Ma reggel olyat olvastam a Felvidék Mán, hogy kis híján a Macre öntöttem a kávét. Szűcs Dániel, a portál publicistája brutálisan elgyepálta Csáky Pált. A Magyar Koalíció Pártja elnöke azért kapott az arcára, mert visszafogottan nyilatkozott a kettős állampolgárságról. Mint tudjuk, azt kérte a magyar féltől, hogy június 12-ig ne nagyon erőltessék ezt a témát.
Ha nem tudnám, hogy egy konzervatív szerkesztőségről van szó, azt hinném, alaposan begombáztak előző este. Más nem magyarázhatja, hogy egy pártlap elfenekeli a pártelnököt. Ez példátlan.
Nem tudom, ki Szűcs Dániel, csak azt tudom, hogy gyáva. Azt gondolja Csákyról, hogy "mekkora féreg", ám ezt a mondatot ismerősei szájába adja. Nem meri azt írni, hogy "ez a Csáky mekkora féreg", hanem hogy "ismerősei mondták, mekkora féreg". Megjegyzem, még Barak László sem nevezte féregnek Csákyt, holott bármibe fogadnék, hogy CSP nincs ott BL 10 legkedvesebb politikusa között.
Na, gondoltam, este, majd ha vége a munkámnak, megemlékezünk róla fmr értékű blogocskánkon. Délután szorongás kerített hatalmába. A nyomtatott sajtóban amit kiadnak, az ott van, örökre. De az online szférában egy kattintás csak visszacsinálni valamit. Mi van, ha átszóltak a pártközpontból, vagy öncenzúrát gyakoroltak? Így is lett, hűlt helyét találtam a "bátor, szókimondó" cikknek. Valszeg az történt, hogy Erzsók tekintetes asszony bement, megkérdezte, hogy Mi van Danika, elgurult a gyógyszered vazz?, adott neki két pofont, majd levette a cikket. Szűcs Dániel örülhet, hogy nem ásták el a Szaharában, ugyanis a Freedom House jelentése szerint Marokkóban nem szabad a sajtó (országjelentés itt).
Milyen szerencse, hogy a Google megőrizte nekünk (UPDATE: a teljes szöveg ott a kommentek közt). Ha beírjuk a 'csáky pál kettős állampolgárság mekkora féreg szűcs dániel jelző bugári mélységekben szalonképes' keresőkifejezéseket, akkor ezt dobja ki.
Ha azonban kattintani próbálunk, ezt látjuk.
Gratulálunk a bátor szerzőnek, és a bátor szerkesztőségnek.
2010. máj 06. 20:05
Mekkora féreg Csáky Pál avagy gondolatok a marokkói sajtószabadságról
2010. április 01. 16:31
Két nap, két lapbezárás - nem sok ez?
Beadta a kulcsot a nyomtatott PRESStige és a Felvidék Ma.
A PRESStige megszűnését a lap online - s immár egyedüli - változatában jelentette be Laczkó Sándor aka Sanya lapigazgató - 2 Mac jelenleg bizonyára boldogtalan birtokosa -, 2010. március 31-én. A gyászközlemény szerint a lap 3 év és 16 szám után szűnik meg.
Nekem is van itt pár szám az íróasztalom mellett, egészen pontosan 5 darab. Köztük az utolsó szám is. Alattuk egy Alma Mater. Nem szimbolika, csak ilyen sorrendben kerültek a zavaros könyv-, fénymásolat- és folyóirathalomba.
Egy hete egy civil fórumon arról beszéltem, hogy ingyenes ifjúsági lapot, ahol a szerkesztők a jól végzett munka örömén túl nem kapnak mást, és a vezetés kezében sincs olyan motivációs eszköz, mint a munkahelyszerűen működő lapoknál, a legnehezebb csinálni. Ha valakinél hibádzik a lelkesedés, vagy becsúszik egy fizetős meló, persze, hogy a nem fizetőst tolja hátrább. Igazából egy diáklap addig tartható fenn, amíg van egy lelkes gárda, amelyik nyomja. Az alapító atyák már kikopóban vannak az egyetemi struktúrából, a fiak nemzedéke pedig, úgy látszik, nem volt eléggé lelkes. A dolgok mélyebb miértjéről nem rendelkezem bővebb infókkal, a gyászközleményben feltüntetett "anyagi és perszonális okok" első része érthető, a második viszont sok mindent jelenthet.
Az egyetemi hírek koromnál fogva mérsékelten érdekelnek, viszont voltak benne jó könyvajánlók, és olykor a véleményrovat is kellően színes volt.
T. már többet nem fogja csillogó szemmel azt mondani, hogy hoztam neked egy PRESStige-t. Kár. Az pozitív, hogy legalább a weben megpróbálnak megmaradni, de az már nem ugyanaz...
**********
Más a helyzet a Felvidék Ma nevű marokkói hírportállal. Fejlécében már múlt hét óta kint virít: Portálunk áprilistól sajnálatos kényszerszünetet tart!
"Azt reméljük, a Felvidék Ma hiányára talán felfigyelnek azok, akik a portál további megjelenéséért tehetnek is.
Kérjük, keressenek meg bennünket, támogassák a portált működtető társulást."
Ez vajon kinek szól?
Tegnap pedig, utolsó cikként kikerült a Megkezdődött a kényszerszünet… című írás.
Tisztelettel értesítjük kedves látogatóinkat, hogy április 1-jén 0.00 órakor kényszerszünet kezdődött a Felvidék Ma hírportálon – annak a reményében, hogy tartalmi frissítéseink belátható időn belül újraindulnak. Tovább››
Bármit is írnék a portálról, ki ezért, ki azért mondhatná azt, hogy csak azért tettem, mert én egy másiknál dolgozom, és… Azt viszont a portál kőkemény rajongói sem tagadhatják, hogy a lap közelebb állt az MKP-hoz, mint ahogy az egy sajtóterméknél kívánatos lenne.
2009. november 08. 21:52
A hír és vidéke avagy mi kell ahhoz, hogy megtudjuk: kit vernek össze gumibottal
Ma megint a Ctrl C + Ctrl V újságírás nyomora körül szeretnénk futni egy kört.
A klasszikus bűnügyi újságírás Szlovákiában jórészt haldokló, vagy legalábbis kiveszőfélben levő műfaj. Az elektronikus médiában már jórészt csak a Markíza Palbája mer belemenni a bűn határán levő esetekbe, a Reportéri post Kordam, és Nižňanskýval reménytelen. A Joj Krimi novinyje pedig javarészt közlekedési balesetekben és tilosban parkolásokban tobzódik, de hát Istenem, nem jut minden napra baltás gyilkosság.
A printben e műfajt pedig szinte kisajátította magának a bulvár. Az úgymond véleményformáló lapok mintha alantasnak éreznék a témát. (A nyomtatott sajtó hátránya, hogy a kiadó [a drága] mérvadó vizsgálatok híján nem tudja, hogy a nép valójában mit olvas az újságjában. Viszont a nyomtatott lapok internetes kiadásában nyomon követhető, hogy a bűnügyi cikkek ott is népszerűek. Bár kérdés, hogy a print és az online olvasótábora között mekkora az átfedés. Ezt megint csak kevesek tudják.)
Ennek persze számos oka van. A kumenizmusban nem volt bűnügyi (és általában tényfeltáró) újságírás, tekintve, hogy bűnözésről nem nagyon lehetett beszélni. A tradíció szempontjából így a világháború előtti újságíráshoz kellett volna visszanyúlni. (Persze, itt – a szociban – is voltak azért gyöngyszemek, mint pl. R. Kaliský Vádlott, álljon fel! című munkája, egyébként a tiszteletreméltó Koncsol László fordításában.)
Ám a gyökértelenségnél sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogy a bűnügyi újságírás drága műfaj. Korábban értekeztünk arról, hogy az alkalmazott újságírók fizetése, ha nem is mindenhol alacsony, de annyira semmiképp nem motiváló, hogy egy országos napilap regionális tudósítója azt kezdje vizsgálni, hogy a DS-001NK rendszámú Hummer miért parkolhat bárhol Nagymegyeren, pedig az igazán csak a jéghegy csúcsa. (A rendszám természetesen fiktív.) A szabadúszókat pedig teljesítményre fizetik, így nekik jobban megéri három érdektelen, lepedőnyi faszdmeg faluriportot leadni, mint a Hummert lesni és fotózni. Hogy az utóbbi társadalmi szempontból hasznos lenne? Lásd a rendőrös poszt végét.
A bűnügyi újságíráshoz rendőrségi kapcsolatok kellenek. Rendőrségi kapcsolatai az embernek úgy lesznek, hogy amikor kiszáll egy késelés helyszínére, ad 50 koronát a körzeti megbízottnak, hogy legközelebb a mentők előtt őt hívja. Szlovákia szerintem jelenleg legjobb bűnügyi újságírója a Nový časnál dolgozik – persze a Plus 7 dníben is vannak szépen teljesítő kollégák, egyiknek már a házát is megpróbálták felgyújtani, tehát biztos nem CSEMADOK-évfordulóról tudósított –, és ő is így kezdte. A 90-es évek elején ráadásul még a húszas is elég volt. És az akkori járőrökből már sokan magasabb beosztásban vannak. Az ember, akinek Olympos diktafonján piros matrica van, sokszor hamarabb ér ki egy lövöldözés helyszínére, mint a Joj. Pedig ez utóbbi sem ki összegeket fektet abba, hogy a nézőknek a napi véradagot megadja. De hát a személyes kapcsolatok a pénz felett állnak. A véleményformáló napilapok e tekintetben bénák vagy restek. És nincs fekete kasszájuk. Az újságíró meg nem fog a maga kis pénzéből még a rendőrnek is adni. A bajszos ember sem a sajátjából adta. Aztán a ligetfalui PMJ-cska alhadnagyának adott ötvenes valahogy átalakult a könyvelésben.
A legegyszerűbb falusi késelés, vagy átlag autógyújtogatás (ilyen naponta több is van) mögött is van valami, amit meg kellene mutatni, amiből sztori lehet. (Mert posztmodern ide vagy oda, a nép bizony szeret történeteket olvasni, pláne, ha még nem is hosszúak.) Ám az olvasó jobbára úgy kap rendőrségi jellegű híreket, hogy a lapok a hírügynökségek vagy a rendőrség nyomán közlik azokat. Az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya, és az egyes kerületi főkapitányságok sajtóosztályai elkészítik a "zvodky"-t, amit aztán kibocsátanak a mediális térbe. A lapok meg leközlik, anélkül, hogy visszaellenőriznék. "Úgyis igaz, mer' a rendőrségtől van, nem?" (Ez a másik közkeletű tévedés az "úgyis igaz, mer' hírügynökségbe vót" mellett). Ám ezekbe nem az ügy real leírása kerül, hanem az, amit a zsandárok akarjanak, hogy tudjanak róla. Néha szándékosan színezett infók jönnek ki. Hisz jól is nézne ki a világ, ha Mariska néni otthon a faluban, vagy egy pozsonyi cégvezető éppen úgy ismerné egy sörétes puskás lövöldözés hátterét, ahogy az volt...
Hogy miért írtuk le mindezt? (Még a hírügynökségeknek is odabaszunk egyet.) A SITA ma 15:14-kor kiadott egy hírt. VEĽKÝ ŠARIŠ: Muža bili gumenými obuškami - ez a címe. Klasszikus bűnügyi hír: két ember gumibottal durván agyonvert egy 48 éves férfit, aki 8-10 héten belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A hírhez oda van írva, hogy az eperjesi rendőrségi szóvivő tájékoztatta őket. Azt nem írják oda, hogy a hírt ilyenkor még 50 másik címzett is megkapja, aki rajta van az egyébként nagyon kedves szóvivő nénik listáján. Ennyi a hír. Naponta van ilyen. Egy mínuszos.
A TASR-nél úgy tűnik, elaludtak, pedig Fečová néni listáján ők is szerepelnek. Ők csak 19:32-kor hozták a hírt. És mi kezdődik 19 órakor, gyerekek, hát persze, a Markíza híradó. A TASR-nél bizonyára bealudt a délutáni ügyeletes, hisz a hírt együtt kapták meg a másik hírügynökséggel, a Prešovský Korzárral stb., így csúnyán lenyúlták a legnézettebb kertévé hírét, a végére ui. odaírták, hogy "nem rendőrségi információk szerint egy magas beosztású adóhivatali tisztviselőről van szó". Ez az infó pedig a Markíza híradóban hangzott el, ami, tény és való, nem rendőrségi forrás. Mit tehet a SITA, hogy betegyen az ősi ellenségnek: kiadja monitorban, azaz sajtószemlében a Markíza-hírt, pár perccel a TASR után. Hadd lássák azok a gazdagok, akik mindkét ügynökséget előfizetik, hogy miről is van szó itt.
Erről, és persze a saját nyomorukról. A SITA, ami egy hír-ügynökség (szándékosan írtuk így, hogy mindkét szót hangsúlyozzuk), beérte azzal, hogy kiadta, amit feldolgozva, megemésztve megkapott a rendőrségi szóvivőtől. Mert egy szlovák újságírónak ilyesmivel nem is kell dolgoznia. Bebassza, úgy ahogy kapta, jobb esetben a hibákat kijavítja, és a végére odaírja, hogy erről XY tájékoztatott bennünket. A helyi tudósítójukat nem küldték ki a helyszínre, hogy Ferko, menjél, nézd mán’ meg, hogy ez az ember, akit két álarcos faszi agyonvert, az a helyi olajszőkítő-e, netán az adóhivatalnál valaki, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, vagy egy szexmasina, akit utolért egy féltékeny férj bosszúja. Mert kazánházi fűtőket és statisztikai hivatali matematikusokat a legritkább esetben bántalmaznak álarcos elkövetők gumibottal. A Markíza csak annyit csinált, ami minden tisztességes újságíró dolga: elmozdult az íróasztal mellől, kiszállt a helyszínre, és ott nézett utána a dolgoknak. Így lett a mínuszos hírből valami. Csak hát venni kellett a fáradságot. Jobb bele sem gondolni, hogy naponta hány sztori sikkad el hasonlóképpen.
A klasszikus bűnügyi újságírás Szlovákiában jórészt haldokló, vagy legalábbis kiveszőfélben levő műfaj. Az elektronikus médiában már jórészt csak a Markíza Palbája mer belemenni a bűn határán levő esetekbe, a Reportéri post Kordam, és Nižňanskýval reménytelen. A Joj Krimi novinyje pedig javarészt közlekedési balesetekben és tilosban parkolásokban tobzódik, de hát Istenem, nem jut minden napra baltás gyilkosság.
A printben e műfajt pedig szinte kisajátította magának a bulvár. Az úgymond véleményformáló lapok mintha alantasnak éreznék a témát. (A nyomtatott sajtó hátránya, hogy a kiadó [a drága] mérvadó vizsgálatok híján nem tudja, hogy a nép valójában mit olvas az újságjában. Viszont a nyomtatott lapok internetes kiadásában nyomon követhető, hogy a bűnügyi cikkek ott is népszerűek. Bár kérdés, hogy a print és az online olvasótábora között mekkora az átfedés. Ezt megint csak kevesek tudják.)
Ennek persze számos oka van. A kumenizmusban nem volt bűnügyi (és általában tényfeltáró) újságírás, tekintve, hogy bűnözésről nem nagyon lehetett beszélni. A tradíció szempontjából így a világháború előtti újságíráshoz kellett volna visszanyúlni. (Persze, itt – a szociban – is voltak azért gyöngyszemek, mint pl. R. Kaliský Vádlott, álljon fel! című munkája, egyébként a tiszteletreméltó Koncsol László fordításában.)
Ám a gyökértelenségnél sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogy a bűnügyi újságírás drága műfaj. Korábban értekeztünk arról, hogy az alkalmazott újságírók fizetése, ha nem is mindenhol alacsony, de annyira semmiképp nem motiváló, hogy egy országos napilap regionális tudósítója azt kezdje vizsgálni, hogy a DS-001NK rendszámú Hummer miért parkolhat bárhol Nagymegyeren, pedig az igazán csak a jéghegy csúcsa. (A rendszám természetesen fiktív.) A szabadúszókat pedig teljesítményre fizetik, így nekik jobban megéri három érdektelen, lepedőnyi faszdmeg faluriportot leadni, mint a Hummert lesni és fotózni. Hogy az utóbbi társadalmi szempontból hasznos lenne? Lásd a rendőrös poszt végét.
A bűnügyi újságíráshoz rendőrségi kapcsolatok kellenek. Rendőrségi kapcsolatai az embernek úgy lesznek, hogy amikor kiszáll egy késelés helyszínére, ad 50 koronát a körzeti megbízottnak, hogy legközelebb a mentők előtt őt hívja. Szlovákia szerintem jelenleg legjobb bűnügyi újságírója a Nový časnál dolgozik – persze a Plus 7 dníben is vannak szépen teljesítő kollégák, egyiknek már a házát is megpróbálták felgyújtani, tehát biztos nem CSEMADOK-évfordulóról tudósított –, és ő is így kezdte. A 90-es évek elején ráadásul még a húszas is elég volt. És az akkori járőrökből már sokan magasabb beosztásban vannak. Az ember, akinek Olympos diktafonján piros matrica van, sokszor hamarabb ér ki egy lövöldözés helyszínére, mint a Joj. Pedig ez utóbbi sem ki összegeket fektet abba, hogy a nézőknek a napi véradagot megadja. De hát a személyes kapcsolatok a pénz felett állnak. A véleményformáló napilapok e tekintetben bénák vagy restek. És nincs fekete kasszájuk. Az újságíró meg nem fog a maga kis pénzéből még a rendőrnek is adni. A bajszos ember sem a sajátjából adta. Aztán a ligetfalui PMJ-cska alhadnagyának adott ötvenes valahogy átalakult a könyvelésben.
A legegyszerűbb falusi késelés, vagy átlag autógyújtogatás (ilyen naponta több is van) mögött is van valami, amit meg kellene mutatni, amiből sztori lehet. (Mert posztmodern ide vagy oda, a nép bizony szeret történeteket olvasni, pláne, ha még nem is hosszúak.) Ám az olvasó jobbára úgy kap rendőrségi jellegű híreket, hogy a lapok a hírügynökségek vagy a rendőrség nyomán közlik azokat. Az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya, és az egyes kerületi főkapitányságok sajtóosztályai elkészítik a "zvodky"-t, amit aztán kibocsátanak a mediális térbe. A lapok meg leközlik, anélkül, hogy visszaellenőriznék. "Úgyis igaz, mer' a rendőrségtől van, nem?" (Ez a másik közkeletű tévedés az "úgyis igaz, mer' hírügynökségbe vót" mellett). Ám ezekbe nem az ügy real leírása kerül, hanem az, amit a zsandárok akarjanak, hogy tudjanak róla. Néha szándékosan színezett infók jönnek ki. Hisz jól is nézne ki a világ, ha Mariska néni otthon a faluban, vagy egy pozsonyi cégvezető éppen úgy ismerné egy sörétes puskás lövöldözés hátterét, ahogy az volt...
Hogy miért írtuk le mindezt? (Még a hírügynökségeknek is odabaszunk egyet.) A SITA ma 15:14-kor kiadott egy hírt. VEĽKÝ ŠARIŠ: Muža bili gumenými obuškami - ez a címe. Klasszikus bűnügyi hír: két ember gumibottal durván agyonvert egy 48 éves férfit, aki 8-10 héten belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A hírhez oda van írva, hogy az eperjesi rendőrségi szóvivő tájékoztatta őket. Azt nem írják oda, hogy a hírt ilyenkor még 50 másik címzett is megkapja, aki rajta van az egyébként nagyon kedves szóvivő nénik listáján. Ennyi a hír. Naponta van ilyen. Egy mínuszos.
A TASR-nél úgy tűnik, elaludtak, pedig Fečová néni listáján ők is szerepelnek. Ők csak 19:32-kor hozták a hírt. És mi kezdődik 19 órakor, gyerekek, hát persze, a Markíza híradó. A TASR-nél bizonyára bealudt a délutáni ügyeletes, hisz a hírt együtt kapták meg a másik hírügynökséggel, a Prešovský Korzárral stb., így csúnyán lenyúlták a legnézettebb kertévé hírét, a végére ui. odaírták, hogy "nem rendőrségi információk szerint egy magas beosztású adóhivatali tisztviselőről van szó". Ez az infó pedig a Markíza híradóban hangzott el, ami, tény és való, nem rendőrségi forrás. Mit tehet a SITA, hogy betegyen az ősi ellenségnek: kiadja monitorban, azaz sajtószemlében a Markíza-hírt, pár perccel a TASR után. Hadd lássák azok a gazdagok, akik mindkét ügynökséget előfizetik, hogy miről is van szó itt.
Erről, és persze a saját nyomorukról. A SITA, ami egy hír-ügynökség (szándékosan írtuk így, hogy mindkét szót hangsúlyozzuk), beérte azzal, hogy kiadta, amit feldolgozva, megemésztve megkapott a rendőrségi szóvivőtől. Mert egy szlovák újságírónak ilyesmivel nem is kell dolgoznia. Bebassza, úgy ahogy kapta, jobb esetben a hibákat kijavítja, és a végére odaírja, hogy erről XY tájékoztatott bennünket. A helyi tudósítójukat nem küldték ki a helyszínre, hogy Ferko, menjél, nézd mán’ meg, hogy ez az ember, akit két álarcos faszi agyonvert, az a helyi olajszőkítő-e, netán az adóhivatalnál valaki, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, vagy egy szexmasina, akit utolért egy féltékeny férj bosszúja. Mert kazánházi fűtőket és statisztikai hivatali matematikusokat a legritkább esetben bántalmaznak álarcos elkövetők gumibottal. A Markíza csak annyit csinált, ami minden tisztességes újságíró dolga: elmozdult az íróasztal mellől, kiszállt a helyszínre, és ott nézett utána a dolgoknak. Így lett a mínuszos hírből valami. Csak hát venni kellett a fáradságot. Jobb bele sem gondolni, hogy naponta hány sztori sikkad el hasonlóképpen.
2009. október 26. 20:30
Tessék mondani, az Új Szó Online-t ki olvassa?
A Fórum Kisebbségkutató Intézetet, azt hiszem, senkinek se kell bemutatnom. (Akinek mégis be kéne, az nyugodtan hagyja el az oldalt, nem fogok megsértődni.)
A Fórum sok jó és hasznos dolgot csinál, ha nyomtatott helyre készíteném e szöveget, akkor nyugodt lélekkel írhatnám azt, hogy ezek felsorolásától terjedelmi okokból eltekintünk.
Magunk most egy utóbbi kutatásuk egyetlen szegmenséhez fűznénk pár kérdést. Az intézet "A szlovákiai magyarok politikai orientációja és értékrendje" címmel végzett egy kutatást, a Híd megalakulásának apropóján. (A kutatás eredményei, gondolom, a Fórum Társadalomtudományi Szemle hasábjain lesznek elérhetők, vagy egyéb szaklapokban, az Új Szó október 10-én, szombati Szalon mellékletében közölt egy duplaoldalas összefoglalót, az idézetek onnan származnak. Az összefoglaló szerzői Mrva Marianna és Szilvássy Tímea.)
"A Fórum Kisebbségkutató Intézet feladatának tekinti kutatni a szlovákiai magyarok politikai orientációját ebben az új helyzetben is, amely nem csak arról szól, hogy ki kire adja majd a voksát a választásokon.
A felmérés körülményei
A felmérést 2009 augusztusában a Fórum Kisebbségkutató Intézet megbízásából Mészáros Magdolna (kutatásvezető), Mrva Marianna, Szilvássy Tímea és Kelemen Zsófia szociológushallgatók Szlovákia magyarlakta vidékein, Pozsonytól Királyhelmecig végezték. A minta reprezentatív, tehát tükrözi Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának összetételét. 771 kitöltött kérdőív állt rendelkezésünkre, szociológiai szempontból az ilyen mennyiségű adat már megbízható képet nyújt a szlovákiai magyarok politikai orientációjáról, értékrendjéről."
A felmérésben vizsgálták a szlovákiai magyarok médiafogyasztását is. Az erről szóló részt - az Új Szóból, mivel csak az áll rendelkezésemre - idemásolom:
"Véleményformáló média
A politikai eseményekről a legfrissebb információkkal a média szolgál. Arra voltunk kíváncsiak, melyek a legnépszerűbbek, hogy melyek azok a hírforrások, amelyekből válaszadóink értesülnek az őket, szlovákiai magyarokat érintő politikai eseményekről.
A megkérdezettek 60%-a olvassa a szlovákiai magyar nyomtatott sajtót, körükben a legnépszerűbb az Új Szó (90,3%).
Az internetes hírportálok a válaszadók 18%-a körében népszerűek, ennyien nyilatkozták, hogy a politikai eseményekről innen (is) szereznek tudomást.
Köztük a legnépszerűbb a Bumm (39,1%), a Felvidék Ma (30,4%), a Paraméter (14,4%), a szlovák hírportálok közül pedig a Zoznam (9,4%).
A legnépszerűbbek a tévécsatornák. A válaszadók 70%-ának szolgálnak információforrásként többek között a politikai helyzetről is. A legtöbben, a tévénézők fele a Markízából tájékozódik, 40%-a a szlovák állami televíziók valamelyikéből, harmaduk pedig a magyar televízió csatornáit nézi. Népszerűek továbbá a magyar kereskedelmi televíziók.
A rádióállomások kevésbé népszerűek, mint a tévé vagy a nyomtatott sajtó. A megkérdezettek 36%-a válaszolta, hogy rádiócsatornákból értesül a politikai eseményekről. Ők leggyakrabban a Pátriát (68%), a Kossuth Rádiót (22%) és a szlovák kereskedelmi rádiók (15%) valamelyikét kapcsolják be."
Az egész felmérés, és annak a médiáról szóló része is rendkívül tanulságos és hasznos, ám gondolom, mindenki kitalálta már, hogy csak a félkövérrel szedett bekezdéssel kívánunk foglalkozni.
Hogyaszongya' a bummról tájékozódnak a legtöbben, majd a felvidék.má-ról (ami nem is értem, hogy kerülhetett a mintába, hisz az egy marokkói weboldal, tessék mondani a http://www.lejournaldetanger.com-ról hányan tájékozódnak:-)), és 14,4 százalékuk a Paráról. Legalább olyan őszintén gratulálunk Keszegh, Oriskó és Barak kollégáknak, mint több tízezren a litván pedofilgyilkosnak a Facebookon. Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni bennünket: kedves nénik ott Fórum Intézetben, az Új Szó Online-t senki nem olvassa, tessék mondani?
1. Ha szupermodell szeretnék lenni, ellenben egy 160 cm-s, és ugyanennyi kilós nő vagyok, s a tükör előtt állva nem Heidi Klum néz vissza rám, mondhatom, hogy hülye a tükör. Csáky Pál is így tesz: azt mondja, hogy a közvélemény-kutatások manipuláltak vagy megvettek. Lehet, hogy egyik-másik az, na de hogy mindegyik? Így tehát munkahipotézisként vessük el, hogy Béla megvette kilóra a felmérést.
2. 39,1+30,4+14,4=83,9. Lehet, hogy az Új Szó Online-ból csak a maradék 16,1% tájékozódik, és ők csak a top hármat közölték. Azonban a szlovákiai weboldalak látogatottságát mérő AIMmonitor adatai szerint az ujszo.com a szlovmagy weboldalak közül a leglátogatottabb. A TOP100-ban a 88. helyen áll. Ez nem valami híres eredmény, ráadásul a Lazaretská utcában nem dőlhetnek nyugodtan hanyatt, hisz a sarkukban, hangyaf@..nyira lemaradva ott liheg a Paraméter, a 91. helyen. A felvidek.ma és a bumm.sk nem szerepel az aim-ban. Akkor most ez hogy van? Ennyire szarul mérnének? Mert ha igen, akkor kellene szólni a nagy szlovák cégeknek, hogy ne fizessenek nekik, mert amit csinálnak, az nem jó. De tartok tőle, hogy nem így van.
3. Módszertani hiba, zárt végű volt a kérdés, és nem szerepelt a lehetőségek között az Új Szó Online.
4. Nyílt végű volt a kérdés, de:
4.1. az Új Szó Online annyira szar, hogy ugyan a leglátogatottabb, de senki se tájékozódik onnan
4.2. az Új Szó Online-t csupa szlovák és külföldi olvassa, ők pedig nem voltak a felmérés alanyai
4.3. az egész felvidéki magyarság számára ciki bevallani, hogy az Új Szó Online-ról tájékozódik
4.4 az Új Szó Online-nak annyira rossz a marketingje, hogy az emberek még nem fedezték fel
4.5 végre kiderült az igazság, az Új Szó Online manipulálja a Google Analytics-t és az AIMmonitort, és valójában senki nem olvassa
5. A fentebb felsorolt lehetőségek közül egyik sem, hanem valami olyasmi, amit beszűkült elménkkel elgondolni se tudunk.
Van esetleg valaki, aki fel tudná oldani e kínzó kérdést? Kommenteljen!
A Fórum sok jó és hasznos dolgot csinál, ha nyomtatott helyre készíteném e szöveget, akkor nyugodt lélekkel írhatnám azt, hogy ezek felsorolásától terjedelmi okokból eltekintünk.
Magunk most egy utóbbi kutatásuk egyetlen szegmenséhez fűznénk pár kérdést. Az intézet "A szlovákiai magyarok politikai orientációja és értékrendje" címmel végzett egy kutatást, a Híd megalakulásának apropóján. (A kutatás eredményei, gondolom, a Fórum Társadalomtudományi Szemle hasábjain lesznek elérhetők, vagy egyéb szaklapokban, az Új Szó október 10-én, szombati Szalon mellékletében közölt egy duplaoldalas összefoglalót, az idézetek onnan származnak. Az összefoglaló szerzői Mrva Marianna és Szilvássy Tímea.)
"A Fórum Kisebbségkutató Intézet feladatának tekinti kutatni a szlovákiai magyarok politikai orientációját ebben az új helyzetben is, amely nem csak arról szól, hogy ki kire adja majd a voksát a választásokon.
A felmérés körülményei
A felmérést 2009 augusztusában a Fórum Kisebbségkutató Intézet megbízásából Mészáros Magdolna (kutatásvezető), Mrva Marianna, Szilvássy Tímea és Kelemen Zsófia szociológushallgatók Szlovákia magyarlakta vidékein, Pozsonytól Királyhelmecig végezték. A minta reprezentatív, tehát tükrözi Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának összetételét. 771 kitöltött kérdőív állt rendelkezésünkre, szociológiai szempontból az ilyen mennyiségű adat már megbízható képet nyújt a szlovákiai magyarok politikai orientációjáról, értékrendjéről."
A felmérésben vizsgálták a szlovákiai magyarok médiafogyasztását is. Az erről szóló részt - az Új Szóból, mivel csak az áll rendelkezésemre - idemásolom:
"Véleményformáló média
A politikai eseményekről a legfrissebb információkkal a média szolgál. Arra voltunk kíváncsiak, melyek a legnépszerűbbek, hogy melyek azok a hírforrások, amelyekből válaszadóink értesülnek az őket, szlovákiai magyarokat érintő politikai eseményekről.
A megkérdezettek 60%-a olvassa a szlovákiai magyar nyomtatott sajtót, körükben a legnépszerűbb az Új Szó (90,3%).
Az internetes hírportálok a válaszadók 18%-a körében népszerűek, ennyien nyilatkozták, hogy a politikai eseményekről innen (is) szereznek tudomást.
Köztük a legnépszerűbb a Bumm (39,1%), a Felvidék Ma (30,4%), a Paraméter (14,4%), a szlovák hírportálok közül pedig a Zoznam (9,4%).
A legnépszerűbbek a tévécsatornák. A válaszadók 70%-ának szolgálnak információforrásként többek között a politikai helyzetről is. A legtöbben, a tévénézők fele a Markízából tájékozódik, 40%-a a szlovák állami televíziók valamelyikéből, harmaduk pedig a magyar televízió csatornáit nézi. Népszerűek továbbá a magyar kereskedelmi televíziók.
A rádióállomások kevésbé népszerűek, mint a tévé vagy a nyomtatott sajtó. A megkérdezettek 36%-a válaszolta, hogy rádiócsatornákból értesül a politikai eseményekről. Ők leggyakrabban a Pátriát (68%), a Kossuth Rádiót (22%) és a szlovák kereskedelmi rádiók (15%) valamelyikét kapcsolják be."
Az egész felmérés, és annak a médiáról szóló része is rendkívül tanulságos és hasznos, ám gondolom, mindenki kitalálta már, hogy csak a félkövérrel szedett bekezdéssel kívánunk foglalkozni.
Hogyaszongya' a bummról tájékozódnak a legtöbben, majd a felvidék.má-ról (ami nem is értem, hogy kerülhetett a mintába, hisz az egy marokkói weboldal, tessék mondani a http://www.lejournaldetanger.com-ról hányan tájékozódnak:-)), és 14,4 százalékuk a Paráról. Legalább olyan őszintén gratulálunk Keszegh, Oriskó és Barak kollégáknak, mint több tízezren a litván pedofilgyilkosnak a Facebookon. Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni bennünket: kedves nénik ott Fórum Intézetben, az Új Szó Online-t senki nem olvassa, tessék mondani?
1. Ha szupermodell szeretnék lenni, ellenben egy 160 cm-s, és ugyanennyi kilós nő vagyok, s a tükör előtt állva nem Heidi Klum néz vissza rám, mondhatom, hogy hülye a tükör. Csáky Pál is így tesz: azt mondja, hogy a közvélemény-kutatások manipuláltak vagy megvettek. Lehet, hogy egyik-másik az, na de hogy mindegyik? Így tehát munkahipotézisként vessük el, hogy Béla megvette kilóra a felmérést.
2. 39,1+30,4+14,4=83,9. Lehet, hogy az Új Szó Online-ból csak a maradék 16,1% tájékozódik, és ők csak a top hármat közölték. Azonban a szlovákiai weboldalak látogatottságát mérő AIMmonitor adatai szerint az ujszo.com a szlovmagy weboldalak közül a leglátogatottabb. A TOP100-ban a 88. helyen áll. Ez nem valami híres eredmény, ráadásul a Lazaretská utcában nem dőlhetnek nyugodtan hanyatt, hisz a sarkukban, hangyaf@..nyira lemaradva ott liheg a Paraméter, a 91. helyen. A felvidek.ma és a bumm.sk nem szerepel az aim-ban. Akkor most ez hogy van? Ennyire szarul mérnének? Mert ha igen, akkor kellene szólni a nagy szlovák cégeknek, hogy ne fizessenek nekik, mert amit csinálnak, az nem jó. De tartok tőle, hogy nem így van.
3. Módszertani hiba, zárt végű volt a kérdés, és nem szerepelt a lehetőségek között az Új Szó Online.
4. Nyílt végű volt a kérdés, de:
4.1. az Új Szó Online annyira szar, hogy ugyan a leglátogatottabb, de senki se tájékozódik onnan
4.2. az Új Szó Online-t csupa szlovák és külföldi olvassa, ők pedig nem voltak a felmérés alanyai
4.3. az egész felvidéki magyarság számára ciki bevallani, hogy az Új Szó Online-ról tájékozódik
4.4 az Új Szó Online-nak annyira rossz a marketingje, hogy az emberek még nem fedezték fel
4.5 végre kiderült az igazság, az Új Szó Online manipulálja a Google Analytics-t és az AIMmonitort, és valójában senki nem olvassa
5. A fentebb felsorolt lehetőségek közül egyik sem, hanem valami olyasmi, amit beszűkült elménkkel elgondolni se tudunk.
Van esetleg valaki, aki fel tudná oldani e kínzó kérdést? Kommenteljen!
2009. április 13. 23:17
Mi a különbség?
A nyomtatott lapoknál ténykedő újságíróknak a húsvét – az ünnephez illő egyházi diskurzus nyelvi regiszterében maradva - maga a mennyország. Csütörtökön már nem dolgoznak, mert pénteken nem jelenik meg lap. A szombati újság ünnepi ügyeletben készül, s aztán legközelebb keddre kell lapot készíteni. Így ha a tollnoknak szerencséje van, és az ügyelet nem pont rá jut, akkor csütörtöktől kimondhatatlan öt napon át szabadságol. Az internetes hírportáloknál azonban nem áll meg az élet. Azt hiszem, az ebben a szférában dolgozó újságírók számára borzalmasak voltak az elmúlt napok. Ha a moldovai futballhuligánok nem zavarogtak volna, akkor szinte semmi izgalmas nem került volna fel. Mert a hazai belpolitikai életben az egy Belousovová-nyilatkozatot leszámítva nem történt semmi. Ilyenkor rúghatnak labdába azok a hírek, melyeknek egyébként esélyük se lenne arra, hogy képernyőt kapjanak.
Ilyenkor szinte csak a hírügynökségekre támaszkodhatnak. Reggeltől estig. Ez a bejegyzés a reggel miatt született meg. Vegyünk egy olyan abszolút fokmérőt, mint az amerikai sporteredmények, egy olyan sajtószempontból teljesen halott napon, mint a húsvét vasárnap. A baseballt és a rögbit kevés portál teszi fel reggelente. Viszont az NHL és az NBA eredményeit csaknem mindegyiken ott olvashatjuk. Ezek közlése azonban kilenckor épp olyan értelmetlen, mint a közszolgálati TASR hírügynökség lapszemléje kilenc órakor. Olyankor már mi a tökömnek?
Nos, Amerikában az afroamerikai daliák jókat zsákolnak az NBA-ban, ill. az európai légiósok jókat hokiznak. A jégen, úgy értem. Nézzük, hogyan tud ebből profitálni a szlovákiai (magyar) olvasó.
Az NBA szombati eredményei - melyik hírügynökség hánykor adta ki
Reuters 7.10
ČTK 8.02
TASR 8.20
MTI 8.24
SITA 9.04
Az első és az utolsó közlés között 1 ó 56 perc van.
Az NHL szombati eredményei
ČTK 6.30
Reuters 6.57
TASR 8.13
MTI 8.37
SITA 8.57
Az első és az utolsó közlés között 2 ó 27 perc van.
A kérdés önkéntelenül adódik: a meccseknek ugyanakkor lett vége. Miért tudja az egyik brigád ennyi idővel hamarabb kiadni, és mit csináltak abban a hírgyárban, ahol ennyire lemaradtak az elsőtől?
Ilyenkor szinte csak a hírügynökségekre támaszkodhatnak. Reggeltől estig. Ez a bejegyzés a reggel miatt született meg. Vegyünk egy olyan abszolút fokmérőt, mint az amerikai sporteredmények, egy olyan sajtószempontból teljesen halott napon, mint a húsvét vasárnap. A baseballt és a rögbit kevés portál teszi fel reggelente. Viszont az NHL és az NBA eredményeit csaknem mindegyiken ott olvashatjuk. Ezek közlése azonban kilenckor épp olyan értelmetlen, mint a közszolgálati TASR hírügynökség lapszemléje kilenc órakor. Olyankor már mi a tökömnek?
Nos, Amerikában az afroamerikai daliák jókat zsákolnak az NBA-ban, ill. az európai légiósok jókat hokiznak. A jégen, úgy értem. Nézzük, hogyan tud ebből profitálni a szlovákiai (magyar) olvasó.
Az NBA szombati eredményei - melyik hírügynökség hánykor adta ki
Reuters 7.10
ČTK 8.02
TASR 8.20
MTI 8.24
SITA 9.04
Az első és az utolsó közlés között 1 ó 56 perc van.
Az NHL szombati eredményei
ČTK 6.30
Reuters 6.57
TASR 8.13
MTI 8.37
SITA 8.57
Az első és az utolsó közlés között 2 ó 27 perc van.
A kérdés önkéntelenül adódik: a meccseknek ugyanakkor lett vége. Miért tudja az egyik brigád ennyi idővel hamarabb kiadni, és mit csináltak abban a hírgyárban, ahol ennyire lemaradtak az elsőtől?
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek