Ha valami elé odatesszük a (cseh)szlovákiai magyar jelzőt, az részben helymeghatározó jelleggel bír, de gyakorta előfordul, hogy azt kívánjuk vele érzékeltetni, hogy a jelzett szó olyan, mint a magyar, csak gyengébb. Például szlovákiai magyar elit, szlovákiai magyar kulturális élet, szlovákiai magyar politikai élet, szlovákiai magyar irodalom stb. (Lásd még: magyar narancs) Ha azt mondjuk, szlovákiai magyar Beugró, akkor a szlovmagy csak locusként funkcionál, minőségi vonzata nincs. Péntek este Komáromban elkezdődött valami.
Nem tudom, milyen formában kezdett terjedni, hogy péntek este Ahogy esik, úgy puffan címmel improvizációs estet rendeznek az Európa-(giccs)udvar sarkában diszkréten meghúzódó Madách kávézóban. E sorok írója a Komáromi blogon figyelt fel a hírre, de állítólag voltak szórólapok is, és a Facebookon is fent volt, ami egyfajta neoszájhagyomány.
Az ismeretlenbe beugró aktőrök névsora - Bandor Éva, Derzsi György, Gál Tamás, Olasz István, Nagy László, valamint Benkő Géza a hoppmesteri szerepben - biztatónak tűnt, ezért úgy döntöttünk T.-vel, megnézzük, mi lesz ez, hisz vizsgaidőszak van, neki alanyi jogon jár egy kis kikapcsolódás, s az elmúlt napok szomorú történései után én is szívesen röhögnék. A jegyrendelős telefont - feltételezem, a művészetpártoló hölgyek nem kis örömére - Benkő Géza kezelte, be kellett diktálni a nevet, és péntek este két székre rá volt írva, hogy Lashee, mikor beléptünk az alaposan átrendezett Madáchba. (Ahova egyébként a srácokkal is gyakran ellátogatunk, a Krusó-beli tulajdonosváltás óta péntek/szombatonként itt szoktunk tudatmódosító szereket fogyasztani, a sör 90 cent.)
E sorok írója elfogult Bandor Évával szemben, a művésznő nagy kedvence, aki még olyan furcsán átértelmezett darabokban is képes volt nagyon alakítani, mint a komáromiak által nem nagyon szeretett, bár érdekes Álom, vagy Az ördög (Miki, ha olvasol, mondd meg, mért lett az ördög nő). Ha azt hallom, Bandor Éva, egyszerre látom őt bűnbocsánatot keresni (Barrabás), csehovian szenvelegni (Sirály), és (a nem különben nagyszerű) Fabó Tiborral üzekedni egy temetői padon (Őszi álom - ez nagyot ütött). Így az általános érdeklődésen túl az is foglalkoztatott, mit fog kezdeni a helyzettel.
Gál Tamást kutyát enni láttam, meg a Jókaiban is, ahogy a többieket is, kivéve Derzsi Györgyöt, akit csak egy falusi bálon haknizva láttam színpadon istvánkodni Jimmyvel, és egy harmadik fószerrel, ez persze elsősorban az én hibám.
A viszonylag kis alapterületű kávézóban kb. 50 ember szoronghat, az ajtóban Orsi, az egyik pincér csaj kalapba szedi a beugrót - egy ojró. Szakmai beidegződésből megszámoltam, hogy előttem/mellettem 28-an ültek, és min. 20-an lehettek mögöttem is. Ha ez a tendencia folytatódik, legközelebb már biztonsági őr fog kelleni az ajtóba. (Elképzelem, ahogy a kívül rekedt színházkedvelők szoborrongálásba és csoportos garázdaságba kezdenek az Európa-udvarban...)
Az est elején Benkő Géza improvizált az improvizációról, majd felkonferálta az öt aktőrt, akik nem a saját nevük említésekor vonultak be. Sekély helyzetkomikum, de hát valahogy el kell kezdeni.
Az est során két „felvonást” láthattunk. Az elsőben érezhetően feszültebbek voltak a művészek. A rögtönzés egy kurva nehéz műfaj, mely az évtizedes színházi tapasztalatokkal bíró színészeket is megizzasztotta. A közepe felé járva az ember hajlamos volt elhinni Benkőnek, hogy semmi sincs előre megbeszélve. Az első félidő kicsúcsosodása valószínűleg akkor jött el, amikor Háy János A Gézagyerek című színművéből kellett előadni pár sort, horrorként, illetve operaként. Ez volt Olasz István egyik legjobb dobása az est folyamán, bár a tegnap is akkorát büfögtemet neki is nehezére esett elmondani röhögés nélkül.
