Húzós hetet fejezünk be, ez az itteni abszenciánkban is manifesztálódott. A felkészülések voltak nehéz pontjai is, a siker nagyon relatív fogalom, a folyamat pedig sosem fejeződik be. K. Tibor budapesti lakos találóan rögzíti a szituációt.
----------
Meglepődtem, mikor egy közösségi portálon azt láttam, hogy egy barátom linkjéhez hozzászólt egy ember, akit ugyanúgy hívnak, mint engem. A Szabó Bélák és Kovács Józsefek ebben nyilván nem találnak semmi különöset, de nekem sikerült az elmúlt három évtizedet úgy leélnem, hogy apámon kívül nem találkoztam a homonímia ezen formájával.
----------
Ma T.-től kaptam egy ilyent. Szakít, mi?
Győzelem; homonímia; ajándék
így olvasnak szlovmagy sajtót a szlovák középiskolába járó magyar lányok
Középiskolás lány válasza arra a kérdésre egy közösségi oldalon, olvassa-e a szlovmagy újságot?
nemnagyon ertem amik oda vannak irva..mer nehez felfognom azto, mer megszoktam h szlovakot nezek..marmint tevet..
es akkor nehez megertenem a magyar ujsagokat..
18:13 szlovmagy újság
aha
hát ez szomorú
szlovák suliba jársz?
18:14 középiskolás lány
de am magyar vaok
A fenti beszélgetés nem a képzelet szüleménye. Már-már a bash.hu-ra kívánkozik. Szóval a szlovmagy sajtó lassan lehúzhatja a rolót.
*****
Az Új Szóban interjút olvashatunk Gyurgyík László szociológussal a népességfogyásról. Egy részlete:
Az biztos, hogy félmillió alá csökken a számunk?
Ez egyértelmű. A három meghatározó összetevő – a születések-halálozások, a migráció és az asszimiláció – közül, ha csak a születések és halálozások mutatóit nézzük, akkor míg az 1990-es években ez 2 ezer fős csökkenést jelentett összesen, a 2000-es években már évente több mint ezer fővel több magyar hal meg, mint ahány születik. Csak ebből az okból legalább 12 ezer fős a csökkenés. A legutóbbi számításaim szerint még ennél is magasabb, akár 22 ezer fős is lehet a természetes fogyás, mivel szerintem mintegy 20%-kal magasabb a magyarok halálozása, mint amit a központi statisztika képes kimutatni.
A teljes szöveg itt olvasható.
******
A gugli blogkeresőn utánanéztem, ki mindenki írt a tegnap este 19 órakor személyesen Steve Jobs által bemutatott iPadról. Sokan.
Hát, a MacBook Prommal nagyon meg vagyok elégedve, kiváló beruházás volt, de ezt az iPadot nem értem. Mi ez? Egy nagy telefon, mellyel nem lehet telefonálni? Értem a hívők lelkesedését, de én még az a generáció vagyok, melynek a számítógép(szerű képződmény) elsősorban munkaeszköz. Szal’ ilyet nem fogok venni.
Az MKP és a 19 éves lányok; Béla nem ugrál – 2 flash
Persze, nem magáról a barátnőm húgáról szeretnék írni, hanem a jelenségről: a politikai pártok semmit nem tettek azért, hogy megszólítsák őt elsős egyetemistaként: menj el szavazni vazze.
Az óriásplakátkampánnyal igazából csak azt lehet megmutatni, mennyi pénzünk van. Ez a korosztály már print sajtót csak nagyon ritkán olvas, híradót nem néz, kampányrendezvényekre meg nem jár, főként akkor nem, ha azok (olykor C- vagy Zs-kategóriás) nóta- és operetténekesekkel vannak színesítve. Az igazából nem érdekel, hogy a szlovák pártok nem próbálták őt elérni, de a Magyar Koalíció Pártja miért nem tesz/tt semmit, hogy elérje az elsőválasztókat? A fiatalokat. Az ifjakat…
Először is szögezzük le, az ICS egy bohózat. Az, hogy harmincas, ill. azon túli felnőtt emberek úgy próbálják meg magukat beküzdeni a pártstruktúrába, hogy azt állítják magukról: ők az ifjúság – vicc. (Persze, tegyük hozzá, az ifjak nem is nagyon törik magukat a pártba…) Azért van szükségük erre a manőverre, mert – központi ifjúságsupportáló nyilatkozatok ide vagy oda – ha a helyi struktúrákban szeretnék bontogatni a szárnyaikat, a helyi bizniszeiket féltő öregek úgy vernék el őket a vályútól, mint annak a rendje. Menjetek csak a homokozóba, gyerekek… ICS, az kell nektek. Nehogymá’ egy 22 éves egyetemista mondja meg nekem, hogyan kell szociális otthont privatizálni Nyitra megyében…
És ha még az ICS egy komoly dolog is lenne, az még mindig csak a pártifjúság. Az Ifjú Gárda. A szlovmagy fiatalok egy alatti százaléka. És a többivel mi lesz? Az ifjúság megszólításának hatékony módja lehetne, ha kinevelnének sikeres „ifjúkádereket” az „Ifjú Gárdából”, ezeket egyrészt lehetne zászlóként mutogatni, hogy lám, nemcsak a képviselőasszisztensek, polgármesterek és járási pártelnökök gyermekei vágynak (ifjú)politikai pályája; másrészt ezek hitelesebben tudnának szólni az ifjúsághoz, mint az ötvenes Csáky Pál, vagy a negyvenes Farkas Iván. Ui., ha az ifjú rájuk néz, legfeljebb azt mondhatja: baze’, mint az apám otthon, és ezzel sokat gyengült a hatékony megszólítás esélye. Azonban a párt még arra se volt képes, hogy vonzó, vagy legalább ismert második vonalbeli, regionális politikusokat neveljen ki. (Aki nem ért egyet ezzel az állítással, az lakhelyén álljon ki egy forgalmas közterületre, és kérje meg a szembejövőket, hogy nevezzenek meg három MKP-s megyei képviselőt. A kudarc borítékolható.) Ifjúkáderekre meg már nem maradt idő…
Az f2f kommunikáción túl – melyben a párt nem jeleskedett –, az egyetlen hely, ahol el tudnák érni az ifjúságot, az internet. Az MKP internetes jelenléte azonban leginkább Bret Easton Ellis egy regénycímével vethető egybe. OK, honlapja van, de az már a szó szerint garázscégként működő gumiszerviznek is van, ahova a kocsimat hordom. A mai honlapdömpingben, amikor már szülőfalumban is csaknem minden vállalkozásnak van honlapja, egy honlap, az semmi. Egy honlapra csak az megy rá, akit érdekel. Komáromban gyakran szokott mellettem parkolni egy autó, amire az van írva, hogy www.jazminparty.sk. Sose mentem rá erre a honlapra, mert nem érdekelt. Ahogy egy 17 éves, jövőre elsőválasztó gépészeti szakközépbe járó ifjoncot sem érdekel az MKP. A párt honlapja egyénként mindennek nevezhető, csak fiatalosnak nem.
Hogy követhették el azt a balfaszságot, hogy a csakypal.sk-t nem foglalták le, így ha valaki ezt beírja, akkor az a Paraméterre fog mutatni? Milyen fotó- és videómegosztó portálokon szerepel a párt? Milyen közösségi oldalakon vannak regisztrálva (pártként, ill. a tisztségviselőik magánszemélyekként)? Van-e blogjuk? (Hallottak-e már arról, hogy a fideszes Becsey Zsolt egy időben három blogon is nyomta, a freeblogon, a blog.hu-n és a blogtéren?) Twittereznek-e? Megoszthatók a honlapjukon levő tartalmak? Hozzászólnak a róluk folytatott internetes vitákhoz? Egyáltalán: figyelik azokat? Járt már valaha valamelyikük a Pokec magyar szobájában? Nem futja esetleg két egyetemistára, akiket részmunkaidőben lehetne foglalkoztatni ilyesmivel? Mert kommunikációs gépezet, az nemigen van.
Persze, nem állítjuk, hogy ha holnaptól Dunajsky Éva elkezd twitterezni, Berényi József blogolni fog a Paraméteren, Csáky Pál pedig a Facebook királyává dolgozza fel magát, Mafia War családot alapít, és kilövi a már facebookos Gál Gábort, vagy a Farmville keretében beszántja A. Nagy László mezejét, akkor 2010-ben minden magyar elsőválasztó voksot begyűjtenek, de biztos többet, mint így. Mert aztán elkezd kihalni az a réteg, amelyik még kötelességének tekinti a részvételt a választásokon, és akkor bizony nem lesz meg a stabil 10%, mely elkényelmesítette a legényeket a Čajakova utcában.
Bugár Béla azt találta mondani vasárnap a Markíza kereskedelmi televízióban Zlatica Puškárová Na telo című műsorában a megyei választási eredményeket értékelve: „elégedett vagyok, bár nem ugrálok az örömtől”. A Híd annyi óriásplakátot nyomott ki, hogy azzal a pozsonyi M. R. Štefánik reptér minden kifutópályáját könnyedén narancssárgába lehetne borítani. Ehhez képest 2 saját és egy koalíciós képviselőjük lett. A káröröm legyen azt elszánt ellendrukkereké. E sorok írója csak két dolgot jegyezne meg:
1. A pártnak egyelőre Bugár Béla mosolyán kívül nincs egyéb érdeme létének 4,5 hónapja alatt.
2. Lehet az arányokkal búgó hangon, a kamerába elkerekült szemmel nézve zsonglőrködni. A határon túli magyarok szerelmesei is azt gurgulázták december 5-ről az „anyaországban”, hogy az emberek többsége igennel szavazott, csak hát a végeredmény… Itt is lehet okosakat mondani arról, hogy 60:40, meg ilyesmi, de a ValóVilágban egy másik aránypár számít. A 40:2. Bizony.
Utolsó kommentek