tg-ltatsthtetet-06-01

A barátnőm húga 19 éves. Elsőválasztó, így ebben az évben akár ötször is urnákhoz járulhatott volna. Nem járult. A második fordulóban elment Radičovára szavazni, meg most, a megyei választásokon nagy nehezen sikerült rábeszélni – miután a helyi MKP-elnök is telefonált hozzájuk –, hogy menjen el szavazni. Persze, mindkét esetben több volt az unszolás, mint a meggyőződés. Agyfaszt tudok kapni attól, mikor a körülöttem levők szidják a rendszert, de arra a kérdésre, hogy: oszt' szavazni vótá-e?, nemmel felelnek.

Persze, nem magáról a barátnőm húgáról szeretnék írni, hanem a jelenségről: a politikai pártok semmit nem tettek azért, hogy megszólítsák őt elsős egyetemistaként: menj el szavazni vazze.

Az óriásplakátkampánnyal igazából csak azt lehet megmutatni, mennyi pénzünk van. Ez a korosztály már print sajtót csak nagyon ritkán olvas, híradót nem néz, kampányrendezvényekre meg nem jár, főként akkor nem, ha azok (olykor C- vagy Zs-kategóriás) nóta- és operetténekesekkel vannak színesítve. Az igazából nem érdekel, hogy a szlovák pártok nem próbálták őt elérni, de a Magyar Koalíció Pártja miért nem tesz/tt semmit, hogy elérje az elsőválasztókat? A fiatalokat. Az ifjakat…

Először is szögezzük le, az ICS egy bohózat. Az, hogy harmincas, ill. azon túli felnőtt emberek úgy próbálják meg magukat beküzdeni a pártstruktúrába, hogy azt állítják magukról: ők az ifjúság – vicc. (Persze, tegyük hozzá, az ifjak nem is nagyon törik magukat a pártba…) Azért van szükségük erre a manőverre, mert – központi ifjúságsupportáló nyilatkozatok ide vagy oda – ha a helyi struktúrákban szeretnék bontogatni a szárnyaikat, a helyi bizniszeiket féltő öregek úgy vernék el őket a vályútól, mint annak a rendje. Menjetek csak a homokozóba, gyerekek… ICS, az kell nektek. Nehogymá’ egy 22 éves egyetemista mondja meg nekem, hogyan kell szociális otthont privatizálni Nyitra megyében…

És ha még az ICS egy komoly dolog is lenne, az még mindig csak a pártifjúság. Az Ifjú Gárda. A szlovmagy fiatalok egy alatti százaléka. És a többivel mi lesz? Az ifjúság megszólításának hatékony módja lehetne, ha kinevelnének sikeres „ifjúkádereket” az „Ifjú Gárdából”, ezeket egyrészt lehetne zászlóként mutogatni, hogy lám, nemcsak a képviselőasszisztensek, polgármesterek és járási pártelnökök gyermekei vágynak (ifjú)politikai pályája; másrészt ezek hitelesebben tudnának szólni az ifjúsághoz, mint az ötvenes Csáky Pál, vagy a negyvenes Farkas Iván. Ui., ha az ifjú rájuk néz, legfeljebb azt mondhatja: baze’, mint az apám otthon, és ezzel sokat gyengült a hatékony megszólítás esélye. Azonban a párt még arra se volt képes, hogy vonzó, vagy legalább ismert második vonalbeli, regionális politikusokat neveljen ki. (Aki nem ért egyet ezzel az állítással, az lakhelyén álljon ki egy forgalmas közterületre, és kérje meg a szembejövőket, hogy nevezzenek meg három MKP-s megyei képviselőt. A kudarc borítékolható.) Ifjúkáderekre meg már nem maradt idő…

Az f2f kommunikáción túl – melyben a párt nem jeleskedett –, az egyetlen hely, ahol el tudnák érni az ifjúságot, az internet. Az MKP internetes jelenléte azonban leginkább Bret Easton Ellis egy regénycímével vethető egybe. OK, honlapja van, de az már a szó szerint garázscégként működő gumiszerviznek is van, ahova a kocsimat hordom. A mai honlapdömpingben, amikor már szülőfalumban is csaknem minden vállalkozásnak van honlapja, egy honlap, az semmi. Egy honlapra csak az megy rá, akit érdekel. Komáromban gyakran szokott mellettem parkolni egy autó, amire az van írva, hogy www.jazminparty.sk. Sose mentem rá erre a honlapra, mert nem érdekelt. Ahogy egy 17 éves, jövőre elsőválasztó gépészeti szakközépbe járó ifjoncot sem érdekel az MKP. A párt honlapja egyénként mindennek nevezhető, csak fiatalosnak nem.

Hogy követhették el azt a balfaszságot, hogy a csakypal.sk-t nem foglalták le, így ha valaki ezt beírja, akkor az a Paraméterre fog mutatni? Milyen fotó- és videómegosztó portálokon szerepel a párt? Milyen közösségi oldalakon vannak regisztrálva (pártként, ill. a tisztségviselőik magánszemélyekként)? Van-e blogjuk? (Hallottak-e már arról, hogy a fideszes Becsey Zsolt egy időben három blogon is nyomta, a freeblogon, a blog.hu-n és a blogtéren?) Twittereznek-e? Megoszthatók a honlapjukon levő tartalmak? Hozzászólnak a róluk folytatott internetes vitákhoz? Egyáltalán: figyelik azokat? Járt már valaha valamelyikük a Pokec magyar szobájában? Nem futja esetleg két egyetemistára, akiket részmunkaidőben lehetne foglalkoztatni ilyesmivel? Mert kommunikációs gépezet, az nemigen van.

Persze, nem állítjuk, hogy ha holnaptól Dunajsky Éva elkezd twitterezni, Berényi József blogolni fog a Paraméteren, Csáky Pál pedig a Facebook királyává dolgozza fel magát, Mafia War családot alapít, és kilövi a már facebookos Gál Gábort, vagy a Farmville keretében beszántja A. Nagy László mezejét, akkor 2010-ben minden magyar elsőválasztó voksot begyűjtenek, de biztos többet, mint így. Mert aztán elkezd kihalni az a réteg, amelyik még kötelességének tekinti a részvételt a választásokon, és akkor bizony nem lesz meg a stabil 10%, mely elkényelmesítette a legényeket a Čajakova utcában.


Bugár Béla azt találta mondani vasárnap a Markíza kereskedelmi televízióban Zlatica Puškárová Na telo című műsorában a megyei választási eredményeket értékelve: „elégedett vagyok, bár nem ugrálok az örömtől”. A Híd annyi óriásplakátot nyomott ki, hogy azzal a pozsonyi M. R. Štefánik reptér minden kifutópályáját könnyedén narancssárgába lehetne borítani. Ehhez képest 2 saját és egy koalíciós képviselőjük lett. A káröröm legyen azt elszánt ellendrukkereké. E sorok írója csak két dolgot jegyezne meg:
1. A pártnak egyelőre Bugár Béla mosolyán kívül nincs egyéb érdeme létének 4,5 hónapja alatt.
2. Lehet az arányokkal búgó hangon, a kamerába elkerekült szemmel nézve zsonglőrködni. A határon túli magyarok szerelmesei is azt gurgulázták december 5-ről az „anyaországban”, hogy az emberek többsége igennel szavazott, csak hát a végeredmény… Itt is lehet okosakat mondani arról, hogy 60:40, meg ilyesmi, de a ValóVilágban egy másik aránypár számít. A 40:2. Bizony.

Ennek ismeretében érthető, hogy nem ugrál.

Ha nem láttad, itt megnézheted.

Pang a szlovmagy blogoszféra. A nyár után jött egy "neoboom", tele volt a Google Readerem, októberben viszont némi visszaesés jött, egyedül a Körkép, azon is nyomkereső igyekezett tartani a frontot, respect neki. Még a hivatásszerűen űzött Barak blog is alulteljesített az előző hónapokhoz képest. Tegnap erről (is) értekeztem  Szótlan Szemtanú kollégával. Te miért hallgatsz? - kérdezte. Mert baszott sok a munkám - mondtam. Lehet, hogy más is így van ezzel.


A Technorati megkezdte a blogoszféra állásáról szóló tanulmánya közlését. A dolog itt olvasható.  mondjuk, a jövedelemről szóló részeknél csak lestem..., ne feledjük, hogy a mintavétel jellemzően amerikai.


A Technorati felmérést magyarul ismerteti a Blogvilág blog.
Ugyanitt tanulságos bejegyzés arról, hogyan tartsuk meg az olvasókat.


Bugár Béla akkor is embert ölne, (egészen pontosan ezt mondta: nabiju zbraň a půjdu na lov. Persze, lehet, hogy csak vidravasakat rakna le, mert az is vadászatnak minősül.) ha megvernék a lányát.  Amikor ezt téma volt, gondoltam írok róla, de aug vége/szept eleje nagyon sűrű volt... A dolog annyira durva, hogy még a Híd-ellenesnek rosszindulattal sem nevezhető Paraméter is megszidta Bugárt az interjú utolsó mondatáért.
Nos, ezek után kérdezem, mit tenne bárki, ha  3 éves lánygyermekét nem megverné, hanem megbaszná három pedofil állat, és a bíróság azt mondaná: á, nem is így volt. Drasius Kedys története a magyar sajtótérben asszem, a subbán tűnt fel először.  A pedofilvadásznak honlapja is van, itt.   Az önbíráskodás bűncselekmény, az emberek többsége mégsem tud ferde szemmel nézni a litván apára. Az oldalán akadnak magyar kommentek is, és a szavazás szerint a látogatók 90 százaléka gondolja úgy, hogy a volt szőrmekereskedő egy hős. De gondoljunk bele, mi lenne, ha egy neki nem tetsző bírósági ítélet után mindenki fegyvert ragadna. (A Szent Korona Rádió egyenesen a nemzetközi zsidó pedofilmaffiát vizionálja a háttérbe...)


E poszt publikálásakor még szerepelt az MKP honlapján  Keszegh Béla, holott tudjuk, hogy a Bumm-főszerkesztő az EP-választások után kilépett. Vagy nem? Gyakrabban kellene aktualizálni a honlapot...


Remélem, ennél több is van a Most-Híd kampányguruinak raktárában, mert ez egyelőre harmatgyenge. És már csak 22 nap mínusz a kampánycsend.


Egy ismerősöm karitatív rendezvényt szervez egy civil szervezet javára. Már hónapok óta ezzel foglalatoskodik, időt és energiát nem kímélve. A helyi polgármester 2x megígérte, hogy ingyen megkapja az eksönhöz a kultúrházat. Aztán tegnap, a rendezvény előtt egy nappal közölte, hogy mégsem. A helyi polgármester nyilván egy fasz. (Ez nem egy pártos bejegyzés, független jelöltről van szó. Nem kell MKP-snak vagy Hidasnak lenni ahhoz, hogy egy közszereplő fasz legyen.)

2009-ben három választásra is sor fog kerülni hazámban Szlovákiában. Köztársasági elnököt, európai parlamenti képviselőket és megyei képviselőket fogunk választani. A TASR az ügyben megkérdezett három politológust, a hosszú, közhelyes, már unalomig ismert válaszok rövidített változata  itt is  elolvasható.

A képlet viszonylag egyszerű, a felvidéki gyalogmagyarnak az elnökválasztáson Iveta Radičovára kell szavaznia, mert ő az egyetlen olyan ellenzéki elnökjelölt, akinek esélye van. Gašparovičra szavazni butaság. Nem halálos bűn (melynek büntetése Barak kolléga teológiai vélekedésével ellentétben nem a főbelövés, hanem az örök kárhozat), szimpla butaság. Aki ebben a helyzetben, mikor nem arról van szó, hogy a (leg)nagyobbik rossz, Vladimír Mečiar lesz az elnök, Ivan Gašparovičra adja voksát, az maga is az, ami az elnökjelölt elnök (több tételben itt). Szal' Radičová rulez! Mivel ebben az országban az elnök pozíciója gyenge, igazából annyira nem jelentős, ki van ott, de ugyebár ismerjük azt a viccet, mikor az etnológus beköltözik a hegyi birkapásztorok közé. (Aki ismeri, az olvasson tovább, aki nem, annak: A néprajzos beköltözik a hegyi birkapásztorok közé, hogy monográfiát írjon az életükről. De mivel a csapat homogén, pár hónap után rákérdez, hogyan szokták szexuális igényeiket kielégíteni.
- Hát tudod - mondja az öreg bacsa - nekihajtjuk a nyájat a fenyvesnek, s amelyik birka nyaka megakad a kétágú fenyőfában, annak mögé állunk, s mindahányan jól megbasszuk.
A tudós undorodva el, majd fél év után már nem bírja tovább. Nekihajtja a nyájat az erdőnek, egy birka feje megakad a kétágú fenyőfánál. Mögé áll, letolja a gatyáját, mire az erdő széléről harsány röhögés hallatszik. A néprajzos odanéz, és látja, hogy a bacsák a kampósbotokra támaszkodva röhögnek rajta.
- Mit röhögtök vazze, hisz ti is így szoktátok?
- Na de pont a legrondábbat?)
Az elnökkérdéssel ugyanígy vagyunk. Pont a legrondábbat? Meg aztán ennyi évvel a rendszerváltás után ez a kurva ország már megérdemelne egy nem kumenista elnököt. A baloldali "haladó hagyományok" által sokkal jobban megjelölt, a gulyáskommunizmust rendre visszasíró Magyarországnak ez már többször sikerült. Nekünk miért nem?

Az európai parlamenti választásokon valszeg megint leégünk, mint 2004-ben. Akkor ugye részvételünk az unión belül a tökutolsó helyre volt elég (ha jól emlékszem), de emlékezetünket adatokkal is turbózhatjuk a statisztikai hivatal honlapján.
Már csak azért is, mert Brüsszel meg Strasbourg messze van, és a szentesi, feledi, inámi, izsai, éberhardi dolgozó nem igazán érzi, hogy ott rólunk döntenek.
Pár gondolat erejéig érintsük a magyar párt listáját is. Az MKP listájáról a Körképen olvasható két írás (itt és itt). Duray Miklós egy pártszerv ülésén három befutóról vizionált egy képviselőtársa szerint. Igen, lehetne három, ha minden magyar elmenne, és az összes szlovák otthon maradna. De nem lesz az kettő sem. Bauer Edit biztosan be fog jutni, valószínűleg ez lesz politikai karrierjének utolsó állomása. A többiek meg nem. Hangsúlyozom, lehet, hogy egyesek kiváló szakemberek. De nem ismertek, és ha az MKP-nak olyan kampánya lesz, mint eddig mindig, akkor nem is lesznek azok. Meg ennyi idő talán nem is elegendő egy név befuttatásához. Mert Mészáros Alajos bizonyára nagyon okos ember, de ezt ki tudja róla? Lancz Attila bizonyára jól beépült a kinti struktúrákba, de mondjuk Madaron hallotta már valaki a nevét. Ugyanez igaz Klenovics Gáborról is. Ki a tököm az a Hodossy Szabolcs? (Persze a Hírlapírótól ez álnaiv kérdés, de ugyanezt az e poszt megírása közben velem szemben a kanapén Vlagyimir Nabokov fő művét olvasó T. joggal kérdezhetné.) Csak a zseniális Pajzán Toldiból  jut eszembe egy releváns idézet:
"Ilyen vezetővel, ilyen lovagokkal/Ki merne bajt víni rengő valagokkal?"

A lista azt is mutatja, hogy az MKP kikből tud válogatni. És szakmai részről is van egy komoly kételyem. Ján Tribulát, a Markíza poprádi tudósítóját egy időben rendre baszogatták, mert önkormányzati képviselő volt. Keszeg Béla lapja, a bumm.sk hogyan fog pártatlanul tudósítani a választásokról, ha a főnökük a jelölt. Persze, Béla nem geciember, és biztosan nem fog ezzel visszaélni, de azok, akik nem ismerik őt, ezt nem tudhatják. Szal' általánosságban ez mindenképpen gond valamilyen formában.

És ott lesznek még a megyei választások. A közigazgatási reform miatt jól ki lett velünk cseszve, de azzal indokolni a távolmaradást, hogy a művileg kialakított megyéket a magyarok nem érzik magukénak, botorság.  Mert a megyéknél nagyon sok pénz van, és nagyon sok hatáskör. Hát, legutóbb itt sem remekelt az MKP, és úgy általában a nagyszlovákok ellen nehéz lesz játszani.  

A hírügynökségi nyilatkozatban Mesežnikov azt állítja, hogy a három választás alaposan próbára fogja tenni a pártok szervezőképességét. Ugyebár háttérintézmények kellene, kampánycsapat, ütőképes sajtóosztály. Akinek ilyenek nincsenek, annak nehéz lesz.