tg-ltatsthtetet-06-01

Tegnap a kormányülésen Ľubomír Galko védelmi és Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter soron kívül megegyezett a katonai ügyészek sorsáról. Ezzel hamarosan befejeződik a katonai igazságszolgáltatás felszámolása Szlovákiában. A katonai bíróságok után a katonai ügyészségek is megszűnnek, a hadsereg tagjai felett a polgári bíróságok fognak ítélkezni.

Igaz, a folyamat nem új keletű, még az előző kormány alatt kezdődött, több lépcsőben. A folyamat „mérnöke“ valószínűleg Štefan Harabin akkori, HZDS-jelölte igazságügyi miniszter lehetett, legalábbis ezt támasztják alá a katonai bíróságok szerepéről a sajtóban tett kijelentései, és persze később maga a törvényjavaslat. 2007 novemberében Ján Kovarčík HZDS-es parlamenti képviselő, a védelmi bizottság tagja indítványozta, hogy a rendőrség, a vasúti rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vám- és pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtás dolgozói felett ne a katonai, hanem a polgári bíróságok ítélkezzenek. A javaslat ellen az ellenzéki képviselők sem tiltakoztak, Kovarčík pedig 2008 februárjában a rendőrök jogállásáról szóló törvény módosításához be is nyújtotta javaslatát, mely az ellenzék obstrukciós kísérlete ellenére 76 szavazattal elfogadtatott. Így a katonai bíróságok hatáskörében már csak a mintegy 20 ezer fős hadsereg állománya maradt, amely körében a bűnözési ráta kimondottan alacsony. Jogos a kérdés: melyik húszezer fős, törvénytisztelő mintapolgárok lakta város számára tartanak fenn önálló bíróságot?

Következő lépésként a parlament 2009 februárjában úgy döntött, áprilistól megszűnnek a katonai bíróságok. Egy évet hagytak annak igazolására, hogy a 20 ezer fős hadseregre felesleges húsz bírót és 58 egyéb alkalmazottat fizetni. A katonai bírósági rendszer fennállásának utolsó teljes évében a bíróságok 263 személy felett ítélkeztek. Úgy véljük, az alapvető hibát a törvényhozás nem akkor követte el, amikor kimondta a katonai bíróságok megszűnését, illetve nem most követi el, amikor ugyanerre készül a katonai ügyészségekkel kapcsolatban, hanem akkor, amikor a hadseregen kívüli egyéb fegyveres testületek dolgozóit kivonta a katonai igazságszolgáltatás alól.

A fegyveres testületek dolgozói különleges emberek, külön törvény rendelkezik róluk, és olyan jogosítványokkal bírnak - az igazoltatástól a fegyverhasználatig terjedő spektrumon -, melyekkel a szülésznők, a csaposok, a Linux-rendszergazdák stb. nem. Jó lett volna, ha különlegességüket a felelősségre vonás során is megőrzik. A korábbi rendszer alkalmas volt arra, hogy felül tudjon emelkedni azokon az összefonódásokon, melyek a helyi igazságszolgáltatás és a rendőrség között kétségkívül léteznek a szoros munkakapcsolat miatt. Éppen ezért lett volna az állami rendőrség esetében különösen indokolt az előző rendszer fenntartása. Az ügyészségről szóló törvény módosítása, s ennek keretében a katonai ügyészségek felszámolása már csak az utolsó szög egy rendszereket túlélő, zömmel jól működő, a célcsoportra elrettentő erővel bíró, így társadalmilag hasznos intézményrendszer koporsójába.
(Ebben a posztban két korábbi bejegyzés részletei is felbukkannak:vagy tények, vagy továbbra is úgy gondolom.)

Követhetsz  Twitteren is.

A múlt héten két "fegyveres" dolog történt, de akkut időhiány miatt olyan a viszonyunk az aktuális témákhoz, mint Fábry Sándor édesanyjának a kenyérhez. Az egyiket vasárnap úgy-ahogy megírtuk, a másik is legalább ekkora horderejű, bár folyamatszerűségében szemlélve még nagyobb.

Az általam egyáltalán nem kedvelt, korábban a Speciális Bíróság megszüntetésére szerencsére sikertelenül törő, alkotmánybíró-jelölt, a Pravdát milliókra perlő, bírói osztály neki nem tetsző részét szanaszerte szopató, jó húzást csak önkielégítés közben csináló Štefan Harabin igazságügy-miniszter felszámolta a katonai igazságszolgáltatást. Hát, ezek után Szlovákia biztos nem pályázhat arra, hogy franchise-ban megvegye az NCIS-t: ehhez nemcsak a tengerészet, hanem a hadbíróság (ugye, milyen jó szó, és el fog felejtődni, mint a dunai nagy árvíz után a buzgár) is hiányzik. Bírák civilbe, oszolj!

Štefan Harabin nem párttag, bíróként nem is lehetne az, de a HZDS jelölte őt posztjára, és Vladimír Mečiar kormányzása idején lett a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Miniszterként csendben átalakítja az egész bírói/bírósági rendszert, de mivel kevés az ehhez igazán értő újságíró, ezt javarészt zavartalanul teheti. Az őt jelölő párt által delegált Ján Kovarčík  parlamenti képviselő 2007 novemberében terjesztette a törvényhozás védelmi bizottsága elé azt a javaslatát, hogy a rendőrség, a vasúti rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vám- és pénzügyőrség  és a büntetés-végrehajtás  dolgozói felett ne a katonai, hanem a polgári bíróságok ítélkezzenek. A bizottsági ülésen jelenlevő ellenzéki képviselők nem tiltakoztak ez ellen. Robert Kaliňák belügyminiszter szerint pedig egyenesen az Európai unió elvárása, hogy a rendőrök felett ne a katonai igazságszolgáltatás ítélkezzen. Kaliňák nyilván egy fasz, ezt eddig is tudtuk. A bizottság egyébként érdekes vezetője, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke, a Bugár Béla ötvenesén is jelen levő Rudolf Pučík  (a negyedik képen, mellette az egészet levezénylő Ján Kovarčík) azonban megjegyezte, ha a parlament elfogadja ezt, akkor a katonai bíróságoknak bealkonyul. Kis hazánknak ui. van vagy 20 ezer fős hadserege. Ha belegondolunk, hogy egy 20 ezer fős városban mennyi bűncselekmény történik..., arra kétségkívül nem kell 3+1 bíróság.

2008 februárjában Kovarčík benyújtotta javaslatát a rendőrök jogállásáról szóló törvény módosításához. Daniel "Voltszavaztvásárlás" Lipšic ekkor már tiltakozott, Peter Miššík SDKÚ-s honatya pedig megjegyezte, ez ugyanaz, mint a Speciális Bíróság bezárása, csak pepitában. Aztán csönd.

Tavaly augusztusban Harabin miniszter nyilatkozik egy okosat: mely szerint "A katonai bíróságok fenntartása olyan luxus, amit még Kuvait sem engedhet meg magának". (Adatok Kuvait fegyveres erőiről itt.)
Aztán kisebb koalíciós villongás, Emil Vestenický (SNS) módosító javaslattal próbálja menteni a katonai bíróságokat, a védelmi bizottságban  mutatkozik is némi hajlandóság, de hát ki tudja, mi dőlt el a führerek koalíciós egyeztetésén, Vladimír Mečiar, az öreg gazda mit mondhatott, melynek hatására aztán szerdán, február 11-én nemhogy a koalíció, de még az ellenzéki Magyar Koalíció Pártja is megszavazza a katonai bíróságok megszűnéséről szóló törvényt. A dologról egy rövid hírügynökségi tudósítás itt.

A hibát nem most, a katonai bíróságok felszámolásával követték el, hanem azzal, amikor az egyéb fegyveres testületek tagjait kivonták a katonai bíróságok joghatósága alól. Éppen a rendőrök feletti ítélkezés jogát kellett volna megtartani a katonai bíróságok hatáskörében. Gondoljunk csak bele: egy helyi rendőr hány ponton fonódik össze a helyi bírósággal és ügyészséggel? Hisz kis túlzással naponta visz be gyanúsítottakat oda. A helyi ügyészek és a vezető beosztású rendőrök együtt söröznek. Ki van csukva, hogy mondjuk az Érsekújvári Járásbíróságon egy érsekújvári rendőr ugyanolyan büntetést kapjon, mint az érsekújvári zöldséges. Hisz egy büntetőbíró nagyon is tudja, hogy ki a "jó zsaru". Éppen ezért az állami rendőrség esetében sokkal indokoltabb lett volna a korábbi állapot fenntartása, mint a többi fegyveres testület esetében.

A fegyveres testületek dolgozói különleges emberek, mert külön törvény rendelkezik róluk, míg mondjuk az autószerelőkről, a virágkertészekről vagy a lakodalmi zenészekről nem. Hatalom összpontosul a kezükben, az igazoltatástól a fegyverhasználatig terjedő, nagyon széles spektrumon. Éppen ezért jó lett volna, ha a különlegességüket a felelősségre vonáskor is megőrzik.

A kuvaitos példához meg annyit, hogy az Egyesült Államoknak, Izraelnek, Oroszországnak, de mondjuk a szomszédos Magyarországnak is van katonai bírósága. Csehországnak viszont nincs. Lehet elmélkedni, hogy mi lett volna, ha…, de április elsejétől ez most már így lesz.