tg-ltatsthtetet-06-01

Ezt a posztot 2005. december 6-án írtam. A fene gondolta, hogy 2011-ben, a Franciaországot Magyarországra, Francois Grosdidiert pedig Szalai Annamáriára cserélve újra aktuális lesz.

Rapzene a parlamentben

„Miközben ütöttem a zsarut,  fegyver kattanását hallottam / A fegyver elsült, de nem talált el / Megfordultam, ott állt a spanom, fegyverrel a kezében / Lelőtte a zsernyákot, aki most halott ember / Én azt mondtam, gyerünk, itt az idő, hogy lelépjünk.“

A fenti idézet az 1996. szeptember 13-án tragikus körülmények közt – három tüdő- és egy fejlövés következtében – meghalt amerikai rapper, Tupac Amaru Shakur Violent című számából származik. A szöveget többen vélhetően erőszakosnak tartják. Az is. Akkor tiltsuk be! – vágná rá azonnal francia politikusok egy csoportja.

E sorok írója az emberek azon népes csoportjához tartozik, mely a politikusok túlnyomó többségét léhűtő szarjankónak tartja, így mindig örül, ha a célcsoport valamelyik tagja kiröhögteti magát egy-egy nevetséges megnyilvánulásával. Ez a hét is jól indult, több kereskedelmi rádióállomás is bemondta, Franciaországban fellépnének a rapzene ellen. Francois Grosdidier, a Népi Mozgalom uniója parlamenti képviselője és 152 társa, illetve 49 szenátor parlamenti indítványban kérte az igazságügyi minisztériumot a „gyűlöletet keltő” rapénekesek és együttesek elleni fellépésre. Néhány populista politikus egyenesen azt állította, hogy a rapzene felelős a külvárosi zavargásokért. Dominique de Villepin miniszterelnök – belügyminiszterként maga is indított eljárásokat gyűlöletkeltés címen rapegyüttesek ellen – szerint is fel kell lépni „az erőszakos líra ellen”.

Nagyon helyes! Javaslom továbbá a miniszterelnök úrnak, hogy ne csak a rapperek ellen lépjenek fel! Tiltsák be a Szophoklész nevű brutális tollnokot is, mivel Antigoné c. drámájában egy fiatal lány egy sziklabörtönben végzi életét, embertelen körülmények között. Vagy ott van az a Shakespeare nevezetű. Ugyan ő sem rappel, de Titus Andronicus című tragédiájában Demetriust és Chiront bizony feltálalják Saturninus császárnak, és nejének, Tamorának. Hát normális, aki ilyesmit leír? Ugye, nem?!

E két fenti példa nyilván túlzás, legalább olyan nevetséges, mint a francia „államférfiak” javaslata.

A rapzene alapvetően erőszakos. A gettóból jött, ahol már csak ilyen az élet. Ha ez eddig nem tűnt fel senkinek, az elég gáz. Viszont néhány könnyűzenei előadónak olyan mozgósító erőt tulajdonítani, mely városnegyedeket borítana lángba, erős túlzás. A francia rapelőadók tán maguk is örülnének, ha ekkora hatalommal bírnának...

Követhetsz  Twitteren is.

Szürreális világ. Láttam az égő szárnyú angyalt, Christian „Flake” Lorenzt egy kádban elégni, éreztem az igen és a nem között fellángoló feszültséget, és örültem, hogy magasra szól a jegyem, mikor Till egy kb. másfél méteres gépfaszból ráélvezett az első 10 sorra. A gigantofallosz aztán - labanc precizitás - kigurult a színpadról, és eltűnt.

Későn kaptam észbe, így a Rammstein őszi, bécsi koncertjéről lemaradtam, ezért a március 16-i budapesti előadásra már decemberben megrendeltem a jegyeket. T.-vel - aki nem annyira lelkesedik ezért a műfajért - a Keleti felől sétáltunk a Papp László Sportaréna felé, ahol előző nap Republic volt. A két bandában csak annyi a közös, hogy mindkettő neve r betűvel kezdődik, ill. a Rammsteint egy időben a Republic Records adta ki, melynek azonban Cipőékhez semmi köze.

Mindenféle gyanús csoportok támadtak az aréna felé, klasszikus, szimatszatyros rockertől kezdve a meló után bőrszerkót öltő menedzserekig. A parkolókban sok volt a német autó, egy külföldi csoportot mi is útba igazítottunk. A csávó csak annyit kérdezett: Sportaréna? Az aréna előtt hatalmas tömeg volt, a beengedés viszonylag zökkenőmentes volt.

A szektorunkban egy apám korabeli ősz fószer is ült, de láttam kétgyermekes családot is, 6-8 éves forma gyerekekkel. Ez esetben a nevelési cél nem teljesen volt világos. A Rammstein előtt a Combichrist nevű zenekar zúzott. Tudtam, hogy a világon létezik ilyen formáció, de nem nagyon ismertem őket. A germános precizitással, 8 órakor kezdődött produkció után hajlamos vagyok azt gondolni, jó kis együttes is. Két dob, egy szinti, egy énekes. Az intenzív játék következtében a bal oldali dobos szerkója többször szétesett. A norvégok valamivel több mint félórás koncertet adtak. Élvezhető volt. Nem mondom, hogy rajongó leszek, és ezután járni fogok a koncertjeikre, de korrekt produkciót láthattunk.

Utána jött a műszak, elhordta a Combichrist cuccait, és fóliát terített a színpadra. Mivel  - természetesen - a Yt-on már megnéztem a berlini koncertet, tudtam, miért. A színpad "rammsteinosítása" alig 25 percet vett igénybe, 9 tájban kialudtak a fények, majd Paul Heiko Landers és Richard Zwen Kruspe Bernstein elkezdték szétverni a falat, Till Lindemann pedig úgy vágta ki. Fentről úgy tűnt, hogy a kivágott díszletelem lecsúszik, és lenyakaz pár rajongót az első sorokban.

Nos, korábban kifejtettük, számunkra a Liebe ist für alle da c. album promotálása nem tűnt elég érdekesnek, és leginkább Philosophus kolléga visszafogott értékelésével értek egyet, de hát mit csináljunk, rajongók vagyunk. A 24 nyolcadik évada is szarfos, mégis nézzük. A show azonban a gyengébb albumot is elvitte. Sőt, ha elégszer hallgatjuk, nem is tűnik olyan rossznak, mint elsőre, csak azt nem tudom, mi a szart csináltak ezen négy évig, mert annyira kihordottnak meg tűnik.

Szerintem kedden a budapesti tűzoltók kiemelt ügyeletet tartottak, és annyi benzin használódott el, amellyel én könnyedén megtenném a Komárom-Pozsony útvonalat. Nem jegyzeteltem, de ha emlékeim nem csalnak, a Liebe ist für alle da albumról ezek a dalok hangzottak el: Rammlied, B*******, Waidmanns Heil, Wiener Blut, Frühling in Paris, Ich tu dir weh, Pussy, Haifisch, azaz 8 a 11-ből.

A Parist az együtteshez nem illő takonynak tartottam, amelyről azt gondolom, hogy csak azért tették az albumra, hogy legyen rajta rádióbarát sláger, és hárommal több koncertet tudjanak a franciáknál kiárusítani, ahol egyébként nagyon szeretik őket (gondoljuk el ugyanezt magyar-szlovák viszonylatban…), de a színpadon nagyon jól működött, ahogy az általam szintén nem túlságosan kedvelt Wiener Blut is sokkal jobb, ha látod hozzá a gramofon tövében szerencsétlenül ülő énekest.

Van persze hiánylistám is. Az Asche zu Aschet, a Mein Herz brennt-et, a Muttert, a Reise, Reiset, az Amerikát, a Moskaut, az Ohne dichet is szívesen meghallgatta volna. De hát mindent nem lehet.

Természetesen elhangzottak olyan nagy slágerek, mint a Sonne, a Du hast, a Links 234, a Benzin a szokásos gyújtogatós koreográfiával, a felejthetetlen Feuer Frei (csak az alliteráció véget) az arcba épített lángszórókkal, és az Ich will is.

A bulit az Engel zárta.

Hát, mit mondjak, elmegyünk a következőre is, ami 100-200 kilométeres körön belül lesz a közeljövőben.

Másnap reggel a True the lens blog szerzőjével találkoztunk a Keleti pályaudvaron. Kérdezte, milyen volt, mert a Facebookon olvasott róla ilyent is, olyan is. Aki több régi számot várt, az lehet, hogy némi csalódottsággal távozott. Én nem. Ezek a negyvenes, pocakos germánok nagyon jól nyomják.

És akkor a végére egy kis komparatisztika:
Ilyen volt:

ilyen lett:

És hogy valami pozitív is kerüljön ide ma: holnap, pénteken, november 7-én (azt hiszem, az összes kronoazonosítási lehetőséget bevetettük) a Kicsi Hang együttes a dunaszerdahelyi (tudod, az a város, ahol szurkolókat vernek) VMK színháztermében (gyalog 2 perc a Pápay-gyilkosság helyszínétől) 19 órától bemutatja új, Dúdoló című albumát. Részletek a koncertről, meg az együttesről itt.

Aki nem tudja, mi az a Kicsi Hang, az (ezzel ne dicsekedjen társaságban) nézze meg egy korábbi bejegyzésemet a témában, vagy keressen rá a gugliban.