évre is felkúszhat. A besztercebányai bíróság jogértelmezése szerint ezt nem meríti ki az, ha a cigányokra azt mondja valaki, hogy paraziták.

Az elmúlt négy év során a gyűlöletbeszéd kormányzati szintű támogatást kapott, hol kimódoltabban - a Smer hungarofób retorikájával -, hol egészen alpári formában - a Szlovák Nemzeti Párt magyarokat, romákat egyaránt ostorozó dörgedelmei által - mérgezve a társadalmi légkört, rombolva a békés egymás mellett élés esélyeit, defenzívába kényszerítve a kisebbségeket, megnehezítve a társadalmi párbeszédet. Az, hogy mindez a legmagasabb szinten megtörténhetett, bátorítást jelentett az alacsonyabb szintű hőzöngőknek is.
A liberális demokrácia egyik alapértéke a szólás szabadsága. Ám egyértelmű határt kell(ene) szabni a gyűlöletbeszéd és a szólás szabadsága között. Tegnap a kormányhivatalban nagy csinnadrattával ismertették egy roma felzárkóztatási program eredményeit.

A rendezvényen jelen volt Iveta Radičová kormányfő, Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes, Lucia Nicholsonová szociális ügyi államtitkár és még sokan mások. Remélem, legalább a kávészünetben erről is szó esett.

Bár jclayton azzal fenyegetett korábban, hogy a mekes írásaimat instant unfollowolni fogja, azért megkockáztatnék két mekeset.

Ezen a blogon arról olvashatunk, hogy egy míves ízlésű, eredetileg valszeg könyvkötőiskolát végzett dizájner egészvászon könyvkötésre hajazó MacBookBookot tervezett. 80 dollár. Egyrészt kár, hogy nincs füle meg pántja, mert így csak kézben lehet vinni, ami egyáltalán nem praktikus, ugyanakkor milyen hülyén nézne ki egy könyv füllel vagy vállpánttal.

Emitt pedig különböző mekes berendezési tárgyakat láthatunk. Az asztal elgondolkodtató.

***

Korábban az Egy hír és vidéke című írásunkban azon elmélkedtünk, hogy nem mindegy: egy embert vertek meg bikacsökkel az utcán, vagy az adóhivatal magas rangú tisztviselőjét. A héten volt egy ugyan ilyen ügy. Besztercebányán rendőrkézre került egy pólóárus. Nem, ez nem a kiránduló Tomcat volt. Az illető ellen azért indult eljárás, mert mindenféle csúnya náci szimbólummal díszített pólót forgalmazott. Ennek a bűncselekménynek van egy kacifántos neve a Btk. szerint, emberi jogokat és szabadságokat elnyomó mozgalmak támogatása vagy népszerűsítése, oszt ezzel a hír 12 egy tucat. Ha viszont odaírjuk, hogy ez a pólóárus Marián Kotleba öccse, akkor mindjárt más a leányzó fekvése, nem igaz?

***

Ha reklámblokk kezdődik egy tévécsatornán, máris a távkapcsolóhoz kapok, kivéve, ha a Discoveryt nézem. Bízom benne ui., hogy a reklámblokk végére odateszik ezt:

Különösen a gránátvetős arc mondja hitelesen, hogy boom.

Nemcsak e sorok íróját, de például a Paraméter vagy a Komáromi blog szerzőit is foglalkoztatja, hogy a Pravda vezető kommentátora, Dag Danis miért hülye, és egy normális véleményeket is közlő lapba miért ír magyarellenes faszságokat. A minap egy pospolitosťos tudósítást írtam, amikor megvilágosodtam.

Nézzük csak meg e két acélos tekintetű férfiút. Ő Dag Daniš, a Pravda nacionalista kommentátora.

Ő pedig Marián Kotleba, a Szlovák Testvériség guruja.

Ha  Photoshopban nálam jártasabb olvasóim leveszik (ko)Kotlebáról a bajuszt, ill.  gárdista (nem magyar!) sapkát tesznek Danišra - ahogy a székely mondja: megsapkázzák -, rájöhetünk, hogy a két személy voltaképpen egy.
Most már csak azt kellene ellenőrizni, hogy voltak-e Daniš-kommentárok az idő alatt, mikor Kotleba a sitten ült.