A héten a hazai igazságszolgáltatásban két figyelemreméltó esemény történt, mindkettő a kelet-szlovákiai szervezett bűnözéshez kapcsolódik. Kezdjük az utóbbival: ha bozótvágóval - szlovmagyul macsetával - szétkaszaboljuk egy riválisunkat, alig valamit kell sitten töltenünk. Szóval csak bátran, bozótvágóra fel!
Korábban, mikor a blogvezetés még jóval koncepciózusabb volt, egy ideig figyelemmel kísértük a kassai keresztapa, a barátból támadt ellenséggel, Dušan "Borža" Borženskývel is leszámoló, később maga is a Borža-legények géppisztolygolyóitól elhalálozó Karol Kolárik népi zenekara sorsának alakulását. (Borža jelenleg 14 éves szabadságvesztését tölti a gyilkosság előkészítése miatt, tehát Kolárik járt rosszabbul. Borža csak szervezte a gyilkosságot, a lövéseket a Pitbul néven is ismert Miroslav Vančík adta le, akit azonban az égi igazságszolgáltatás hamarabb ért utol, mint a földi: egy albán diszkótulajdonos lelőtte, mikor elmentek befenyíteni őt, hogy fizessen védelmi pénzt.)
Ahogy ez lenni szokott, a két konkurens klán legényei nem ápoltak felhőtlen kapcsolatot egymással. Történt, hogy 1999 novemberében a Kolárik fiúk egy kocsmában belekötöttek a boržás Miroslav Stojkába. Az utóbbi egyedül volt, az előbbiek heten. Összeverték, hasbalőtték, majd egy bozótvágóval több vágott sebet ejtettek rajta, a népnyelv ezt úgy mondja, hogy összekaszabolták. Stojka helyben elvérzett. Még egyszer hangsúlyozzuk, 1999-ben történt a gyilkosság. E sorokat 2010-ben írjuk. A héten a Harabin István által vezetett Legfelsőbb Bíróság a hét vádlottból hatot felmentett. Egyedül Robert Ficut (nem, sajnos nem elütés:) ítélték el. 10 évet kapott, ráadásul nem is fegyházban, csak börtönben. A felét már letöltötte vizsgálatiban, 2/3-nál kérheti a feltételes szabadlábra helyezést, így bő 3 évet kell még neki sitten töltenie. A bíróság indoklása (kopasznak is) hajmeresztő. Nem lehet bizonyítani, hogy ki lőtt. Tehát a 7-ből valaki lőtt, de mivel nem tudjuk, ki, menjen mindegyik. Ok, ez részben rendben van, mert egy lövésért nem lehet leültetni hat embert. Attól viszont agyfaszt lehet kapni, hogy a történteket nem úgy értékelte, mint két csoport közötti leszámolást, hanem olyan sima emberülésként, mint ha a kedves olvasó e bejegyzés után fogná, és egy bozótvágóval feldarabolná a szomszédját. Tehát a bűnszervezet keretében történt elkövetéssel nem súlyosbították a vádat. És - ez a kedvencem - nem nyert bizonyítást, hogy a hét Kolárik-legény azzal a szándékkal ment a kocsmába, hogy megöljék Miroslav Stojkát. Valóban, az, ha pisztollyal és bozótvágóval megyek este sörre, nem bizonyítja, hogy ülni akartam. Nyilván bozótot mentem irtani.
A másik ügy is Kassára visz. Robert Okoličány aka Oki ügye. Ki Robert Okoličány? Ő a Kolárik, Borža, és az amatőr módon, ártatlan emberekkel kivégzett Jozef Eštók utáni/ez utóbbival párhuzamosan is futó periódus kassai keresztapja. (Azt egyelőre nem sikerült bizonyítani, hogy ők ölték meg Eštók, de valószínű, hogy közük van hozzá.) Nos, Oki Mikuláš Černák mellett a másik olyan rablóvezér, aki miatt a parlamentnek törvényt kellett módosítania, nehogy ki tudjon jönni a börtönből. (Jó kis ország ez, lófasz van itt, nem jogbiztonság.) Mégis kijött, noha korábban életfogytot kapott a Speciális Bíróságtól, de ezt a Harabin vezette Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette, és az ügyet újratárgyalásra visszautalta a Specializált Büntetőbíróságnak. Persze, a per továbbra is folyik ellene, de ő már szabadlábon várhatja az ítéletet. 19 bűncselekménnyel vádolják.
