E sorok írója részben hivatalból, részben hobbiból sok bírósági döntéssel kerül kapcsolatba, s olykor nem győz rácsodálkozni az ítéletekre. Tavaly nyáron már elmélkedtünk arról, hogy ha valakit szögbelövővel lövünk le, azért kevesebbet adnak, mint ha agyonverjük.
A módszer a régi, vegyünk elő két hírt.
Kilenc év és hat hónap börtönbüntetésre ítélte ma a Besztercebányai Kerületi Bíróság a 24 éves, csábrágvarbóki Ján Suját. A férfit bűnösnek találták egy 9 éves fiú megrontásában. A vád szerint Suja az óvoda udvarán fogdosta egy enyhén szellemi fogyatékos kisfiú intim testrészeit, miközben maszturbált. Egy tanú szerint orális szexre is akarta kényszeríteni áldozatát.
A bűncselekményre 2008 szeptemberében került sor. A férfit már tavaly elítélte a Zólyomi Járásbíróság, de fellebbezett az ítélet ellen. A fellebbezést azonban elutasították, így az ítélet jogerős. Suja visszaeső, hasonló bűncselekményért már 2004-ben is elítélték, 14 hónapra.
És nézzük a másikat:
Öt és fél év, fogházban letöltendő börtönbüntetésre ítélte ma a Besztecebányai Járásbíróság a 23 éves Pavol Hruškát, és a 22 éves Peter Kováčot emberölés miatt.
A vádlottak 2006. július 2-ra virradóra, egy születésnapi buli után indultak hajléktalanokat verni. Az egyik panelház lépcsői alatt ott találták a 35 éves Milan Chriašteľt. Összeverték- és rugdosták, és Kováč többször megszúrta őt egy tőrrel. A szerencsétlen férfi nem tudott elmenekülni, mivel üszkös volt a lába. Sérüléseibe belehalt.
Ugyancsak megtámadták a 43 éves Štefan Birast, akinek azonban sikerült elmenekülnie, mert éppen arra ment egy autó. A támadás során arc-. koponya, kéz- és lábsérüléseket szenvedett. Időközben ő is meghalt.
Mindkét férfi megbánta tettét. Hruška azt mondta, nem akartak senkit megölni, Kováč pedig azzal védekezett, hogy ittas volt.
A bíróság enyhe ítéletet szabott ki, mivel az ügyész nem fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen. A bíró elrendelte az ítélet végrehajtását, így Pavol Hruškát azonnal a börtönbe szállították, Peter Kováč nem jelent meg a tárgyaláson, így ellene elfogatóparancsot adtak ki.
Nos, e sorok írója egy gyermekszervezetben végez önkéntes munkát hosszú ideje, valamint Drasius Kedys-rajongó lenne a Facebookon, ha fent lenne ezen a közösségi portálon, így a pedofíliát éppúgy megveti, mint minden ép lelkű ember. Nem vitás, hogy a pedofil állatot azonnal kasztrálni kellene, és nem vegyi úton, hanem egy lemezvágó ollóval, lehetőleg érzéstelenítés nélkül. Kilenc és fél év alatt lehet, hogy ez is megtörténik, mert a pedók a gyerekgyilkosokkal együtt a börtönranglétra alján állnak, az őrök is utalják őket, így félrenéznek, ha elcsattan egy-két pofon, ami jogilag kétségkívül helytelen. Na de az, hogy valaki szórakozásból egy szerencsétlen, üszköslábú hajléktalant halálra szurkál, és öt és fél évvel megússza, és a bünti letöltésének 2/3-a után kérheti a szabadulást, ráadásul fogházban fog ülni, ami olyan, mint egy rosszabb üdülő... Nyilván ne a pedofil kapjon kevesebbet, hanem a gyilkos többet. De mindkét ítélet jogerős. Az elkövetők mennek a rácsok mögé, a miértek kint maradnak.
2010. január 15. 20:05
A gyilkost vagy a pedofilt kell tovább elzárni?
2009. november 26. 20:01
Igazságszolgáltatási anomáliák
A múlt héten jogerősen kétévi, letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Besztercebányai Kerületi Bíróság azt a férfit, aki egy évvel ezelőtt gyalogosátkelőn gázolt el két 16 éves lányt – az egyikük a kórházban belehalt sérüléseibe, a másik három hónapon belül gyógyuló, súlyos sérüléseket szenvedett. A sofőrt öt évre a vezetéstől is eltiltották.
Nem jelent meg a Nyitrai Járásbíróság büntetőtanácsa előtt e héten kedden Karim B., aki 2008 januárjában a megyeszékhely legnagyobb lakótelepén részegen, jogosítvány nélkül felhajtott a járdára, ott elgázolt egy komplett családot, a babakocsit gyerekestül felkente egy betonfalra, a csecsemőnek esélye sem volt a túlélésre, az anya súlyos, az apa és a nagybácsi könnyebb sérüléseket szenvedett. A korábban háromszor büntetett Karim B. vádalkut kötött az ügyésszel: négyévi szabadságvesztésben, és azt követően hatévi vezetéstől való eltiltásban állapodtak meg, ezt kellett volna jóváhagynia a bíróságnak.
Két aktuális „halálos” közlekedési hír. Talán mindenki megértené, ha a halott gyermekek szülei a tett súlyához képest nevetséges büntetések helyett az elkövetők halálát kívánnák. Ám a Mózes II. könyve 21. részének 24. versében lefektetett „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” jogfelfogás már jó ideje a múlté. A 2005-től hatályos Büntető Törvénykönyv 149. paragrafusa szerint a gondatlanságból elkövetett emberölésért három év szabható ki, mely minősített esetben – ha a cselekményt foglalkozás körében, vagy gépjármű vezetőjeként, egyéb súlyosbító körülmények között követik el – akár tíz évig is felkúszhat. Azonban erre nagyon ritkán kerül sor, sőt, a gázolók leggyakrabban megússzák felfüggesztettel, vagy jelképes büntetéssel.
Gyerek, mikor beszállsz az autóba, fél lábbal a börtönben vagy, fél lábbal meg a temetőben – ezek voltak autósiskolai oktatóm (kellően motiváló) bevezető szavai első, már nem tanpályás vezetésem előtt, még gimnazista koromban. Az autó fegyver – tanultam meg később kezdő újságíróként a rendőrségi sajtótájékoztatókon. A kérdés: milyen mértékben kell kriminalizálni a halálos közlekedési balesetek okozóit. Hisz a legtöbbjüknek ez az első bűncselekménye, nem tipikus bűnöző típusok, sőt az esetek túlnyomó többségében tisztességes adófizető állampolgárok, akik rendezett életvitelt folytatnak, csak egyszer rosszkor néztek félre. A lelkifurdaláson túl nem elég büntetés-e egy gázoló Linux-rendszergazda, netán hegesztő számára az, hogy ilyen előélettel erőszakos bűncselekmények erőszakos elkövetőivel zárják őket össze, akármilyen rövid időre is, és a szomszédjuk életük végéig sandán néz rájuk, mondván: börtöntöltelék?
A bűncselekményért igazságos bírósági eljárás során mindenkinek meg kell kapnia az igazságos büntetését. A hazai igazságszolgáltatás azonban a jogsértések szenvedő alanyainak jó ideje nem képes ezt biztosítani. E két, viszonylag könnyű, a bizonyítás szempontjából nem különösebben igényes per példáján is láthatjuk, az elsőben egy, a másodikban közel két év telt el a cselekmény és a büntetés (várható) kiszabása között. De hogy mi tart egy gyermektartási díj megítélésén 5-10 évig – ilyen esetekről tucatjával tud az ombudsman, nem beszélve azokról az alacsony jogtudatú pereskedőkről, akik nem kérik az emberjogi biztos segítségét –, nehezen fogható fel. Mintha a hazai igazságszolgáltatási rendszer fogaskerekei közé valaki lapáttal szórná a homokot. Talán minden olvasó emlékszik a maga nemében egyedülálló, szeptemberi rihnói tömegverekedésre, melybe összesen 150 ember kapcsolódott be. A tömegverekedés kirobbantója korábban baltával megölte az apját, és egy csehországi fegyveres rablásért is elítélték. Azt gondolhatnánk, hogy már-már nyugdíjkorhatár-közeli elkövetőről van szó, aki letöltött két súlyos börtönbüntetést két súlyos bűncselekményért. Nem így van: ez a személy még csak 25 éves. És már szabadlábon van. Ehhez képest a besztercebányai gázolót szinte gályarabságra ítélték. Ha az ilyen anomáliákat kiküszöbölnék, az állampolgárok talán elhinnék, hogy igazságszolgáltatás is van az országban. Amit jelenleg láthatunk, azt legfeljebb lassú jogszolgáltatásnak nevezhetjük.
2009. június 30. 13:33
Haragosait szögbelövővel lője le, ne ököllel verje agyon - abszurd büntetőjogi komparatisztika
Alább két hírt szeretnénk szembeállítani.
Az egyik:
Szögbelövő pisztollyal megölte volt élettársa barátját, az asszonyt pedig életveszélyesen megsebesítette 2007 nyarán Balatonőszödön az a német férfi, akinek az első fokon kiszabott hét év börtönbüntetését helybenhagyta a Pécsi Ítélőtábla kedden hozott jogerős határozatában.
A táblabíróság megalapozottnak találta a Somogy Megyei Bíróság döntését, és az 54 éves Hans Georg Borckot erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében és emberölés kísérletében, továbbá lőfegyverrel való visszaélésben mondta ki bűnösnek.
A tényállás szerint a vádlott és korábbi élettársa egy balatonőszödi farmon élt, de kapcsolatuk megromlott. Az asszony visszament Németországba, és ott megismerkedett egy horvát férfival, aki felajánlotta: segít rendezni az asszony és a volt élettársa közötti anyagi vitát.
Magyarországra jöttek, ám 2007. június 26-án a felek megegyezés helyett vitatkoztak, dulakodtak, kölcsönösen fenyegetőztek, a házigazda szögbelövővel, a horvát férfi pedig késsel hadonászott. Amikor a pár autóba ült, hogy elmeneküljön, a vádlott a szögbelövővel - amelynek biztonsági rendszerét kiiktatta - a gépkocsira lőtt. Az acélszeg átütötte az ablaküveget, a horvát férfi mellkasát, majd a volt élettárs ágyékát.
A nőnek még volt annyi ereje, hogy a falu polgármesteri hivatalában segítséget kérjen, ám a horvát férfi még az orvos kiérkezése előtt az autóban meghalt. Az asszonyt életveszélyes állapotban szállították kórházba.
A másik:
Az egyik:
Szögbelövő pisztollyal megölte volt élettársa barátját, az asszonyt pedig életveszélyesen megsebesítette 2007 nyarán Balatonőszödön az a német férfi, akinek az első fokon kiszabott hét év börtönbüntetését helybenhagyta a Pécsi Ítélőtábla kedden hozott jogerős határozatában.
A táblabíróság megalapozottnak találta a Somogy Megyei Bíróság döntését, és az 54 éves Hans Georg Borckot erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében és emberölés kísérletében, továbbá lőfegyverrel való visszaélésben mondta ki bűnösnek.
A tényállás szerint a vádlott és korábbi élettársa egy balatonőszödi farmon élt, de kapcsolatuk megromlott. Az asszony visszament Németországba, és ott megismerkedett egy horvát férfival, aki felajánlotta: segít rendezni az asszony és a volt élettársa közötti anyagi vitát.
Magyarországra jöttek, ám 2007. június 26-án a felek megegyezés helyett vitatkoztak, dulakodtak, kölcsönösen fenyegetőztek, a házigazda szögbelövővel, a horvát férfi pedig késsel hadonászott. Amikor a pár autóba ült, hogy elmeneküljön, a vádlott a szögbelövővel - amelynek biztonsági rendszerét kiiktatta - a gépkocsira lőtt. Az acélszeg átütötte az ablaküveget, a horvát férfi mellkasát, majd a volt élettárs ágyékát.
A nőnek még volt annyi ereje, hogy a falu polgármesteri hivatalában segítséget kérjen, ám a horvát férfi még az orvos kiérkezése előtt az autóban meghalt. Az asszonyt életveszélyes állapotban szállították kórházba.
A másik:
Magánlaksértés és különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság vádjában bűnösnek találta, és 21 év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Pozsonyi I. Járásbíróság ma Vincent H.-t.
A férfi a bíróság szerint 2007 decemberében a főváros Károlyfalu városrészében levő albérleti lakásában összeveszett a 85 éves főbérlőjével. Ököllel ütlegelte, majd a mellkasára térdelt és fojtogatta. Az idős asszony belehalt a számos súlyos sérülést okozó bántalmazásba.
Tehát ha valakit meg akarunk ölni, még véletlenül se jusson eszünkbe ököllel agyonverni, mert ha szögbelövőből tüzelünk rá (és bónuszként életveszélyes sérüléseket okozunk egy másik embernek), azért pontosan harmadannyit kapunk, mint egy végzetes öklözésért. Ja, lehetőleg Magyarországon tegyük ezt, ott ilyen jószívűek a bíróságok.
A férfi a bíróság szerint 2007 decemberében a főváros Károlyfalu városrészében levő albérleti lakásában összeveszett a 85 éves főbérlőjével. Ököllel ütlegelte, majd a mellkasára térdelt és fojtogatta. Az idős asszony belehalt a számos súlyos sérülést okozó bántalmazásba.
Tehát ha valakit meg akarunk ölni, még véletlenül se jusson eszünkbe ököllel agyonverni, mert ha szögbelövőből tüzelünk rá (és bónuszként életveszélyes sérüléseket okozunk egy másik embernek), azért pontosan harmadannyit kapunk, mint egy végzetes öklözésért. Ja, lehetőleg Magyarországon tegyük ezt, ott ilyen jószívűek a bíróságok.
2009. június 23. 20:00
2 igazságügyi, és egy hidas dohogás
Tragédia, ami az igazságszolgáltatásban történt. Štefan Harabin a Legfelsőbb Bíróság elnöke. De hát nem értem, miért van ezen mindenki megütközve? Már az is borzasztó, hogy ez az ember igazságügyi miniszter lehetett.
Nem akarok elfogultnak tűnni, és próbálok legalább egy pozitívumot találni a rondaszakállú úrban. Egy jut az eszembe: rendet tett a gyorskölcsönt ígérő, majd a fizetni nem tudó adós mindenét elvivő társaságok körében.
(Aki tud még valamit, írja meg kommentben, nehogy elfogultnak tűnjünk...:)
Az emberek túlnyomó többsége még a területileg illetékes járásbírósággal sem kerül kapcsolatba élete során, így nem feltétlenül kell felvágni az ereinket amiatt, hogy a HZDS-es bíró (ez nem oximoron) lett a góré, itt az elvről van szó.
Még egy igazságügyi.
Dobroslav Trnka főügyész ma a parlamentben bírálta a képviselőket a katonai bíróságok megszüntetése miatt. Véleménye szerint ezek visszatartó erővel bírtak a rendőrök bűnözésére.
"Előbb elvették a munkájukat, majd azt mondták, hogy nincs mit csinálniuk. Ez számomra érthetetlen" - mondta a parlamenti vita során, miután előterjesztette az ügyészség munkájáról szóló jelentést.
A főügyész szerint a katonai bíróságoknak volt létjogosultságuk, és részben felszámolásuk számlájára írható a jelenlegi helyzet a rendőrség sorain belül. Véleménye szerint a polgári bíróságok bírói részben nem értik a szolgálati rendszert, részben ítéleteiknek nincs nevelő hatása.
Hasonló szellemben nyilatkozott Daniel Lipšic kereszténydemokrata parlamenti képviselő, volt igazságügy-miniszter is. Lipšic szerint a rendőrök kivonása a katonai bíróságok köréből, utóbb ezen testületek felszámolása nem kedvezett a rendőrségen belüli fegyelemnek. A témában korábban ezt írtuk ezen a blogon.
A pártszakadást követően már megindult az elköteleződést firtató folyamat, ami nem jó.
Nem akarok elfogultnak tűnni, és próbálok legalább egy pozitívumot találni a rondaszakállú úrban. Egy jut az eszembe: rendet tett a gyorskölcsönt ígérő, majd a fizetni nem tudó adós mindenét elvivő társaságok körében.
(Aki tud még valamit, írja meg kommentben, nehogy elfogultnak tűnjünk...:)
Az emberek túlnyomó többsége még a területileg illetékes járásbírósággal sem kerül kapcsolatba élete során, így nem feltétlenül kell felvágni az ereinket amiatt, hogy a HZDS-es bíró (ez nem oximoron) lett a góré, itt az elvről van szó.
***
Még egy igazságügyi.
Dobroslav Trnka főügyész ma a parlamentben bírálta a képviselőket a katonai bíróságok megszüntetése miatt. Véleménye szerint ezek visszatartó erővel bírtak a rendőrök bűnözésére.
"Előbb elvették a munkájukat, majd azt mondták, hogy nincs mit csinálniuk. Ez számomra érthetetlen" - mondta a parlamenti vita során, miután előterjesztette az ügyészség munkájáról szóló jelentést.
A főügyész szerint a katonai bíróságoknak volt létjogosultságuk, és részben felszámolásuk számlájára írható a jelenlegi helyzet a rendőrség sorain belül. Véleménye szerint a polgári bíróságok bírói részben nem értik a szolgálati rendszert, részben ítéleteiknek nincs nevelő hatása.
Hasonló szellemben nyilatkozott Daniel Lipšic kereszténydemokrata parlamenti képviselő, volt igazságügy-miniszter is. Lipšic szerint a rendőrök kivonása a katonai bíróságok köréből, utóbb ezen testületek felszámolása nem kedvezett a rendőrségen belüli fegyelemnek. A témában korábban ezt írtuk ezen a blogon.
***
A pártszakadást követően már megindult az elköteleződést firtató folyamat, ami nem jó.
2009. máj 27. 11:16
Bírók, ügyészek, el a lista farkáról! - avagy kiben miért nem bízunk
Kedden egy érdekes közvélemény-kutatást tettek közzé. (Még az elején jelzem, hogy az egyébként reprezentatív felmérést a védelmi minisztérium egyik háttérintézménye végezte, ez némiképp árnyalja a témát.) A válaszadóknak felsoroltak 14 szervezetet/közjogi funkciót, és választaniuk kellett, ezek közül melyik élvezi leginkább a bizalmukat. A választék a következő volt: kormány, önkormányzat, alkotmánybíróság, rendőrség, ügyészség, bíróság, szakszervezet, tűzoltóság, hadsereg, védelmi minisztérium, parlament, egyházak, belügy, köztársasági elnök.
Az utolsó előtti helyen az ügyészség végzett. Ez nem csoda. Az átlagemberek túlnyomó többségének fogalma sincs, mi az ügyészség feladata és szerepe egy ilyen-olyan peres eljárás során. Arról, hogy rengeteg ügyész becsületesen végzi a munkáját, ritkán érkezik hír, arról viszont igen, hogy amikor Pázmányról volt szó, akkor egy óra alatt elkészült az ügyészi állásfoglalás, vagy hogy Malina Hedvig ügyét ezek fogják vissza (manifeszt módon, mert látens módon valszeg nem tudom, ki sziszeg a háttérben – a kifejezés megalkotásáért külön köszönet Tizedes blogger kollégának) már 3 éve...
Az, hogy a bíróság miért végzett a tökutolsó helyen - a lakosság csupán 31 százalékának bizalmát élvezi, ami siralmas - egyértelmű. Az ombudsmani jelentés minden évben megjegyzi, hogy a jogok betartásának számonkérhetősége borzalmas szinten van az országban, és nagyon gyakori az időhúzás a testületek részéről. Vannak olyan elrettentő esetek is, hogy a gyerek már felnőtt, mire megítélték a gyerektartást. Vagy az évtizedekig húzódó örökösödési perek, melyek alatt a "színesfémtolvajok" szétlopják az örökség tárgyát... És akkor még nem is beszéltünk a "komoly" ügyekről (ez alatt most a nagy, drasztikus bűnügyeket értem, természetesen egy gyermekével egyedül maradt nőnek az is nagyon komoly ügy, ha nem kap gyerektartást 18, vagy akár „csak” egy évig.). A bíróságnak Szlovákiában semmilyen tekintélye nincs, tanúk és szabadlábon védekező vádlottak tömkelege nem jár el a tárgyalásokra, és a jogrend annyi kibúvót tesz lehetővé a vádlottak és ügyvédeik számára, hogy az már kutyakomédiába fullasztja az igazságszolgáltatást, lásd BMG-ügy, ahol felváltva betegedtek meg a vádlottak és a védők, hónapokon át.
Ugyancsak érthetetlenek és indokolatlanok az egyes tárgyalások közötti irdatlan szünetek. Péládul a vécéablakos Červenka ügyében tárgyaltak áprilisban egyszer, májusban egyszer, és legközelebb szeptemberben fognak. Tessék mondani, bíró urak, negyedéven át mit csinálnak? Ez főként akkor kínos, ha a vádlott vizsgálatiban van, és ott esetleg még análisan is inzultálják. Szóval a Jóisten mentsen meg bárkit is attól - főként gazdasági és vagyonjogi ügyekben -, hogy szlovák bíróságon kelljen érvényesítenie az igazát.
A szakszervezetek 33,6-tal hátulról a harmadikok, ők a jelenlegi kormány hímvesszején lovagolnak, illetve magashegyi rektális túrákat tesznek Ficónál, így rájuk kár a szót vesztegetni.
A nem újságíró is könnyedén azonosulhat azzal, hogy a parlament csak 39,7, a rendőrség pedig csak 42,1 százalékos bizalmat kapott. Az eredmény - megint csak hangsúlyozzuk - nem az egyes személyek munkájának, hanem a testületnek szól. És bár mindkettő végez komoly munkát is, az imidzsükhöz képest még ez a helyezés is túl jó.
Az Alkotmánybíróság a 6. helyen végzett. De a felmérés még a Speciális Bíróságot felszámoló határozat előtt végezték, így az eredmény ma valszeg más lenne.
Na de nézzük a listát:
államfő 62,2
önkormányzat 54,7
Alkotmánybíróság 53
egyházak 52,4
belügyminisztérium 49,1
kormány 48,1
rendőrség 42,1
parlament 39,7
szakszervezetek 33,6
ügyészség 32,8
bíróságok 31
És akkor jöjjön a TOP3:
3. védelmi ministry 66,7 - nos, ezt nem igazán értem, főképp emiatt vannak kétségeim a felmérést illetően. Mert tanítóból sokkal több van, mint katonából, ilyen alapon az oktatási tárca is lehetne itt, de hát azt nem vették fel a listára...
2. hadsereg 81,9 - itt a válasz egyértelmű: a sereg ilyen nagy monolitikus struktúra. A kívülálló nem igazán tud róla semmit. Nem tudja, hogy a minisztérium cégeinek nagy része veszteséges, mert kilopják belőlük a pénzt, az állam meg pótolja. Nem tudja, hogy az Aligátor nevű harcjárműbe a piaci ár többszöröséért vettek váltókat. A botrányaik is a fegyveresektől őrzött objektumok falai között maradnak. Ma gyakorlatilag az ember akkor kerül kapcsolatba a hadsereggel helyőrséggel rendelkező városokon kívül, ha a Katonai Erdők Állami Vállalat területére lép illetéktelenül, és ezért a katonai rendőrség megbírságolja 10-20 euróra. Mivel azonban ma már alig túrázik valaki, ez ilyenek száma csekély. Csak azt tudjuk, hogy a hadsereg van. Tulajdonképpen nem csinálnak semmit, de azt jól. Ezért a bizalom.
És a csúcson a tűzoltók végeztek. 94,2 százalékunk számára ők a legmegbízhatóbb testület. Ezen csak azok lepődnek meg, akik még sosem látták ezt a felmérést, és ezen a blogon olvasnak róla először. Hazánkban (izé, szóval itt, Szlovákiában) évek óta a lánglovagokat tartják a legmegbízhatóbbnak.
2004-ben, amikor egy lap belpol rovatának munkatársaként nekem kellett megkérdeznem Oto Paluš tábornok akkori országos tűzoltóparancsnokot, miben rejlik a sikerük titka, szóvivője útján ezt üzente: "tűzoltók sikerének titkát elsősorban mindennapos, kemény mentőmunkájukban látja, melynek során saját életük kockáztatásával mentik meg másokét, de ha kell, állatokat, gazdasági vagyont is, legyen szó tűzről, árvízről vagy bármilyen más elemi csapásról. Köszönjük a bizalmat, a tűzoltók továbbra is kitartóan fogják szolgálni a lakosságot, noha bérezésük messze nincs összhangban az európai normákkal".
Természetesen jó lenne, ha nem a védelmi tárca, hanem mondjuk a stathiv készítene valami hasonlót, sokkal több intézmény bevonásával, mint pl. 2004-ben. Érdekességképp: akkor a 90 százalékos tűzoltókat a Szlovák Rádió követte (78), és a katonák 74-gyel álltak a harmadik helyen:). Mindannyiunk érdeke lenne, hogy a bíróság és az ügyészség elhagyja a lista farkát.
Az utolsó előtti helyen az ügyészség végzett. Ez nem csoda. Az átlagemberek túlnyomó többségének fogalma sincs, mi az ügyészség feladata és szerepe egy ilyen-olyan peres eljárás során. Arról, hogy rengeteg ügyész becsületesen végzi a munkáját, ritkán érkezik hír, arról viszont igen, hogy amikor Pázmányról volt szó, akkor egy óra alatt elkészült az ügyészi állásfoglalás, vagy hogy Malina Hedvig ügyét ezek fogják vissza (manifeszt módon, mert látens módon valszeg nem tudom, ki sziszeg a háttérben – a kifejezés megalkotásáért külön köszönet Tizedes blogger kollégának) már 3 éve...
Az, hogy a bíróság miért végzett a tökutolsó helyen - a lakosság csupán 31 százalékának bizalmát élvezi, ami siralmas - egyértelmű. Az ombudsmani jelentés minden évben megjegyzi, hogy a jogok betartásának számonkérhetősége borzalmas szinten van az országban, és nagyon gyakori az időhúzás a testületek részéről. Vannak olyan elrettentő esetek is, hogy a gyerek már felnőtt, mire megítélték a gyerektartást. Vagy az évtizedekig húzódó örökösödési perek, melyek alatt a "színesfémtolvajok" szétlopják az örökség tárgyát... És akkor még nem is beszéltünk a "komoly" ügyekről (ez alatt most a nagy, drasztikus bűnügyeket értem, természetesen egy gyermekével egyedül maradt nőnek az is nagyon komoly ügy, ha nem kap gyerektartást 18, vagy akár „csak” egy évig.). A bíróságnak Szlovákiában semmilyen tekintélye nincs, tanúk és szabadlábon védekező vádlottak tömkelege nem jár el a tárgyalásokra, és a jogrend annyi kibúvót tesz lehetővé a vádlottak és ügyvédeik számára, hogy az már kutyakomédiába fullasztja az igazságszolgáltatást, lásd BMG-ügy, ahol felváltva betegedtek meg a vádlottak és a védők, hónapokon át.
Ugyancsak érthetetlenek és indokolatlanok az egyes tárgyalások közötti irdatlan szünetek. Péládul a vécéablakos Červenka ügyében tárgyaltak áprilisban egyszer, májusban egyszer, és legközelebb szeptemberben fognak. Tessék mondani, bíró urak, negyedéven át mit csinálnak? Ez főként akkor kínos, ha a vádlott vizsgálatiban van, és ott esetleg még análisan is inzultálják. Szóval a Jóisten mentsen meg bárkit is attól - főként gazdasági és vagyonjogi ügyekben -, hogy szlovák bíróságon kelljen érvényesítenie az igazát.
A szakszervezetek 33,6-tal hátulról a harmadikok, ők a jelenlegi kormány hímvesszején lovagolnak, illetve magashegyi rektális túrákat tesznek Ficónál, így rájuk kár a szót vesztegetni.
A nem újságíró is könnyedén azonosulhat azzal, hogy a parlament csak 39,7, a rendőrség pedig csak 42,1 százalékos bizalmat kapott. Az eredmény - megint csak hangsúlyozzuk - nem az egyes személyek munkájának, hanem a testületnek szól. És bár mindkettő végez komoly munkát is, az imidzsükhöz képest még ez a helyezés is túl jó.
Az Alkotmánybíróság a 6. helyen végzett. De a felmérés még a Speciális Bíróságot felszámoló határozat előtt végezték, így az eredmény ma valszeg más lenne.
Na de nézzük a listát:
államfő 62,2
önkormányzat 54,7
Alkotmánybíróság 53
egyházak 52,4
belügyminisztérium 49,1
kormány 48,1
rendőrség 42,1
parlament 39,7
szakszervezetek 33,6
ügyészség 32,8
bíróságok 31
És akkor jöjjön a TOP3:
3. védelmi ministry 66,7 - nos, ezt nem igazán értem, főképp emiatt vannak kétségeim a felmérést illetően. Mert tanítóból sokkal több van, mint katonából, ilyen alapon az oktatási tárca is lehetne itt, de hát azt nem vették fel a listára...
2. hadsereg 81,9 - itt a válasz egyértelmű: a sereg ilyen nagy monolitikus struktúra. A kívülálló nem igazán tud róla semmit. Nem tudja, hogy a minisztérium cégeinek nagy része veszteséges, mert kilopják belőlük a pénzt, az állam meg pótolja. Nem tudja, hogy az Aligátor nevű harcjárműbe a piaci ár többszöröséért vettek váltókat. A botrányaik is a fegyveresektől őrzött objektumok falai között maradnak. Ma gyakorlatilag az ember akkor kerül kapcsolatba a hadsereggel helyőrséggel rendelkező városokon kívül, ha a Katonai Erdők Állami Vállalat területére lép illetéktelenül, és ezért a katonai rendőrség megbírságolja 10-20 euróra. Mivel azonban ma már alig túrázik valaki, ez ilyenek száma csekély. Csak azt tudjuk, hogy a hadsereg van. Tulajdonképpen nem csinálnak semmit, de azt jól. Ezért a bizalom.
És a csúcson a tűzoltók végeztek. 94,2 százalékunk számára ők a legmegbízhatóbb testület. Ezen csak azok lepődnek meg, akik még sosem látták ezt a felmérést, és ezen a blogon olvasnak róla először. Hazánkban (izé, szóval itt, Szlovákiában) évek óta a lánglovagokat tartják a legmegbízhatóbbnak.
2004-ben, amikor egy lap belpol rovatának munkatársaként nekem kellett megkérdeznem Oto Paluš tábornok akkori országos tűzoltóparancsnokot, miben rejlik a sikerük titka, szóvivője útján ezt üzente: "tűzoltók sikerének titkát elsősorban mindennapos, kemény mentőmunkájukban látja, melynek során saját életük kockáztatásával mentik meg másokét, de ha kell, állatokat, gazdasági vagyont is, legyen szó tűzről, árvízről vagy bármilyen más elemi csapásról. Köszönjük a bizalmat, a tűzoltók továbbra is kitartóan fogják szolgálni a lakosságot, noha bérezésük messze nincs összhangban az európai normákkal".
Természetesen jó lenne, ha nem a védelmi tárca, hanem mondjuk a stathiv készítene valami hasonlót, sokkal több intézmény bevonásával, mint pl. 2004-ben. Érdekességképp: akkor a 90 százalékos tűzoltókat a Szlovák Rádió követte (78), és a katonák 74-gyel álltak a harmadik helyen:). Mindannyiunk érdeke lenne, hogy a bíróság és az ügyészség elhagyja a lista farkát.
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek