tg-ltatsthtetet-06-01

A nyomtatott lapoknál ténykedő újságíróknak a húsvét – az ünnephez illő egyházi diskurzus nyelvi regiszterében maradva - maga a mennyország. Csütörtökön már nem dolgoznak, mert pénteken nem jelenik meg lap. A szombati újság ünnepi ügyeletben készül, s aztán legközelebb keddre kell lapot készíteni. Így ha a tollnoknak szerencséje van, és az ügyelet nem pont rá jut, akkor csütörtöktől kimondhatatlan öt napon át szabadságol. Az internetes hírportáloknál azonban nem áll meg az élet. Azt hiszem, az ebben a szférában dolgozó újságírók számára borzalmasak voltak az elmúlt napok. Ha a moldovai futballhuligánok nem zavarogtak volna, akkor szinte semmi izgalmas nem került volna fel. Mert a hazai belpolitikai életben az egy Belousovová-nyilatkozatot leszámítva nem történt semmi. Ilyenkor rúghatnak labdába azok a hírek, melyeknek egyébként esélyük se lenne arra, hogy képernyőt kapjanak.

Ilyenkor szinte csak a hírügynökségekre támaszkodhatnak. Reggeltől estig. Ez a bejegyzés a reggel miatt született meg. Vegyünk egy olyan abszolút fokmérőt, mint az amerikai sporteredmények, egy olyan sajtószempontból teljesen halott napon, mint a húsvét vasárnap. A baseballt és a rögbit kevés portál teszi fel reggelente. Viszont az NHL és az NBA eredményeit csaknem mindegyiken ott olvashatjuk. Ezek közlése azonban kilenckor épp olyan értelmetlen, mint a közszolgálati TASR hírügynökség lapszemléje kilenc órakor. Olyankor már mi a tökömnek?

Nos, Amerikában az afroamerikai daliák jókat zsákolnak az NBA-ban, ill. az európai légiósok jókat hokiznak. A jégen, úgy értem. Nézzük, hogyan tud ebből profitálni a szlovákiai (magyar) olvasó.

Az NBA szombati eredményei - melyik hírügynökség hánykor adta ki
Reuters 7.10
ČTK 8.02
TASR 8.20
MTI 8.24
SITA 9.04
Az első és az utolsó közlés között 1 ó 56 perc van.


Az NHL szombati eredményei
ČTK 6.30
Reuters 6.57
TASR 8.13
MTI 8.37
SITA 8.57
Az első és az utolsó közlés között 2 ó 27 perc van.

A kérdés önkéntelenül adódik: a meccseknek ugyanakkor lett vége. Miért tudja az egyik brigád ennyi idővel hamarabb kiadni, és mit csináltak abban a hírgyárban, ahol ennyire lemaradtak az elsőtől?

Kedden jelenik meg a Seattle Post-Ingelligencer utolsó papíralapú kiadása, a 146 éves múltra tekintő napilap ezentúl csak interneten lesz elérhető. A P-I az első jelentősebb amerikai napilap, amely erre a lépésre kényszerült.

A döntést nagy figyelemmel követi a súlyos válságba került szektor. Az Egyesült Államok nyugati partján csak P-I-ként emlegetett lap a Hearst Corporation tulajdonában áll. Keddtől a korábbi 165 munkatárs helyett mindössze 20 marad a szerkesztőség állományában. Az internetes kiadás neves seattle-i lakosok írásait, kommentárokat, fotógalériákat és blogokat kínál az olvasóknak - áll a P-I honlapján.

A Seattle Post-Ingelligencer 14 millió dolláros veszteséggel zárta a tavalyi évet, ami januárban a lap eladására kényszerítette a Hearst csoportot. Mivel azonban nem találtak vevőt, március 10-én úgy döntöttek, hogy az internetre költöztetik az újságot.

Imigyen szól a Magyar Távirati Iroda híre egy amerikai helyi lap megszűnéséről. A hírrel egy sereg magyar portálon találkozhattunk. Konganak a vészharangok a nyomtatott sajtó felett. Pedig Seattle nagy város..., az újság példányszáma pedig 120 ezres volt. Mire gondoljon, akinek ennél százezerrel kevesebb...

Egy napilap fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából szervezett eseményen alkalmam nyílt beszélni a lap régebbi munkatársaival is. Egy főképp ifjúkori potenciája miatt legendás öregúr elmondta, annak idején - hogy mikor, az ebből nem derült ki - 100 körül dolgoztak a szerk.-ben, és még a Zväzarm (Honvédelmi Szövetség) dolgaira is tartottak egy embert. Akinek csak az volt a dolga, hogy csak erről a szervezetről írjon. Ez nyilván luxus, de a fenti hírben is azt olvashatjuk, hogy a 165 munkatársból 20-at tartottak meg. Régen az volt a tendencia, hogy sok ember írt kevés dolgot, most pedig az, hogy kevés ember ír kurvasokat. (Mert nyilván 20 ember nem fogja tudni 165 munkáját végezni.)

Az anyagok sokszor ezért felületesek, összecsapottak, nyelvileg is. Most nem általánosítunk, és nem mondjuk, hogy csak a csikkel teli hamutartók mellett, írógépen, kéziratpapírra írt, majd a boss által tintaceruzával okézott újságírás idején születtek értékes cikkek, ami meg ma van, az mind szar, csak jelezzük, hogy nyilván sokkal könnyebb volt George Orwellnek kora legnagyobb stilisztájává lenni úgy, hogy napi egy cikket írt. És persze, ma már nem Krúdyk, Kosztolányik, Ady Endrék írják az újságokat. Nincs Móra Ferenc-kaliberű haditudósító, csak egy Orosz Józsefre futja… Elmélyülés nélkül nem lehet jó cikket írni. Nehéz úgy míves jegyzetet, veretes kommentárt leadni a véleményrovatnak, ha utána még meg kell írnod egy interjút egy megyei politikussal, egy közbeszerzései sajtóról hazajövet.

Továbbá minden faszkalap, aki MTI-híreket pakol fel hírportálokra, azt hiszi magáról, hogy ő újságíró. Aki meg idegen nyelvű hírügynökségből fordítja, hírszerkesztőként tetszeleg. Holott az első tevékenységet egy fajtársainál némileg intelligensebb, 3-4 éves hegyi gorilla is könnyedén elsajátítaná.

Azáltal, hogy mindenkinek relatíve kevés pénze van, és alultáplálja a lap internetes kiadását, vagy eleve alultáplálja a csak online formában létező sajtóorgánumot, pont a portálok egyéni arculata veszik el. Mert ha 1-2-3 ügyeletessel próbálunk pótolni sportriportert, külpolitikai szakírót, tőzsdei elemzőt, recenzenst, blogadmint, képszerkesztőt, videószerkesztőt, bűnügyi és báli tudósítót stb., akkor az lesz, hogy mindenki ugyanahhoz nyúl: magához a hírügynökségekhez. Ami olyan, mint a magyar konyhát elsilányító szocialista borzalom, a generálszósz. És persze, egy monitor előtt ülő embernek sosem lesznek olyan infói, mint egy kijáró munkatársnak. Közzé lehet tenni a hírügynökségi beszámolót, de egy-egy politikai döntés megértése szempontjából sokkal fontosabb lehet, amit a folyosón elmond neked a frakcióvezető. Csakhogy a monitorban nincsenek folyosók.

És nincs tuti recept arra sem, hogy az onlineból hogyan lehet pénzt csinálni. Ha megnézzük a valóban nagy napilapok nagy onlányait, és a mögöttük álló számokat, ami az asztal mellett újságírók sorsáról döntő nem újságírók számára az alany-állítmány egyeztetésénél is fontosabb, az online a nyomtatott töredékét hozza bevételként. Az olvasó megszokta az ingyentartalmat, és valszeg nem lenne hajlandó fizetni a webes tartalomért, akkor sem, ha az jobb lenne, mint az ingyenesen kapható – leszámítva persze most néhány nagyon szűk üzleti/ipari stb. szakterületet. Pedig a portált is fenn kell valahogy tartani, és fizetni az embereket. Különben elmennek strážca v oblekunak. Az olvasók azt hiszik, hogy a hír, az úgy valahonnan van, oszt’ jó. Pedig azért, hogy egy gázai övezeti hír megszülessen, lehet, hogy valaki az életét kockáztatta, persze, ha nem a közeli szálloda tévéjében nézte a háborút, mint az a magyar haditudósító. Vagy – békésebb, és köreinkben valószerűbb példáknál maradva – órákat ácsorgott zárt ajtós parlamenti bizottsági ülések előtt, és a hugyozni menő képviselőket zaklatta, mivel soká tárgyaltak, nem tudta a barátnőjét elvinni moziba aznap este, és megint csak azzal tudott takarózni, hogy bocsezamunkám; ötvenszer felhívott egy szóvivőt, mire az felvette; egy parkoló Skoda Fabiában 4 órát ült a börtön előtt, hogy kijöjjön a Pápay-gyilkosság vádlottja, aki csak annyit mondott, ártatlan vagyok, majd beült egy Mercedesbe. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen írni, 4-kor el kellett indulni Pozsonyból. Ha az illető alkalmazott, akkor majd ennek a kiadásait megpróbálják fedezni a reklámbevételekből, ha vannak; ha szabadúszó, akkor eleve vagy nem is fog bele ilyenekbe, vagy úgy tesz, mint Józsi bácsi, aki petróleumlámpát akasztott a faszára, hogy éjjel is tudjon aratni: készít fotót, videót mindent, és eladja több helyre.

És fordítsunk figyelmet a hír egy másik passzusára is: Az internetes kiadás neves seattle-i lakosok írásait, kommentárokat, fotógalériákat és blogokat kínál az olvasóknak - áll a P-I honlapján.
Megnéztem az újság honlapját (seattlepi.com), és így első ránézésre nem tűnt rosszabbnak a magyar megyei portáloknál. Nálunk a regionális sajtónak nincs olyan kultusza, mint mondjuk Német- vagy Olaszországban, esetleg az USA-ban – ott elsősorban a lépték mássága miatt –, de most megpróbálom elképzelni ugyanezt hazai viszonyok között…

Kommentárokat és blogokat kínál az olvasóknak. De bassza meg, a bloggeráj nem újságírás, még ha van, aki úgy is gondolja. És ami a legnagyobb gond: véleményeket kínálnak az olvasónak tények helyett. A Rimaszombati járásban 30%-os a munkanélküliség. Most elképzelem, hogy egy neves rimaszombati lakos erről ír egy kommentárt. De a kommentár alapvetően hírmagyarázat. Tessék mondani, hír nem lesz?
Meg nagyon könnyű egy tízsoros blogbejegyzést odabaszni bármiről, különösebb felelősség nélkül, de próbálj meg korrekt hírt vagy tudósítást írni, mondjuk a Komáromi Vízművekről, a szerdahelyi távfűtésről, a királyhelmeci önkormányzatról, a nemesócsai polgármesterről, úgy, hogy valóban minden adatot megerősíttetsz két független forrásból. Nem tényfeltáró írást a Raisz-fivérek eltűnéséről, betonbaöntést kockáztatva. Csak egy jó, harmincsoros hírt, ami megfelel a műfaji követelményeknek. Sokkal nehezebb lesz, és fél napig tart. Ha a tények elfogynak, maradnak a vélemények. És az emberek azt hiszik majd, hogy akkor is újságot olvasnak, ha a Kaufland reklámújságját lapozgatják, azért, mert a végében van két, cikknek látszó betűhalmaz.

És még sok mindent kellene ide írni.

Az alábbiakban egy rendkívül tanulságos írást teszünk közzé, melyet ezen http://emasa.hu/cikk.php?page=termek&id=4442# a webhelyen találtunk, tehát nem saját mű. Biztosan sokan emlékeznek arra a hírre, hogy egy holland cég emberi zsiradékot tartalmazó nemtommivel eteti az afrikai éhezőket. Felháborító, nem? Csakhogy a hír nem volt igaz.
Ezt taglalja ez az írás.

 

 

Az Index és a Hírszerző kivételével szinte a komplett magyar online sajtó kritika, gondolkodás és ellenőrzés nélkül átvett egy MTI-hírt hétfőn. Mindennapos történet – csakhogy ez a hír nemhogy nem volt igaz, ez messziről ordított is róla. A portálok többsége később az MTI-t követve médiahacknek minősítette korábbi hírüket – holott ebben az esetben ha valaki, akkor csak a média hackelte meg magát.

Az Index és a Hírszerző kivételével a komplett magyar online sajtó kritika, gondolkodás és ellenőrzés nélkül átvett egy MTI-hírt hétfőn reggel. Minden percben előfordul, mi ebben a különös? – kérdezhetnénk. Csak annyi, hogy a hír első ránézésre sem hihető: egy holland cég plasztikai műtétek során szerzett emberzsírból állít elő különféle termékeket, amelyekkel aztán éhezőket táplálnak. „Sikerült a médiahack” – adták hírül később a lapok szintén az MTI-t követve. A dologban csak az a szomorú, hogy ez nem médiahack volt, valamint hogy kevés kivételtől eltekintve a portálok nemhogy bocsánatot nem kértek az olvasóktól, a jelek szerint fel sem merült bennük, hogy hibáztak.

 

Mindenki benyelte

 

Az eMasa újságírója hétfőn kora délelőtt a Népszabadság Online nyitólapján, a vezető hírek között bukkant rá az MTI – fogalmazzunk így – érdekes hírére. „Emberi zsír a kenyéren?” – kérdezi a cím, ugyanakkor a jelek szerint a Népszabadság Online szerkesztőinek nem volt kérdésük a hírrel kapcsolatban, hiszen ha lett volna, akkor egészen biztosan nem tették volna fel az oldalukra ellenőrzés nélkül. A hír egyébként jópár órán keresztül nemhogy a főoldalon, azon belül is a vezető hírek között szerepelt, hol a felső dobozban, hol alatta, hol képpel kísérve, hol anélkül – nem gondolhatjuk tehát azt, hogy a „szokásos ügyment” részeként felkerült ellenőrzés nélkül egy MTI hír. Ezzel a cikkel „dolgoztak”, kiemelték, fontosnak tartották. Csak annyira nem, hogy ellenőrizzék. Az eredeti hírt – a változtatás jelzése nélkül – az Index leleplező cikkének megjelenése után átírták, így a linkjén már nem az eredeti hír olvasható. (Az MTI eredeti hírét lásd a keretes írásunkban – a szerk.)

 

Az MTI eredeti híre

Emberi zsiradékot használ fel egy holland cég kekszek és más élelmiszerek készítéséhez, amelyeket azután a fejlődő országokba küldenek. A holland Netwerk televízió riportban számolt be az Irfak elnevezésű vállalat tevékenységéről.

 

A cég internetes honlapján az alapító, Mieke Smits mondja el, hogy vállalkozása „újrahasznosítja az emberi zsiradékot, és élelmiszerré átalakítva a harmadik világ országaiba exportálja” vagy olyan régiókba, ahol háborús helyzet miatt élelmiszer-ellátási gondokkal küzdenek. A cégvezető elmagyarázta, hogy egyik terméküknek – melyet hermetikusan csomagolnak, hogy a legmostohább körülmények között is szállítható és felhasználható legyen – „fele emberi zsiradék, másik fele cukor, és nagy mennyiségben tartalmaz hozzáadott vitaminokat”.

 

Az emberi zsiradékhoz internetes honlapjukon keresztül jutnak hozzá. Az emberek feliratkoznak a honlapra, a jelentkezők közül sorsolják ki azt, akinek zsírleszívás a nyereménye. A sorsolást félévenként egyszer rendezik meg. Az Irfak cég több mint két éve együttműködik a Van Gerven és Van Iersel plasztikai sebészeti klinikával, ott végzik el a zsírleszívást.

 

Igazságtalan lenne azonban, ha csak a Népszabadság Online-t hibáztatnánk, hiszen a hírkereső tanúsága szerint a hírt szinte kivétel nélkül az egész magyar online sajtó átvette. Reggel 6 óra 24 perc és 11 óra 9 perc között megjelentette a Zoom, a Stop, az origo, a Népszava, a Metropol, a 123.hu, az Echo TV, a DunaTV, a Klubrádió, a CoolPatika, a Metropolita és a 168 Óra – no és esetleg néhány olyan lap, ami nem szerepel a hírkeresőben. Bár néhány esetben a címekből kiderül – „Nagyon durva!”, „Ebből nem eszünk!” –, hogy nem olvasás nélkül másolták át a hírt a portálra, mégsem jutott eszébe egyetlen hírszerkesztőnek, egyetlen újságírónak sem ezekben a szerkesztőségekben, hogy publikálás előtt leellenőrizzék a hírt.

 

Az Index és a Hírszerző figyelt

 

Talán nem rugaszkodunk el nagyon a valóságtól, ha úgy gondoljuk, normális embernek egy ilyen hír elolvasása után az első pillanatban felfordul a gyomra, a másodikban pedig felmerül benne a nagyon erős gyanú, miszerint ez nem lehet igaz. Ha pedig ez megtörténik, ma már egy egyszerű olvasó is könnyen utánanézhet annak, hogy mi lehet az igazság – egy a hírt közlő újságírónak, pláne a Magyar Távirati Iroda ezt kiadó munkatársának pedig kötelessége lenne.

 

Ez nem lett volna nagyon bonyolult egyébként. A google segítségével öt karakter begépelése és két kattintás után eljuthatunk a címben szereplő cég, az Irfak oldalára, mint ahogy nem lett volna sokkal nagyobb munka utánanézni a szintén megemlített plasztikai sebészeti klinikának sem. Hamar kiderült volna, hogy ez utóbbi nem létezik, az Irfak holnapja pedig holland nyelvű ugyan, de azért nagyon árulkodó. Mint ahogy az is, hogy a google nemhogy jelentős hírportálokon nem találja a hírt, szinte nem is ad angol nyelvű találatot a szóra. Kevéssé tudunk elképzelni olyan nyugat-európai hírt, pláne ilyen jelentőségűt, amit az MTI az angolszász sajtót megelőzve ad ki.

 

Az Index újságírója, Munk Veronika is hasonlóan indult el, miután reggel az MTI kiadta a hírt. Megtalálta a cikkben szereplő Mieke Smits elérhetőségét az interneten, emailben felvette vele a kapcsolatot, és rövid úton megtudta, hogy a hír természetesen nem igaz, csupán egy művészeti projektről van szó, 11 óra után pár perccel pedig már fel is került az Indexre az erről szóló hír. Nem sokkal maradt le a Hírszerző sem – ők is gyanút fogtak, és az Indexhez hasonlóan gyors nyomozásba kezdtek. Ugyan nem vették fel a kapcsolatot a művésszel, egy kis hollandtudással enélkül is megtalálták a cáfolatot.

 

Nem médiahack volt

 

Ha ránézünk a hírkereső listájára, láthatjuk, a ma.hu még a szégyenletes teljesítményű mezőnyben is nagyon rosszul szerepelt, ők csak azután tették fel az MTI hírét, miután azt már az Indexen és a Hírszerzőn is cáfolták. Az Index cikkének megjelenése után a Népszabadság Online is gyorsan levette főoldalról a cikket, a linken pedig az MTI hírét egy Indexes információkkal korrigált változatra cserélték. Az oldalon egyébként nem jelezték a módosítást, így aki most talál rá az oldalra, és nem tudja, hogy korábban egy tartalmában ellentétes cikk volt a mostani helyén, biztosan furcsának találja a két hozzászólást.

 

Miután röviden idézik a korábbi MTI hírt, az új cikkben a NOL-on mindössze annyit közölnek: „az Index kiderítette: médiahackről van csupán szó” – egy szóval sem utalnak arra, hogy ezt ők is elhitték, az olvasóktól nem kérnek elnézést. Nem tette meg ezt egyébként a többi portál többsége sem, egész egyszerűen közölték az MTI újabb, helyesbítő hírét, amelyben továbbra is olyan mondatok vannak, mint például: „A fiktív cég az interneten reklámozza termékeit”. A cikk ezek után hosszasan és talán kicsit megtévesztően ecseteli „a cégvezetőként pózoló” Mieke Smits mondatait. (Az MTI teljes hírét lásd a cikkünk alatti keretesben – a szerk.)

 

Az origo-n szintén megjelent délelőtt a hír, délután azonban már ők is helyesbítettek. Példamutató módon a cikk eredeti oldalára új lead és főszöveg került, ugyanakkor külön kiemelve meghagyták az eredeti hírt is. A portál ezen túl „a nem körültekintő tájékoztatásért és a hibáért” elnézést kért olvasóitól.

 

A helyesbítés érdekessége az, hogy az MTI nyomán most minden cikkben médiahackről beszélnek, úgy, hogy ez valójában nem is az volt. Az állítólagos „cégvezető” az Indexnek elmondta: vizuálművészeti projectjét egyáltalán nem médiahacknek szánta, mégis „a világ spanyol- és portugálajkú felén nagyon sokan komolyan vették és valóságosnak hiszik. A legtöbb ember számára nyilvánvaló, hogy ez egy művészeti projekt” – mondja. Itt szó sem volt arról, hogy valaki tudatosan át akarja vágni a médiát – maximum azt mondhatjuk, hogy a média vágta át magát. „Ha az emberek nem használják az agyukat, képtelen vagyok segíteni rajtuk. Az viszont sokkolt, hogy mennyien nem látják, hogy ez az egész nem lehet valóságos” – tette hozzá értetlenkedve a művész az Indexnek.

Mit mondjunk, minket is.

 

Az MTI módosított híre

Valójában a világ élelmiszer-ellátásának nehézségeire akarja ráirányítani a figyelmet az a holland "vállalat", amely azt állítja magáról: emberi zsiradékból állít elő kekszet és más élelmiszereket a fejlődő országok megsegítésére. A cég és a hír egy kortárs művészeti projekt része.

A holland Netwerk televízió mutatott be riportot az Irfak elnevezésű vállalatról, amely valójában nem létezik, hanem egy művészeti projekt része. Az ötletgazda Mieke Smits művész, aki saját magát a cég alapítójának állítja be.

Valójában szó sincs üzleti vállalkozásról, a projekt a Maastrichtban novemberben megrendezett, Glocal Affairs művészeti kiállításon is szerepelt.

A fiktív cég az interneten reklámozza termékeit. Honlapján a cégvezetőként pózoló Mieke Smits elmondja: újrahasznosítják a zsírleszívással nyert emberi zsiradékot, és élelmiszerré átalakítva a harmadik világ országaiba exportálják vagy olyan régiókba, ahol háborús helyzet miatt élelmiszer-ellátási gondokkal küzdenek. Egyik állítólagos terméküknek, amelyet hermetikusan csomagolnak, hogy a legmostohább körülmények között is szállítható és felhasználható legyen, "fele emberi zsiradék, másik fele cukor, és nagy mennyiségben tartalmaz hozzáadott vitaminokat". Félévenként zsírleszívást sorsolnak ki a jelentkezők között, ezzel próbálnak minél több "zsíradományozót" csalogatni a projekthez.

Hollandiában nem ez az első eset, hogy figyelemfelkeltés céljából álprojektek látnak napvilágot. 2007 júniusában az egyik holland televízió olyan valóságshow-t sugárzott, amelyben veseátültetésre váró páciensek versengtek egy potenciális donor szervéért. Végül kiderült, hogy az egész show megrendezett volt, és a műsor készítői a szervadományozás fontosságára akarták felhívni az emberek figyelmét.

A show 2008-ban elnyerte a legrangosabb televíziós elismerést, az Emmy-díjat.

 

Szerencsére a hír azon a portálon, ahol én dolgozom, nem jelent meg, a paraméteren   azonban a mai napig ott van, a bummon már a módosított változat szerepel.

És ugyan minden hírt ellenőrizni kellene, de kinek van ideje és energiája arra, hogy az MTI híreit leellenőrizze?