tg-ltatsthtetet-06-01

Lajos P. János francia romaügyben leírt értékelésével, mely az Új Szó hétfői számában jelent meg,  nagyjában-egészében egyetérthetünk.

A történtekről sokan, sokat írtak már, most csak egy lehetséges ceruzavonás. Emlékszünk a zámolyi romák esetére, kik 2000 júliusában Strasbourgba vándoroltak ki a "magyarországi faji üldöztetés miatt"? Azok 46-an voltak. A francia sajtó (és mellette a világsajtó liberális része) haláltáborokat vizionálva bírálta Magyarországot, ahol szinte már-már megvillantak a szuronyok is a lengő kakastollak mellett, náci csizmák stb.
A szegény zámolyi menekülteket meg keblükre ölelték. Azt a 46-ot.

Most, hogy nem 46, hanem néhány tízezer roma termett ott - és miért ne teremhetne, hisz EU van, a 27 állam közül választhatom tartózkodási helyként a számomra szimpatikusat, és senkinek semmi köze az okaimhoz -, már ők sem örülnek annyira, és fikázzák azokat, akik rasszistázzák őket. Hát, Isten malmai, ha nem is gyorsan, de azért őrülnek…

∗∗∗

A TASR hírügynökség híre tegnap 19.20-kor: A pozsonyi mészárlás a sajtó szerint Csehországban vitát indított a fegyvertartás feltételeiről.

Várható lesz, hogy hamarosan valamelyik csapottvállú, a katonai szolgálat - és általánosban tesi alól - örök életre felmentett személy Szlovákiában is megnyitja ezt a kérdést. Pedig nálunk már így is nagyon szigorúak a fegyverhez jutási szabályok, és aki akar - a fegyveramnesztia három fordulója is bizonyítja -, úgyis fegyverhez jut. A pozsonyi mészáros legálisan tartott fegyverekkel követte el a mészárlást, de ő a ritka kivétel. Az emberölések, gyilkosságok, halált okozó testi sértések Szlovákiában általában konyhakéssel, történnek - a tavalyi legdurvább a kaszás bácsi volt valahol Kassa környékén-, ha pedig lőfegyver kerül elő, az a legtöbbször illegális. Ha tovább szigorítanák a fegyvertartási feltételeket, azt a nép bekajálná, mert fegyver, fuj-fuj-fuj,  de rendkívül populista, ám sehova sem vezető húzás lenne. Azt ugyanis, hogy egy nagyvárosban egy ismeretlen arc lövöldözni kezdjen az utcán, semmilyen törvénnyel nem lehet kiszűrni, és még azokban az országokban is nehéz fellépni a magányos lövöldözők ellen, ahol a law enforcement szféra a szlovákiainál lényegesen fejlettebb.

(UPDATE: így legyen ötösöm a lottón http://ujszo.com/online/kozelet/2010/08/31/gyorshir-lipsic-szigoritani-akarja-a-fegyvertartas-szabalyait)

Biztosan már a csecsemők is hallottak a mai pozsonyi ámokfutásról, melynek hét halálos áldozata van (plusz öngyilkos lett az elkövető). A hírek fent vannak a magyar és a szlovák portálokon, valamint a CNN-en és a BBC-n is. Csak az információáramoltatás egyetlen apró szeletéhez szeretnénk rövid kommentatív elemet fűzni. Daniel Lipšic igazságügyi miniszter a helyszínen tartott sajtótájékoztatóján elmondta, imáikban az áldozatok hozzátartozóival vannak. Egy kereszténydemokrata belügyminisztertől mindez nagyon szép dolog, ám e sorok szintén keresztény írója hadd tegye hozzá, hogy végképp nem érdeklik egy belügyminiszter imái. Egy belügyminiszter teremtsen ideális feltételeket a rendőrség működéséhez, és ha egy 7-es gyilkosság helyszínén tart sajtótájékoztatót, akkor a második mondatban ne arról beszéljen, hogy kiért fog imádkozni, hanem arról, hogy mi történt. Mert 2 percig csak zakotaságokat beszélt, mire egy riporter megkérdezte, hogy čo sa vlastne stalo.
Danikám, otthon Bea asszonnyal gyorsan vegyél át egy kommunikációs tréninget, mert a mai szereplésed harmatgyenge volt.