Nem győzök csodálkozni a szlovák liberálisokon. A liberális miniszter éppen a kimondottan rétegzenét, nem pedig kommersz szart sugárzó Rádio_FM-et akarja megszüntetni a közszolgálati Szlovák Rádió és Szlovák Televízió összevonása után. Miniszter úr, hát mi lesz így a liberálisok számára oly fontos soxínűséggel? Pont arra a szerencsétlen FM-re akar lakatot tenni, mely az egyetlen közszolgálati csatorna, amit a fiatalok is hallgatnak? Arra nem is mertek gondolni, hogy a Rádió Devínt zárják be, mi? Pedig az is rétegadó. Ja, hogy az komolyzenei, akkor nem baj, ha a kutya se hallgatja, vagy pont annyian, mint az FM-et. (A miniszter később nyilatkozatban igyekezett finomítani az elsőre durva bejelentést, arra utalva, hogy a tartalom marad, csak a struktúra megy. Ítélje meg mindenki maga, mit akart mondani ezzel a költő:
Stanovisko ministra kultúry a cestovného ruchu k ohlasom na zníženie počtu vysielacích okruhov Slovenského rozhlasu.
Obsah Rádia_FM sa nezruší, znížia sa iba náklady na šírenie programov Slovenského rozhlasu. Tento typ alternatívnej hudby zostane zachovaný na vlnách Slovenského rozhlasu, konštatuje minister kultúry a cestovného ruchu Daniel Krajcer.
V návrhu a v diskusii s odborníkmi budeme zvažovať efektívnosť šírenia samostatného okruhu Rádia_FM. Pokiaľ sa preukáže, že jeho šírenie je efektívne, som prístupný aj na iné riešenie. Cieľom navrhnutej reformy je totiž efektívnosť fungovania verejnoprávnych médií.)
Miért pont az FM-et?
Miért fizessünk olyan szolgáltatásért, amelyet nem használunk avagy lashee és Attila bácsi a koncessziós díjról
Vasárnap úgy gondoltam, hétfőn, ha lesz időm, a koncessziós (rádió és televízió üzemben tartási) díjakról fogok írni. A téma ugyanis kellően populista, mindenkit érint, és két párt is brűgeti, a (még nem parlamenti) Sulík-féle SaS népszavaztatna róla, a (még, hehe) parlamenti Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió képviselője, Tomáš Galbavý pedig a folyó ülésen vetne véget neki.
Aztán a hétfő meg a kedd elég mozgalmasra sikeredett, így nem írtunk az üzemben tartási díjakról. De majd ma.
A politikusok természetesen nem azért akarják eltörölni ezeket a fizetni valókat, hogy e népnek jó legyen, mert ez őket nem különösebben foglalkoztatja, hanem, hogy a népnél jópontokat szerezzenek. Abban viszont igaza van Sulík komának, hogy ez a díj adójellegű, és nem szolidáris, mert a háromgyerekes, elvált szomszédasszony pont annyit fizet a Szlovák Rádió és a Szlovák Televízió üzemben tartásáért, mint a Pozsony belvárosában élő topmenedzser.
Ha akarunk HBO-t, Fishing and Huntingot, vagy, urambocsá’ egy pornócsatornát. akkor előfizetünk rá. Azt azonban, hogy a fenti médiumokra elő akarunk-e fizetni, vagy sem, a kutya nem kérdezte tőlünk: köteleztek rá bennünket. Felháborító állami hatalmaskodás. S ami még ennél is felháborítóbb: olyan termékért vesz el tőlünk pénzt az állam, amit nem is használunk. Vagy fogalmazzunk egyes számban: használok. Nem hallgatom a Szlovák Rádiót, nem nézek STV-t, legfeljebb olykor belenézek a híradóba, de egyre ritkábban. Ehhez képest az egész használatáért fizetek. Egy szó mint száz: szavaznék olyan pártra, amely azt mondaná, eltörli ezeket.
Na de, van a témának egy jelen sorok írójánál sokkal nagyobb tudora, ez pedig Attila bácsi, azaz Lovász Attila, az MR6 főszerkesztője. Alant idézném két kommentárját, nem teljes terjedelmében, hanem az eredeti webhelyre mutató linkkel, hogy clear legyen.
2006. 02.18, Új Szó
Uzsorás állam
A tavaly jóváhagyott büntető törvénykönyv 235. §-a az uzsorát a következőképpen fogalmazza meg: "Aki más kényszerhelyzetét, tájékozatlanságát, tapasztalatlanságát kihasználva olyan teljesítést követel, amelynek az ellenértéke nagy mértékben aránytalan, vagy aki ilyen teljesítést megvásárol vagy átvesz, egytől öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető." Aki tehát egy negyvenkoronás kinnlevőséget 5000 koronás szankcióval követel, vagy ilyen követelést átvesz, uzsora bűncselekményét követi el. A néha érthetetlen jogásznyelvet magyarra fordítva: a szlovák rádiós és televíziós előfizetési díj szankciói, azoknak behajtási kísérletei joggal ébresztik fel a gyanútlan Olvasóban is azt a feltételezést, hogy állami uzsorával állunk szemben a demokrácia 16. évében. Igaz, a probléma nem új keletű, hiszen a koncessziós törvény 1996-tól hatályos, de csak a múlt évben jutott el oda a nyilvántartását is megkérdőjelezhető módon vezető Szlovák Rádió, hogy többéves elmaradásokat (amelyek viszont néha csak két-három havi díjra vonatkoztak) egy maszek céggel akarta behajtani. Volt eset, amikor a szankció elérte a másfél millió koronát.
Mondhatnók, lett volna szíves a tisztelt kuncsaft becsületesen fizetni a negyven koronát, most nem lenne gond. Ez az érvelés viszont azonos azzal a jogértelmezéssel, amely a tyúklopást halállal büntetné. Az aránytalanság akkor is aránytalanság, ha fegyelmezetlen a polgár, esetleg ki akar bújni kötelezettségei alól. A rádió és a televízió koncessziós díja adójellegű, amióta létezik rádió és televízió. Az adót az adóhivatalnak kell kirónia és behajtania, nem egy magáncégnek. Tovább>>
És akkor a szerző hétfői írása hasonló témában
2010. 02.01., Új Szó
A koncesszió védelmében
Az SaS elnöke, Richard Sulík a múlt héten közölte, kezdeményezése elérte azt a támogatottságot, amelynél a parlamentnek kötelezően meg kell tárgyalnia a rádiós és televíziós előfizetési díjról készülő népszavazást. A lánykori nevén koncessziónak nevezett járulék a lakosság körében nem örvend nagy közkedveltségnek: ha lesz referendum és ha az érvényes lesz, az eredmény akár borítékolható is. Kérdezzük meg a polgárokat, akarnak-e valamiért fizetni, a válasz egyértelmű (lásd még: ún. szociális népszavazás Magyarországon).
Richard Sulík, az SaS elnöke még három éve vetette föl az ötletet, annak idején meg is indokolta. Indokai között szerepelt például az, hogy a koncessziós díjnak adójellege van, hogy a befizetés módja nem szolidáris, mert a díj egységes, s végül attól függetlenül kell fizetni, az ember médiafogyasztó-e vagy sem.
Amikor Sulíkék elkezdték az aláírásgyűjtést, még a régi előfizetői törvény volt érvényben, amely a vevőkészülékhez kötötte annak fizetését, a szankciók pedig – mint arról annak idején rengeteget írtunk – vérlázítóan magasak voltak, esetenként anyagi gondokat okoztak. Sőt, mindehhez jött még a közrádió és egy magán jogi iroda közötti szerződés, amelyben a rádió a díjat az irodával hajttatta volna be, az iroda meg lefölözte volna a hatalmas büntetéseket, de most ezt is hagyjuk. A Szlovák Rádió közben kiegyezett az irodával, a koncessziót pedig villanyórák alapján fizetjük. Tovább>>
E sorok írója valszeg négy év múlva is azt fogja gondolni, hogy az előfizetői díjat el kell törölni.
*****
És emiatt nem akarunk külön posztot írni, de az Appleblog ma egy nagyon fontos képet tett közzé, melyet Appleblog olvasóként és macesként én is szeretnék tovább népszerűsíteni. Nem csak Jack Bauer és Obi használ Mac-et.
Szolgálati közlemény: blog a rádióban
Meghívott vendégei állítólag az e1, a DuMa és a true the lens blogok gazdái.
A Pátria frekvenciáit itt találod, ugyanitt link az élő adásra, ha nálatok sem lehetne fogni. Ne röhögjé, nem vicc.
Utolsó kommentek