A múlt hétvége eseménye egyértelműen az MKP-tisztújítás volt, ki figyelt volna fel egy környezetvédelmi jellegű hírre. Józsinak ilyen szempontból nehéz dolga van, mivel sem a hazai sajtó, sem a hazai közvélemény nem fogékony a környezetvédelemmel kapcsolatos dolgokra.
A Sea Shepherd karizmatikus vezetője, Paul Watson kapitány (kövesd a Twitteren, lájkold a Facebookon) a Mexikói-öbölkatasztrófa egyéves évfordulója kapcsán “A Year of Crimes Without Punishment” címmel közölt kommentárt, melyben felhívja a figyelmet, hogy a környezet ellen elkövetett bűnök megtorolatlanul maradnak, még akkor is, ha olyan súlyosak, mint amit a BP művelt az öbölben.
Múlt szombaton, mikor a magyarok egy része azt figyelte, hogy Csáky vagy Berényi, Berényi vagy Csáky, Richard Švihura (a FB-on is megtalálod, mint minden SaS-est), a Szabadság és Szolidaritás parlamenti képviselője a halászati törvény módosítása kapcsán - tehát nem öncéltól mentesen, a csak a természet javát tartva szem előtt - arról beszélt, hogy a környezet rovására elkövetett bűncselekmények ellen határozottabban kellene fellépni. Nézzük, mit mondott ez a jóember, akinek a nevéhez egyébként nem nagyon tudnék semmilyen törvényhozási aktivitást kötni - eddig.
Richard Švihura szerint a környezeti károkat okozó bűnözés problematikája Szlovákiában alá van becsülve. “Az ökobűnözés komoly anyagi, környezeti és erkölcsi károkat okoz. Ezek megtorlása azonban távolról sem áll összhangban az okozott kárral, ezért szükségesnek tartom, hogy új prevenciós rendszert vezessünk be a környezet elleni bűncselekmények területén, különös tekintettel az erdő-, vad-, hal-, a mezőgazdasági vagyon- és a környezetvédelem terén, professzionális alapokra helyezve azt. Ez elsősorban politikai akaratot követel. A környezetkárosítás komoly társadalmi probléma, amit már számos országban tudatosítottak” - nyilatkozta a SITA hírügynökségnek a szabadelvű képviselő. (És akkor segítsünk is neki, ha van ötleted egy ilyen törvénnyel kapcsolatban, megírhatod a richard.svihura@nrsr.sk e-mail címre. Ez nem kurucinfóskodás, ő kérte.)
Azt most ne vitassuk, hogy pártukázra-e vállalt fel (végre) egy liberális témát a klasszikus liberális témákban nem igazán tündöklő párt képviselője, vagy tényleg horgászás közben jött rá, hogy a dopicse, itt valami nincs rendjén, mindenesetre szép tőle. Švihura arra is felhívta a figyelmet, hogy az eddigi védelmi rendszer nem túl hatékony. A 17 900 (Dzsízsz!!!, ejszen 20 ezer rendőr és ugyanennyi katona van e hazában, ezek meg majdnem ugyanennyien vannak) csősz (mezőőr, poľná stráž), vadőr (lesná stráž) és halőr (rybárska stráž) ellenére szarok az eredmények. 2003-ban 600 esetben indult orvvadászat (a szlovák pytliactvo szó az orvhalászatot is ideérti) miatt eljárás (tehát a valós szám ennél jóval magasabb, ez csak, ami kiderül), tavaly 400 esetben. Ez azt jelenti, hogy a mező-, erdő- és halőrök majdnem hadseregnyi száma harmadával volt képes visszaszorítani az ökobűnözés e markáns formáját (és akkor a szennyező üzemekről, átlépett kibocsátási határértékekről és hasonlókról még nem is volt szó, ezek, ha nem kolontári léptékben történnek, akkor leggyakrabban szabálysértésnek minősülnek). Ennek valszeg az lehet az oka, hogy egy részük maga is érdekelt benne (ismerek néhány rapsicot, akik egyébként tisztességesnek látszó alapszervezeti tagok, vezetők vagy vadgazdák helyi vadásztársaságoknál, de ne ebbe az irányba induljunk, mert ez messzire vezetne); de az okok közt említhetjük a pénzhiányt, a rossz műszaki felszereltséget, és a társszervezetekkel való koordináció hiányát is.
A környezeti bűncselekmények megtorlása, és általában a jogérvényesítés Magyarországon is komoly gondot jelent. Mert egy nemzeti park őrét a szervezett fatolvajok simán szembe röhögik. És ez most nem burkolt cigányozás, vannak szervezett fatolvaj csoportok, amelyek profi technikával szállnak ki, kamionokkal, markológéppel stb. Erre rímelnek Illés Zoltán magyar környezetvédelmi államtitkár - gyakorlatilag miniszter, csak furcsa ez az új struktúra - gondolatai arról, hogy fegyveres környezetvédelmi testületet kell létrehozni, amelynek tagjai katona kiképzésben részesülnének. Az ide vonatkozó MTI-hír MR1 által továbbgondolt verzióját teljes terjedelmében idézem.
“Kiképzett fegyveresekkel védené a nemzeti parkokat a környezetvédelmi államtitkár. Illés Zoltán szerint így lehetne hatékonyan megakadályozni a természetkárosító bűncselekményeket. A nemzeti parkok egyelőre nem akarnak nyilatkozni az elképzelésről.
Az amerikai filmsorozatban szereplő texasi rangerekhez hasonló fegyveres őrökkel védené a nemzeti parkokat a környezetvédelemért felelős államtitkár. Illés Zoltán az MR-Kossuth Rádiónak azt mondta, hogy megszüntetné a mostani természetvédelmi őrszolgálatot.
Az államtitkár a Krónikának azt mondta, hogy a rangerek a természetvédelemmel kapcsolatos szabálysértéseknél és bűncselekményeknél intézkednének, mint amilyen például az illegális szemétlerakás, vagy a fairtás, falopás.
Illés Zoltán azt is javasolja majd, hogy a rendőrség állományában is legyenek olyan alkalmazottak, akik kifejezetten természetvédelemmel foglalkoznak és szorosan együttműködnek a rangerekkel. Az államtitkár napokon belül egyeztet a belügyminisztériummal is a tervekről. Kerestük a szaktárcát, hogy megkérdezzük mi a véleményük a javaslatról, de egyelőre nem válaszoltak kérdéseinkre. Korábban Pintér Sándor egy bizottsági meghallgatáson azonban azt mondta, hogy több jogosítványt adna egyes természetvédelemmel foglalkozó őrszolgálatoknak.
Több nemzeti park igazgatója a Krónikának azt mondta, hogy egyelőre nem akarnak nyilatkozni a környezetvédelmi államtitkár javaslatáról, majd csak akkor, ha a terv minden részletét ismerik.” (2010.09.17) Nos, azóta eltelt egy darab idő, Illés rangereinek se híre, se hamva, egy környezetvédelmi blog be is szólt neki, itten.
Nos, nézzük, kik azok az emberek, akik jelenleg Szlovákiában aktívan közbeavatkozhatnak, ha természetkárosítást tapasztalnak. (Több mint két évtizede járom szervezett formában vagy egyedül a természetet, vadőrrel életemben egyszer találkoztam, halőrrel és mezőőrrel egyszer sem.)
A vadőrökről/erdőőrökről az erdészeti törvény (326/2005, nem linkelünk, ha érdekel, beírod a zbierka.sk-ba) kilencedik fejezete rendelkezik. Valamennyi tárgyalt őrtípus közül ez rendelkezik a legtágabb jogosultságokkal (§ 53 2. fejezet). Ugyanez elmondható a kényszerítő eszközök alkalmazásáról is. Ha látja, hogy egy bölényt cipelsz a válladon, lefoghat, megüthet, megrúghat, lefújhat könnygázzal, meggumibotozhat, megbilincselhet, rád uszíthatja a kutyáját, és figyelmeztető lövést adhat le. Sőt, szélsőséges esetben, önvédelemből akár rád is lőhet. Ha ez egy golyós, szarvasbikákra optimalizált puskából történik, akkor...
A halőrökről a 139/2002-es halászati törvény rendelkezik. Jogköreit a § 23 tárgyalja, melyek némileg csekélyebbek a vadőrénél. Ami a kényszerítő eszközöket illeti, a fogások, ütések, rúgások mellett könnygázt, gumibotot, bilincset és szolgálati kutyát használhat. Fegyvert nem. A bilincselés azért elég markáns beavatkozás a szabadságjogokba..., pláne egy halőr részéről. (Nagyon kedves, hogy a törvényben benne van az is, hogy terhes nőkkel, kiskorúakkal, öregekkel, mozgássérültekkel szemben csak önvédelmi fogásokat alkalmazhatnak, egyéb kényszerítő eszközt csak akkor, ha “az említett személyek részéről megvalósuló támadás veszélyezteti életét vagy a testi épségét”. Elképzelem, amint egy terhes nő hálózik, majd egy viperával a halőrre támad. Na de nem humorizálunk, a törvény azért törvény, hogy minden helyzetre kiterjedjen.
A mezőőr - nevezzük csősznek - az előző két funkcióhoz képest sokkal mélyebb kulturális beágyazódottsággal rendelkezik a magyar népi kultúrában, lásd még: “lám megmondtam, barna kislány, ne menj arra, mert bevisz az öreg csősz a kunyhójába”, valamint itt szeretnék Prokisch Péter vidéki tanárnak köszönetet mondani, hogy a 2000-es évek első felében felhívta a figyelmem a csőszbőgettyű kifejezésre, melyet, úgy érzem, indokolatlanul mellőz a köznyelv; a szóból áradó rusztikus energiát csak Czigány Lóránt-i erudícióval (lásd még a PT előszavát a mester tollából) lehetne kifejteni. A csőszökről a 255/1994-es törvény rendelkezik. Több joguk van, mint a halőröknek, és kevesebb, mint a vadőröknek. A fogások, ütések, rúgások, könnygáz és kutya (bilincs és gumibot nincs, akkor a halőrnek mér van, kéne itten valami szinkron, uraim) mellett figyelmeztető lövést adhat le, és szélsőséges esetben, vagy életveszélyben fegyvert is használhat.
(Egy korábbi posztban arról értekeztünk, hogy Szlovákiában elméletileg annyi szervezet jogosult korlátozni a személyi szabadságunkat, hogy még csoda, hogy mozoghatunk.)
Az öles vargabetű után térjünk vissza Švihurához és Illéshez. Igen, baj van. Magyarországon nagyobb, mert a jogosulatlan vadászat ott csak szabálysértés, amit pénzbírsággal meg lehet úszni, míg nálunk bűncselekmény. (A helyzet megváltoztatására nemrégiben dr. Székely István irányítása mellett kezdeményezték a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál, hogy az orvvadászatot nevesítsék önálló bűncselekménynek, és mint ilyen, jelenjen meg a büntető törvénykönyvben. Tettenérés esetén (a rapsic lebukhat a vadászat helyszínén, otthon, pl. a hús feldarabolásakor vagy ha házkutatás során trófeát vagy lefagyasztott húst találnak nála) a büntetés jelentős összegű pénzbírság vagy akár szabadságvesztés is lehetne, és mellékbüntetésként kiszabható lehetne a bűncselekmény elkövetéséhez használt eszközök – pl. az értékes fegyver vagy a terepjáró – elkobzása. Az ilyen következményeknek talán nagyobb lenne a visszatartó erejük. Népszabadság 2011. március 16.) És ezek a derék emberek jól látják, hogy amíg a kormány saját túléléséért küzd, illetve alkotmányoz, zöld dolgokkal nem nagyon foglalkoznak. Mint látjuk - nálunk - apparátus is lenne rá (eddig nem nagyon foglalkoztam a csőszökkel, így engem is meglepett, hogy majd’ 18 ezer van belőlük), de nem elég hatékony. Magyarországon talán Pintér “Két Hét” Sándorral lehet egyetérteni, aki nem rangereket állítana hadrendbe, hanem a meglevő szervezeteknek adna több jogot. Ez egyszerűbb, de a ranger témát sem kellene elvetni. Szlovákiában pedig hatékonyabbá kell tenni a már meglevő szervezetek munkáját, és nem lenne elvetendő a zöld rendőrségen belüli zöldrendőrség sem. És azt azt SDKÚ-s kezdeményezést is fel kell karolni, hogy szigorúbban büntessék az állatkínzást. Persze - mint látjuk - e téren egyelőre csak tervek vannak, határon innen is, túl is.
Utolsó kommentek