Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mosoly és szimbólum

Orbán Viktor keddi pozsonyi vizitje némileg eltér az előző ciklus magyar–szlovák kormányfői találkozóitól. Olcsó poén lenne, ha ennek okaként azt jelölnénk meg, hogy azért, mert mások a miniszterelnökök. Gyurcsány Ferenccel Robert Fico Komáromban feltörölte a Tiszti Pavilon talajcsempéjét, ezen nincs mit szépíteni. Bajnai Gordon sem bizonyult sokkal sikeresebbnek: Szécsényben kényszeredetten mosolygott, miközben Fico halálra szívatta, még olyan (elméletileg) apolitikus témákkal is, mint a labdarúgás.

A sajtó egy része azt, hogy Bajnai odatartotta a másik orcáját is, óvatos sikerként interpretálta. Azt nem tudhatjuk, mi történt volna, ha Orbánt eresztik össze a bulldogtermészetű Ficóval, aki hatalma végnapjaiban a választási kampánya részeként keltett kettősállampolgárság-hisztéria csúcsán tárgyalásra invitálta őt. A szócsata valószínűleg zajosabb lett volna, mert az eddigi Fidesz-kormányok markánsabban képviselték a határon túli magyarok ügyét, mint a szocialisták. A keddi kormányfői találkozóról sokat nem mondhatunk. Egyetlen kézzelfogható eredménye az észak–déli gázvezetékről tett szándéknyilatkozat volt, a többi merő mosoly és szimbólum. A tárgyalást követő sajtóértekezleten Orbán, miután lefutotta a kötelező udvariassági köröket, zömmel Magyarországra üzent. Ehhez kapóra jötta Reuters hitelminősítést firtató kérdése, melyre árnyaltabb formában elmondhatta, amit Kósa Lajos úgy fogalmazott meg, hogy nem a hitelminősítők kormányozzák Magyarországot. Iveta Radičová a diplomácia virágnyelvén elmondott beszédének egyetlen világos politikai üzenete az volt, hogy a kettős állampolgárságról továbbra sincs egyetértés. A főügyészről és a koalícióról nem kérdezték, így – mivel haza üzenni nem tudott – átadta a terepet a gazdaságpolitikáját magyarázó magyar miniszterelnöknek.

Az elmúlt négy évben – leszámítva Szili Katalin és Pavol Paška alkalmankénti és eredménytelen bájolgását – a legfelsőbb – államfői és miniszterelnöki –szinten volt a legfagyosabb a két ország közti viszony. Amíg a Sólyom László kitiltását támogató Ivan Gašparovič hivatalban lesz, kicsi a valószínűsége, hogy elnöki szinten javulás áll be. A keddi tanácskozás annyit megmutatott, kormányfői szinten van politikai akarat a normális hangnemben folytatott párbeszédre, és a két ország kapcsolatának rendezésére. Ez egyelőre nem túl sok, de több annál, ami eddig volt.

Bookmark and Share

0 Tovább

Öt éve történt...

Így is lehetett volna:

De így sikerült:

Akkoriban ezt írtuk róla. Most mondhatnánk ilyeneket, hogy Nem feledünk!, meg hasonlók, de én legfeljebb egy Emlékezzünk!-et tudnék kipréselni magamból ez ötödik évforduló alkalmából. Nem lettem sem magyarabb, sem kevésbé magyar attól, hogy nincs kettős állampolgárságom – amit tkp. nem is akartam –, és ők sem lettek azok. Nem öltök ma fekete ruhát, nem gyújtok gyertyát stb. Viszont az MSZP-SZDSZ-kampányt 5 év távlatából is rendkívül visszataszítónak tartom. Ennyi.

Bookmark and Share

0 Tovább

Mérföldkövek a blogoszférában

A mai nap két okból is mérföldkőnek nevezhető a szlovákiai magyar blogoszférában.
Egyrészt a mai Új Szó Szalon c. mellékletében először jelentkezik a Blog a Szalonban rovat, az első hazai offline blogszemle. Ilyen még nem volt, de reméljük, lesz. Ehhez azonban jó bejegyzések is kellenek. Úgyhogy mindenkit csak buzdítok... Ki tudja, mi a jövő... Lehet, hogy a folyamat végén egy reprezentatív szlovmagy blogkönyv áll? Elvégre van kér blogger kiadótulajdonosunk... De itt jön az obligát kérdés, ki venné meg ezt a könyvet? Ki olvas szlovmagy blogokat? Éves szinten az én napi átlagom [szeretnéd tudni, mi?] egyedi, úgyhogy valaki biztosan. De kelendő lenne-e egy ilyen könyv? Egy biztos, Ferenc testvér  után minimum trendi... De nem is kell ennyire előrehaladni. Egyelőre legyen annyi színvonalas bejegyzés, hogy hetente-kéthetente összeálljon egy csokor.

A másik mérföldkő, hogy ha minden jól megy, akkor ma az első  után másodszor is kilépnek a virtuális világ ezüstködéből a blogoszféra papjai, ezúttal Komáromban. A sorok írója ezúttal sajnos, nem lesz jelen, de sok sikert kíván a tanácskozóknak. Spontán elindult valamiféle önszerveződés.

0 Tovább

Ferenc testvér blogkönyve

November 7-én, pénteken találkoztam ezzel a hírrel:
Hétfőn jelenik meg a Gyurcsány Ferenc 2006-2007-es blogbejegyzéseit tartalmazó válogatáskötet - közölte Földes Tamás, a kiadó cég ügyvezetője pénteken az MTI-vel. Elmondta: a blog indulásának első két évéből nagyjából 250 bejegyzést válogattak be a könyvbe.

Arányos válogatás készült. Nem a napi politikára helyeztük a hangsúlyt, inkább az elméleti jellegű írások, gondolatmenetek és a családról szóló bejegyzések kerültek a könyvbe - fogalmazott Földes Tamás. Hozzátette: a könyvben teljes terjedelemben benne van az őszödi beszéd is, hiszen az megjelent Gyurcsány Ferenc blogjában. Az ügyvezető kitért arra, hogy a könyv háromezer példányban jelenik meg, és tervezik a folytatást.
(MTI)

És most pedig, hogy folynak a bemutatók, látom, hogy az egész magyar blogoszféra reagál rá. Elég beírni a minerbe.
Végül is ha könyvet írhatnak politikusok, sőt, Nobel-díjat is kaphatnak, mint mondjuk Churchill, akkor miért ne blogolhatnának, s továbbmenve: miért ne adhatnák ki a blogjukat könyvben.

Meggyőződésem azonban, hogy Ferenc testvér blogját ghostwriterek, vagy magyarul bértollnokok írják, vagy lehet, hogy csak egy, a stiláris konzisztencia végett. Ne csesszen fel, gyakran nekem sincs időm blogot írni, pedig töredékannyi dolgom sincs, mint egy miniszterelnöknek. Persze, ő nyilván sokkal ügyesebb nálam. Viszont engem meg kevesebben utálnak.

0 Tovább

Na mi történt 4 éve, gyerekek?

 Bingó, akkor volt a népszavazás a kettős állampolgárságról. A következő napon írtam ezt a kommentárt, ami eddig nem volt fent a blogon, mert... (hosszú, annak a periódusnak az írásai nem, vagy nem úgy kerültek fel).
 
 
Ma is felkelt a nap, pedig vasárnap este sok magyar érez(het)te úgy államhatáron belül és túl: vége a világnak. Ugyan Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezető-helyettese a közszolgálati televízió választási stúdiójában az igenek győzelméről beszélt, ami statisztikailag igaz, ám a határon túli magyarok számára mindez sovány vigasz. Ha a világnak nem is lett vége, az mindenképpen bizonyos, új időszámítás kezdődik a magyar-magyar kapcsolatokban. Az "anyaország" ugyanis most egyértelműen tudtunkra adta: nem kér belőlünk.

Regélhetünk arról, hogy az urnákhoz járuló szavazópolgárok között - ugyan nem sokkal, de - többen voltak azok, akik szívesen látnának bennünket is magyar állampolgárként, vagy hogy az eredmények ismeretében a magyar kormánynak erkölcsi kötelessége valamilyen módon rendezni a kérdést, attól még a hétvégi népszavazás eredménytelen, azaz jogi következmények nélküli marad. A külhoni magyarok jó részében joggal lehet valamiféle pontosabban körül nem határolható hiányérzet: nem kaptak meg valamit, amire pedig nagyon vágytak. De hogy egészen pontosan mitől is estünk el, ezt nem tudná megmondani senki. A magyar választóknak úgy kellett voksolniuk, hogy nem tudták pontosan, miről is döntenek, mit jelent az "igen", és mit a "nem", ezért volt értelmetlen belehajszolni őket ebbe a zsákutcába. Ha a referendum eredményes lett volna, s a feltett kérdésre többen szavaznak igennel, akkor az Országgyűlésnek időkorlát nélkül kellett volna elfogadnia egy törvényt, mely szabályozta volna a kettős állampolgárságot. Azaz ha nem lett volna hozzá kellő politikai akarat, évekig tarthatott volna, míg elkészül az a bizonyos jogszabály. Így talán érthető, ha valaki azért maradt otthon, vagy szavazott nemmel, mert nem tudta, voksával pontosan mihez is járul hozzá.

Ugyanakkor a mindenkori hatalom alibizmusát is látnunk kell a döntés hátterében. Sokakban joggal kelt visszatetszést, hogy az ország miniszterelnöke - a legsötétebb szociális demagógia érvrendszerével - a "nem" mellett tette le voksát, a szocialista-szabad demokrata propaganda ugyanúgy az ösztönökre próbált hatni, mint a státustörvény esetében. Csapatostul fognak beözönleni ezek a jöttmentek, és felzabálják a szociális ellátórendszert, hallhattuk különböző fórumokon, különböző csomagolásban. Aljas (bel)politikai játszma eszközeivé tettek bennünket, pártpolitikaivá silányítva a nemzetpolitikai ügyet, majd - sokadszor - rólunk, de nélkülünk döntöttek. Ezt a kérdést kár tovább boncolgatni, egy ideig nem leszünk magyar állampolgárok. Innentől inkább azt kell átgondolni, hogyan lesz ezután, hogy alakul majd a magyar-magyar viszony. Mert Budapesten könnyű azt mondogatni, hogy a határon túli magyarságnak nem szabad úgy értelmeznie a népszavazás végeredményét, hogy Magyarország lemondott róluk. Persze, nem szabad, de vajon akkor hogyan értelmezzük?

"Értem, hogy az ország nem keveri össze a nacionalizmust és a felelős hazafiságot. Köszönöm Magyarországnak" - mondta a miniszterelnök az eredményhirdetés után. Mi is köszönjük.
 
 Ugye, hogy semmi sem változott azóta magyar-magyarilag?! És egész jól megvagyunk kettős állampolgárság nélkül.
0 Tovább

tg-ltatsthtetet-06-01

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek