Bugár Béla blogolásba kezdett, tudtam meg a Bumm mai címlapjáról. Ha arra vártak volna, hogy ezt a párt honlapjáról tudom meg, akkor örökké élnek. Ritkán látogatok párthonlapokat, mert a sajtósok általában elküldik, amiről akarják, hogy tudjak (nem én, lashee, hanem a sajtó úgy általában). Meg aztán, ha az ember nem célzottan keres valamit, akkor a párthonlapokon kevés érdekes dolog van. Nosza, meg is néztük az együttműködő politikus blogját.

Bugár Béla blogjához a főoldal jobb oldali vízszintes menüjéből jutunk el. Zavaró, hogy az interjúkkal egy helyre került, a műfaji különbségek okán. Ha rákattintunk a legördülőben, akkor a mostnarancssárga verzál blogok felirat alatt három bejegyzést találunk, melyeknél Bugár Béla van feltüntetve szerzőként.

Egy induló, jelenleg 3 bejegyzéssel bíró blog esetében tán' az előszóként is értelmezhető Blogírásba fogtam című cikk a legérdekesebb, ahol tisztába kerülhetünk  szerzői intencióval.

"Talán meglepődnek, amiért úgy döntöttem, blogot fogok írni. Bevallom, sokáig gondolkodtam, belefogjak-e, hiszen nem akartam amolyan „divatmajmoló” politikus látszatát kelteni, aki csak azért vezet internetes naplót, mert ez az divat. Kikértem munkatársaim, barátaim véleményét, akik szinte kivétel nélkül biztattak: vágjak bele."

Bélának azonban még MKP-elnök korában el kellett volna kezdeni blogot írni, mivel tőlünk nyugatabbra már akkor is minden releváns politikusnak volt blogja. A nála két évtizeddel öregebb John McCain a Kongresszus twitterkirálya, szóval 2010-ben arról értekezni, hogy a blogírás divatmajmolás-e, minimum anakronizmus.

"Mi a célom? Elsősorban az, hogy közvetlenebb módon, a sajtó kiiktatásával oszthassam meg Önökkel véleményemet aktuális közéleti témákkal kapcsolatban."

A cél legitim, a sajtó kiiktatása viszont szerencsétlen megfogalmazás.

"Ígérem, igyekszem rendszeresen időt szakítani ezekre a rövidebb-hosszabb bejegyzésekre. Nem garantálom, hogy naponta odaülök a számítógéphez, de több-kevesebb rendszerességgel igyekszem megosztani Önökkel gondolataimat politikáról, közéletről, aktuális kérdésekről."

Na, majd meglátjuk. A blogoldal rss-ére fel lehet iratkozni, így azok is értesülnek a frissülésről, akik nem akarják a Híd honlapját látogatni.

Ha viszont, teszem azt, hozzá szeretnék szólni a pártvezető blogjához, akkor azt nem tudom, hogyan tehetném. Vannak ott hozzászólások, vajon hogy kerültek oda? Mac OS X 10.6.2-t használok, a legújabb Firefoxszal és Safarival. A Hozzászólások azonban nem kattintható. Ha a kék, Bugár Béla blogja feliratra kattintok, az visszavisz a főoldalra. Ha itt kattintok a hozzászólásra, akkor ugyan megjelenik a hozzászólás, de a hozzászólási lehetőséget sehol sem kínálja fel. web design & development: brainsum, olvasom a láblécben. Csak Windowsra és IE-re van optimalizálva a honlap? Vagy az én gépem rossz? Mi lesz a macesekkel és a linuxosokkal?

A szlovák háztartások 61 százalékában van internet, így nem csoda, ha egyre több politikus próbálja ezen a csatornán is elérni a jónépet. A ha a szlovmagy politikusok közül aktív bloggert kellene mondanom - a helyi önkormányzati képviselőket nem számítva - Somogyi Szilárdot említhetném, alelnökként főként az SaS dolgairól blogol, a Paraméteren. Kívüle Nyomkeresőt említhetném a Körképről.

Az MKP-s vagy hídas képviselők azonban nem tolonganak a blogoszférában. Sárközy Klára próbálkozott az aktualne.sk-n blogolással, de "gyenge kezdés után erősen visszaesett" (Copyright Konczer tanár úr).


E sorok írója vette a fáradságot, és beütötte a gugliba az "x y blogja" kifejezést a 20 magyar képviselő esetében. Szigeti János esetében majd' megállt az ütő bennem, de aztán kiderült, hogy az egy pécsi Szigeti. Juhász György blogjára is kidob vmit, de az se a mi Juhászunk.

Szóval ezeknek az MKP-s/hídas jóembereknek nem nagyon van blogjuk. Még nem jöttek rá az ízére. Persze, nem tudjuk, a 61 százalékos internetpenetráció hogyan oszlik meg.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a szlovmagyok többsége még nem nagyon olvas blogokat. (Honnan veszed, köcsög? - teheti fel a kérdést bármelyik kedves olvasóm. A szlovmagy bloggerek általam ismert látogatottsági adatai alapján mondom ezt.) De az internet penetrációja a jövőben valószínűleg emelkedni fog. S bár a 60 éves keresztanyámat valószínűleg ez sem fogja blogolvasásra sarkallni, megmarad a recept.lap.hu-nál, de potenciálisan a meszidzs több emberhez eljuthat. Így a 2014-es választások esetén már sokkal nagyobb szerepe lesz a blogoknak. (Meg a Tublr-nek, Twitternek, meg amik akkor lesznek. A Facebookon már idén is próbálkoznak a pártok. Ez majd egy másik poszt témája lehet.) Politikuskáim, kapjátok össze magatokat.

A legnagyobb polbloggeri bukást Robert Fico kormányfő produkálta. No comment, elég kattintani. Pedig neki egy egész sajtóosztály áll a rendelkezésére.

A politikusok persze ritkán írják saját maguk a saját blogjukat. Nem szégyen ez, hisz a beszédeiket is csak a legritkább esetben írják maguk. S ha így van, akkor azon meg átmegy az apparátus kommunikációs gépezete - már akinek van, persze. Szóval esetükben ez nem kiált megvetésért, sőt, a világ boldogabb tájain egy szakma is alakult erre. Tükörfordításban szellemíróknak nevezik őket, nekünk azonban van egy sokkal szebb magyar szavunk.

És akkor a széles kitérő után befejezésként kanyarodjunk vissza Bugár Béla blogjához. Egy politikus blogja az olvasó számára sosem lesz olyan érdekes, mint a japáncsaj, a varánusz, a vastagbőr, az appleblog, a katpol vagy a comment, mert tudja, hogy a szerző politikus. Amikor arról ír, hogy a kertjét kapálja, ez jelzés, hogy a az agrártémák iránt is van vonzalma; amikor azt írja, hogy beteg a gyereke, azzal szánalmat akar kelteni; amikor képernyőre veti, hogy evezni volt a barátaival, azzal azt akarja kifejezésre juttatni, hogy ő nem jachtos geci, hanem olyan ember, mint a többi a csónakházban. Egy pártlapra felhelyezett blognak az ember hajlamos kevésbé hinni. Sokkal jobb lett volna, ha a Bugár-blogot egy civilebb környezetbe teszik, ahol rendes blogkörnyezet kialakítására van lehetőség, mert ami itt, eddig van, az technikai szempontból semmi: szöveg egy képernyőn. A fejlesztőknek érdemes lenne megnézni, mit kínál mondjuk a blog.hu belülről. Vagy egyenesen átvinni a blogot. Három, mérsékelten érdekes bejegyzés esetén még nem kell attól tartani, hogy a migráció miatt elpártolnak az olvasótömegek.

Bugár Bélának pedig sok jó posztot kívánunk. Remélem, a választások után a blog nem jár úgy, mint a radicova.sk az elnökválasztást követően...