tg-ltatsthtetet-06-01

Mivel egy non-profit szervezetben, ahol szintén ténykedek, most készülünk valamire, a blog áll, mint ama bizonyos fasz a lakodalomban. De említsük meg, hogy kiosztották az "igazi" Pulitzer-díjakat. Hamarosan nálunk is osztanak újságírói díjakat, majd azzal is foglalkozunk, addig is álljon itt, kik kapták a minden újságíró álmát jelentő elismerést.


Click here for finalists, jurors, bios and photos of winners, winning photos and cartoons, and links to winning stories

JOURNALISM:

Public Service - Las Vegas Sun

Breaking News Reporting - The New York Times Staff

Investigative Reporting - David Barstow of The New York Times

Explanatory Reporting - Bettina Boxall and Julie Cart of the Los Angeles Times

Local Reporting -
Detroit Free Press Staff
and
Ryan Gabrielson and Paul Giblin of the East Valley Tribune, Mesa, AZ

National Reporting - St. Petersburg Times Staff

International Reporting - The New York Times Staff

Feature Writing - Lane DeGregory of the St. Petersburg Times

Commentary - Eugene Robinson of The Washington Post

Criticism - Holland Cotter of The New York Times

Editorial Writing - Mark Mahoney of The Post-Star, Glens Falls, NY

Editorial Cartooning - Steve Breen of The San Diego Union-Tribune

Breaking News Photography - Patrick Farrell of The Miami Herald

Feature Photography - Damon Winter of The New York Times


LETTERS, DRAMA and MUSIC:

Fiction - Olive Kitteridge by Elizabeth Strout (Random House)

Drama - Ruined by Lynn Nottage

History - The Hemingses of Monticello: An American Family by Annette Gordon-Reed (W.W. Norton & Company)

Biography - American Lion: Andrew Jackson in the White House by Jon Meacham (Random House)

Poetry - The Shadow of Sirius by W.S. Merwin (Copper Canyon Press)

General Nonfiction - Slavery by Another Name: The Re-Enslavement of Black Americans from the Civil War to World War II by Douglas A. Blackmon (Doubleday)

Music - Double Sextet by Steve Reich, premiered March 26, 2008 in Richmond, VA (Boosey & Hawkes)

A napokban írtunk egy kurta bejegyzést arról, hogy az ŠtB ügynöklistáján szereplő Gál Sándor Pulitzer-díjat kapott. Egy blog nem csinál nyarat, éppen ezért örülök, hogy az ügyre komoly helyen is felfigyeltek, igaz, némi háttérmunka után. A Pulitzer-díj kurátorait ezúttal szólítom fel egy kiadós fellációra. Vagy felelőtlenek, nem olvasnak utána, hogy kinek mit miért adnak, s ezzel devalválják a rangosnak szánt elismerést; vagy - és erre nem is merek gondolni - nagyon is tudják, kinek adják, ezzel nyilvánvakóvá téve, hogy politikai megrendelésre osztják. Az alábbiakban Széky János írása olvasható.

A politikai erők számára legyen tanulság, hogy elfogadhatatlan a cinikus kitérés alapvető morális kérdések elől, és ugyanilyen elfogadhatatlan az alkotmányos határokat áttörő cselekmények akár burkolt igazolása is.
(Sólyom László, 2006. szeptember 19.)
Gál Sándor szlovákiai magyar író, költő, publicista életművéért megkapta a Pulitzer-emlékdíjat. Gratulálok.

1992-ben, egy borongós napon arra toppantam be Pozsonyba, hogy a lapok lehozták a csehszlovák kommunista állambiztonsági szervezettel, az ŠtB-vel együttműködő újságírók névsorát. Rajta volt az a barátom is, akihez mentem. Két nap, két éjszaka beszélgettünk. A végén úgy szabadult meg a tehertől, hogy teljesen kivonult a nyilvánosságból. Szerettem volna, ha nem így történik, mert csak a forradalom után jutott szerephez a sajtóban, és ha visszatér eredeti hivatásához, azzal nemcsak a szlovákiai, hanem az egész magyar civilizáció bőven nyert volna. A teljes kivonulásával pedig szerintem sokat vesztett. De ő döntött így, és békességbe került önmagával. Aztán volt, aki hasonló kitudódás után a hitben talált megoldást lelkiismereti válságára. Megint más haláláig vívódott, alkoholista lett, marta magát és másokat, a sértett dac beszélt belőle – szörnyű dolgokat mondott. Akár így, akár úgy, ezek a feldolgozási módok csak akkor lehetségesek, ha az embernek van lelkiismerete.

A leleplezésre másfajta jellegzetes válasz is létezik. Éspedig – Szlovákiában és Magyarországon egyformán – az izomból tagadás. Ezt gyakran a per kilátásba helyezése kíséri, ami olykor csöndben elfelejtődik, máskor – ügyvédje és bírósága válogatja – formaságokba kapaszkodva biztos győzelmet ígér. A jövedelem-kiegészítésnek és a sajtó szívatásának bevált eszköze a per, összekötvén a kellemeset a hasznossal. Itt a lelkiismeret már nem játszik annyira, de még ez is jobb a semminél. Jelzi ugyanis, hogy az illető tisztában van a demokratikus kultúrák egyik fő normájával: diktatúra állambiztonsági emberének lenni csúnya dolog, szégyenbélyeg, amitől szabadulni kell.

A cikk az eredeti helyen folytatódik tovább.