Szal' száz szónak is egy a vége, csak ebben az országban nehogy bárki is a bíróságok "segítségére" szoruljon. Harabin alatt az igazságszolgáltatás visszarohadt arra a szintre, ahol a kumenizmusban volt. És ebben Robert Fico a bűnös, aki lehetővé tette az ámokfutást.
2010. április 09. 20:18
Ez most két keleti: Ficu és Oki
2010. április 09. 20:18
Ez most két keleti: Ficu és Oki
A héten a hazai igazságszolgáltatásban két figyelemreméltó esemény történt, mindkettő a kelet-szlovákiai szervezett bűnözéshez kapcsolódik. Kezdjük az utóbbival: ha bozótvágóval - szlovmagyul macsetával - szétkaszaboljuk egy riválisunkat, alig valamit kell sitten töltenünk. Szóval csak bátran, bozótvágóra fel!
Korábban, mikor a blogvezetés még jóval koncepciózusabb volt, egy ideig figyelemmel kísértük a kassai keresztapa, a barátból támadt ellenséggel, Dušan "Borža" Borženskývel is leszámoló, később maga is a Borža-legények géppisztolygolyóitól elhalálozó Karol Kolárik népi zenekara sorsának alakulását. (Borža jelenleg 14 éves szabadságvesztését tölti a gyilkosság előkészítése miatt, tehát Kolárik járt rosszabbul. Borža csak szervezte a gyilkosságot, a lövéseket a Pitbul néven is ismert Miroslav Vančík adta le, akit azonban az égi igazságszolgáltatás hamarabb ért utol, mint a földi: egy albán diszkótulajdonos lelőtte, mikor elmentek befenyíteni őt, hogy fizessen védelmi pénzt.)
Ahogy ez lenni szokott, a két konkurens klán legényei nem ápoltak felhőtlen kapcsolatot egymással. Történt, hogy 1999 novemberében a Kolárik fiúk egy kocsmában belekötöttek a boržás Miroslav Stojkába. Az utóbbi egyedül volt, az előbbiek heten. Összeverték, hasbalőtték, majd egy bozótvágóval több vágott sebet ejtettek rajta, a népnyelv ezt úgy mondja, hogy összekaszabolták. Stojka helyben elvérzett. Még egyszer hangsúlyozzuk, 1999-ben történt a gyilkosság. E sorokat 2010-ben írjuk. A héten a Harabin István által vezetett Legfelsőbb Bíróság a hét vádlottból hatot felmentett. Egyedül Robert Ficut (nem, sajnos nem elütés:) ítélték el. 10 évet kapott, ráadásul nem is fegyházban, csak börtönben. A felét már letöltötte vizsgálatiban, 2/3-nál kérheti a feltételes szabadlábra helyezést, így bő 3 évet kell még neki sitten töltenie. A bíróság indoklása (kopasznak is) hajmeresztő. Nem lehet bizonyítani, hogy ki lőtt. Tehát a 7-ből valaki lőtt, de mivel nem tudjuk, ki, menjen mindegyik. Ok, ez részben rendben van, mert egy lövésért nem lehet leültetni hat embert. Attól viszont agyfaszt lehet kapni, hogy a történteket nem úgy értékelte, mint két csoport közötti leszámolást, hanem olyan sima emberülésként, mint ha a kedves olvasó e bejegyzés után fogná, és egy bozótvágóval feldarabolná a szomszédját. Tehát a bűnszervezet keretében történt elkövetéssel nem súlyosbították a vádat. És - ez a kedvencem - nem nyert bizonyítást, hogy a hét Kolárik-legény azzal a szándékkal ment a kocsmába, hogy megöljék Miroslav Stojkát. Valóban, az, ha pisztollyal és bozótvágóval megyek este sörre, nem bizonyítja, hogy ülni akartam. Nyilván bozótot mentem irtani.
A másik ügy is Kassára visz. Robert Okoličány aka Oki ügye. Ki Robert Okoličány? Ő a Kolárik, Borža, és az amatőr módon, ártatlan emberekkel kivégzett Jozef Eštók utáni/ez utóbbival párhuzamosan is futó periódus kassai keresztapja. (Azt egyelőre nem sikerült bizonyítani, hogy ők ölték meg Eštók, de valószínű, hogy közük van hozzá.) Nos, Oki Mikuláš Černák mellett a másik olyan rablóvezér, aki miatt a parlamentnek törvényt kellett módosítania, nehogy ki tudjon jönni a börtönből. (Jó kis ország ez, lófasz van itt, nem jogbiztonság.) Mégis kijött, noha korábban életfogytot kapott a Speciális Bíróságtól, de ezt a Harabin vezette Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette, és az ügyet újratárgyalásra visszautalta a Specializált Büntetőbíróságnak. Persze, a per továbbra is folyik ellene, de ő már szabadlábon várhatja az ítéletet. 19 bűncselekménnyel vádolják.
Szal' száz szónak is egy a vége, csak ebben az országban nehogy bárki is a bíróságok "segítségére" szoruljon. Harabin alatt az igazságszolgáltatás visszarohadt arra a szintre, ahol a kumenizmusban volt. És ebben Robert Fico a bűnös, aki lehetővé tette az ámokfutást.
2009. június 23. 20:00
2 igazságügyi, és egy hidas dohogás
Nem akarok elfogultnak tűnni, és próbálok legalább egy pozitívumot találni a rondaszakállú úrban. Egy jut az eszembe: rendet tett a gyorskölcsönt ígérő, majd a fizetni nem tudó adós mindenét elvivő társaságok körében.
(Aki tud még valamit, írja meg kommentben, nehogy elfogultnak tűnjünk...:)
Az emberek túlnyomó többsége még a területileg illetékes járásbírósággal sem kerül kapcsolatba élete során, így nem feltétlenül kell felvágni az ereinket amiatt, hogy a HZDS-es bíró (ez nem oximoron) lett a góré, itt az elvről van szó.
Még egy igazságügyi.
Dobroslav Trnka főügyész ma a parlamentben bírálta a képviselőket a katonai bíróságok megszüntetése miatt. Véleménye szerint ezek visszatartó erővel bírtak a rendőrök bűnözésére.
"Előbb elvették a munkájukat, majd azt mondták, hogy nincs mit csinálniuk. Ez számomra érthetetlen" - mondta a parlamenti vita során, miután előterjesztette az ügyészség munkájáról szóló jelentést.
A főügyész szerint a katonai bíróságoknak volt létjogosultságuk, és részben felszámolásuk számlájára írható a jelenlegi helyzet a rendőrség sorain belül. Véleménye szerint a polgári bíróságok bírói részben nem értik a szolgálati rendszert, részben ítéleteiknek nincs nevelő hatása.
Hasonló szellemben nyilatkozott Daniel Lipšic kereszténydemokrata parlamenti képviselő, volt igazságügy-miniszter is. Lipšic szerint a rendőrök kivonása a katonai bíróságok köréből, utóbb ezen testületek felszámolása nem kedvezett a rendőrségen belüli fegyelemnek. A témában korábban ezt írtuk ezen a blogon.
A pártszakadást követően már megindult az elköteleződést firtató folyamat, ami nem jó.
2009. február 17. 06:30
Kellenek-e nekünk katonai bíróságok?
A múlt héten két "fegyveres" dolog történt, de akkut időhiány miatt olyan a viszonyunk az aktuális témákhoz, mint Fábry Sándor édesanyjának a kenyérhez. Az egyiket vasárnap úgy-ahogy megírtuk, a másik is legalább ekkora horderejű, bár folyamatszerűségében szemlélve még nagyobb.
Az általam egyáltalán nem kedvelt, korábban a Speciális Bíróság megszüntetésére szerencsére sikertelenül törő, alkotmánybíró-jelölt, a Pravdát milliókra perlő, bírói osztály neki nem tetsző részét szanaszerte szopató, jó húzást csak önkielégítés közben csináló Štefan Harabin igazságügy-miniszter felszámolta a katonai igazságszolgáltatást. Hát, ezek után Szlovákia biztos nem pályázhat arra, hogy franchise-ban megvegye az NCIS-t: ehhez nemcsak a tengerészet, hanem a hadbíróság (ugye, milyen jó szó, és el fog felejtődni, mint a dunai nagy árvíz után a buzgár) is hiányzik. Bírák civilbe, oszolj!
Štefan Harabin nem párttag, bíróként nem is lehetne az, de a HZDS jelölte őt posztjára, és Vladimír Mečiar kormányzása idején lett a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Miniszterként csendben átalakítja az egész bírói/bírósági rendszert, de mivel kevés az ehhez igazán értő újságíró, ezt javarészt zavartalanul teheti. Az őt jelölő párt által delegált Ján Kovarčík parlamenti képviselő 2007 novemberében terjesztette a törvényhozás védelmi bizottsága elé azt a javaslatát, hogy a rendőrség, a vasúti rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vám- és pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtás dolgozói felett ne a katonai, hanem a polgári bíróságok ítélkezzenek. A bizottsági ülésen jelenlevő ellenzéki képviselők nem tiltakoztak ez ellen. Robert Kaliňák belügyminiszter szerint pedig egyenesen az Európai unió elvárása, hogy a rendőrök felett ne a katonai igazságszolgáltatás ítélkezzen. Kaliňák nyilván egy fasz, ezt eddig is tudtuk. A bizottság egyébként érdekes vezetője, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke, a Bugár Béla ötvenesén is jelen levő Rudolf Pučík (a negyedik képen, mellette az egészet levezénylő Ján Kovarčík) azonban megjegyezte, ha a parlament elfogadja ezt, akkor a katonai bíróságoknak bealkonyul. Kis hazánknak ui. van vagy 20 ezer fős hadserege. Ha belegondolunk, hogy egy 20 ezer fős városban mennyi bűncselekmény történik..., arra kétségkívül nem kell 3+1 bíróság.
2008 februárjában Kovarčík benyújtotta javaslatát a rendőrök jogállásáról szóló törvény módosításához. Daniel "Voltszavaztvásárlás" Lipšic ekkor már tiltakozott, Peter Miššík SDKÚ-s honatya pedig megjegyezte, ez ugyanaz, mint a Speciális Bíróság bezárása, csak pepitában. Aztán csönd.
Tavaly augusztusban Harabin miniszter nyilatkozik egy okosat: mely szerint "A katonai bíróságok fenntartása olyan luxus, amit még Kuvait sem engedhet meg magának". (Adatok Kuvait fegyveres erőiről itt.)
Aztán kisebb koalíciós villongás, Emil Vestenický (SNS) módosító javaslattal próbálja menteni a katonai bíróságokat, a védelmi bizottságban mutatkozik is némi hajlandóság, de hát ki tudja, mi dőlt el a führerek koalíciós egyeztetésén, Vladimír Mečiar, az öreg gazda mit mondhatott, melynek hatására aztán szerdán, február 11-én nemhogy a koalíció, de még az ellenzéki Magyar Koalíció Pártja is megszavazza a katonai bíróságok megszűnéséről szóló törvényt. A dologról egy rövid hírügynökségi tudósítás itt.
A hibát nem most, a katonai bíróságok felszámolásával követték el, hanem azzal, amikor az egyéb fegyveres testületek tagjait kivonták a katonai bíróságok joghatósága alól. Éppen a rendőrök feletti ítélkezés jogát kellett volna megtartani a katonai bíróságok hatáskörében. Gondoljunk csak bele: egy helyi rendőr hány ponton fonódik össze a helyi bírósággal és ügyészséggel? Hisz kis túlzással naponta visz be gyanúsítottakat oda. A helyi ügyészek és a vezető beosztású rendőrök együtt söröznek. Ki van csukva, hogy mondjuk az Érsekújvári Járásbíróságon egy érsekújvári rendőr ugyanolyan büntetést kapjon, mint az érsekújvári zöldséges. Hisz egy büntetőbíró nagyon is tudja, hogy ki a "jó zsaru". Éppen ezért az állami rendőrség esetében sokkal indokoltabb lett volna a korábbi állapot fenntartása, mint a többi fegyveres testület esetében.
A fegyveres testületek dolgozói különleges emberek, mert külön törvény rendelkezik róluk, míg mondjuk az autószerelőkről, a virágkertészekről vagy a lakodalmi zenészekről nem. Hatalom összpontosul a kezükben, az igazoltatástól a fegyverhasználatig terjedő, nagyon széles spektrumon. Éppen ezért jó lett volna, ha a különlegességüket a felelősségre vonáskor is megőrzik.
A kuvaitos példához meg annyit, hogy az Egyesült Államoknak, Izraelnek, Oroszországnak, de mondjuk a szomszédos Magyarországnak is van katonai bírósága. Csehországnak viszont nincs. Lehet elmélkedni, hogy mi lett volna, ha…, de április elsejétől ez most már így lesz.
2008. szeptember 06. 08:00
Szarházi-gate
A hét eseménye azonban kétségkívül a Tisztelt Ház rendkívüli ülése volt. Szeretem a rendkívüli üléseket, feltéve, ha nem tudósítóként vagyok jelen. A tisztelt olvasó/tévénéző ritkán gondol bele, hogy egy híradóban látott, alig egyperces tudósításban olykor egy nap munkája is benne van, a rendkívüli ülés ugyanis azért rendkívüli, mert senkinek fogalma sincs, hogy mikor lesz vége. És ilyenkor az újságírók reménytelenül várnak az előcsarnokban. A parlamentben legalább kényelmesek a bőrfotelok…, de láttam én már a Markíza televízió szőke, a mikrofon sajátos szájba emelésével naponta férfiak tízezreit izgalomban tartó sztárriporternőjét egy zsák műtrágyán ülni a köztévé brüsszeli tudósítójával. Az nem volt akkora buli.
A rendkívüli ülés tárgya Štefan Harabin igazságügyi miniszter menesztése volt. (Itt jegyzem meg, erről a Harabinról nem lehet ám akármit csak úgy leírni, a kiadói csoportunkba tartozó nagyobbik napilappal éppen folyamatban van egy peres ügye; a kormányfő által lefasisztázott tulajdonosú baloldali napilapot is súlyos milliókra perelte. Itt a botrány köve a glosszák mellett pár karikatúra volt. Mintha ő volna Mohamed, még jó hogy kevesebb híve van, mint a prófétának.) Az ellenzék azért szerette volna az egykori parlament háta mögötti épületen kívül látni a HZDS által delegált tárcavezetőt, mert tizenegynéhány évvel ezelőtt – egy telefonbeszélgetés átirata szerint – állítólag meghitt viszonyt ápolt egy albán drogbáróval. Na lett is ebből nemulass! Robert Fico előre jelezte, az ellenzék 70 422 vödör szennyet fog a kormányoldalra borítani – nem tudni, honnan a szám, de tagadhatatlanul impozáns látvány lett volna, ha valóban így történik. Ehelyett a kormányoldal támadta az indítványt beterjesztő Daniel Lipšicet, azért, hogy az indítványt beterjesztette. A sokat megért törvényhozásban veretes szavak hagyták el a honatyai ajkakat. Vladimír Mečiar hozzászólása volt az egyik legalpáribb. Olyan messze állt az európai politikai kultúrától, mint a somorjai ONE Fesztivál a Szigettől. A HZDS vezetője Lipšic zsidó őseit firtatta. Az igazságügyi minisztert pedig hazugságon csípték a vita hevében. A jellegzetes arcszőrzetű tárcavezető – a Vladimír Palko által primitívnek nevezett (most egyet tudok érteni Palkóval) – felszólalásában nyíltan kilátásba helyezte, hogy a volt miniszter rabként fogja sikálni a minisztérium műmárvány lépcsőit, magánbeszélgetésben is odavetette neki: „Sittre kerülsz, te szarházi!” Államférfiúi szavak, melyeket Harabin előbb letagadott. Ám ezek a mikrofonok csúnya dolgok, a szarházizással meg már mások is ráfáztak. 2005 januárjában Pavol Rusko – emlékszik még rá bárki? –, akkoriban talán gazdasági miniszter nevezte ekként az akkoriban házelnökként ténykedő Pavol Hrušovskýt, de pechje volt: egy kamera ezt rögzítette. Így Rusko nem próbálta meg letagadni, Harabin igen. Csak akkor „tört meg”, amikor a helyzet már menthetetlen volt, kiderült, hogy a sommás beszólásról hangfelvétel is készült. Ekkor azonban mentegetőzni kezdett: tudják, eldurrant az agyam, ez a nyápic beszólt nekem, a bírónak... Egy igazságügyi miniszter, aki hazudozik. Lehetne jobb védjegye Robert Fico kormányának?
Robert Fico egyébként a Dunaszerdahelyhez közeli Légen járt, ahol elmondta, szurkol a magyaroknak és a szlovákoknak, majd egy jót focizott a helyi öregfiúkkal, akik vagy nagyon öregek voltak, vagy nem a legerősebb formációban álltak fel, de a meccs eredménye végül 13:10 lett. Focieredménynek sok, kézilabdának egész jó. Csak arról nem szólnak a hírek, ki volt a bíró. Meg arról sem, hány gólt lőtt Robert Fico. Sajnos, a Šport című napilap sem hozta címlapon. Ha légi olvasóink tudják, írják meg nekünk. De függetlenül attól, hányszor rezgette a hálót a kormányfő, ő nagy játékos. Sajnos, magyar partnere messze nem egy súlycsoportú vele. Ficónak – egyebek mellett – van egy stabil koalíciója, ahol azt csinál, amit akar, igaz, a nemzetiekkel olykor kell egyeztetnie, Mečiarék meg kénytelenek elfogadni ezt, hisz az egyre apadó népszerűségű párt örülhet, hogy egyáltalán kormányközelben lehet, a témái szavazóival arányosan fogytak el, s agg vezérük már tán’ csak dolgozószobája mélyén gondol arra, hogy köztársasági elnök legyen, hangosan nem meri mondani, mert kiröhögnék. Fico ezzel a magyar kormányfővel, akinek nemhogy stabil, de semmilyen koalíciója nincsen, azt csinál, amit akar. A hivatalos találkozó előkészítése körüli kutyakomédiának Gyurcsány Ferenc bukása vethet csak véget. Ezt nem egy magyar ellenzéki napilapból idéztem, egy szlovák lap kommentátora írta. Talán ezért maradt meg a brüsszeli informális találkozó is a szájkarate szintjén.
S míg Robert Fico az EU szívében arcizmait edzette, idehaza Ján Slota egy újabb kettős kereszttel jelölte meg a szlovák területeket, miként az ebek is körbevizelik territóriumukat. A nemzeti vezető nem vizsgázott jelesre természetismeretből, a magyarok turulmadarát ugyanis a papagájalakúak rendjébe sorolta, holott köztudottan a sólyomalakúak rendjébe tartozik. Annak ellenére, hogy mindkettő testét toll borítja, különbség első látásra nyilvánvaló: az egyiket j-vel, a másikat ly-vel kell írni. A nemzeti vezető – majdnem nemzetvezetőt írtam – keresztállító buzgalmához meg csak annyit, hogy van, aki azt állít, amit akar, és van, aki csak azt, amit tud.
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek