tg-ltatsthtetet-06-01

Ma megint a Ctrl C + Ctrl V újságírás nyomora körül szeretnénk futni egy kört.

A klasszikus bűnügyi újságírás Szlovákiában jórészt haldokló, vagy legalábbis kiveszőfélben levő műfaj. Az elektronikus médiában már jórészt csak a Markíza Palbája mer belemenni a bűn határán levő esetekbe, a Reportéri post Kordam, és Nižňanskýval reménytelen. A Joj Krimi novinyje pedig javarészt közlekedési balesetekben és tilosban parkolásokban tobzódik, de hát Istenem, nem jut minden napra baltás gyilkosság.

A printben e műfajt pedig szinte kisajátította magának a bulvár. Az úgymond véleményformáló lapok mintha alantasnak éreznék a témát. (A nyomtatott sajtó hátránya, hogy a kiadó [a drága] mérvadó vizsgálatok híján nem tudja, hogy a nép valójában mit olvas az újságjában. Viszont a nyomtatott lapok internetes kiadásában nyomon követhető, hogy a bűnügyi cikkek ott is népszerűek. Bár kérdés, hogy a print és az online olvasótábora között mekkora az átfedés. Ezt megint csak kevesek tudják.)

Ennek persze számos oka van. A kumenizmusban nem volt bűnügyi  (és általában tényfeltáró) újságírás, tekintve, hogy bűnözésről nem nagyon lehetett beszélni. A tradíció szempontjából így a világháború előtti újságíráshoz kellett volna visszanyúlni. (Persze, itt – a szociban – is voltak azért gyöngyszemek, mint pl. R. Kaliský Vádlott, álljon fel! című munkája, egyébként a tiszteletreméltó Koncsol László fordításában.)

Ám a gyökértelenségnél sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogy a bűnügyi újságírás drága műfaj. Korábban értekeztünk arról, hogy az alkalmazott újságírók fizetése, ha nem is mindenhol alacsony, de annyira semmiképp nem motiváló, hogy egy országos napilap regionális tudósítója azt kezdje vizsgálni, hogy a DS-001NK rendszámú Hummer miért parkolhat bárhol Nagymegyeren, pedig az igazán csak a jéghegy csúcsa. (A rendszám természetesen fiktív.) A szabadúszókat pedig teljesítményre fizetik, így nekik jobban megéri három érdektelen, lepedőnyi faszdmeg faluriportot leadni, mint a Hummert lesni és fotózni. Hogy az utóbbi társadalmi szempontból hasznos lenne? Lásd a rendőrös poszt végét.

A bűnügyi újságíráshoz rendőrségi kapcsolatok kellenek. Rendőrségi kapcsolatai az embernek úgy lesznek, hogy amikor kiszáll egy késelés helyszínére, ad 50 koronát a körzeti megbízottnak, hogy legközelebb a mentők előtt őt hívja. Szlovákia szerintem jelenleg legjobb bűnügyi újságírója a Nový časnál dolgozik – persze a Plus 7 dníben is vannak szépen teljesítő kollégák, egyiknek már a házát is megpróbálták felgyújtani, tehát biztos nem CSEMADOK-évfordulóról tudósított –, és ő is így kezdte. A 90-es évek elején ráadásul még a húszas is elég volt. És az akkori járőrökből már sokan magasabb beosztásban vannak. Az ember, akinek Olympos diktafonján piros matrica van, sokszor hamarabb ér ki egy lövöldözés helyszínére, mint a Joj. Pedig ez utóbbi sem ki összegeket fektet abba, hogy a nézőknek a napi véradagot megadja. De hát a személyes kapcsolatok a pénz felett állnak. A véleményformáló napilapok e tekintetben bénák vagy restek. És nincs fekete kasszájuk. Az újságíró meg nem fog a maga kis pénzéből még a rendőrnek is adni. A bajszos ember sem a sajátjából adta. Aztán a ligetfalui PMJ-cska alhadnagyának adott ötvenes valahogy átalakult a könyvelésben.

A legegyszerűbb falusi késelés, vagy átlag autógyújtogatás (ilyen naponta több is van) mögött is van valami, amit meg kellene mutatni, amiből sztori lehet. (Mert posztmodern ide vagy oda, a nép bizony szeret történeteket olvasni, pláne, ha még nem is hosszúak.) Ám az olvasó jobbára úgy kap rendőrségi jellegű híreket, hogy a lapok a hírügynökségek vagy a rendőrség nyomán közlik azokat. Az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya, és az egyes kerületi főkapitányságok sajtóosztályai elkészítik a "zvodky"-t, amit aztán kibocsátanak a mediális térbe. A lapok meg leközlik, anélkül, hogy visszaellenőriznék. "Úgyis igaz, mer' a rendőrségtől van, nem?" (Ez a másik közkeletű tévedés az "úgyis igaz, mer' hírügynökségbe vót" mellett). Ám ezekbe nem az ügy real leírása kerül, hanem az, amit a zsandárok akarjanak, hogy tudjanak róla. Néha szándékosan színezett infók jönnek ki. Hisz jól is nézne ki a világ, ha Mariska néni otthon a faluban, vagy egy pozsonyi cégvezető éppen úgy ismerné egy sörétes puskás lövöldözés hátterét, ahogy az volt...

Hogy miért írtuk le mindezt? (Még a hírügynökségeknek is odabaszunk egyet.) A SITA ma 15:14-kor kiadott egy hírt. VEĽKÝ ŠARIŠ: Muža bili gumenými obuškami - ez a címe. Klasszikus bűnügyi hír: két ember gumibottal durván agyonvert egy 48 éves férfit, aki 8-10 héten belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.  A hírhez oda van írva, hogy az eperjesi rendőrségi szóvivő tájékoztatta őket. Azt nem írják oda, hogy a hírt ilyenkor még 50 másik címzett is megkapja, aki rajta van az egyébként nagyon kedves szóvivő nénik listáján. Ennyi a hír. Naponta van ilyen. Egy mínuszos.

A TASR-nél úgy tűnik, elaludtak, pedig Fečová néni listáján ők is szerepelnek. Ők csak 19:32-kor hozták a hírt. És mi kezdődik 19 órakor, gyerekek, hát persze, a Markíza híradó. A TASR-nél bizonyára bealudt a délutáni ügyeletes, hisz a hírt együtt kapták meg a másik hírügynökséggel, a Prešovský Korzárral stb., így csúnyán lenyúlták a legnézettebb kertévé hírét, a végére ui. odaírták, hogy "nem rendőrségi információk szerint egy magas beosztású adóhivatali tisztviselőről van szó". Ez az infó pedig a Markíza híradóban hangzott el, ami, tény és való, nem rendőrségi forrás. Mit tehet a SITA, hogy betegyen az ősi ellenségnek: kiadja monitorban, azaz sajtószemlében a Markíza-hírt, pár perccel a TASR után. Hadd lássák azok a gazdagok, akik mindkét ügynökséget előfizetik, hogy miről is van szó itt.

Erről, és persze a saját nyomorukról. A SITA, ami egy hír-ügynökség (szándékosan írtuk így, hogy mindkét szót hangsúlyozzuk), beérte azzal, hogy kiadta, amit feldolgozva, megemésztve megkapott a rendőrségi szóvivőtől. Mert egy szlovák újságírónak ilyesmivel nem is kell dolgoznia. Bebassza, úgy ahogy kapta, jobb esetben a hibákat kijavítja, és a végére odaírja, hogy erről XY tájékoztatott bennünket. A helyi tudósítójukat nem küldték ki a helyszínre, hogy Ferko, menjél, nézd mán’ meg, hogy ez az ember, akit két álarcos faszi agyonvert, az a helyi olajszőkítő-e, netán az adóhivatalnál valaki, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, vagy egy szexmasina, akit utolért egy féltékeny férj bosszúja. Mert kazánházi fűtőket és statisztikai hivatali matematikusokat a legritkább esetben bántalmaznak álarcos elkövetők gumibottal. A Markíza csak annyit csinált, ami minden tisztességes újságíró dolga: elmozdult az íróasztal mellől, kiszállt a helyszínre, és ott nézett utána a dolgoknak. Így lett a mínuszos hírből valami. Csak hát venni kellett a fáradságot. Jobb bele sem gondolni, hogy naponta hány sztori sikkad el hasonlóképpen.

A CSEMADOK hétvégén megemlékezett az 1994-es komáromi nagygyűlésről. Ennek emlékére emléktáblát is állíttatott. Szerintük állítatott. (Mobiltelefonnal készült, alacsony minőségű felvétel, de az állí-t-atott azért látható.)

Az érdem nem az enyém, mivel mérsékelten érdeklődöm a CSEMADOK iránt, miattam ellehetett volna. Polák kolléga hívta fel rá a fel rá a figyelmet egy helyesírással foglalkozó levelezési listán:) De mivel ő - fájdalom - már nem blogol, remélem, nem veszi zokon, ha én osztom meg másokkal.

Na szóval, ez a szervezet pesztrálja a magyar kultúrát? Kíváncsian várom a fejleményeket, mert egy kőtáblát egy blogbejegyzésnél némileg nehezebb kijavítani.

[UPDATE: a tábla a felvidek.ma oldalon is megtekinthető, itt.)

A múltkor olvasom a Hospodárske noviny című gazdasági napilapot, és mit látok? Beáta Skyvová. Ezek szerint ő is beintett a TA3-nak. 

Híradózni nagyon nehéz és igényes műfaj. Az emberek nem tudatosítják, hogy azt a 60-100 másodpercet, amit látnak a híradóban, azt minimum két ember egész nap csinálja, van, hogy egy semmitmondó mondatra, vagy arra, hogy egy faszfej politikus vagy szóvivő odaböffentse, hogy „K tejto téme sa nebudeme vyjadrovat”, több órát is kell várni üléstermek előtt, rosszabb esetben pártszékházak előtt, csőre töltött kamerával, mert nem tudod, mikor lép a célkeresztbe az állat. Egyes politikusok – és szóvivőik – még annyira sincsenek, hogy hugyozást mímelve kijöjjenek, és legalább 2 meleg szót mondjanak a sajtónak, azért, mert ők épp egy köztársasági elnökkel ebédelnek. És ha megvan a nyilatkozat, kocsiba be, ezerrel a stúdióba, behúzni, egyeztetni, felnarrálni, odatenni, amit oda kell, aztán hadd szóljon, határon túli tudósítóknak persze előtt egy óra ftp.

Ha naponta 2-3x kell ezt megismételni, mint a TA3-ban, főként hétvégi vagy ünnepi ügyeletben, akkor ez elhasználja az embert. A hírügynökségeket leszámítva talán náluk – meg a Plus1 den belnél – a legnagyobb a fluktuáció. Igaz, a Markíza híradóban is sok az új arc –, de ami furcsa, hogy a régiek is megvannak. De ez egy másik poszt témája lesz majd. Beátka szép volt a képernyőn, kár, hogy többet nem fogjuk látni. Talán kárpótol érte Martina Dratvová, aki a Vivától ment át a Markízához:-)