tg-ltatsthtetet-06-01

A Radičová-kormány megalakulása után vélhetően azok voltak többségben, akik úgy vélték, Ľubomír Galko védelmi miniszter az elsők között fog távozni a kabinetből. A kereskedelmi szférából érkezett, hadfinak csak jóindulattal nevezhető tárcavezető azonban meggyőző módon fogott hozzá Augiász istállójának kitakarításához.

A Smer folytonos bírálata csak jelzi, hogy jó úton halad. Kedden a folyamat egy újabb mérföldkőhöz érkezett: Galko bejelentette, vagy stratégiai befektetőt találnak a halálos áldozatokat követelő robbanás miatt szomorú közismertségre szert tett nyitranováki Katonai Javító Vállalat (VOP) számára, vagy bezárják.

Ez utóbbi a Felső-Nyitra menti régióban katasztrofális lenne, 200 ember vesztené el állását abban a városban, ahol a másik nagy foglalkoztató az állandó csőd szélén táncoló vegyi üzem, egyéb munkalehetőséget pedig nagyítóval sem lehet találni. Tágabb értelemben viszont egy nagyon is lényeges, közpénznyelő folyamat – nyilván nem fájdalommentes – felszámolásának első állomása lehet a miniszter lépése. A védelmi minisztérium által birtokolt cégekről van szó. Meg arról: ezekben (gyakran előfordul, hogy) lopnak. Általában politikai megrendelésre, és nem keveset. A jelenség persze nem egyedülálló az egykori Varsói Szerződés tagállamaiban, gondoljunk csak arra, mi zajlott az MSZP-kormányok idején a magyar honvédelmi tárcánál; vagy a cseh katonai rendőrség 1968-at idéző tévémegszállására, melynek során korrupcióval kapcsolatos iratokat kerestek. De sepregessünk csak a magunk háza táján: 2003-ben százmilliók tűntek el az egyik hadi üzemben: a Trencséni Légijármű-javító Vállalat könyvelése szerint 84,7 millió koronás nyereséggel zárták az évet, ám egy igazgatóváltást követő független könyvvizsgálat során kiderült, valójában 151 millió koronás veszteséggel.

Az is égbekiáltó, hogy az állami támogatással, 200 millió koronáért kifejlesztett Aligátor nevű harci járművek beszerzését 2007-ben azért kellett leállítani, mert azok túl drágák voltak, a váltót ugyanis egy szabályos,ám roppant előnytelen szerződés miatt a piaci ár mintegy háromszorosáért kellett megvennie a gyártónak, egy magáncégtől. Ez csupán két, nagyobb sajtónyilvánosságot kapott, kiragadott példa, de számos hasonló akad.

A védelmi minisztérium a valós államérdektől eltérő közbeszerzési szabályok miatt mindig is aranybánya volt a kétes üzelmekhez. Mivel a parlamenti és a civil kontroll a minisztériumban jobbára jelképes, a hadi üzemekben meg még olyan sem, a milliós stikliknek (talán) csak belülről lehet véget vetni. Mert ott is a mi pénzünket szórják, akkor is, ha nem tudunk róla. Az olykor eresztékeiben recsegő, csetlő-botló Radičová-kormány illetékeseinek részéről őszinte szándék mutatkozik a hadsereg és csatolt részei gazdálkodásának átláthatóvá tételére. Csak remélni tudjuk, hogy elegendő idejük lesz a folyamat következetes véghezvitelére.

Korábbi írások a védelmi miniszterről ezen a blogon.

Követhetsz  Twitteren is.

Szerdán még úgy gondoltuk, egy könnyed hétvégi posztban az amerikai hadsereg tájékoztatási és propagandairodáját, a Defense Video and Imagery Distribution Systemet (DVIDS) fogjuk ekézni, hogy nem ismerik az év asszonyát, de aztán elálltunk ettől a szándékunktól.

Szerdán Katie Lester, a DVIDS International Media Relations Specialistje nagyon kedvesen küldött pár felvételt Ivan Gašparovič államfő, és Iveta Radičová miniszterelnök afganisztáni látogatásáról, még mielőtt a szlovák hírügynökségek kiadták volna, hogy a vén zsivány hazajött Afganisztánból. Államfő és kormányfő egyszerre háborús zónában? Ekkora ziccer Sulíknak... És különben is, hogy volt Radička Kandahárban, hisz láthatóan ott volt a kormányülésen. Hát úgy, hogy Ľubomír Galko védelmi miniszter látogatta meg a légibázist őrző hadfiakat. A DVIDS azonban azonban ezt másként gondolta.

Hiába no, Szlovákia messze van Washingtontól, meg Kandahártól is, örüljünk, hogy nem azt írták szlovén elnök, nekik végül is kurvára mindegy, ki a kormányfő ebben a Texasnál 14-szer kisebb országban, amely szövetséges ugyan, de harcoló alakulatot eddig nem küldött...

Írtam nekik egy levelet, hogy Radičová egy korához képest jó karban levő nő, a képeken meg láthatóan egy faszi van az államfő mellett, akinek a tartása ugyan cseppet sem katonás, de hát ő a mi védelmi miniszterünk. Katie Lester fél órán belül válaszolt, megköszönte a figyelmeztetést. It will be edited and corrected! - ígérte. Ezzel ugyan nem siettek, mert másnap reggel még csak a képek felénél volt kijavítva, de ha bölcs államfőnk bármely rajongója ma szeretne tájékozódni a vizitről, az elnök neve mellett már Galko nevét olvashatja.
Azért egy radičovás oldalt leprintscreeneltünk az utókornak.

Daniel Lipšic belügyminiszter tegnap bejelentette: a rendőrautókat - elsőként a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal járműveit - üzemanyag-átfolyásmérőkkel szerelik fel. A cél, hogy csökkentsék az üzemanyaggal való visszaélések számát.
Magyarul: hogy a rendőrök kevesebb benzint lopjanak. Na, szépen vagyunk...
Akit már hívott vissza irodai vezetékes telefonjáról köz- vagy államigazgatásban dolgozó ismerőse, hogy aztán korlátlanul cseveghessenek, mondván, ez ingyen van, tudja: az állami szférában a céges tulajdon saját célú használatát tekintve a versenyszféráétól némileg eltérő munkaerkölcs uralkodik. A társadalomtörténeti gyökerek feltárása terjedelmes tanulmányt igényelne, de az okokat valószínűleg a létező szocializmusban kell keresni, ahol a dolgozók úgy vélték, alacsony fizetésük kiegészítéseként jogosan kanyaríthatnak le ezt-azt az állami/közös tulajdonból. A kisebb irodai papír-, és a műhelybeli alkatrészlopások felett elnézően hunytak szemet, hiszen mindenki ezt csinálta, a rendszer is egy kollektív hazugságra épült. A társadalom az elmúlt két évtizedben bizonyos területeken továbblépett, a multiknál dolgozó elárusítónőket biztonsági őrök ellenőrzik, amikor távoznak a munkahelyükről, az állami szférában azonban - részben a perszonális kontinuitás miatt -vajmi kevés változott.

A hadsereg és a rendőrség a két legnagyobb állami erőszakszervezet, egyben saját törvényekkel bíró szubkultúra, mely jellege, és a rá vonatkozó törvényi szabályozás miatt jóval kevésbé nyitott az ellenőrző mechanizmusok előtt. Az ellenőrzést is belsőleg végzik, az ellenőrzők számára is komoly súllyal esik latba a mundér becsülete, ennek megfelelőek az eredmények is. A hadsereg az egyik legnagyobb üzemanyagfaló. E sorok írója egy harckocsizó egységgel szomszédos faluban töltötte gyermekkorát, ahol köztudott volt, hogy a katonáktól lehet olcsó gázolajat vásárolni.

Nemrégiben „tachométertekergető“ katonai rendőröket vittek el kommandósok, akik olyannyira pofátlanok voltak, hogy még Jaroslav Baška védelmi államtitkár (később miniszter) szolgálati útját is megtoldották pár kilométerrel, az üzemanyagot pedig értékesítették.

Tíz hónappal ezelőtt egy rendőr, aki 1991-től van állományban, tehát nem holmi lelkes zöldfülű - megérdemli, hogy leírjuk a nevét: Jozef Žaťko - megtörte a hallgatás falát, és elárulta: a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal elit rendőrei lopják a benzint. Az előző rendőri vezetés nem kezdett semmit az információval, sőt, Žaťkót büntette meg. Daniel Lipšic válaszként az egészpályás letámadást választotta: előbb a kritikus egység, majd a rendőrség, végül az államigazgatás járműveit üzemanyag-átfolyásmérőkkel szerelik fel, hogy képet kapjanak a tényleges fogyasztásról. Egy szerkezet kiskereskedelmi ára 500 euró körül mozog, kezdhetünk számolgatni, mennyibe fog kerülni az adófizetőknek, hogy ne lopjanak azok, akiknek a lopások ellen kell(ene) küzdeniük. A rendőrség 20 ezer fős szervezet, a becsületesen dolgozó többséget nem szabadna leírni az üzemanyagtolvaj kisebbség miatt.

Elméletileg az lenne a jó megoldás, ha rendőrnek csak talpig becsületes hölgyek és urak mennének. Gyakorlatilag meg ne csodálkozzunk, hogy ahol 150 képviselő között legalább hat hazug van, ott 20 ezer egyenruhás között is akad pár tolvaj. Nincs jó megoldás.

Ivan Rudolf, a védelmi tárca sajtóosztályának vezetője ma arról tájékoztatott, hogy az izraeli látogatásáról hazatérő Ľubomír Galko védelmi miniszter sajtótájékoztatót tart a landolást követően. 03.20-kor!!! Vajon mit tudott meg Izraelben, amit ilyen sürgősen el kell mondani? Hacsak nem Magyarország lerohanását akarja bejelenteni, akkor mi a fene lehet az a katonai természetű dolog, ami békeidőben nem várhat egy kulturált 9 óráig?

A gazdasági válság egyik legnagyobb vesztese a hazai minisztériumok körében a védelmi tárca. Költségvetésüket az ideihez képet több mint ötödével, 21 százalékkal nyirbálták meg. A miniszter és a vezérkari főnök sír. Ha látnak egy újságírók, azonnal a vállára hajtják fejüket, és diszkréten a fülébe hüppögik: nem lesz itten fejlesztés.  Ehhez képest ma azt olvasom az ujszo.com-on,  hogy a díszlövéseket fognak leadni az önálló Szlovákia létrejöttének tiszteletére. Ez még rendben is lenne, oké, szar a helyzet, de húsz ágyúgolyóra még csak-csak jut.

Na de Pozsonyban a húsz díszlövést nagymihályi tüzérek fogják leadni, önjáró lövegekből. Aki nem tudná, így néz ki a legmenőbb hazai önjáró löveg, Zuzana.

Hogy vizuálisan érzékeljük a főváros és Nagymihály közti távolságot:

Idejöhet a saját kerekén is, vagy hozhatják vonattal. Ünnepi alkalmakkor azonban nem egy ágyúval lőnek húszat, hanem hússzal egyet. Vagy max. tízzel kettőt, mert az ünnep méltósága stb.

Bízzunk benne, hogy csak arról van szó, hogy a nagymihályi tüzéreket szállítják ide, akik pozsonyi ágyúkkal fognak lőni, nem pedig az egész arzenált fogják az ország keleti végéből a nyugatiba rángatni. Mert az máris egy tüzérszakasz komplett havi fizetése.