Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mikulás Černák és a magyar maffia

Mikulás Černák e blog nagy kedvence, korábban, amíg a blogvezetés sokkal koncepciózusabb volt, rendszeresen írtunk róla,  sőt, egyszer még el is mentünk utána. Nos, a Capo di tutti Capi életfogytiglani börtönbüntetést kapott kedden, november 10-én. Az Eperjesi Járásbíróság hat gyilkosságban, és egy gyilkosság megrendelésében találta őt bűnösnek.

Mikuláš Černákról sokat írtak a napilapok a héten, annyit, hogy nem is linkelem a cikkeket, mert ha rámész bármelyik szlovák lap honlapjára, találsz cikket, fotót, videót kilószám. Egy videót azért beillesztünk.

Aki megbüntette Papa Joe-t
A bűnügyi tudósító kollégák iránti legteljesebb tiszteletemet fenntartva mondom, hogy Miki ügyének magyar vonatkozásai nem bizonyosan kellő mértékben bomlottak ki. Márpedig a felvidéki magyar olvasó(k egy jól körülhatárolható csoportja) különös típus: ami nem szlovmagy, azt könnyű szívvel leszarják. (Egy alkalommal arról írtam, hogy a Vágbesztercei Járásbíróság infrastruktúrája katasztrofális állapotban van, olyan szinten, hogy egy előzetesből bevitt fogoly kiugrott az ablakon, és elfutott, mert még rács sem volt rajta. Egy olvasó levelet írt, melyben ezt közölte: Kit érdekel? Pedig ez az egész hazai igazságügy és -szolgáltatás névjegye lehetne. De hát túlteng bennünk a regionális öntudat. Egy más alkalommal egy közép-szlovákiai körözés alá egy észlény azt írta: biztos, hogy itt kell keresni? Az ilyen csököttagyú barmokat az ember legszívesebben fejberúgná. Hát miért bazdmeg, a Besztercebánya megyében élő magyarokat nem veszélyezteti egy szökésben levő bűnöző? Attól, hogy szlovák vidékről szökött meg, másnap már Ipolynyéken lehet.)

Szóval, az emberek, akikkel beszélgettem, hajlamosak a Černák-ügyre úgy tekinteni, mint egy szlovák maffiaügyre, ennek függvényében nem is érdekli őket annyira. Legalább párszáz olvasómnak szeretném elmondani, hogy Miki komolyan beleszólt az általunk ismert magyar vonatkozású maffiaügyekbe, keleten és délen egyaránt. Ha arra a kérdésre keressük a választ, ki az, aki vigyázzba állította, és 5 millió koronára megbüntette a Papa Joeként megyeszerte rettegett Pápay Tibort, aki akkora menő volt, hogy a nyílt utcán gázolta el riválisát, és még át is tolatott rajta? - a válasz nem az, hogy ááááááááááá, ilyen ember nincs is, hanem az: a kedden életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt Mikuláš Černák volt az.

Mikuláš Černák nagy stratéga volt. Az egykori buszsofőrből lett don ismerte és alkalmazta az oszd meg és uralkodj elvét.

Vadkelet leigázása
A királyhelmeci és nagykaposi olvasók még emlékezhetnek Tóth Gyula (Gyuszi), és Muszka Péter nevére, noha az égbe rapid módon történő távozásuk már régen, még a vadmečiarizmus alatt történt.

Mivel a felvidéki magyarság egy kis közösség, és úgyis mindenkiről minden kiderül, elöljáróban szögezzük le, hogy Tóth Gyula e sorok írójának távoli rokona, de tekintve, hogy nem ismertem őt, ez semmiképp nem befolyásol abban, amit írok.

Tóth Gyula privatizált Helmecen egy kocsmát, ez lett a főhadiszállása, és Panda CBS (akkor még nem SBS-nek hívták, hanem civilno-bezpečnosťná službának) székhelye is. Mintegy egy év alatt száz egybenyakú legényt sikerült összetoboroznia, köztük volt rendőröket is. A városban és környékén mindent a Panda védett, ez azt jelentette, hogy minden vállalkozó, aki féltette az ingatlanját, és/vagy testi épségét, az nekik fizetett védelmi pénzt.

Tóth Gyula Pandája város volt a városban. Egy alkalommal felvette stoppoló unokatestvéremet is, aki majd összefosta magát, mikor a hatalmas fekete autó megállt neki, Gyulával, és két "pandáccsal", de nem merte azt mondani, hogy nem száll be. Elvitték őt az albérlete elé, ám közben Gyula egy nagyobb csoport cigányt látott közlekedni az utcán. Nagyobb csoportot annál, amit ő engedélyezett. Gyula ugyanis szétbaszott a helyi, ukrán alkohol- és cigarettacsempészetet előtte uraló magyar és gálszécsi szlovák cigány klánok között is. Meghagyta nekik, hogy ötösnél nagyobb csoportban nem járhatnak az utcán. Mintha a halára vált unokatesóm ott sem lett volna, azt mondta a sofőrjének, hogy: ha leraktátok a kocsit, ezeket rendezzétek el.

Tóth Gyula emberei éjszaka igazoltatták a városon áthaladó idegen rendszámú autókat, és aki nem tudott hitelt érdemlő magyarázattal szolgálni arra, hogy mit csinál ott, azt megverték.

Tóth Gyula 1997. május 20-án halt meg. Előtte már egyszer kergették őt az ukránok Helmecen. Ez volt az első szlovákiai reality show, nem a Big Brother. Aki járt már Királyhelmecen, az tudja, mi az a Furcsa. Egy teraszosan épített lakótelep, ahonnan teraszos jellege miatt nagyon jó a kilátás. Itt hajtották Gyuláékat, fényes délután, lövöldözve az autók és a szeméttárolók között. A rendőrség valahogy nem szállt ki, viszont az egész lakótelep az ablakból nézte, hogy mi történik.

Tóth Gyula autója mellett egy Ladát robbantottak fel, amelynek az ajtajában volt a robbanószerkezet, szögekkel és csavarokkal fokozva a hatást. A bombát távirányítással robbantotta fel Jano Šovčík, a szlovák alvilág közismert bérgyilkosa, akit Tichá smrť néven emlegetnek - Lojzo Čistič és Jozef Roháč kaliberű bérgyilkos (volt).

És hogy kerül a képbe Miki? A bombát a jelenleg legkörözöttebb szlovák bűnöző, a spanyol tengerpartot a szlovák zsandárok töketlensége miatt a csajával és gyermekével zavartalanul élvező Karol Mello, testévre, Ivan Mello, a kassai szervezett bűnözés jól ismert arca, Szatmáry Karcsi, és a már említett Csendes Halál dobta össze, történetesen Černák garázsában.

Černák úgy mozgatta a szálakat, hogy a hirtelen vezér nélkül maradt pandások azt hitték, főnökük nagykaposi riválisa, Muszka Péter rendelte meg a robbantást. Tóth temetésén a sír fölött bosszút esküdtek a bikanyakúak, és Muszka Péter napjai meg voltak számlálva. Csoportosan támadták hosszú fekete kocsisorokban Kapost, bementek a Muszka-érdekeltségű kocsmákba, és azt kiabálták: Muszka halott. Az ítéletet egy hónapnál kevesebb idő alatt végre is hajtották. Muszka holttestét a Liptószentmiklósi járásban találták meg. Nem ott ölték meg, csak odavitték, hogy akadályozzák a nyomozást.

A két kapitány nélkül maradt sereg aztán behódolt Mikuláš Černáknak. Később az uralmat - Černák helytartójaként - a hidasi gyermekgyilkosságból ismert, nem jogerősen szintén életfogytra ítélt Branislav Adamčo - ahogy a helyiek nevezték, az Adamčo-fiú - vette át. Most, hogy ő, Nikola Pajdics és Balogh "Jotyu" József az állam vendégszeretetét élvezik, nem tudom, aktuálisan ki az úr arrafelé.

Černák és Dunaszerdahely
Az Eperjesi Járásbíróság bűnösnek találta Mikuláš Černákot Sipos Milán és Potasch Emil meggyilkolásában. Van-e, ki e nevet nem ismeri, tehetném fel a kérdést dunaszerdahelyi olvasóimnak... Hát persze, Sipos Milánt, az egykori birkozóedzőt mindenki ismeri, hisz ő, és izomagyú legényei kezdték a maffkodást a régióban, de hogy a nem birkózó, erőszakos bűncselekmények miatt elítélt Pápay, aki annyira lecsúszott egzisztencia volt, hogy a börtön után még laknia sem volt hol, átveszi a helyét, eltöri a kezét, majd megöleti Černákkal, azt senki sem gondolta volna.

A Pápay-klán 49 vállalkozástól szedett védelmi pénzt fénykorában a könyvelésük alapján.

Hol is kezdjük, igazából vagy könyvet kellene erről írni, vagy megvárni, míg Jaroslav Spišiak megjelenteti az emlékiratait.

Szorítkozzunk a tényekre. Siposék pénztárosa a Keco becenevű Kovács Tibor volt, aki egy péncélajtós, rácsos házban lakott, és a "családból" csak öt embernek volt szabad bejárása hozzá.
Egy nap felhívta őt Kis Cine, akinek a fejét a virágtartóban találták meg - de ez még akkor volt, amikor a nyakán volt neki, hogy megy hozzá, engedje őt be. Nem tudták, hogy két kapura játszik, és a Pápay-csapatnak elkötelezettebb. Kovács felhívta Sátor Lajost, hogy mi a faszt csináljon, Lajos azt mondta, semmit, ő majd megy, és elrendezi. Kovács nem fogadta meg a tanácsát, és kinyitotta az ajtót. Ám Kis Cine mögött ott állt Csémi Mihály, aki rögvest bele is lőtt egy tárat.

Csémi Černák seregében végezte, beceneve Mišo Maďar volt, és összekötőként szolgált Pápay és Miki között.

Sipos akkor követett el hibát, amikor Kis Cinét nem büntette meg azért, mert vállon lőtte a később a garázssoron géppisztolysorozattal kivégzett Vida Tamást, a legnagyobb szlovákiai magyar olajszőkítőt, a szerdahelyi maffia közgazdászát, aki Szemion Mogiljeviccsel, Szeva bával is tartotta a kapcsolatot. Akkor egy ejnye-bejnyével megúszta, és ez lett belőle.

Később, mikor Pápay már nagyon nyeregben volt, saját biliárdszalonjában eltörette Sipos kezét, Szerencsésre, Sátorra és Szamaránszkyra pedig az Écsi Béla vezette csapat lőtt rá. Szerencsés és Szamaránszky megsérült.

Trencsénbe, majd Magyarországra menekültek. Innen tervezték az ellentámadást. Sipos tudta, hogy egykori birkózótanítványa, Csémi Mihály Černáknak dolgozik.
Azt nem tudta a magyarországi száműzetésben a realitásérzéket némileg elvesztett, és rosszul tájékozott/tájékoztatott egykori boss, hogy volt tanítványa ölte meg a pénztárosát, csak Kis Cine szerepéről tudott az esetben. Ezért Csémit kérte meg, hogy közvetítsen neki egy találkozót Černákkal. Csémi azonban elárulta őt, az Security 3 irodájában Černák mellett Pápay is várta egykori főnökét. A bíróság szerint Černák ölte meg őket. Ő maga azt vallotta, hogy már halottak voltak, mikor az irodájába ért. Mindenesetre Pápaynak ötmillió koronás pénzbírságot kellett fizetnie a nagyfőnöknek, azért, mert ennyi gondot okozott neki. Sipos, és sofőrje Potasch Emil holttestét 2005-ben találták meg, akkor, amikor Besztercebánya és Zsolna megyében részben Jaroslav Spišiaknak köszönhetően a "nagy ásatások" voltak. Akkoriban a Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal egy közelebbről meg nem nevezetett "bűnbánó" vallomásának köszönhetően több hullát is kiásott. Ezek a hullák tanúskodtak Černák ellen.

Egy gyors epilógus:
Kis Cine nem volt egy jellemóriás. Amikor Sátorék megkeresték, hogy vagy ő hal meg, vagy Csémi, az utóbbit választotta. Sipos elárulójával géppisztolysorozat végzett Dunaszerdahelyen. Kedves katonája holttestét Miki Černák is lejött megnézni, holott 1 négyzetméterre 10 rendőr is jutott.
Kiscinét elvitték a nagyszombati rendőrök. Ám pechjére ezek álrendőrök voltak, Peter Havaši (ma már ő sincs köztünk) emberei, és elvesztette a fejét.
Aztán volt a tízes gyilkosság, ezt már a kisgyerekek is tudják, hisz a Miletič-piacon meg lehetett venni DVD-n.

A kártyaszalonból Écsi Béla valahogy korábban távozott. 2003 márciusában Vereknyén lelőtték a sofőrjét, ő maga pedig eltűnt.

Eltűntek a Raisz-fiúk is, akik a régi csallóközi úton vaskereszttel gyászolt Szamaránszky "Paprika" Árpáddal egyetemben a Fontánáért a törvényszék elé álltak, sikertelenül.

Sátor Lajos családjával Budapesten él. Kedves magyar rendőr bácsik, ha véletlenül olvassátok ezt a blogot, valamit megpróbálhatnátok tenni.


Bookmark and Share

Követhetsz  Twitteren is.

0 Tovább

Homlokráncolás a második keresztapatörvény felett

Hogy e sorok írója nem Robert Fico feltétlen híve, az azt hiszem, már korábban kiderült. A hét szerdai híre egyértelműen Balog Zoltán és bizottsága pozsonyi látogatása volt. Azonban szerdán még egy fontos dolog történt, melyre most szeretnénk visszatérni, mert most van rá időnk.

A kormány szerdai ülésén elfogadta, hogy a különösen súlyos bűncselekmények elkövetői egy évvel tovább lehessenek vizsgálati fogságban, mint a nagy átlag. A kormány egyúttal egyetértett azzal is, hogy a törvénymódosítást rövidített törvénykezési eljárásban tárgyalják. Azaz ne hónapokig tartson elfogadtatni, hanem sitty-sutty meglegyen.

A törvénymódosítást beterjesztő igazságügyi minisztérium jogmagyarázata szerint a módosítás célja"az emberek és vagyonuk védelme az olyan, különösen súlyos elkövetők elől, akiket 25 évre, vagy akár életfogytiglani börtönbüntetésre is ítélhetnek".  Ez azt jelentené, hogy a vizsgálati fogság ideje négyről öt évre emelkedne.

A az emberek életének és vagyonának védelme nagyon szép dolog, azt hiszem, akinek van élete és van vagyona, csak egyetérteni tud a törvénnyel. De! Ne legyünk már tudatlanok, a lóláb most is kilóg: egyértelmű, hogy a törvénymódosítás azért született meg, hogy Róbert Okoličány ne kerülhessen szabadlábra. Okolicány a kelet-szlovákiai alvilág egyik meghatározó "családfője", a Borža-klán örök kritikusa, ám a bírálat eszközei ebben a műfajban nem a szóvirágok, hanem minimum a bézbólütők, Okolicányéknál olykor a géppisztoly is. Okolicányt elítélték, életfogytra,  de fellebbezett, és ha április 13-ig nem születik döntés az ügyében, az életfogytiglanra ítélt bűnöző kisétálhat a börtönből.

Nyilván Okoličánynak nem kellene szabadlábon mászkálnia. De a sebes törvényelfogadás minimum két kérdésirányt felvet. Mekkora a jogbiztonság abban az országban, ahogy ad hoc hoznak bűnözőkre ráhúzható paragarafusokat, hisz ugyanilyent már Mikuláš Černákkal is csináltak. (Nem is beszélve arról, hogy mi van, ha valaki netán ártatlanul ül 5 évig vizsgálatiban, ami ugyebár nem büntetés.)
A másik pedig: a folytos suszterozás helyett nem lenne jobb, ha a bíróságok munkáját tennék hatékonyabbá? Ha nem ítélkezhetnének olyan bírók, akik ellen eljárás van folyamatban? Ha megszűnne a szervezett bűnözés és a bíróságok összefonódása? Ha eltörölnék a rengeteg obstrukciós lehetőséget? Ha nem lenne annyi eljárási hiba. Vegyük például az Adamčo-ügyet. Branislav Adamčot Marián Karcel meggyilkolása miatt jogerősen elítéltek, 25 évet kapott, de ezt a Legfelsőbb Bíróság eljárási hibák miatt 15 évre csökkentette. Alapból röhej, hogy egy gyilkosságot 15 évvel meg lehet úszni, sőt kevesebbel. De hogy a 15 azért 15, mert egy bíró elkúrt valamit...

0 Tovább

Miben van igaza a Bélának beszóló utca emberének?

Nemrégiben Méla Béla írt egy bejegyzést A Cozma-gyilkosság margójára címmel. Ebben még különösebb újdonság nem lenne, a Cozma-gyilkosságról kurva sokan írtak posztot. A bejegyzés egyébként korrekt. S hozzá születtek kommentek is. Mindjárt az elsőt ide is másolom:

1. utca embere  |  February 16th, 2009 at 8:10 am
Mi van Béla ? Csak a jó messzi példákkal mersz Te is előhuzakodni ? Ja, mert Enying messze van ( bevallom eddig aztsem tudtam hogy van ilyen falu, hála istennek ).
Ez jellemző rátok riporterek “, ahelyett hogy oknyomozók lennétek csak neoliberális vinyogók vagytok, egy b.szari alakok ( tisztelet a kivételnek ) akik csak akkor mernek valamit valakiről leirni ha az illető már halott vagy már rácsok mögött van ” ! És ez jellemző rátok, sunyi kis megalkuvó, minden mögött szenzáációt ls egyben pénz-hasznot kiszagolgatók ! A komáromi enyingiekről miért nem mer senk sem irni ? Ja hogy azok túl közel vannak, valahol az autóbusz állomás környékén, ja az már ” helyi ” probléma, vagyis itt addig nincs is probléma még nem egy politikus parasztot vagy idegen sportolót kaszabolnak le ! Ugye ? A fát meg vágja a hátán a kispolgár, ingyen ? Vagy netán ingyen mi irjuk meg az ujságirók helyeta problémát ? Neröhögtess képviselő úr ! Ezzel a cikkel csak kinevetteted magad, ez jőtanács ! Lerágott csont !

Ez lesz mai témának. Nem ez a helyesírási hibáktól hemzsegő, primitív hozzászólás, hanem a jelenség. Az utca embere azt kifogásolja, hogy egy helyi hírportál nem ír a helyi Enyigekről. Merthogy szerinte vannak. Vannak, ez tény. De mit kezdjen a szervezett bűnözéssel egy helyi lap? Legyünk realisták: nálunk nagy részük semmit, vagy nagyon keveset.

A hazai - az egyszerűség kedvéért maradjunk a nyomtatottnál - sajtót (a női magazinok és az autós újságok, valamint az FHM most nem téma, jó?) durván három csoportra oszthatjuk. Vannak a pozsonyi, központi lapok - a véleményformálók: Sme, Pravda, Hospodárske noviny, Új Szó (ez utóbbi helyzete specifikus, lévén, hogy Turócszentmártonban nagyon kevesen olvassák, de ez most nem tárgy a jelen bejegyzésnek), és a két, egymást ölve az előzőktől is olvasókat elszipkázó könnyedebb, vagy, ha úgy tetszik bulvár: a megingathatatlan piacvezető Nový čas, és a piacvezetőt megingatni akaró Plus 1 deň. Ezeknek van pozsonyi szerkesztőségük, és jól-rosszul kiépített regionális tudósítói hálózatuk, fotóval, videóval. (Meg persze vannak oknyomozásba belemenő hetilapok, pl. Týždeň, vagy a Plus 7 dní, ez utóbbi ugyanebben a felállásban működve, és a Pluskánál régiós arcok is írnak elég kemény dolgokat.)

Aztán vannak a regionális lapok, regionális napilapból csak egy van (ami tulajdonképpen hat), Kelet-Szlovákiában a Korzár, ill. vannak regionális hetilapok (pár itt).

S végül vannak a tényleg helyi lapok, melyek önkormányzati fenntartásúak, vagy magánkézben vannak.

A kérdés - ismételjük meg újra - mit tudnak tenni ezek a (szervezett) bűnözéssel?

A nagy, országos lapok régiós tudósítója jobb helyzetben van, mint mondjuk egy városi lap szerkesztője. Mert maga mögött tudhatja a nagy, távoli kiadói csoport támogatását. Ha van valami olyan maffiaügy, amit saját, jól felfogott érdekében nem akar - nem mer - megírni, ezt jelezheti a pozsonyi központ felé, megszerezi a háttérinfókat, leegyezi az interjúkat, és aztán a fővárosi "centrálából" kiszáll az oknyomozó sztárriporter, felgöngyölíti a dolgot, (vagy nem, mindenesetre) ír róla egy vagy több cikket, és tovább él Pozsony boldog anonimitásában. Ugyanez a helyzet a pozsonyi nagy ügyekkel.

Sajnos azonban, a legtöbbször ennyi történik, és ahogy Nagy Feró mondta a mára klasszikussá vált állatmesében: és ennyiben maradtunk, jó éjszakát, gyerekek. Szlovákia nem Amerika, ahol a The Washington Post elnököt tud buktatni, nálunk a sajtó még senkit sem késztetett lemondásra, vagy nem úgy (persze, ez sok minden függvénye, nem helyénvaló tehát a túlzó leegyszerűsítés.) Ugyanígy a rendőrségnek kötelessége lenne megvizsgálni minden olyan bűncselekmény körülményeit, amelyről tudomást szerez, akár a sajtóból is. Ehhez képest nem törik össze magukat, arra hivatkozva, hogy nem történt feljelentés. De hát vannak dolgok, melyek hivatalból üldözendők…

A regionális és a helyi lapok ezzel szemben esélytelenek. Ha mondjuk a Komáromi Lapok, a Dunaszerdahelyi Hírnök, vagy a Bátorkeszi Alap, esetleg a Somorja és vidéke megírja valakiről, hogy XY kibaszott maffiózó, a benzinkútja mellett lányokat futtat, drogot árul, a WC-ben pedig hasadóanyaggal üzletel, azt elolvassa párezer ember. Legfeljebb annyit mondanak, hogy hát igen, jól megírta (de a dolgot a faluban/városban amúgy is mindenki tudta, csak senki nem csinál semmit), oszt over. A szerző kap havi tízezer koronát, és esetleg a szélvédőjét is betörik (netán az arcát).

Ugyanez a helyzet a regionális lapokkal, csak kicsit nagyobba. Nem véletlen, hogy a Šalinger-ügyről a zsolnai regionális lap nem törte össze magát, hogy tudósítson, csak most, amikor František már évek óta nehéz vasban van. Mert ezekben a lapokban nincs az a pénz, amiért ezt megérje. Valszeg a Bummban sincs, de természetesen egyik hazai magyar portálon sem látom a népet egyébként kétségkívül foglalkoztató tényfeltáró írásokat a szervezett bűnözés és a megyei önkormányzat összefonódásáról (elméleti példa). 

S most tehetnénk fel a kérdést, hogy ez nem meggyőződés, hanem pénz kérdése? Nos, igen. Persze, kell szeretni is ezt a dzsobot, de azt nem nehéz. A másik oldalon viszont érezni kell az anyagi, a lét- és jogbiztonságot is. Azt, hogy aki a cigánysoron, vagy a szenci villanegyedben egy szál diktafonba kérdezgeti az ott lakókat, hogy hol lakik az, aki kurvákat futtat, többet keressen, mint a parlamenti tudósító, akinek legfeljebb annyit mondanak, hogy nem nyilatkozom, de megütni 15 évente egyszer akarják csak. Azt, hogy ha fel akarják gyújtani a házát,  akkor arról egy ország tudjon, és a belügyminiszter foglalkozzon az ügyével. Azt, hogyha leírja, hogy az iskolafelújításra szánt mész felét a polgármester pincéjénél rakták le, és az bepereli őt, akkor a legjobb pozsonyi ügyvédek szálljanak szembe a kiadó költségén a polgármester nem különben jó pozsonyi ügyvédeivel. Ahol ezt biztosítani tudják, ott van oknyomozás. Ahol meg nem, ott marad továbbra is az, hogy: A megyefőnök egy korrupt geci - írja 14. számában a Plus 7 dní.

És befejezésként: aki ilyen dolgokba belemegy, a fentiek mellett sem érezheti magát biztonságban, akkor sem, ha a legnagyobbaknak dolgozik. Lásd Patrik Hermant.

A konkrét bejegyzéstől elvonatkoztatva tehát általánosságában szemlélve a kommentezőnek lényegileg igaza van: nincs helyi oknyomozás, tényfeltárás.


 

0 Tovább

Nagyon hosszú hét, kevésbloggal, felesleges cigányozással

A héten beszélgettem az egyik szlovmagy portál munkatársával. Kérdtem' hogy régen írt blogot, tán kirándult? Mondta, hogy nem, csak nagyon sok dolga volt. Azért, mert az újságírót egy-egy orgánum nem tudja/akarja megfizetni kellőképpen, ezért minden szart kell még mellette csinálnia - tette hozzá. Ebben igaza volt. A héten engem is lefoglalt sokminden, így egy blogger kolléga  megelőzött, és megírta azt, amit én is akartam, a veszprémi késelés kapcsán. Jelesül, hogy Pápay Tibor és népi zenekara éppen olyan magyar gyerek volt, mint én, aki ezeket a sorokat magyarul írom, vagy te, aki ugyanezt magyarul olvasod. És ha beírjuk a magyar Observerhez hasonló Newton sajtóadatbankba a "magyarok gyilkoltak" kifejezés különböző ragozott alakjait, bizony ezt dobja ki. A szlovák sajtóban senki sem írta le azt, hogy Dunaszedahely környékén magyarok szedtek védelmi pénzt. Erről van szó.

A másik dolog meg: jó, hogy a jobbosnak mondható blogok is rámutattak: a Bayer-publicisztika tele van önellentmondással.

Az utójátékról pediglen álljon itt két hír, az MTI-től.

Ezt mondta az egyik blogger kolléga által már korábban anyjába küldött  Daróczi Dávid kormányszóvivő:
Helyes döntés volt a Magyar Hírlap elleni bojkott - mondta Daróczi Dávid kormányszóvivő pénteken a Parlamentben újságíróknak, miközben a Kossuth téren mintegy két és fél ezren tüntettek a napilap bojkottja ellen és a sajtószabadság mellett.
A megmozdulás hangneme, az, ahogyan az ott jelenlévők beszéltek a magyar közállapotokról, azt támasztja alá, hogy helyes volt a Magyar Hírlap ellen ezt a döntést meghozni - fogalmazott.

Mint mondta, azoknak az írásoknak az ismeretében, amelyek ezt a döntést kiváltották, a miniszterelnök úgy gondolja, hogy éppen az lenne a furcsa, ha a szélsőjobb nem demonstrálna a döntés ellen.

Az MTI kérdésére közölte: eddig nem érkezett olyan jelzés, hogy bármelyik állami cég vezetője kifogásolta volna a miniszterelnök azon kérését, hogy szüntessék meg a lap előfizetését. Mindenki egyetértett ezzel a döntéssel - közölte Daróczi Dávid.
A bojkott kezdeményezésére reagálva a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége (MÖOSZ) pénteken arra hívta fel a figyelmet, hogy az Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdése egyrészt kimondja: "a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra", másrészt azt is hangsúlyozza: "a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát".

Mint megjegyezték: ennek kinyilvánításával az a céljuk, hogy felhívják a figyelmet a sajtószabadság elleni "nyílt, durva miniszterelnöki támadásra".
A MÖOSZ ehhez azt is hozzátette, hogy közleményükkel nem a bojkottot kiváltó publicisztika "igazságtartalmát" vagy "esetleges sértő" jellegét kívánják vitatni, hanem a sajtó szabadságának védelmében kívánnak szót emelni.

A Magyar Hírlap hétfőn közölte Bayer Zsolt hosszú írását a veszprémi kézilabdásokat ért gyilkos támadásról "Betelt a pohár" címmel. A publicisztikában a szerző "gyilkos állatoknak" nevezi az elkövetőket. "Ezek pedig nem emberek. Hanem állatok. És a vesztünkre törnek" - írta, megtoldva ezt azzal, hogy "sajnos a cigány etnikum rengeteg tagja felmondta az együttélést, és felmondta az emberséget".

Másnap a kormányszóvivő közleményben tudatta: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök arra kéri valamennyi állami intézményt és állami tulajdonú vállalatot, hogy szüntesse meg a lap előfizetését. Az illetékes vagyonkezelő szervezeten keresztül a kormányfő arra utasította az érintett állami vállalatokat, hogy szüntessék be a fizetett hirdetések és a reklámok megjelentetését a Magyar Hírlapban.

A miniszterelnök utasította a rendészeti és igazságügyi minisztert, hogy készítse elő a megfelelő sajtóetikai vagy jogi eljárást a Betelt a pohár című írással kapcsolatban.


Ez pedig egy hír a tüntetésről:
Mintegy két és fél ezren tüntettek a Magyar Hírlap bojkottja ellen és a sajtószabadság mellett pénteken Budapesten, a Kossuth téren.

A felszólalók többsége a miniszterelnök kemény bírálata mellett külön köszönetet is mondott Gyurcsány Ferencnek azért, hogy a lehető legjobb ingyenreklámot biztosította a lapnak.
Széles Gábor, a Magyar Hírlap tulajdonosa az összegyűltek előtt azt hangoztatta: Gyurcsány Ferenc alkalmatlan miniszterelnöknek, nagyobb károkozóként fog a történelembe bevonulni, mint Rákosi Mátyás. Farkas Félix a Lungo Drom képviseletében arról beszélt, hogy Bayer Zsolt írása nem sértő a cigányság számára. Szerinte Gyurcsány Ferenc a cigányság mögé bújva sértette meg a sajtó- és véleményszabadságot azáltal, hogy bojkottot hirdetett a Magyar Hírlap ellen. A Lungo Drom nevében lemondásra szólította fel a miniszterelnököt és kormányát.

Morvai Krisztina, a Jobbik európai választási listavezetője "hibbant Nérónak" nevezte Gyurcsány Ferencet. Ő azt köszönte a miniszterelnöknek, hogy lépésével ismét összehozta az embereket.

Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője arról beszélt, hogy Gyurcsány Ferenc átlépett egy határt: a rákosi-kádári időket idézve akarják "befogni a lap száját".

Bayer Zsolt közíró beszédében úgy vélte, hogy Magyarországon a bajok akkor kezdődtek, amikor kitalálták azt, hogy a tolvajokat nem tolvajoknak, hanem megélhetési bűnözőknek kell hívni. Azt hangoztatta, Magyarországon már 700 éve cigánynak nevezik a cigányt, ennek így is kell maradni, "ők a barátaink". Ugyanakkor a tanárokra támadókat, a gyilkosokat, a rablókat, a tolvajokat, akik adott esetben cigányok, cigányoknak is kell nevezni.
Széles Gábor és Bayer Zsolt többekkel együtt egy Ikarus-busszal érkezett a helyszínre, ahol tapssal fogadták őket. Több tüntető árpádsávos és nemzeti színű lobogót tartott a kezében. Többen azt skandálták: "Gyurcsány, takarodj!" A megmozdulást Széles Gábor televíziója, az Echo TV egyenesben közvetítette. A kamerák egy pillanatra mutatták azt is, hogy a tömegben néhányan összeverekedtek.

A rendőrség lezárta a Kossuth tér egy részét az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium előtt, a 2-es villamos a tüntetés ideje alatt nem járt. A tüntetést követően az emberek többsége a Kossuth téri metróállomásra özönlött be, ezért rendőri irányításra volt szükség a mozgólépcsőknél.
A Magyar Hírlap hétfőn közölte Bayer Zsolt hosszú írását a veszprémi kézilabdásokat ért gyilkos támadásról "Betelt a pohár" címmel. Másnap a kormányszóvivő közleményben tudatta: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök arra kéri valamennyi állami intézményt és állami tulajdonú vállalatot, hogy szüntesse meg a lap előfizetését.

Az illetékes vagyonkezelő szervezeten keresztül a kormányfő arra utasítja az érinte
tt állami vállalatokat, hogy szüntessék be a fizetett hirdetések és a reklámok megjelentetését a Magyar Hírlapban.
A miniszterelnök utasította a rendészeti és igazságügyi minisztert, hogy készítse elő a megfelelő sajtóetikai vagy jogi eljárást a Betelt a pohár című írással kapcsolatban.

Szimpátiatüntetés a Magyar Hírlap mellett from Kínai Kálmán on Vimeo.
0 Tovább

Nagy maffiaperek 2008-ban

A nagy maffiaperek éve volt az idei a szlovák bíróságokon. Hosszú idő után végre sikerült gyilkosság miatt is a bíróság elé állítani a közép-szlovákiai alvilágban keresztapaként ismert Mikulás Cernákot. De bérgyilkosok, bankrablók, terroristák ténykedése is borzolta a kedélyeket.

Szenzációként járta be a sajtót tavaly, hogy a szlovák hatóságok elfogták Muszatafa Labszit. A férfit korábban terrorizmus miatt ítélték el Franciaországban. Kiadatását Algéria is kérte a Szlovák Köztársaságtól. Hosszas bírósági huzavona után végül úgy döntött a legfelsőbb bíróság, hogy nem adja ki hazájának, sőt szabadlábra helyezte. Most a magyar határhoz közeli Medve menekülttáborában tölti napjait.

A bíróság jövő januárra napolta el Roman Cervenka, a legismertebb szlovák bankrabló perét. A férfi a vád szerint januárban Pozsony Récse városrészében rabolt ki egy bankot. Cervenkát elfogták, de megszökött az őt őrző rendőröktől. A fiaskó után a városkerületi rendőrkapitányt leváltották. Cervenka három hónapos bujkálás után került újra bilincsbe.

A Pozsonyi I. Jjárásbíróságon novemberben kezdődött és valószínűleg sokáig tart majd a 2004-es dunahidasi leszámolás pere. A vád szerint a Karol Mello által felbérelt bérgyilkosok a célszemély helyett annak élettársát és gyerekét lőtték le. A vádlottak padján egy másik ügyben már jogerősen 15 évre ítélt Branislav Adamco, Balogh József és Nikola Pajdic ül. Mello szökésben van.

Az egykori közép-szlovákiai keresztapát, Mikulás Cernákot az egyik perében most először vádolják gyilkossággal. A tárgyalását a bíróság épülete helyett a biztonságosabb börtönben tartják. A vádirat hetvenkötetes, terjedelme tízezer oldal, így beláthatatlan, hogy mikorra születhet ítélet.

Ezt nem én, Lashee írtam, hanem itt találtam.
A mezei, egyszerű - hirtelen felindulásból stb. - gyilkolókat leszámítva talán ennyi is a lényeg. Talán még Franitsek Salinger perét lehetett volna megemlíteni, de hát az ő hatalma regionális volt, noha nem elhanyagolható.  És persze a keletiek, az Okolicsányi-klán körüli bírósági hercehurca.
Persze, ha olvasóim tudnak olyan jelentősebb szervezett bűnözéshez köthető pert, amely itt nem említődik, megírhatják kommentben. 
0 Tovább

tg-ltatsthtetet-06-01

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek