Autóbusz-állomás Pozsonyban. Szocializmus, szürkeség, szögletesség, rondaság. (Egyszer egy laptársunk meg is írta, hogy akár busszal, akár vonattal érkezik az idegen, ocsmány környezetbe csobban, a reptéren meg leveszik a hiénák.) Felbecsülhetetlen embertömeg cserélődik itt naponta. Az 5-8 óra közötti sávban szinte percenként állnak meg a buszok, kiokádva magukból a bolygóvárosokból, vagy éppen távolról a fővárosba hajtani jött éhes proletárt, aki átsuhan a csarnokon, s gyalog, vagy tömegközlekedéssel folytatja útját.
Annyira logikus, hogy itt (meg a bevásárlóközpontokban) és nem a könyvesboltok arisztokratikus magányában van esély egy-egy könyvet rásózni az emberre. Már aki olvas még mai világunkban. (Ajánlott viselet: Tomcat Én még olvasok pólója.) Bár kedves Mihály, ha maga olykor még forog kerepesi sírjában, ne tegye, a világ biztos ment elébb a könyvek által.
Nem tudom, mióta áll ott, én tegnap figyeltem fel a könyvautomatára - vagy a bankomat szóképzést követve a könyvomatára. Egy üdítős és egy narancsléfacsarós automata között áll.
Elképzelem a kitételt követő napon az emberek megdöbbenését:
- Józsi, hozz egy kólát!
- Nincsen, csak Všetko alebo nič!
- Mondtam, hogy ne füvezz annyit vazze!
Egy könyv ára 6 euró automatából vásárolva, de a kedves antikvárius bácsi nem jön oda, hogy Jó napot, Lashee úr, a múltkor behoztak egy könyvet, félreraktam, mert az hiszem, magát érdekelné. Ilyen utoljára az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó délmagyarországi nagyvárosban volt. Steiner néni se mondja a maga brutkó életéhez képest derűs életvidámsággal, hogy megint kihalt egy pozsonyi magyar, és a gyerekei 1 az 1-ben eladták a könyvtárát.
Nem. Csak az van, amit a polcon látunk.
Annyira logikus, hogy itt (meg a bevásárlóközpontokban) és nem a könyvesboltok arisztokratikus magányában van esély egy-egy könyvet rásózni az emberre. Már aki olvas még mai világunkban. (Ajánlott viselet: Tomcat Én még olvasok pólója.) Bár kedves Mihály, ha maga olykor még forog kerepesi sírjában, ne tegye, a világ biztos ment elébb a könyvek által.
Nem tudom, mióta áll ott, én tegnap figyeltem fel a könyvautomatára - vagy a bankomat szóképzést követve a könyvomatára. Egy üdítős és egy narancsléfacsarós automata között áll.
Elképzelem a kitételt követő napon az emberek megdöbbenését:
- Józsi, hozz egy kólát!
- Nincsen, csak Všetko alebo nič!
- Mondtam, hogy ne füvezz annyit vazze!
Egy könyv ára 6 euró automatából vásárolva, de a kedves antikvárius bácsi nem jön oda, hogy Jó napot, Lashee úr, a múltkor behoztak egy könyvet, félreraktam, mert az hiszem, magát érdekelné. Ilyen utoljára az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó délmagyarországi nagyvárosban volt. Steiner néni se mondja a maga brutkó életéhez képest derűs életvidámsággal, hogy megint kihalt egy pozsonyi magyar, és a gyerekei 1 az 1-ben eladták a könyvtárát.
Nem. Csak az van, amit a polcon látunk.
És tény, hogy nem a Bűn és bűnhődés próbálja leszorítani a polcról Heidegger Lét és időjét, na de egy autóbusz-állomáson ne várjunk csodákat.
Remélem, a könyvomata még soká ellesz az üdítős és a narancsfacsaró között, s idővel akadnak társai a város más pontján is. S ha pedig Szigeti, Győry, netán Dobos vagy Bödők könyvesguruk is fantáziát látnának egy ilyenben, és a szlovmagy településeken is lennének ilyenek, magyar könyvekkel, az meg már túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen.
Utolsó kommentek