A második "felvonás" során érezhetően felszabadultabbak voltak a színészek, látták, hogy a "népnek" bejön a dolog. A legnagyobb minőségi változást talán Nagy László alakításában figyelhettük meg, aki az elsőben nem nagyon tudott mit kezdeni magával, a másodikban azonban sikerült feljönnie. Ugyancsak tomboló közönségsikert hozott, mikor a 70-es évek német pornójának stílusában kellett komoly művészi tartalmat megjeleníteniük, bár a Csehov is nagyon szépre sikeredett.
A végén Benkő folytatást ígért, egy hónap múlva. A média színeiben a Szabad Újság és a PRESStige/Bumm volt jelen, fotókat Görözdi Szilárd készített, reméljük, közreadja valahol. Abban biztosak lehetünk, hogy (jó) híre megy a kezdeményezésnek, így nem kizárt, hogy a következő eseményre már egy tágasabb térben fog sor kerülni.
És még pár futam, gondolatfoszlány. Komáromban van színház, jó színház. Akinek nem jön be, és konzervatívabb, az megnézheti a Teátrum Polgári Társulás közönségbarát darabjait. Aki vmi kevéssé mainstreamre vágyik, járhat a Vasmacska stúdióba. És most itt egy újabb, kiváló kezdeményezés, nem mocsári szarjankókkal, vagy tiszteletre méltó lelkes amatőrökkel, hanem real színészekkel. Akiknek még van szabad kapacitásuk és mondanivalójuk.
Egy másik szempont az anyagi megtérülés. Erről valszeg még nem beszélhetünk. Jó dolog a lelkesedés, de ebből egyik művészember sem tudja kifizetni a telefonszámláját. A Thália-patália kapcsán képet kaphattunk róla, mennyit keres egy színész, és nem lettünk tőle vidámabbak, ahogy valszeg ők sem azok. Szóval kérdés, hogy mennyire fogják tudni menedzselni a projektet gazdasági szempontból, mert ez sem egy utolsó dolog. Vagy havi egy este belefér kvázi grátisz? Nem hiszem, hogy ez lenne a követendő csapásirány.
2010. január 16. 11:08
Csoportszex a Madách kávézóban avagy szlovmagy Beugró
2010. január 13. 11:45
„Ahogy esik, úgy puffan”
(via Komáromi blog) Néhány színész, és egy vállalkozó kedvű kávéház-tulajdonos közös kezdeményezése valósul meg e hó január 15-én, pénteken este 8 órától. „Ahogy esik, úgy puffan”, azaz improvizációs showműsort visznek úgymond színre.
Az itt és most, a néző szeme láttára megszülető miniprodukciók vélhetően sok meglepetést tartogatnak, nemcsak a közönség soraiban ülőknek, hanem maguknak a színészeknek is.
A rögtönzés embert próbáló, kemény műfajába péntek este „beugranak” Bandor Éva, Derzsi György, Gál Tamás, Olasz István, Nagy László, valamint Benkő Géza.
Beugró - 1 azaz egy euró.
Jegyek foglalhatók a +421 903 497478 t.számon
Elővételben megvásárolhatók az előadás helyszínén
Komárom, Madách kávézó, 2010. január 15-én, pénteken, 20.00 kezdettel.
Nekem már van jegyem.
2009. december 03. 15:40
telefon, taxi/950
(két személyesebb)
XY egy pozsonyi áruház csomagmegőrzőjében felejtette a kézitáskáját vasárnap. Mivel ő hazament Komáromba, én pedig Pozsonyban voltam, megkért, hozzam el neki. A táska ma került vissza hozzá, így négy napig mobiltelefon nélkül volt kénytelen élni. És kibírta.
A kilencvenes évekig családunknak még vezetékes telefonja se volt. És mégis felnőttem. Szüleim a munkahelyükről hívták fel a rokonokat, akik nagy részének szintén csak a munkahelyén volt telefonja. Az akkori csajomat egy közeli telefonfülkéből hívogattam.
Mo.-on aztán végigjártam mindhárom szolgáltatót, a Pannonnál kezdtem, a Vodánál folytattam, és amikor végleg eljöttem Mo.-ról, az átmeneti periódusra még volt egy Westelem. S amikor tanulmányaim során rövid időre Pozsonyba kerültem, az Átriárky egyik fülkéjéből lehetett húszforintos érmével telefonálni. A gép tízkoronásként ismerte fel, tehát nagyon megérte.
Amikor A VÖLGY-ben vagyok, és 12 napig nincs mobil, azt nemhogy kibírom, de semmiféle traumát nem okoz számomra. Talán az én generációm egésze így van ezzel, s talán még a késő húszasok is… És akkor most jön az a mondat, hogy bezzeg a mai fiatalok. Trolin, buszon, villamoson, megállóban, utcán, plázákban hallom, mennyire lényegtelen dolgokat mondanak a telefonba. Beszélgetnek a beszélgetésért. Verbálisan kurkásszák egymást, mint a majmok. És nincsenek barátaik, csak a Facebookon.
Persze kell mobil, ez nem vitás, s már rég nem bunkofon, mint hajdan volt. Mindössze egy dologra emlékeztetnénk. A telelfontalan világban, ha megegyeztünk valamiben, akkor az úgy volt. Ma pedig legfeljebb rácsörgünk a barátainkra, hogy nem, mégsem megyünk sörre, mert…
********************
Én nem tudom, hogy van-e válság a személyszállításban. Ma voltam fogorvosnál egy ismert blogger rokonánál, akinek rendelője mellé egy taxis cég költözött. Miközben ott várakoztam, átlag 3 percenként csörgött valamelyik a két mobil és a vezetékes telefonok közül, a diszpécser néni pedig szüntelen mondta az URH-ba, hogy hova kell a „fuharosoknak” menni. Szal’ lófasz van itt, nem válság.
A taxik egy jelentős részét a Sirály kollégiumhoz rendelték. Most vagy nagyon olcsó manapság taxizni, vagy kollégiumot nemcsak a szociális rászorultság alapján lehet szerezni. (Persze, az is tény, hogy kurva messze van az a kollégium az iskolától. Na de hát az Öthalmi út sem volt közel…)
********************
Kiváló interjú Váncsa Istvánnal a Comment:com-on.
És egy friss munkatapasztalat a végére: úgy tűnik, minden politikus faszkalap, az is, akiről eddig azt gondoltuk, hogy nem.
(Ez a Hírlapíró és a halál blog 950. bejegyzése. Az ezredik már csak 2010-ben fog összejönni:-)
2009. november 27. 08:00
A szlovák közszolgálati oknyomozás vége?
Nos, a műsor számára nagy törés volt, mikor Eugén Kordát a Malina Hedvig-riport miatt kibaszták. Korda 2007. január 8-án jelentette be távozását a közszolgálati intézményből. A Hedviga I. és Hedviga II. c. riportjai miatt kellett mennie. Jellemző az STV hozzáállására, hogy be akartam linkelni ezeket, de a videótárban csak a jól ismert 404-es hibaüzenet fogadott. Pedig a szerző az Újságírói Díjon megkapta értük a legjobb tényfeltáró riportnak járó díjat. Ám a műsor Korda távozása után sem lett nézhetetlen, és pl. a TA3-ból távozó Ivan Brada kimondottan pozitív hozadéka lett a műsor számára. De hát a közszolgálati oknyomozás egy ilyen banánköztársaságban bajos dolog. Láthatjuk, hétfőnként a Reportéri ČT - most már a 112 előtt - bátra rámegy nagy állami genyaságokra is. A szlovák nem annyira, sőt…
Aztán a Kordát kirúgó Hreha eltűnt, nem lett belőle ČTK-főnök sem, pedig valakik nagyon akarták… És jött helyette ez a Nižňanský. Magyar billentyűzeten nehéz leírni a nevét. NiALT167ALT229anskALT236. A Reportérivel kapcsolatban több negatív megnyilvánulása is volt. Egyszer – lusta vagyok visszakeresni, mikor – azt mondta, hogy valakinek a „frajeriná”-jáért (ezt a szót használta) nem fognak büntetést fizetni. Aztán leállította a szociális vállalatokról szóló riport, aztán mikor a szakma felhördült, és a tévétanács is foglalkozott ezzel, akkor kénytelen volt engedni, hogy leadják. Láttam én is, semmi extra nem volt benne, arról szól, hogy a smeres bagázs hogyan lop, és hogyan számláznak körbe egymásnak.
Legutóbb pedig azzal állt elő – igaz, ehhez már nem volt pofája személyesen, ezért a programigazgató faszával verte a csalánt –, hogy decemberben nem lesz Reportéri. Takarékossági intézkedésekre hivatkozva leveszik a műsorról. S csak az ünnepi műsorstruktúra végén, azaz vmikor vízkereszt után jöhetnek vissza. Nižňanský azt szeretné, ha a "polgári publicisztika" felé k9zelítene a műsor. Így mondta. Občianska publicistika. Hogy ez mi a csoda, azt nem fejtette ki bővebben.
Úgy látszik, az oknyomozás - a társadalmon kívül - egyik, tévék mögött álló nagy pénzügyi óriásnak sem jó. A JOJ-on már rég nincs, azt hiszem, Črepiny volt a címe. A TA3 is becsukta a Čierny Petert. Maradt a Reportéri az STV-n, és a Markízán a Paľba. Most már csak ez az utóbbi.
(És akkor abba már ne is menjünk bele, hogy olyan könyvek már rég nem születnek, mint pl. Végh Antal: Erdőháton, Nyíren c. opusza 1972-ből, vagy Moldova György elborulása előtti, vállalható írásai. Az ezekben levő buzizásról és cigányozásról, mi több, cigány buzikurvázásról - bizony! - tervezünk egy külön posztot, de hát a munka...)
Volt ügye a Fülöp-szigeteken az a borzalmas mészárlás. Maguindanao tartományban 57 embert gyilkoltak meg. (Megyei választások nálunk és más nemzeteknél...) Az 57 áldozatból 27 újságíró volt. Szlovákiával szemben a Fülöp-szigeteken veszélyes dolog regionális tudósítónak lenni. Nyugodjanak békében!
2009. november 27. 08:00
A szlovák közszolgálati oknyomozás vége?
Nos, a műsor számára nagy törés volt, mikor Eugén Kordát a Malina Hedvig-riport miatt kibaszták. Korda 2007. január 8-án jelentette be távozását a közszolgálati intézményből. A Hedviga I. és Hedviga II. c. riportjai miatt kellett mennie. Jellemző az STV hozzáállására, hogy be akartam linkelni ezeket, de a videótárban csak a jól ismert 404-es hibaüzenet fogadott. Pedig a szerző az Újságírói Díjon megkapta értük a legjobb tényfeltáró riportnak járó díjat. Ám a műsor Korda távozása után sem lett nézhetetlen, és pl. a TA3-ból távozó Ivan Brada kimondottan pozitív hozadéka lett a műsor számára. De hát a közszolgálati oknyomozás egy ilyen banánköztársaságban bajos dolog. Láthatjuk, hétfőnként a Reportéri ČT - most már a 112 előtt - bátra rámegy nagy állami genyaságokra is. A szlovák nem annyira, sőt…
Aztán a Kordát kirúgó Hreha eltűnt, nem lett belőle ČTK-főnök sem, pedig valakik nagyon akarták… És jött helyette ez a Nižňanský. Magyar billentyűzeten nehéz leírni a nevét. NiALT167ALT229anskALT236. A Reportérivel kapcsolatban több negatív megnyilvánulása is volt. Egyszer – lusta vagyok visszakeresni, mikor – azt mondta, hogy valakinek a „frajeriná”-jáért (ezt a szót használta) nem fognak büntetést fizetni. Aztán leállította a szociális vállalatokról szóló riport, aztán mikor a szakma felhördült, és a tévétanács is foglalkozott ezzel, akkor kénytelen volt engedni, hogy leadják. Láttam én is, semmi extra nem volt benne, arról szól, hogy a smeres bagázs hogyan lop, és hogyan számláznak körbe egymásnak.
Legutóbb pedig azzal állt elő – igaz, ehhez már nem volt pofája személyesen, ezért a programigazgató faszával verte a csalánt –, hogy decemberben nem lesz Reportéri. Takarékossági intézkedésekre hivatkozva leveszik a műsorról. S csak az ünnepi műsorstruktúra végén, azaz vmikor vízkereszt után jöhetnek vissza. Nižňanský azt szeretné, ha a "polgári publicisztika" felé k9zelítene a műsor. Így mondta. Občianska publicistika. Hogy ez mi a csoda, azt nem fejtette ki bővebben.
Úgy látszik, az oknyomozás - a társadalmon kívül - egyik, tévék mögött álló nagy pénzügyi óriásnak sem jó. A JOJ-on már rég nincs, azt hiszem, Črepiny volt a címe. A TA3 is becsukta a Čierny Petert. Maradt a Reportéri az STV-n, és a Markízán a Paľba. Most már csak ez az utóbbi.
(És akkor abba már ne is menjünk bele, hogy olyan könyvek már rég nem születnek, mint pl. Végh Antal: Erdőháton, Nyíren c. opusza 1972-ből, vagy Moldova György elborulása előtti, vállalható írásai. Az ezekben levő buzizásról és cigányozásról, mi több, cigány buzikurvázásról - bizony! - tervezünk egy külön posztot, de hát a munka...)
Volt ügye a Fülöp-szigeteken az a borzalmas mészárlás. Maguindanao tartományban 57 embert gyilkoltak meg. (Megyei választások nálunk és más nemzeteknél...) Az 57 áldozatból 27 újságíró volt. Szlovákiával szemben a Fülöp-szigeteken veszélyes dolog regionális tudósítónak lenni. Nyugodjanak békében!
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek