tg-ltatsthtetet-06-01

A Szentlélek eljött Nagyszombatba, százhúsz személyt megbüntettek
Időgéppel írt bejegyzés
A Szentlélek Pünkösd alkalmából több, mint kétezer év után ismét eltelítette egy kis közösség tagjait. Balszerencsére, minderre pont a Nagyszombati Városi Ünnepségek nyitórendezvénye alkalmából került sor, ráadásul egy nyelvőr is a helyszínen tartózkodott, igaz, szabadidejében. A résztvevőket fejenként száz euróra büntették meg, mivel nem tartották be a nyelvtörvény előírásait.
A helyszíni tudósítók így látták az eseményt:
A teljes bejegyzés a Szótlan szemtanú blogban olvasható.

Üveges tótok
Csattanós válasz lenne a most elfogadott szlovák nyelvtörvényre, ha Magyarországon új elvek szerint közelítenénk a nyelvhasználat problémájához. Mondjuk, úgy tennénk, mintha nem idióta hülyegyerekek gyülekezete volna hazánk, hanem olyasféle emberek közössége, akik jót akarnak maguknak is, meg másoknak is.
Mondjuk, félre tehetnénk a nemzethalál szörnyű rémképét, és alkothatnánk olyasféle szabályokat, amelyek nincsenek tekintettel a múlt századokból itt maradt nemzetállami baromságra. Esetleg szembe nézhetnénk azzal, hogy a nemzeti öntömjén ma már nem pusztán anakronisztikus, de egyenesen káros: ártalmára van az embereknek.
A teljes bejegyzés a Boldogok a sajtkészítők blogban olvasható.

A szlovák nyelvtörvény nemhogy csorbítja, de egyenesen bővíti a kisebbségi jogokat, legalábbis a szlovák külügyminiszter szerint. Hogy konkrétan mire gondol, azt a szlovák politikus nem mondta meg. A magyar politika szerint viszont súlyosan diszkriminatív a nyelvtörvény, ami a két ország közötti alapszerződéssel és az uniós normákkal is ellentétes.
A teljes bejegyzés az Euro-Mediterrán Közösség blogon olvasható.

Hír 2018-ból
Majdnem napra pontosan 9 évvel a szlovák nyelvtörvény bevezetése után tegnap a Nagy Szlovák Állam hadserege felsorakozott a most még meglévő szlovák-magyar határvonalon. Követeléseik között nemcsak a Győr-Budapest-Miskolc vonal teljes kiürítése szerepel, de sajnos ma már kérdéses, hogy hazánkban használhatjuk-e továbbra is a magyar nyelvet. A magát Felszabadító Hadvezérnek nevező Jan Slota 1 hónapja juttatta el diktátumát a magyar kormánynak, melyben a fent említett területi követelésken felül a megmaradó csonkábbnál is csonkább Magyarország közhivatalaiban a szlovák lenne a kötelező nyelv. Az EU - Magyarország sokadszori nyomására - továbbra is keresi azokat a jogi passzusokat, amelyek értelmében Szlovákia nemzetközi jogot sért e követeléseivel.
A teljes bejegyzés a Mindenes blogban olvasható.

5000 euró egy bazdmegért - Ilyen szomszéd pedig nincs V.
Kedden a szlovák parlament elfogadta az új nyelvtörvényt, amelynek értelmében 5000 euróra is büntethető az, aki nyelvbűnt követ el. Ilyen például az, ha egy hivatalban a magyar ügyfél magyarul szól a magyar ügyintézőhöz. A jelen lévő 136 képviselőből 79 támogatta a jogszabályt, amelynek értelmében többek között külön minisztériumi osztály csap majd le a nyelvbűnözőkre. Külön nyelvrendőrség felállítása egyelőre nincs napirenden, bár a ká-európai hagyományoknak megfelelően nyilván akad elég besúgó, spicli, informátor és lakossági kapcsolat, aki gondoskodik majd a törvény betartatásáról.
A teljes bejegyzés a Reakció blogban olvasható.

Csáky: küzdeni fogunk a magyar nyelvért
Kizárólag magyar nyelvtörőkkel kommunikál ezentúl a Magyar Koalíció Pártja Szlovákiában. A döntésre azért került sor, mert a szlovák parlament kedden jóváhagyta azt az államnyelvtörvényt módosító javaslatot, amely az MKP szerint korlátozza a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait.(„Öcsi fogja Csöpi csöcsét” - vélte a szlovák helyzetről az MKP elnöke)
A törvény értelmében a jövőben pénzbírsággal is lehet büntetni a hivatali kisebbségi nyelvhasználatot olyan településeken, ahol a kisebbség aránya 20 százalék alatt van, az ez ellen vétők akár ötezer eurós bírságot is kaphatnak.
A teljes bejegyzés a Shitbreaker blogban olvasható.

A szlovák államnyelvtörvény és a magyar külügy
Ha mi csináljuk meg, már lerohanták volna tankokkal Budapestet, ebben biztos vagyok...
Kedden a szlovák parlament elfogadta a nyelvtörvény módosítását (a 150 fős összlétszámból 136-an voltak jelen, 79-en támogatták a módosítást), amely szeptembertől lép életbe.
Marek Maďarič, a kulturális tárca vezetője kijelentette, az eddig is érvényben levő nyelvtörvény az elfogadott jogszabállyal, most már érvényesíthető lesz. Kijelentette, a törvény kizárólag az intézményekre vonatkozik, vagyis egyének bírságolása helytelen nyelvhasználat miatt nem jön számításba.
A teljes bejegyzés az Awake blogban olvasható.

Censura madarsko.
Hogy ennek mi értelme van, azt csak a legnagyobb Slota-fanek tudnák hitelt érdemlően megmagyarázni, még azok után is, hogy mesterük bebizonyította a nagyközönségnek immár sokadszor, hogy milyen egy XXI. századi felvilágosult szlovák politikus őszinte pillanataiban. Ilyen emberek akarata mentén formálta azt a nyelvtörvényt a szlovák parlament, amit most ratifikáltak, s amely nagyban korlátozza az északi szomszéddal bármilyen külpolitikai együttműködés lehetőségét.
A teljes bejegyzés a Plüss taxi blogban olvasható.

Szlovákia újabb kísérlete a magyarság kiirtására
A délelőtti órákban a 150 tagú szlovák parlament 79 szavazattal elfogadta a kulturális minisztérium által előterjesztett, az államnyelv használatáról szóló törvény módosító javaslatát. A köznyelvben nyelvtörvényként rögzült jogszabály sok vitát váltott ki, egyebek közt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet is kritizálta miatta Szlovákiát. A módosítás szerint a közalkalmazottak, így az orvosok sem, nem használhatják a kisebbség nyelvét (így a magyart sem) kivéve ha a település lakosságának 20% kisebbség. Képzeljük el, hogy egy magyar származású orvos és egy magyar kisebbségű beteg nem beszélhetnek egymással magyarul, csak szlovákul és nem babra megy a játék hiszen a szabálysértésért 5000(!!!) euró is kiszabható büntetésként. A módosítás továbbá szigorítja a magyar anyanyelvű szlovákiai iskolákban a nyelvhasználatot, pl az összes magyarul fogalmazott írásban mellé szlovákul is le kell jegyezni a mondatokat.
A teljes bejegyzés a Digitus medius blogban olvasható.

Szlovákia a középkorban
2009. június 30., Európai Unió. Szlovákiában elfogadták a nyelvtörvényt. Eszerint ha egy ötezer fős településen 999 magyar él, és az egyik bemegy valamely hivatalba elintézni valamit, ahol a magyar szomszédja magyarul teszi fel neki a kérdést, hogy mit szeretne, akkor akár 5000 eurós (másfél millió forintnál leheletnyivel kevesebb) bírságot is ráverhetnek ezért. A törvény előír mást is: szlovák nyelvi vizsga kötelező az államigazgatási dolgozóknak, tanároknak és az újságíróknak is.
A teljes bejegyzés a Sheenard mondja blogban olvasható.

Együtt, nyakig a mélynemzeti fekáliában…
Nem kizárt, sőt, hogy bizonyos olvasóim jelképesen megint megköveznek, akár le is köpködnek majd itt, de meggyőződésem: a szlovák parlamentben szigorított államnyelvtörvény, ha mégoly tetten érhető is a sunyi, szlovákiai magyarokra kihegyezett asszimilációs szándék, nem elsősorban a szlovákiai magyarok ellen irányul, hanem mindenekelőtt a demokrácia fundamentumait bolygatja meg. Nevezetesen az akadémiai függetlenségbe barmoltak bele vele! A szlovák nyelv ápolásának, úgymond, tisztasága megőrzésének jogától ugyanis nem másokat, mint a Szlovák Tudományos Akadémia nyelvtudósait fosztották meg.
A teljes bejegyzés Barak László blogjában olvasható.

Hülyék vagyunk?
Olvasom a sme.sk-n a hozzászólók véleményét a nyelvtörvény elfogadásával kapcsolatban, s elkezdek azon gondolkodni, vajon hány évesek a gondolkodók, akik megnyilvánulnak. Minden második megnyilvánuló ugyanis azzal van elfoglalva, hogy a kiegyezést követően milyen elnyomó politikát folytattak a magyarok a szlovákok ellen, s így a magyar kisebbség most megérdemli, hogy szigorú törvényekkel regulázzák. Kezdem azt hinni, hogy megvalósult H.G. Wells sci-fije, és az időgép visszarepített 120 évet. A bosszú lenne a demokráciában a politika alapja? Érdekes, én nem így gondolom.
A teljes bejegyzés a Philosophus naplója blogban olvasható.

A szlovák történelemkönyvekről
Az új szlovák nyelvtörvény kapcsán kérdezném meg kedves olvasóinkat, hogy....
-Ismeritek a szlovák történelmet?
-Nem.
-Nem? Oké, átküldöm SMS-ben.
További részletek a Városi hősök - aszfalt dzsungel blogban.

Elfogadták a nyelvtörvényt
Én békés ember vagyok, így csak 1-1 dolgot üzenek a szlovákiai magyaroknak és a szlovák politikusoknak.
Magyarok! Szarjatok a törvényre! A szlovák politikusok meg utána kinyalhatják a nyelvükkel. :D
Egy veszedelmes elme naplója

Ha egy pillanatra elvonatkoztatunk Ivan Gašparovičtól, némi pátosszal azt mondhatjuk, hogy a köztársaságielnök-választást az internet nyerte. Vidékünkön még soha nem volt ilyen élénk, a hivatalos információs csatornákon túlmenő társadalmi aktivitás politikai kérdésekben. Volt itt támogató polgári kampány, rajongói csoportok a Facebookon, megszámlálhatatlan mennyiségű kommentár, és végtelen viták minden sarkon. Az elmúlt napok leglényegesebb témája a személyes álláspontok kinyilvánítása volt, ezért a szlovák netet blogtömegek borították el. A sme.sk-n szinte lapáttal pakolták őket, és a könnyebb tájékozódás végett többször készítettek reprezentatív válogatást a véleménytömegből.

Ha visszatekintünk erre az internetes véleményoffenzívára, adódik a kérdés: meglátszott-e ennek eredménye a választásokon? Az empirikus adatok itt valószínűleg nem segítenek. A választási részvétel volt már magasabb az internet (h)őskorában is, és a közösségi hálózatokon az egyes jelölteket támogatók számának összevetése a ténylegesen leadott szavazatokkal sem vezet sehova.

A válasz keresése során Gabriel Šípoš médiaelemző véleményével is inspirálódhatunk, aki a második választási éjszakán a provokatív: "Az újságírók befolyásolták a választást! Szerencsére" címmel közölt cikket. Šípoš itt tárgyilagos és pragmatikus elméletet ad elő az újságírói "befolyásolásról". Tekintve, hogy a politikai ma kizárólag a médiákban történik, az általuk való tájékozódás nemhogy negatívum, de szükségszerűség. Továbbá a sajtó feladata nemcsak az, hogy lefilmezze a nyakkendőket, hanem annak megállapítása is, hogy a jelöltek mikor hazudnak, mikor vezetnek félre, és mikor állítanak féligazságokat. Ebben áll az elvárt újságírói "befolyás", amellyel az újságírók   köztársaságielnök-választás során is éltek.

És éppen ez az a pont, ahol a népes bloggermenet határai húzódnak. Az internetes hobbiírók közül az elmúlt hetekben senki sem járt sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra, és nem dugott mikrofont a politikusok orra alá, kellemetlen kérdésekkel. Egy blogger sem keresett és tanulmányozott bizonyító érvényű anyagokat, és nem keresett egyenetlenségeket az elnöki megnyilvánulásokban. Ez továbbra is kizárólag újságírói terep, amelyen a szabadidős szómestereknek nincs idejük futkosni.

A polgári újságírók a sajtóműfajok palettájáról kizárólag a véleményműfajokat tették magukévá. A legtöbb blogger ex post glosszaíró, aki nem állít elő új információt, ellenkezőleg, az elérhető médiatartalmat használja fel ugródeszkaként a saját következtetések levonásához. Ahogy Geert Lovink médiaelelmző állítja, a bloggerek nem dolgoznak aktívan a nap témáján, csak nézik azt. Lovink gyűlölködés és az olcsó botránykeltés szándéka nélkül tárja fel a blogolás nihilista vonásait. Véleménye szerint ez épp a klasszikus médiával való konfrontáció során jelenik meg. Míg a nagy médiák az általános témákra hívják fel a publikum figyelmét, a blogoszféra szétveri a közösségi platformot, és az egyéni hangok káoszába veszik.

A bloggerek faszgyarekek. Fel tudják turbózni a vitákat, küzdenek a véleményükért, és új horizontokat tárnak fel. Néha ékesszólóbb módon fejezik ki magukat, mint hivatásos kollégáik. Gond akkor lesz, ha a gondolati hátteret biztosító újságírók nem fogják győzni a munkát. Ez a félelem hatja át Šípoš szövegét is, amelyben a szerző arra panaszkodik, hogy a választások előestéjén a sajtó nem érdeklődött erről meg erről meg erről, s így a nyilvánosság nem tudott meg lényeges dolgokat. Ami a mi viszonyaik között a következetlenség eredményének hathat, az az óceánon túl egyértelmű sztori. Minden héten legalább egy lap lehúzza a rolót, a szerencsésebb kiadók csak a leépítés mellett döntenek.

A növekvő bloggerközösség bizonyára örömmel tölti el az amerikaiakat is, de sovány vigasz, ha az elvérző sajtóra tekintünk. Azt, hogy kiknek van befolyása a közélet dolgaira, Paul Star sokat kommentelt "Goodbye to the Age of Newspapers (Hello to a New Era of Corruption)" című cikke is jelzi.  Nem kell lefordítani a címet, sem alaposabban tanulmányozni a  kilencoldalas értekezést ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, miről is van szó. A bloggerek élesre fent billentyűzetű, milliós hadserege, és az internet szuperdemokratikus vitatere sem ingatta meg a szerző abbéli meggyőződését, hogy az újságok háttérbe szorulásával egy pótolhatatlan ellenőrzési mechanizmus veszik el.

A Princentoni Egyetem kutató sem számoltak a bloggerek és az internetes viták lehetséges befolyásával, mikor azt tanulmányozták, hogyan fog hatni az újságok megszűnése a politikai öntudatra és az állampolgárok elkötelezettségére. Tanulmányukból kiderül, hogy Cincinnatiben a helyi napilap megszűnése után csökkent a választók száma, és a hivatalban levőkkel szemben kevesebb ellenjelölt indult. Ez végső soron növelte a hivatalban levők esélyét funkciójuk megtartására.

Hogy mindez milyen mértékben felel meg a szlovákiai valóságnak, és hogyan fog hatni az egy év múlva esedékes parlamenti választások, és a következő köztársaságielnök-választás során, az további cikkek témája lesz. Remélhetőleg valamikor megírja egy újságíró. A bloggereknek nem lesz rá idejük.

--------------------------------------------------------------------
Ezt a cikket nem én írtam, hanem Patrik Garaj, a www.medialne.sk munkatársa. Köszönöm, hogy hozzájárult a lefordításához és a blogomon való közzétételéhez. Az eredeti cikk itt olvasható: http://medialne.etrend.sk/internet/clanok.php?clanok=7348.