Ma a TA3 hírtelevízió adásában két olyan vágóképet is mutattak, melyen a parlamenti patkóban a Sme kommentátorából a második Dzurinda-kormány szociális államtitkárává, majd egy think thank vezető elemzőjévé, végül a Dzurinda-párt parlamenti képviselőjévé lett Miroslav Beblavýt mutatták. A képviselő előtt bizony nem a mások előtt is látható, fekete, Lenovo ThinkPad T410 figyelt, hanem egy alumínium házban nyugvó gép. Az biza egy MacBook Pro volt. Jó ízlésre vall.
- - - - - - - - - -
A nap hőse a hídas Józsi, aki állítólag annyira azért nem akart miniszter lenni, de sokat nyaggatták, így beadta a derekát. Nos, Nagy József kommunikációs csapata az alakulás napján komoly segítséget kapott a testvéri Simon-tárcától, akinek József az első nap nem mulasztott el beszólni az erdőkkel kapcsolatban. Reggel Juraj Kádaštól a következő mail érkezett a szerkesztőségi postaládámba:
Mgr. Katarína Ďurica ku dňu 2.11. 2010 opúšťa post hovorkyne Ministerstva pôdohospodárstva a rozvoja vidieka SR a stáva sa hovorkyňou Ministerstva životného prostredia SR. Týmto krokom sa realizuje potreba kvalifikovaných pracovníkov a zlepšenie komunikácie na novovzniknutom ministerstve.
Prosíme redakcie a zástupcov médií, aby sa so všetkými otázkami a požiadavkami, ktoré sa týkajú problematiky pôdohospodárstva, rozvoja vidieka a súvisiacich tém, obrátili výhradne na Odbor komunikácie s médiami MP a RV SR.
Ez felfelé buktatásnak hat, de azt hallottam, nem így volt. Igazából Teddy tudná megmondani, de ő már nem kommentel blogokon, csak ministrál...
Na de nini, ki ez a magas ember József mellett ezen a képen? Korábban írtunk róla. Attila bácsi átállt a másik oldalra.
2010. november 02. 20:05
Mac a parlamentben; Józsi és csapata
2010. október 04. 22:31
Szóvivő blues II.
Június 29-én, mikor még minden képlékeny volt, írtuk meg Szóvivő blues című bejegyzésünket, melyben azt latolgattuk, ki helyett ki fog beszélni az elkövetkező ciklusban.
Arra is rámutattunk, hogy a Szlovák Újságírók Szindikátusa kevésbé tart lépést a fejlődéssel. Jó telefonszámokat azóta sem tettek ki, de legalább a rosszat levették.
Nos, időközben eltelt három hónap - bizony -, mindenkinek lett szóvivője. Kinek kicsoda, és hogy lehet megtalálni, erről fog szólni az alábbi bejegyzés.
Nagyon meglepődtem, mikor anno a mediálne.sk-n azt olvastam, hogy Ľubica Pilzová (Markíza) lesz a kormányhivatal sajtóosztályának vezetője, előtte ui. napokig arról lehetett hallani, hogy Rado Baťo lesz az, aki Radičováért a Smet dobta. Mint utóbb kiderült, Baťo a miniszterelnök tanácsadója és szóvivője lesz. Ennek ellenére a sajtóban viszonylag keveset látjuk, Radičová szeret szerepelni.
Az előző részben reményemet fejeztem ki, hogy Martin Krajčovič nem kap szerepet a kormányzati kommunikációban, nem így lett, ő Ján Figeľ közlekedési miniszter és első miniszterelnök-helyettes szóvivője. A honlapon könnyen megtalálható, a vezetékes telszám és a mobil is kint van.
Az ember már-már megsajnálta Chmel tatát, amikor a mediálnen így beszélt újonnan szerzett hivataláról: „To je úrad, kde okrem sekretárky zatiaľ nemáme nikoho“. Nos, Rudolf Chmelnek még honlapja sincs. Ha a kormányoldalon a neve alatt levő linkre kattintunk, a kormányhivatal honlapja jön be. A múltkor Sidó Árpád neve volt egy hír alá írva. "Informáciu poskytol Árpád Sidó z Kancelárie podpredsedu vlády SR." De az nem volt ott, hogy milyen minőségben.
Ivan Mikloš pénzügyminiszter sokáig kereste a megfelelő szóvivőt. Olyannyira, hogy már a bulvár is felfigyelt rá, pedig ez egy elég száraz, hivatalnoki téma. Végül Martin Jaroš, a Trend szerkesztője lett az. A honlapon még nincs feltüntetve a kapcsolatok menüpont alatt. Ő biztosan fog érteni hozzá.
Az SaS-es szociális miniszter, Jozef Mihál a Nový časból hozott szóvivőt magának, Slávka Sélešová személyében, aki a sajtóosztály vezetője is lett. Sélešová a szociális témák avatott ismerője, persze, nem főként a Nový časos, hanem a pravdás korszakából.
Mikuláš Dzurinda külügyminiszter is a Markíza sorait szegényítette, mikor Ľubo Schwarzbacherből csinált szóvivőt. Schwarzbacher nem igazán volt külpolitikai szakértő. A honlapon némi kattintgatás után kikövetkeztethetjük, hol találunk kapcsolatot a sajtóosztályra, azonban csak Juraj Tomagáig jutunk. Peter Stano vajon hol lehet most? Ő nem volt rossz szóvivő. (Update: ha többet/másképp kattintgatunk, eljuthatunk Schwarzbacherhez is, de csak hír formájába.)
Šümeghy. Ez a név majdnem olyan szép, mint a Sélešová. Aki e nevet viseli, a Szlovák Rádióból érkezett a védelmi minisztériumhoz. Eddig meggyőző teljesítményt produkált. Mondjuk, van is mit csinálnia.
A kereszténydemokrata Daniel Lipšic szavát Grendel Gábor viszi. Azt hiszem, Grendel jobban kell Lipšicnek, mint fordítva.
Ha megy a király, mennek az ajtónállók is. Viera Petríková még megörökölte Michal Jurčit, de amikor neki is menni kellett - a dolgok együttállásaként pont a Legfelsőbb Bíróságra -, akkor Jurčit is vitte, aki most a Legfelsőbb Bíróság szóvivője. Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter szóvivője Peter Bubla lett. Gondolom, a közszolgálati Szlovák Televízió után megváltás lehetett egy kis igazságügyi szóvivőség. Ő az egyetlen kormányzatban ténykedő szóvivő, aki az STV-ből jött. A minisztérium honlapja nagyon csúf, és kiigazodni is nehéz rajta. Aki viszont nem szalad el a ronda dizájnt látva, könnyen rátalálhat Bublára.
Ha meg akarjuk tudni, ki Juraj Miškov gazdasági tárcavezető szóvivője, a kapcsolatokat tartalmazó fájlt le kell tölteni. Ebből aztán kiolvashatjuk, hogy Daniela Piršelová az. Bevallom, nekem semmit sem mond a neve. Nem a sajtóból érkezett.
Ha Eugen Jurzycának van szóvivője, jól eldugta, az oktatási minisztérium honlapján csak egy telszám mutat az Odbor masmediálnej politikyra. De ha itt nem adjuk fel, és tovább kattintgatunk, meg lehet találni. Miriam Žiaková az, ő is a Markízától jött, de nem a tévétől, hanem az azonos nevű laptól. Előtte persze volt a tévénél is.
Ivan Uhliarik KDH-s egészségügyi miniszter tárcájánál majdnem úgy volt, hogy marad Zuzana Čižmáriková, de aztán Katarína Zollerovára tett, aki a TA3-ból érkezett, és korábban is foglalkozott eü. témákkal. A honlapon könnyen megtalálható, és minden elérhetősége adott.
A tévés Daniel Krajcer, aki a Markíza után a Joj-on királykodott, ez utóbbi helyen már nemcsak műsorvezetőként, hanem a menedzsment tagjaként is, érdekes mód nem valamelyik kollégáját hozta játékba. A közigazgatási szférából választott, Eva Chudinová lett a szóvivője, aki korábban a főváros kommunikációs ügyeit intézte. A magisztrátus csak pár méterre van a kulturális tárcától, így nem kell korábban kelnie.
Simon Zsolt szóvivője Ďurica Katalin. Sokan mondták, és igen, nagyon hasonlít az előző szóvivőre (küllemében). A szlovák sajtóban egyetlen cikket találtam tőle, az idén április 12-én megjelent Týždeňben írt a Jobbikról, nem kifejezetten mezőgazdasági téma. A leírás szerint "Autorka je novinárka, pôsobí v Maďarsku." Általa a párt káderpolitikájába is betekintést nyerhetünk: "stranícka hovorkyňa mu (Simon Zsolt miniszterről van szó) odporučila svoju kamarátku Katarínu Ďuricovú" - írja Mirka Kernová. Huhh, ennyi tényleg elég hozzá? (Üzenem P. kollégának, hogy kíváncsian várom a Híd káderpolitikájáról szóló posztját. UPDATE: elkészült, bár sokkal komplexebb lett az előrejelzettnél. Olvassuk el itt.)
És akkor a nagy kérdőjel, a Józsi. Nagy József környezetvédelmi miniszternek egyelőre nincs minisztériuma, november 1-től lesz. Szóvivője tapasztalt szlovákiai magyar újságíró lesz, talán a legtapasztaltabb arc, aki a Most-Híd körül kommunikációs terepen mozog. E blog olvasója és alkalmi kommentelője, de megvárjuk, hogy ő jelentse be, mert nem lenne korrekt, ha magánbeszélgetésünket kiírnám ide.
És akkor a végére egy rövid összesítés. Az új szóvivők innen jöttek:
Markíza 3
Markíza magazin 1
Sme 1
Trend 1
Nový čas 1
SRo 1
STV 1
TA3 1
Persze, nemcsak a kormányban vannak szóvivők, hanem másutt is. Róluk majd egy külön posztban írunk.
2010. augusztus 09. 13:35
Ez annyira kínos...
2010. augusztus 9. van. 3 nap, és azt mondhatjuk: két hónap telt el a parlamenti választások óta. Ha egy kezdő vagy külföldi újságíró a Szlovák Újságírók Szindikátusának honlapjáról próbálná megszerezni az új szóvivők telefonszámát, ezt látná ott:
2010. június 29. 20:37
Szóvivő blues
Magyarországon a Fidesz-kormány lefejezte a teljes jobboldali sajtót, az újságírók, szerkesztők legjavát ültették kormányzati kommunikációs funkciókba. Hamarosan nálunk is hasonló helyzet alakulhat ki, a jelenlegi szóvivők napjai meg vannak számlálva.
"Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy", írta Endre annak idején. Nézzük, ki megy, ki mehet, ki marad.
Remélem, a rendőrségi szóvivőket nem érinti a tisztogatás, mert ők nem jobbak és nem rosszabbak elődeiknél.
Remélem, Milan Vanga, a hadsereg szóvivője is marad, mert ő jó. Maradhatna Vladimír Gemela, a védelmi tárca szóvivője is, mivel ő is ügyes és korrekt, előtte ORFK szóvivő volt, és utolsó pillanatban léptették elő, hogy megkaphassa a funkciót. Szal vmi politikai hátszél van, ami fegyveres testületekben megengedhetetlen.
Karol Sorby volt titkosszolgálati szóvivő kiváló rádióriporter volt, azonban szóvivőként csődöt mondott. Igaz, mit is lehetne kommunikálni egy olyan cégről, amely az e blogon már sokat idézet szentencia szerint "úgy felel, hogy nem felel". Az utódja nem tudom, kicsoda.
Erik Tomáš belügyi szóvivő valamikor jó újságíró volt. Párszor voltunk közösen börtönben. A Miki Černákot elítélő illavai pernél dolgoztunk először együtt, akkor elmondta, hogy készült a hírhedt Mečiar-videó. A Raisz-fiúkat is vele, meg az akkor STV-s Ján Petrovičcsal vártuk. Aztán egy arrogáns, nagyképű alak lett belőle, akit nem fogunk megkönnyezni a belügyi szóvivői poszton, igaz, Boris Ažaltovič, Vladimír Palko szóvivője is kretén volt, de az másként, és az mindig felvette a telefont, decemberben, a két ünnep között is.
Jozef Bednár, a kulturális tárca szóvivője egy szar volt. Volt, hogy hetekig, hónapokig nem válaszolt. A rekordja, azt hiszem, negyed év volt.
Jana Kaplanová, a környezetvédelmi tárca szóvivője rendkívül arrogáns volt.
Silvia Glendová kormányszóvivő jól indult, kezdetben készségesen vette a telefonokat, de aztán elkurvult, és alig lehetett felhívni. Braňo Ondruš, a kormányzat kommunikációs igazgatója egy 0, nagy nullával.
Az elmúlt kormányzati időszak egyik legnagyobb csalódása Michal Jurči volt. Michal előtte a TASR-nél dolgozott. Mivel a cég, ahol …-ban dolgoztam, nem biztosított szolgálati járművet, és a villamosjegyet sem fizette ki, párszor elhozott sajtókról kocsival. Ő a TASR-ben dolgozott, így az ORFK-tól és a védelmitől is útba estem neki. Aztán a balfasz Harabin szóvivője lett. Mišo, nem gondoltam volna, hogy te HZDS-es vagy, basszad szájba, olyan rendes gyereknek tűntél…
Nézzük a pártszóvivőket. Az elmúlt ciklus legjobb pártszóvivője Jana Benková, a Szlovák Nemzeti Párt sajtótitkára volt - a párt szóvivője egyébként Rafael Rafaj Ján Slota íródeákja. Benková mindig készséggel állt a rendelkezésemre, akár kamerával mentünk, akár megerősítésért hívtam. A nevem is magyar, az általam képviselt sajtótermékeké is, mégis, soha nem éreztette velem, hogy egy szélsőjobbos párt szóvivőjével beszélek. Nagyon korrekt volt. Ha valamit nem tudott, azt mondta, megtudom, szerkesztő úr, és visszahívom. És vissza is hívott. Általában geci kérdéseket tettem fel neki, mert mit kérdezzen egy magyar újságíró az SNS szóvivőjétől, ennek ellenére sosem borult ki, mindig kedvesen válaszolt, az interjú végén megkérdezte, hogy miben segíthet még, és további szép napot kívánva búcsúzott.
Dušan Štraus, a jelenlegi szóvivő viszont egy fasz, bután felel, és leteszi a telefont.
Katarína Kližanová Rysová, a Smer szóvivője előtte az AFP tudósítója, és Boris Zala asszisztense volt. Nagy hülyeségeket tudott mondani, és viccesen hangsúlyozott. Általában elérhető volt. Mivel a Smernek az elköv. négy évben nem fog kelleni kormányszóvivő, Katkát kirúgták, és Glendová kapja vissza a posztot, így nem maradt más hátra, mint hogy sok sikert kívánjunk neki most kezdődő életében.
Hogy a HZDS szóvivője ki volt, nem tudnám megmondani, mert gyakran változtak, és ritkán kerültem kapcsolatban velük, mivel az engemet foglalkoztató sajtótermékek ritkán kértek HZDS-es anyagot, és az ember meg hobbiból nem fog egy HZDS szóvivőt felhívni.
Az SDKÚ és a KDH szóvivője, Martin Maťko és Martin Krajčovič egyaránt porbafingó. Az előbbi ritkán veszi fel a telefont, akkor sem tud semmit. Megígéri, hogy megtudja, hívhatod később, aztán meg nem veszi. Halovány legények. Remélem, kormányzati kommunikációs posztot egyik sem kap.
Az MKP kommunikációjáról már sokat írtunk ezen a blogon, gyakran érintve a pártszóvivő teljesítményét is, véleményünk pedig a korábban leírtakhoz képest nem változott.
Nézzük az újoncokat. Az SaS szóvivője Tatiana Tóthová, azelőtt a Joj szóvivője volt, miután Tóth Lalit, alias Ľudovíth Tóthot lapátra tették. (Vele a szlovák Való Világ bevezetésekor kerültem kapcsolatba, most a Danube Wingsnél tolja, azt hiszem.) Tapasztalatokról még nem tudok beszámolni, még nem kerültünk kapcsolatba, de Tóthovának komoly szakmai előmenetele volt, szal ő még jó is lehet.
A Most-Híd szóvivőjének, Czuczor Nórának eddig nem sok feladata akadt, parlamenten kívüli erő szóvivőjeként olykor kiküldött egy-két hírt, nyilatkozatot, aztán szevasz. Az igazi megpróbáltatások most jönnek. Amit eddig mutatott az okés, korrekt, reméljük, ez így is marad. A pártnak két minisztere lesz. Solymos László a szóvivőkérdést akár házon belül is megoldhatná, ugyanis a reggeli kávét - már ha iszik, miniszter úr, ha nem ,akkor elnézést - a volt MKP szóvivő főzi neki (aki egykor az Irodalmi Szemlét is szerkesztette egy rövid ideig, ha emlékeim nem csalnak. A Szemlék otthon vannak, így hic et nunc nem tudom visszaellenőrizni). De ez nyilván nem így lesz. Mindenesetre kommunikációs tanácsért nem kell a szomszédba mennie. [UPDATE: a mai Új Szó 3. oldalán arról olvashatunk, hogy ne olyan tuti ez a Solymos-jelöltség, ahogy azt a sajtó egy hete írja. Meglátjuk.]
Simon Zsoltnak is fog kelleni egy szóvivő. Itt most szívesen elsütnék egy tréfát, de objektív okokból nem teszem.
Szóval, kíváncsian várjuk, kik vesznek el legjobbjaink közül, hogy a kormányzati kommunikációban folytassák.
2009. november 08. 21:52
A hír és vidéke avagy mi kell ahhoz, hogy megtudjuk: kit vernek össze gumibottal
A klasszikus bűnügyi újságírás Szlovákiában jórészt haldokló, vagy legalábbis kiveszőfélben levő műfaj. Az elektronikus médiában már jórészt csak a Markíza Palbája mer belemenni a bűn határán levő esetekbe, a Reportéri post Kordam, és Nižňanskýval reménytelen. A Joj Krimi novinyje pedig javarészt közlekedési balesetekben és tilosban parkolásokban tobzódik, de hát Istenem, nem jut minden napra baltás gyilkosság.
A printben e műfajt pedig szinte kisajátította magának a bulvár. Az úgymond véleményformáló lapok mintha alantasnak éreznék a témát. (A nyomtatott sajtó hátránya, hogy a kiadó [a drága] mérvadó vizsgálatok híján nem tudja, hogy a nép valójában mit olvas az újságjában. Viszont a nyomtatott lapok internetes kiadásában nyomon követhető, hogy a bűnügyi cikkek ott is népszerűek. Bár kérdés, hogy a print és az online olvasótábora között mekkora az átfedés. Ezt megint csak kevesek tudják.)
Ennek persze számos oka van. A kumenizmusban nem volt bűnügyi (és általában tényfeltáró) újságírás, tekintve, hogy bűnözésről nem nagyon lehetett beszélni. A tradíció szempontjából így a világháború előtti újságíráshoz kellett volna visszanyúlni. (Persze, itt – a szociban – is voltak azért gyöngyszemek, mint pl. R. Kaliský Vádlott, álljon fel! című munkája, egyébként a tiszteletreméltó Koncsol László fordításában.)
Ám a gyökértelenségnél sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogy a bűnügyi újságírás drága műfaj. Korábban értekeztünk arról, hogy az alkalmazott újságírók fizetése, ha nem is mindenhol alacsony, de annyira semmiképp nem motiváló, hogy egy országos napilap regionális tudósítója azt kezdje vizsgálni, hogy a DS-001NK rendszámú Hummer miért parkolhat bárhol Nagymegyeren, pedig az igazán csak a jéghegy csúcsa. (A rendszám természetesen fiktív.) A szabadúszókat pedig teljesítményre fizetik, így nekik jobban megéri három érdektelen, lepedőnyi faszdmeg faluriportot leadni, mint a Hummert lesni és fotózni. Hogy az utóbbi társadalmi szempontból hasznos lenne? Lásd a rendőrös poszt végét.
A bűnügyi újságíráshoz rendőrségi kapcsolatok kellenek. Rendőrségi kapcsolatai az embernek úgy lesznek, hogy amikor kiszáll egy késelés helyszínére, ad 50 koronát a körzeti megbízottnak, hogy legközelebb a mentők előtt őt hívja. Szlovákia szerintem jelenleg legjobb bűnügyi újságírója a Nový časnál dolgozik – persze a Plus 7 dníben is vannak szépen teljesítő kollégák, egyiknek már a házát is megpróbálták felgyújtani, tehát biztos nem CSEMADOK-évfordulóról tudósított –, és ő is így kezdte. A 90-es évek elején ráadásul még a húszas is elég volt. És az akkori járőrökből már sokan magasabb beosztásban vannak. Az ember, akinek Olympos diktafonján piros matrica van, sokszor hamarabb ér ki egy lövöldözés helyszínére, mint a Joj. Pedig ez utóbbi sem ki összegeket fektet abba, hogy a nézőknek a napi véradagot megadja. De hát a személyes kapcsolatok a pénz felett állnak. A véleményformáló napilapok e tekintetben bénák vagy restek. És nincs fekete kasszájuk. Az újságíró meg nem fog a maga kis pénzéből még a rendőrnek is adni. A bajszos ember sem a sajátjából adta. Aztán a ligetfalui PMJ-cska alhadnagyának adott ötvenes valahogy átalakult a könyvelésben.
A legegyszerűbb falusi késelés, vagy átlag autógyújtogatás (ilyen naponta több is van) mögött is van valami, amit meg kellene mutatni, amiből sztori lehet. (Mert posztmodern ide vagy oda, a nép bizony szeret történeteket olvasni, pláne, ha még nem is hosszúak.) Ám az olvasó jobbára úgy kap rendőrségi jellegű híreket, hogy a lapok a hírügynökségek vagy a rendőrség nyomán közlik azokat. Az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya, és az egyes kerületi főkapitányságok sajtóosztályai elkészítik a "zvodky"-t, amit aztán kibocsátanak a mediális térbe. A lapok meg leközlik, anélkül, hogy visszaellenőriznék. "Úgyis igaz, mer' a rendőrségtől van, nem?" (Ez a másik közkeletű tévedés az "úgyis igaz, mer' hírügynökségbe vót" mellett). Ám ezekbe nem az ügy real leírása kerül, hanem az, amit a zsandárok akarjanak, hogy tudjanak róla. Néha szándékosan színezett infók jönnek ki. Hisz jól is nézne ki a világ, ha Mariska néni otthon a faluban, vagy egy pozsonyi cégvezető éppen úgy ismerné egy sörétes puskás lövöldözés hátterét, ahogy az volt...
Hogy miért írtuk le mindezt? (Még a hírügynökségeknek is odabaszunk egyet.) A SITA ma 15:14-kor kiadott egy hírt. VEĽKÝ ŠARIŠ: Muža bili gumenými obuškami - ez a címe. Klasszikus bűnügyi hír: két ember gumibottal durván agyonvert egy 48 éves férfit, aki 8-10 héten belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A hírhez oda van írva, hogy az eperjesi rendőrségi szóvivő tájékoztatta őket. Azt nem írják oda, hogy a hírt ilyenkor még 50 másik címzett is megkapja, aki rajta van az egyébként nagyon kedves szóvivő nénik listáján. Ennyi a hír. Naponta van ilyen. Egy mínuszos.
A TASR-nél úgy tűnik, elaludtak, pedig Fečová néni listáján ők is szerepelnek. Ők csak 19:32-kor hozták a hírt. És mi kezdődik 19 órakor, gyerekek, hát persze, a Markíza híradó. A TASR-nél bizonyára bealudt a délutáni ügyeletes, hisz a hírt együtt kapták meg a másik hírügynökséggel, a Prešovský Korzárral stb., így csúnyán lenyúlták a legnézettebb kertévé hírét, a végére ui. odaírták, hogy "nem rendőrségi információk szerint egy magas beosztású adóhivatali tisztviselőről van szó". Ez az infó pedig a Markíza híradóban hangzott el, ami, tény és való, nem rendőrségi forrás. Mit tehet a SITA, hogy betegyen az ősi ellenségnek: kiadja monitorban, azaz sajtószemlében a Markíza-hírt, pár perccel a TASR után. Hadd lássák azok a gazdagok, akik mindkét ügynökséget előfizetik, hogy miről is van szó itt.
Erről, és persze a saját nyomorukról. A SITA, ami egy hír-ügynökség (szándékosan írtuk így, hogy mindkét szót hangsúlyozzuk), beérte azzal, hogy kiadta, amit feldolgozva, megemésztve megkapott a rendőrségi szóvivőtől. Mert egy szlovák újságírónak ilyesmivel nem is kell dolgoznia. Bebassza, úgy ahogy kapta, jobb esetben a hibákat kijavítja, és a végére odaírja, hogy erről XY tájékoztatott bennünket. A helyi tudósítójukat nem küldték ki a helyszínre, hogy Ferko, menjél, nézd mán’ meg, hogy ez az ember, akit két álarcos faszi agyonvert, az a helyi olajszőkítő-e, netán az adóhivatalnál valaki, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, vagy egy szexmasina, akit utolért egy féltékeny férj bosszúja. Mert kazánházi fűtőket és statisztikai hivatali matematikusokat a legritkább esetben bántalmaznak álarcos elkövetők gumibottal. A Markíza csak annyit csinált, ami minden tisztességes újságíró dolga: elmozdult az íróasztal mellől, kiszállt a helyszínre, és ott nézett utána a dolgoknak. Így lett a mínuszos hírből valami. Csak hát venni kellett a fáradságot. Jobb bele sem gondolni, hogy naponta hány sztori sikkad el hasonlóképpen.
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek