tg-ltatsthtetet-06-01

Szlovákiát kormányfőként eddig mindig autoriter férfiak – egyben pártelnökök – vezették, akiknek – Mikuláš Dzurinda második országlása végét és persze az átmeneti Moravčík-kormányt leszámítva – stabil parlamenti többségük volt. A 2010-es választások után úgy alakult, hogy az ország 17 éves történelmében először egy nő került a kormányrúdhoz, aki nem pártelnök, s az általa vezetett koalíció parlamenti többsége annak megalakulásakor is csekély volt, azóta pedig két képviselő is „függetlenedett”. Több szempontból is kísérleti projekt.

Nem tévedhetünk nagyot, ha Iveta Radičovára hadsereg nélküli tábornokként tekintünk, akinek a mozgástere addig terjed, ameddig elsősorban Mikuláš Dzurinda, másodsorban koalíciós partnerei engedik.

Az, hogy Radičová pozíciója nem rokonítható elődeiével, már a Hayek Consulting körüli botrány idején nyilvánvalóvá vált. Nem tudott rendet tenni Juraj Miškov (SaS) gazdasági miniszterrel sem, aki határozott utasítása ellenére sem számolta fel a Kis- és Középvállalkozásokat Támogató Nemzeti Ügynökséget. Bár a választási kampány során elutasították a további privatizációt, most mégis magánosítanák a vasúti teherszállítást, a Slovak Telekomot, és a távhőszolgáltatókat, melyek kérdésében a kormányfő kínos visszakozásra kényszerült. Azt sem sikerült elérnie, hogy az állami intézmények vezető pozícióit ne pártjelöltekkel, hanem pályázati úton töltsék be. Most meg itt van ez a Mikulčík-ügy. Éppen annak leírására készültünk, hogy Iveta Radičová hatalma legfeljebb a kormányhivatal kovácsoltvas kerítéséig terjed, amikor a déli hírekben bemondták, hogy Miroslav Mikulčík, az Adóigazgatóság vezérigazgatója „önként” távozik tisztségéből.

Mikulčík távozását Radičová tárgyalta meg a kormányülés idején. Azt e sorok írásakor nem lehet tudni, mivel vette/kényszerítette őt rá a lemondásra. Azok után, hogy az SDKÚ vezetése kedden a pártszékházban felmosott Radičovával, majd Mikuláš Dzurinda rezzenéstelen arccal kijelentette, a párt megtartotta a miniszterelnökét, belekényszerítve őt a kínos színjátékba, hogy az épületbérlet ügyét az Állami Számvevőszékre hagyják, ez volt az egyetlen lépés, mellyel (többször) sárba tiport kormányfői tekintélyét úgy-ahogy helyreállíthatta. Jól nézne ki az államigazgatás, ha egy miniszterelnök egy állami hivatalnok menesztését sem tudná elérni. Az az érvelés, hogy személyi kérdésekben az egyes tárcákon belül a miniszter az illetékes, munkajogi szempontból kétségkívül igaz, a miniszter, és a miniszterelnök azonban nem egyenrangú partnerek a kormányban.

Iveta Radičová most megnyert egy csatát. Ezzel azonban a párton és a kormányon belüli kompetenciaproblémák nem oldódtak meg. Továbbra sem állíthatjuk azt, hogy Radičovának van kormánya, inkább azt, hogy van itt egy kormány, amelynek van egy Radičovája. A jelenlegi koalíció egyik legerősebb összetartó eleme a Smer visszatérésétől való (jogos) félelem. Kérdés azonban, át lehet-e csikorogni úgy egy kormányzati cikluson, hogy a miniszterelnök egyetlen érdekérvényesítő eszköze a távozásával, így a kormány bukásával, azaz az őt szorongató autoriter férfiak hatalomból való kiesésével történő fenyegetés

A Žurnál a szlovák médiában Csehszlovákia megalakulása óta a rádió híradását jelöli. A Radiojournal Kft.-t Eduard Svoboda és Miloš Čtrnáctý alapította 1923-ben. Az, hogy két újságíró ilyesmibe fogott, és kijárta a licencet a Csehszlovák Posta- és Telegráfügyi Minisztériumnál, kisebb kommunikációs forradalomnak számított. Később a Csehszlovák, majd a Szlovák Rádió hírműsora viselte/viseli a Rádiožurnál nevet.

Ha viszont 2007 márciusa és 2009 decembere között valaki azt mondta, hogy a Žurnálban volt ez vagy az, akkor illett visszakérdezni, hogy: a hetilapban vagy a rádióban.

2007 márciusában a TV TIPP részvénytársaság Žurnál névvel hetilapot indított. Az első számot e sorok írója is megvette, kíváncsiságból. Az első címlap egy tükörszerű valami volt. Gyakorlatilag egy darab alufóliát tettek a címlapra, mely részben tükröződött. Az üzenete az volt, hogy tükröt akarnak tartani a társadalomnak. A lapban megszólaltatták az utca emberét, hogy kell-e új hetilap. Akkoriban egy baráti társaságban erről beszélve abban egyeztünk meg, hogy a pol hetilapok piacán a Týždeň és az akkor még létező Domino Fórum mellé nehéz lesz betörni. Nos, eddig tartott.

Itt-ott megvettem a lapot, bár továbbra is masszívan Týždeň-párti vagyok. Átfogó jellegű dolgokat nem tudnék mondani róla: következzen pár flash.

Dolgozott a lapnak az egyik legjobb, egyben legzűrösebb magánéletű oknyomozó riporter, Palo Rýpal, eltűnéséig.

A Smeből átment a Javurek-házaspár is,

A Žurnál egyik legnagyobb fogása Tina Čorná megszerzése volt. Ő korábban a Smeben, ill. a TV Okoban dolgozott, ismert köz-kult. személyiségekkel készített mélyinterjú volt a fő porfilja, többször díjazták.

Michal Havran szerkesztette a véleményoldalt.

2009 novemberében jelentették be, hogy it's over. Elfogyott a zsé, majdhogynem csecsemőhalálozásról beszélhetünk, mivel a gyermek a harmadik életévét sem érte meg. A TV Tip menedzsmentje a Stratégie c. gazdasági szaklapnak ezt nyilatkozta: "A társaság vezetése szempontjából a Žurnál beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és véleményformáló hetilappá vált. Ám pozíciója a jelenlegi gazdasági helyzetben összetett volt: estek a reklámbevételek. Az olvasók körében a lap bizonyosan rokonszenvre talált, a hűséges olvasóknak hiányozni fog. A piac törvényei viszont kérlelhetetlenek."

Az ABC SR nem auditálta a lap példányszámát, de a medialne.sk szerint ez októberben 14 840 volt.

Nora Slišková főszerkesztő búcsúcikke:

Vážení čitatelia Žurnálu, dovoľte mi zaželať vám šťastné sviatky, pokoj, zdravie, spriaznenosť vo vašom okolí a nové sily, ktoré budete potrebovať nielen v ďalšom roku. Aj keď toto nie je príliš vhodná príležitosť, inú už nemáme.
Žurnál sa vám týmto číslom prihovára poslednýkrát. Končí svoje vydávanie a v tejto chvíli zostáva rozlúčiť sa.
Ďakujeme za všetku podporu, priazeň, ktorú sme od vás dostávali od vzniku Žurnálu. Aj za listy, ohlasy, najmä tie posledné, dojímavé reakcie, ktoré ste poslali po zverejnení správy, že končíme. Nebolo v našich silách zmeniť to.
Žurnál bol príliš mladý projekt, aby sa udržal v situácii, ktorá nastala na trhu hlavne tento rok v dôsledku krízy a s ňou súvisiaceho poklesu inzercie.
Preto sa vydavateľ rozhodol zastaviť naše vydávanie.
Žurnál si zvolil náročnú cestu serióznej žurnalistiky bez bulváru, rebela proti prúdu, na ktorú potreboval viac času, jeho dvaapolročná existencia bola krátkym obdobím a nestačila na ekonomický úspech.
Žurnál sme od začiatku vnímali ako naše spoločné dieťa a nie je ani pre nás jednoduché zmieriť sa s jeho koncom.
Podstatné však je, že vy aj my poznáme odpoveď na otázku, či bude na Slovensku takýto typ časopisu chýbať.
Napriek tomu, verte mi, že nikto z nás si neželá, aby toto bola chvíľa na trpkosť. Naopak, veríme, že si na Žurnál spomeniete ako na niekoho, kto stál za to a mali ste ho radi.
Ďakujeme za všetko, veľa šťastia, úspešných dní, pevné zdravie, pravých priateľov a čo najlepšie časy.
Pekné a príjemné sviatky. (2009. dec. 16., 3.)

A lap 22 szerkesztővel kezdte, megszűnésekor 13-an voltak. Ha holnap munkába menet az autóbusz-pályaudvar újságosnál Žurnált próbálnánk venni - mindig csütörtökön jelent meg -, csak nézne elkerekült szemmel: čo ti kokot, jebe?

Az örök kérdés: hol talál most állást 13 szerkesztő…

Élt 2 és 3/4 évet, nyugodjék békében!

Ha olyasmiről kell írni, hogy egy kilencéves meghalt, az mindig nagy tragédia. Hisz alig élt még szegény, és a legszebb évei még csak most jöttek volna. Morzsoljunk el egy könnycseppet…

2009. december 31-én volt az utolsó esély arra, hogy FHM-et vegyünk a magyarországi standokon. A Sanoma kiadó újévi ajándékként megszüntette a lapot. Január első munkanapján jöttek a szállítók, odaszóltak az újságos néninek: Csókolom, oszt’ remittenda van-e? Visszük! Az eladatlan számok a többi eladatlan lappal együtt egy zúzdában végezték, kb. 22 ezer ember pedig nem hiszem, hogy át fog szokni CKM-re, mert az egy szar, szal’ valszeg a lap árából iszik 2-3 sört vidéken, vagy Budapesten egy pohárral.

A tájékozatlan hölgyolvasók kedvéért külön hangsúlyozom, ez nem egy szexlap, hanem egy férfimagazin VOLT, amit vonaton, repülőn is lehetett olvasgatni, anélkül, hogy környezetünktől rosszalló fejcsóválásokat gyűjtöttünk volna be. E sorok írójának megvolt az első, Erős Antóniás szám is, emlékszem a bevezető, banános reklámkampányra stb. S bár hosszú ideig senior voltam egy szakkollégiumban, az utódok nem az általam végrehajtott innovációkat emlegették leggyakrabban a kiköltözésemet követő 2-3 esztendőben, hanem hogy legendás FHM-gyűjteményemet az intézmény nem tudományos tevékenységét dokumentáló Fekete Krónikával egyetemben Lee-re, koronahercegemre hagytam, ezzel fejezve ki támogatásomat irányába a következő évi seniorválasztások során, melyekre már nem volt befolyásom. (Lee-t megválasztották, de nem tudott élni a lehetőséggel. De legalább az FHM-ekkel vigasztalódhatott. Mi lehet most vele?)

Olykor a blogon is írtam a lapról, ha éppen tetszett, vagy nem tetszett. Mert igyekeztem már életem nem magyarországi szakaszában is megvenni minden számot, inkább több, mint kevesebb sikerrel.. Azt hiszem, az az embertípus, aki ezt a lapot vásárolta, nem csak és kizárólag a kevés ruhában ábrázolt női testek miatt tette ezt. Mert ilyeneket ma a neten – az alanyi jogon járó online pornó korában – tonnaszám találhat, aki csak ez iránt érdeklődik; és aki csak ez iránt érdeklődik, az elég szegényes ízlés- és egyéb világra vall, bár nem eleve megbélyegezendő, legfeljebb beszűkült látásmódnak nevezhető.

Az FHM-ben nagyon igényes képek voltak, bár előfordult, hogy elhágtak valamit, a törzsolvasók emlékezhetnek a Vesszen Birtalan képszerkesztő! feliratú transzparenst tartó kakas képével történő kvázi helyreigazításra… De emellett rövid, széles rétegek számára fogyasztható cikkek voltak benne, és nyelvileg nagyon ott volt. Most nem a „fentebb stílre” gondolok, hanem hogy az írások viccesek voltak. Nem tudom, hogy az ott dolgozó kollégák alapból ilyen jótollú, vicces fiúk-e, vagy van pár nagyon jó „humorszerkesztőjük”, aki azt átlagos cikkeket telelőtte poénnal. Különösen erősek voltak a vicces képaláírás műfajában, ami egyrészt a leghálásabb feladat, mert a képalákat azok a faszparasztok is elolvassák, akik csak a nők miatt vették meg a lapot, és a cikkeket átlapozzák; másrészt aki próbálkozott már ilyennel – főként naponta –, az tudja, milyen rohadt nehéz vicces képaláírást írni.

2008 tavaszán a lap koncepciót váltott, nem tetszett, azóta nem vásároltam.

Az alábbi szöveg a kreativ.hu-ról származik:
A decemberi lesz a For Him Magazine (FHM) magyar kiadásának utolsó lapszáma – döntött a válságra hivatkozva a magazint megjelentető Hearst Sanoma Budapest (amelynek a Sanoma Budapest ötven százalékos tulajdonosa), egyetértésben a tulajdonostárs Hearst Magazines Internationallel, valamint a licenszbeadó Bauer Mediával.

A Sanoma a Kreatív kérdésére eljuttatott válaszában úgy fogalmazott: ebben a kiadói összetételben nem jelenik meg a jövő évtől a lap. Információink szerint a licensztulajdonos nem zárja ki, hogy évek múlva egy másik kiadó újra próbálkozzon a magazin kiadásával.

A kiadó szerint a férfimagazinok piaca nemzetközi szinten és Magyarországon is évek óta nehézségekkel küzd, s ezt a tendenciát a válság csak tovább erősítette. A Sanoma "mélységeiben elemezte a férfi lapok jelenlegi és potenciális piacát", és ennek eredményei azt mutatták, hogy belátható időn belül az olvasói és hirdetési piacon nem várható a trendek olyan mértékű változása, amely a lap nyereséges működtetését tartósan fenntarthatóvá tenné – még ha a lap pozícióját igen erősnek is tartotta a kiadó a szegmensben.

Az örök kérdés ilyenkor, mikor hetente bezár egy újság: mi lesz az elbocsátott légióval? A Sanoma átcsoportosítja őket a Dörmögő Dömötörbe, vagy a NatGeo-ba? Nem tudom, de teljes részvétem mellett sok szerencsét kívánok a kollégáknak, akik már valszeg fel tudták dolgozni a döntést, hisz ha az novemberben szivárgott ki, akkor bent már hamarabb tudhatták.

Az újságosbódék helyett így már csak az OSZK-ban találkozhatunk vele. Nyugodjék békében!

Nincs mese, a válság mindenkit érint. Igen, a sajtót is. Nálunk, is, de Magyarországon még inkább. Hírek az elmúlt napokból:

Alig egy évnyi működés után megszűnik a Zoom.hu hírportál - erősítette meg az MTI értesülését szerda délután Tarjányi Péter, immáron volt tulajdonos. Pár órával később a honlap főanyaga ezzel a címmel jelent meg: Bezárt a Zoom.

"Szóval vége. A miértre a válasz: tulajdonosunk eladta a portált, és az új gazda nem kívánja működtetni a Zoomot" - áll az anyagban, amely azzal zárul: "talán kár értünk".
   
Tavaly november óta tárgyalt az Enternet Invest Zrt. egy pénzügyi, valamint a végül befutó, ám megnevezni nem kívánt szakmai befektetővel; előbbi kisebbségi, utóbbi 100 százalékos részesedést kívánt szerezni a Zoom.hu mögött álló társaságban - mondta el az MTI-nek Tarjányi Péter.
   
Közlése szerint a tavaly április 17-én indult honlap munkatársainak egy részét elbocsátják, a többiek más internetes termékeinél kapnak munkát.
   
Tarjányi Péter az eladás indokai között említette a kapott ajánlatot, a gazdasági válság mind érezhetőbb hatásait, valamint azt: el szeretné kerülni, hogy a választások közeledtével komoly összegeket hirdetésekre fordító politikai erők részéről "kísértések" érjék a politikailag deklaráltan független médiumot.

Forrás: MTI
------------------------------------------
Na de annak se könnyű, aki a másik nyomoráról tudósít:

A Magyar Távirati Iroda a gazdasági válság miatt csökkenő bevételekkel indokolja, hogy megválik dolgozói tizenkét százalékától. Az MTI újabb leépítést nem tervez, és akkor is igyekszik ellátni feladatait, ha csökken az állami támogatása.

Az Index információi szerint dolgozói tizenkét százalékától, negyven-negyvenkét embertől kénytelen megválni a Magyar Távirati Iroda. Szántó András, az MTI általános szakmai alelnöke kérdésünkre megerősítette, hogy leépítések várhatóak, de egyelőre nem árult el részleteket, mivel még folynak az egyeztetések az üzemi tanáccsal, vagyis jelenleg még nem készült el a lista, hogy kiktől válik meg a hírügynökség.

Szántó szerint a gazdasági válság miatt csökkenő bevételeik kényszerítették az MTI-t erre a lépésre, illetve fel akarnak készülni arra az esetre is, ha a kormány csökkentené a nemzeti hírügynökség költségvetési támogatását. Bajnai Gordon válságkezelő tervében ugyanis szerepel, hogy mérsékelni kell a közmédiák támogatását, így nem csak az MTV, a Duna Televízió és a Magyar Rádió, de várhatóan az MTI is kevesebb pénzt kap majd a tervezettnél idén az államtól.

Úgy tudjuk, hogy az elbocsátottak közel háromnegyede újságíró lesz majd, de Szántó András szerint ennek ellenére az MTI a csökkentett létszámmal is el tudja majd látni a nemzeti hírügynökségről szóló törvényben rárótt feladatokat. Szerkesztőségek összevonására véleménye szerint nem lesz szükség, és a vidéki hálózatot sem kurtítják meg, de várhatóan több munka hárul majd az állásban maradókra.

Az alelnök szerint újabb elbocsátásokra nem lesz szükség, de ennek ellenére nem zárta ki, hogy az MTI szüneteltetni fogja, vagy megszűnteti majd néhány, a törvényben nem feladatul előírt szolgáltatását.

Forrás: http://index.hu/kultur/media/2009/04/28/kirugasok_az_mti-nel/
-------------------------------------------
És ez mondjuk várható volt:

Felmondott alkalmazottainak a Zóna internetes portál, és már egy ideje csak a régi cikkeket közli újból. A Hospinvestet is alapító befektető nem akarja tovább finanszírozni a veszteséges portál üzemeltetését.

Bár továbbra is párhuzamos a történetük, ezentúl kevesebb alkalmunk lesz összetéveszteni a Zónát [1] nagyobb testvérével, a Zoommal [2]. Ahogy körülbelül egyszerre indultak, pályafutásuk befejezése se kerül messzire egymástól. A Zóna már ősz óta rendszeresen tartozásokat halmozott föl az APEH-hel, és beszállítóival, külső munkatársaival szemben. Végül április elején elküldték az összes alkalmazottat, úgy, hogy eddig végkielégítésüket sem kapták meg.

A Zoommal ellentétben a Zóna nem egy újabb hírportál akart lenni. Az a piac ugyanis az alapítók szerint telített, ráadásul költséges, mert a hírfolyam előállításához sok munkatársra van szükség. Ehelyett a Magyar Hírlaptól 2006 végén távozó Szombathy Pál azt ígérte, néhány volt munkatársával olyan honlapot csinál, amely a történések mögé néz, nagyobb, elmélyednivaló olvasmányokat kínál.

Pénz azért a Zónához is kellett, befektetőként Kern József egészségügyi vállalkozót sikerült bevonni, aki azonban háttérben kívánt maradni. A három volt Magyar Hírlap-os újságíró mellé így tulajdonosként egy ügyvéd került be ötven százalékkal a Zóna Média Kft.-be. (Az újságírók közül Szombathy főszerkesztőnek van a legnagyobb, 23 százalékos részesedése.) A pénz azonban ténylegesen Kerntől származott, és ehhez természetesen befolyás is párosult.

Kézenfekvő lenne az éppen egy éve indult Zóna végét a gazdasági világválsággal magyarázni, ám ahhoz csak áttételesen van köze. (A nehezebb vállalkozási környezetben nyilván kevesebb az esély az internetes orgánum talpra állására, és bizonyára Kernnek is jobban fájna a további finanszírozás). Az Index információi alapján a Zóna soha, a válság előtt sem termelt - a kiadásokhoz képest - számottevő bevételt, havonta csak pár ezer, esetleg pár százezer forintot hoztak a hirdetések.

A Zóna tulajdonképpen soha sem szerzett jelentős olvasótábort, potenciális fogyasztóinak jelentős része feltehetően nem is értesült létéről. A tavaly nyáron tervezett egyetlen reklámkampányt Szombathy lefújta, másikra pedig már sohasem kerül sor.

A Zónán - az öt újságíró elküldése után - az utóbbi napokban már alig található friss cikk, jórészt régebbi, már korábban megjelent írásokat kínálnak a címlapon.

Forrás: http://index.hu/kultur/media/2009/04/29/lehuzza_a_rolot_a_szombathy_pal-fele_zona_is/
------------------------------------------------------------

Hát így. Akárhogy is nézem, ez három komplett szerkesztőségnyi ember. A kirúgottak együtt több mint kétszer annyian vannak, mint a Pátria rádió teljes szerkesztősége. Mihez kezd, mihez kezdhet ennyi elbocsátott újságíró? Mihez ért, mit tud egy újságíró? Nyilván újságot írni (már amelyik). Azt hol lehet még ezen a szférán kívül?

Aki pályaelhagyóként lett sajtómunkás, és van valamilyen más szakmája, esetleg ott próbálkozhat. A legrosszabb helyzetben így a kommunikáció szakon végzettek vannak. Mert az száz, hogy kb. 70 szóvivőre most hirtelenjében nincs szükség Magyarhonban. És a helyzet várhatóan tovább fog romlani. Nem csoda, hogy mindenki igyekszik minél több helyre dolgozni, hogy ha az egyik ugrik, még legyen mihez kapni. Ez persze a munka minőségén is meglátszik. És ugyanoda jutunk, amiről korábban már írtunk.