tg-ltatsthtetet-06-01

Posztmodern utáni korunkban az identitás válságáról értekezni olyan, mintha a spanyolviasz vagy a meleg víz feltalálására készülnénk, a jelen írás csupán egy szerény ceruzavonás kíván lenni a könyvtárnyi szakirodalommal támogatott témához. A közelgő népszámlálás kapcsán pártok és civil szervezetek az országos és regionális sajtóban, blogokon, közösségi hálózatokon, videómegosztó portálon tolják az arcunkba, hogy magyar vagy, háromszor ikszeld a magyart a népszámlálási íven.

Ha egy idegen bolygóról érkezett lény venné górcső alá a kampányt – nemcsak a miénket, hanem a többi európai kisebbségét is, melyek közül nemegy vírusvideó humorosabb a mi kampányunknál –, könnyen azt kérdezhetné: tán’ ezek nem tudják magukról, hogy kicsodák?

A „vállald magad” brigádhoz a hétvégén két újabb erős játékos is csatlakozott, a római katolikus és az evangélikus egyház. Húsvét vasárnap Szlovákia püspökei levelet intéztek a hívekhez. A levél első része a húsvétról szólt, ebben semmi meglepő nincs, adekvát, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepén az arra hivatottak a pásztorlevél intézményével élnek. Én akkor kaptam fel a fejem, amikor a népszámlálás szó hangzott fel a szószékről. Persze, templomainkban nem idegen ez a kifejezés, karácsonykor elhangzik: „Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kiríniusz kormányozta. El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába.” (Lk 2,1-3) Nincs tehát új a nap alatt, 2000 év alatt legfeljebb annyi változott, hogy nem kell szülővárosunkba utaznunk, hanem online is kitölthetjük a számlálóívet. A 2001-es népszámlálás adatai szerint az ország lakosságának 68,93 százaléka vallotta magát római katolikusnak. Ha tehát ez a markáns – népszerű kifejezéssel élve kétharmados – többség int arra, hogy a hozzá tartozók vállalják a hozzá tartozást, akkor az 1 százalék alatti pravoszlávoknak komoly félnivalójuk lehet. Bevallom, a pásztorlevél előtt meg sem fordult a fejemben, hogy evangélikusnak, buddhistának netán mohamedánnak valljam magam. Miért mondanám magam olyannak, amilyen nem vagyok, avagy megfordítva: miért ne vallanám magam annak, aki vagyok – egyébként népszámlálás-függetlenül. Azt gondolhatnánk, alapesetben az ember el tudja dönteni magáról, milyen nemzetiségű, anyanyelvű, milyen nyelvet használ a leggyakrabban, milyen vallású stb. Vagy az identitás válsága már odáig fokozódott, hogy azt sem tudjuk, kik vagyunk? Itt mindenki Villon-rajongó?

Sajnos azonban, a valós helyzet ennél rosszabb, e hazában az emberek egy része nemhogy azt nem tudja magáról, kicsoda, de a sajtóban rémtörténeteket is olvashatunk arról, hogy vannak, akik a nemzetiség és állampolgárság fogalmával sincsenek tisztában. Ha ez életszerű probléma, akkor a világ valóban megérett a ledózerolásra; egyben a rendszerváltás óta eltelt időszak szlovákiai magyar pártpolitikája és a civil szféra kudarca is.

A Most-Híd szerint a nyelvtörvény módosításával vége a félelem időszakának, az MKP szerint ez továbbra is tart. Szerintem mindkét párt rossz megközelítését választotta a dolgoknak, mert pl. sokan előtte se féltek, és most se félnek. (Biztos voltak, akik szarul érezték magukat tőle, de a legtöbb ember életébe az egyértelműen a nyelvi imperializmus szándékával létrehozott jogszabály nem avatkozott be, bár mentegetni semmiképp nem szeretnénk, korábban soxor leírtuk, mit gondolunk róla.) Szal hagyjuk már ezt az elemi ösztönökre való rájátszást.

Hanem nézzünk egy apróságot. Szerdán-csütörtökön még elfogadhatatlanok voltak a bírságok a párt számára. Pénteken pedig Bugár Béla azt nyilatkozta, ésszerű kompromisszum született.  Mi változott? - tehetnénk fel a kérdést. Persze, a már-már vicc kategóriába tartozó színházi szünetben történt megbeszélésen nem voltunk ott, és a Koalíciós Tanácson sem ültünk bent. De Daniel Krajcer azt nyilatkozta: semmi. Nézzünk bele a sajtótájékoztatóba, tekerjük át, és az újságírói kérdéseknél hallgassuk meg Katarína Ottová kérdését, mely pont ezt firtatja. A kérdésre felelve a miniszter azt mondja, a pénteken elfogadott változat = a csütörtökivel. Egyikük nyilván rosszul tudja.

*****
Olvasom Gustáv Murín legújabb könyvét.  T-től kaptam. Kicsit az előző két kötetre hasonlít. Még nem fejeztem be, de olyan menzakoszt-jellegű: nem rossz, nem rossz, de nem is jó. Valszeg majd részletesen is írunk róla, ha befejeztük, és időnk engedi.
*****
Kíváncsi vagyok, milyen hatása lesz annak, hogy a rendőrség mától bejelenti, hol mérik a sebességet. Azt csak üdvözölni tudjuk, hogy Spišiak kiparancsolta a bokorból a rendőröket.
Ami engem az első ilyen jelentést böngészve meglepett, az az, hogy milyen sok helyen mérnek. Pl. csak ma, csak a Lévai járásban 16 helyen. Gondolta a fene.
*****
Dermedt arccal olvasom Bugár Béla nyilatkozatát: „Sajnálatosnak tartom, hogy a magyar kormány egy szlovákiai magyar parlamenti párt véleményére nem kíváncsi". (A teljes cikk itt. A jelenséget most nem kívánjuk kommentálni, sztem jobb lenne, ha találkoznának.)  Ej no, de önérzetesek vagyunk. Most akkor magyar, vagy nem magyar?  A magyar újságban magyar, a szlovákban nem?
*****
Nem lehet nem észrevenni, hogy milyen dekoratív staff kíséri az EBESZ kisebbségi főbiztosát:

forrás: mkp.sk

*****
Nyelvtörvénnyel kezdtük, nyelvtörvénnyel is fejezzük be ma. A SZMK tegnap állásfoglalást tett közzé a nyelvtörvényről. Mi is segítünk terjeszteni:

"A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala állásfoglalása az SZK kormánya által 2010. szeptember 24-én javasolt államnyelvtörvény-módosítással kapcsolatban
2010. 09. 28.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottsága megkülönböztetett figyelemmel kísérte, az ún. államnyelvtörvény (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 270/1995 sz. törvény) körül kialakult vitát, és tüzetesen áttanulmányozta a kormány által jóváhagyott módosító javaslatokat. Amennyiben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa is megszavazza ezeket a módosító javaslatokat, a törvény szigora néhány esetben ugyan árnyalatnyit enyhül, alapjaiban azonban nem módosul, a kisebbségek nyelvhasználatát továbbra is hátrányosan érinti és félreértelmezésekre adhat lehetőséget.
Szeretnénk rámutatni, hogy az államnyelvtörvény eredeti filozófiája megmaradt. A törvény továbbra is egyedüli és felsőbbrendű nyelvi normaként kezeli a szlovák nyelvet nemcsak a hivatalos érintkezésben, hanem a közélet és a magánélet egyes területein is. Továbbra is tilt, büntet és félelmet kelt.
A kormány által elfogadott javaslat meglepő módon kiterjeszti a pénzbüntetéssel sújtható alanyok körét. A tervezet szerint, elvileg, magánszemélyek is büntethetők. Megítélésünk szerint, ez komoly visszalépést jelent a nyelvtörvény korábbi változatához képest is. A magánszemélyek nemcsak az élet, az egészség, a vagyon védelmével kapcsolatos információk államnyelven történő feltüntetése hiányában büntethetők, hanem gyakorlatilag bármilyen esetben.
Nem tartjuk megfelelőnek a törvénynek az iskolai dokumentációra vonatkozó részét sem, mely a kulturális és az oktatási minisztérium megegyezése nyomán, a jövőben megalkotásra kerülő rendeletre bízza a szabályozást. Az oktatás nyelvén használatos pedagógiai dokumentáció mellett az államnyelvtörvénynek kellene szabályoznia a pedagógiai dokumentáció azon körét, amelyet szlovák nyelven is kötelező vezetni.
Az államnyelvtörvény módosítása folyamán nem folyt olyan társadalmi vita (még a politikai elit körében sem), amely megnyugtatóan rendezhette volna a nyelvtörvény kérdését. A kormány megfelelő szervei nem egyeztettek a kisebbségek szakmai, érdekvédelmi és civil szervezeteinek képviselőivel, pedig a szlovákiai nemzetiségek szervezetei és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala átadta a kormányfőnek és az illetékes szerveknek az észrevételeit. A törvényjavaslat sem tárcaközi egyeztetésre, sem pedig társadalmi véleményezésre nem került. Ehelyett politikai alkuk kérdésévé vált a törvénymódosítás végső megfogalmazása.
Az államnyelvtörvény, a kisebbségi nyelvhasználat, illetve a kisebbségek jogállása tekintetében olyan megoldási minimumra van szükség, amely megfelel az európai emberjogi és kisebbségjogi normáknak. Fontos, hogy ezekkel politikai szinten a kormánypártok, illetve az ellenzéki pártok is egyetértsenek, és egységes vélemény alakuljon ki a közgondolkodásban. E nélkül a kormányzati szervek részéről – úgy ahogy eddig – négyévente újabb és újabb módosítására kerülhet sor a kisebbségek jogállását és a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvényeknek. Egy ilyen állapot nagyon instabillá teheti az államéletet és folyamatosan ronthatja Szlovákia nemzetközi megítélését.
Sajnálatosnak tartjuk, hogy az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának javaslata értelmében nem került sor egyszerre az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 184/1999. sz. törvénye) módosítására és összehangolására, illetve a kisebbségek jogállásáról szóló törvény kidolgozására. (Lásd: Az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának állásfoglalását a „Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvény“ módosításáról 2009.07.22. – www.jogsegély.sk.)
Egy ilyen megoldás átláthatóbbá tehette volna az államnyelv- és a kisebbségi nyelvhasználat kapcsolatát, sok tekintetben értelmezhette és korrigálhatta volna az államnyelvtörvényben azokat a pontokat, amelyek a legérzékenyebbek a többség és a kisebbségek viszonya szempontjából. Nem világos a jogszabályok egymáshoz való viszonya sem, és hogy egyáltalán sor kerül-e a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítására.
Elvárjuk, hogy a kormány még a nyelvtörvény módosítása előtt vonja vissza a korábbi nyelvtörvény kapcsán elfogadott Irányelveket.
Mindezek fényében a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala javaslatot dolgoz ki a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény módosítására, megvitatja azt a szlovákiai szakmai szervezetekkel és a szlovákiai kisebbségek képviselőivel, hogy olyan tervezet szülessen, amely a szlovákiai jogrenddel összhangban van és megfelel Szlovákia nemzetközi vállalásainak.
Kérjük az EBESZ kisebbségügyi főbiztosát, hogy szlovákiai tárgyalásai során szorgalmazza a széleskörű társadalmi vitát a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatban, és a továbbiakban is ösztönözze és kísérje figyelemmel a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását, illetve a kisebbségek jogállását szabályozó törvény kidolgozását."

A fotós kolléga iPhone-ján nézzük az új szerverre költöztetett, az olvasók rohamát becsülettel, ufófejmentesen álló Új Szó Online-t. Egy-két érdeklődő is rá-ránéz a kijelzőre. Ez még csak 4 százalékos eredmény, ez semmi - mondják. Aztán 25, 50, 56, 60, 75, 90, teljes feldolgozottság, már otthon a Mac előtt, de bizony a magyar párt neve mellett a szám nem emelkedik magasabbra 4,33-nál. Azért nem, mert elkúrták - mondhatnák némileg leegyszerűsítő módon, de azért nézzük meg, hogy kik és hogyan.

Az idei parlamenti választás legnagyobb vesztesége az a 110 ezer magyar szavazat, amely elveszett.

Az MKP nem vett róla tudomást, hogy
a, attól, hogy Bugár Béla azt mondta, hogy a Most-Híd nem egy másik magyar párt
b, attól, hogy ők azt mondták, hogy Bugár Béla azt mondta, hogy a Most-Híd nem egy másik magyar párt
c, attól, hogy kimondják, hogy ők a magyar párt, és a másik, az nem az - mert BB tényleg ezt mondta -
a népek még azt fogják gondolni, hogy: de, az. Lebo Bugár! Értem, amit mond, magyarul beszél. El tudom olvasni a plakátját.

Az MKP úgy vélte, hogy a szlovákok nem fognak egy magyar pártra szavazni. Ez logikusnak tűnő, és hihető megállapítás. A felvidéki magyarok jó része egyetértene vele. És valóban, Gyetván és Csacán nem tépték ki egymás kezéből a szavazók a 18-as listákat, de ha belepillantunk a kerületek és járások szerinti bontásba, akkor bizony láthatjuk, hogy a Most-Híd ott is kapott, ahol az MKP nem, vagy alig. Pl. a Bazini járásban a M-H 924 szavazatot kapott, az MKP meg annyit, mint Jack Bauer kedvenc száma: 24-et. Ez azért csak 900 szavazatnyi különbség. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a M-H még Dunaszerdahelyen is rányomott laza 12 ezret az MKP-ra Galántán kétszer annyit ért el stb. stb. stb., szal' ha így végignézzük az egész tabellát, akkor láthatjuk, hogy a megyei választási Bukásban még kiparodizált szlovák szavazatok is hozzájárultak ahhoz, hogy annak, aki most kívülről fogja nézni az Alexander Dubeček téri épületet, 109 638, míg annak, akinek bent 14 képviselője lesz, 206 538 szavazata lett. Sok kicsi sokra megy.

Az emberek megették a szlusnoszty, meg a szeressük egymást gyerekek maszlagot. Amivel nincs gond, mert - mint korábban írtuk, még akkor is, ha az emberek nem érdemlik meg - szabad választójog van. Elméletileg a választó képes rá, hogy eldöntse, mi a jó neki. Persze, a gyakorlat azt mutatja, hogy egy Smer-SNS-HZDS annyira nem jó a választónak, sem rövid, sem hosszú távon, itt bukik meg az elmélet...

Szőcs Gézának van egy drámája, Ki cserélte el a népet? Ez a címe. Sántha Attila-szemináriumon egyetemi éveimben elemeztük, természetesen poétikai szempontok alapján, de a népet nem lehet lecserélni. Mi baja hát a népnek, hogy így bemutatott az "egy igaz magyar pártnak"?

A szlovák és magyar sajtóban és blogoszférában egyaránt van egy olyan erős vonulat, mely szerint az MKP a kettős állampolgárságra, a Trianon-törvényre, a választás napja előtti Orbán-találkozóra, a Fidesz exkluzív figyelmére baszott rá. A korombeli vagy idősebb olvasók emlékezhetnek rá, mikor Duray Miklós azt mondta a Fidesz-nagygyűlésen Viktornak, hogy a Felvidék veled van, mekkora böfögés lett belőle idehaza, hogy nem, nincs vele, vagy messze nem az egész. Ez most beigazolódni látszik. A kettős állampolgárságot, miértjét, hogyanját, értelmét, úgy tűnik, a nép egy része felé nem kommunikálták le kellő alapossággal, mert nagyon rágörcsöltek. A túlzott Magyarország felé való fordulás visszaütött, az emberek inkább hittek annak a Bugárnak, aki a választások előtti napon megjelentetett fizetett hirdetésében azt írta, a kettős állampolgárság fontos, de problémáinkat itt kell megoldani.

Nem egy MKP-s képviselőjelölttől hallottam, hogy ők nem a szlovák pártok, hanem a Most-Híd ellen küzdenek. Hiba volt.

Azt, hogy gyenge volt az MKP kampánya, nem mondhatnánk. Voltak nagy, monstre akciók, melyekre sok ember elment. És biztosan jól érezte magát. De hát azok közül, akik Csepregi Éva végett elmentek egy Híddal rendezvényre, sem mindenki szavazott rájuk. Az internetes jelenléttel azonban továbbra is voltak gondok.

Az MKP a kampányt túlzottan a 40+ korosztályra, a stabil, megbízható, fegyelmezett választókra építette. Ugyanakkor – ezt több MKP-s képviselő-jelöltnek többször mondtam, sőt, már abban az időben, mikor BB volt az MKP elnöke, írtam róla - az MKP alig tett valamit, hogy megszólítsa a fiatalokat. A M-H meg igen. Honnan van itt ennyi jó nő? – veti fel a kérdést az Új Szó azon munkatársa, M-H rendezvényéről tudósított. l Az MKP-s tudósításban nem olvastam ilyent.

Persze, amellett, hogy elmondjuk, mit tett rosszul szerintünk az MKP, elmondhatnánk, hogy mit csinált jól a Most-Híd, ez azonban nem érdekel bennünket. Azt kétségkívül el kell ismerni, hogy az OKS bevásárlása ragyogó húzásnak bizonyult, hisz olyan szürkeállományt sikerült venni, amely nekik nem volt. Šebej a szlovák külpolitikai publicisztika csúcsán tanyázik, Dostált nem kell bemutatni, Peter Zajac az egyik legjegyzettebb irodalomtudós, Peter Osusky pedig rektorhelyettes. Azért a magyar névsorban messze nincsenek ilyen kaliberek.

Az MKP kibukása több kérdést is felvet. Mi lesz a politikából élő emberek tömegével, parlamenti képviselőkkel, akik most döbbentek rá, hogy biz a parlamenti szék nincs hozzájuk ragasztva, asszisztensekkel, pártmunkásokkal. Egy részük biztosan nem tud visszatérni az eredeti foglalkozásához, tehát ez most számukra komoly egzisztenciális válság is lehet. A párt ugyanis messze nem fog tudni mindenkit elhelyezni, mindenkiről gondoskodni, hisz neki is elég lesz a baja. Egy parlamenten kívüli pártnak akkora apparátusra sincs szüksége.

És – mivel a politika jórészt a pénzről szól –: hogyan fogja befolyásolni a szlovmagy pénzelosztó mechanizmusokat a M-H győzelme. Vajon fognak-e zsét juttatni a köztudottan MKP-közeli kulturális- és civil szervezeteknek? Avagy, tágabban, úgy is feltehetnénk a kérdés, fogják-e azokat is képviselni, akik nem rájuk szavaztak? Például engem, vagy Kövesdi kollégát?

Mi lesz a magyar-magyar kapcsolatokkal, hisz Budapest kegyeltjei egyértelműen nem ők voltak.

Újságírói és blogger szempontból érdekes periódus elé nézünk.

És ne feledjük, nemcsak 7 hídász magyar képviselő van, hanem az SaS listáján bejutott Somogyi Szilárd is, aki szintén magyar gyerek. Bízzunk benne, hogy ő is a szlovákiai magyarság érdekeit fogja képviselni.

(Ja, és az MKP mellett a választás másik nagy vesztese a közvélemény-kutató szakma egy szegmense. Az eredmények ismeretében most már tudjuk, ki az aki összevissza mér. Győztesei pedig a M-H mellett a reklámszakma lovagjai, akik akkorát szakítottak, mint már régen…)

(Ez az írás nem vizsgálja, a Most-Híd létrejöttének körülményeit.)

A hírlapíró hétvégén a szórványban járt (pontosabban ne specifikáljuk a tetthelyet, mert nem akarunk senkit bántani). A kultúrház díszterme zsúfolásig megtelt. A rendezvényen a magyarok voltak kevesebben. Az elsőként szóló ember - 50-60-as csóka - neve ugyan még cs-vel és y-nal volt írva, de a magyar szöveget papírról olvasta. Rosszul. A hosszabb szavakat csak második-harmadik nekifutására tudta kiolvasni, az esemény jellegéből adódó fennköltebb regiszterbe tartozó szavakat másképp olvasta, vagy elharapta a végüket. A beszédén érződik, valamikor magyar volt, ma már csak tud magyarul.

A következő matador fiatalabb srác. Ő is papírról olvas. Rosszabb perceiben a hírlapíró arra gondol, gondos kezek fonetikusan írták le neki a szöveget a papírra. Nehezen érteni, mit szeretne. Nagyon rossz hallgatni.

Talán csak egy kilencvenes évek közepén volt krízis idején szakadt fel a(z akkor még nem) hírlapíróból olyan elemi erővel a "A Tisza-parton én mit keresek?" kérdése, mint most a "Mi a faszt csinálok én itt?" Elment volna, de nem lehetett...

Komáromban, Párkányban, Szerdahelyen, Szepsiben, Megyeren mi könnyen vagyunk. De a szórványban szar. Mi lesz velük?

Csaknem az összes szenci járásbeli községben túljelentkezés mutatkozik az óvodákban. Kivételt képeznek a magyar nevelési nyelvű óvodák. A vegyesen lakott települések szlovák óvodáiban, ahol lehetőség van magyar foglalkozásokra, a szülők nem tartanak erre igényt. A magyar óvodákban is általában kétnyelvű foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek. Anton Kubliniak, a Szenci Városi Hivatal iskolaügyi szakosztályának vezetője elmondta, hogy Szenc összes óvodájába túljelentkezés van – kivéve a magyar óvodát.

A Szenczi Molnár Albert óvodába tíz gyereket vesznek fel szeptembertől a két csoportba. A zonctoronyi magyar óvodában másfél csoport működik, harminchét gyerekkel, közülük várhatóan nyolcan mennek szeptembertől iskolába. A községben az elmúlt napokban húsz gyereket írattak be az intézménybe. Az óvodában szlovák és magyar foglalkozásokat is tartanak, viszont évente csak egy-két gyerek megy magyar iskolába.

Magyarbélben 36 gyereket írattak be az óvodába, ezzel szemben az intézmény várhatóan csak tizennégyet tud majd fogadni. Az óvodában három és fél csoport működik hetven gyerekkel. Simon Adrianna, az óvoda vezetője közölte, hogy a szülők a beíratás során igényt tarthatnak a magyar nyelvű foglalkozásokra is. „A múltban még éltek ezzel a lehetőséggel, de ma már senki sem kéri ezt. Tavaly tőlünk már senki sem ment magyar iskolába” – mondta el az igazgatónő. Hozzátette, hogy a községben megközelítőleg húsz éve nincs magyar óvodai csoport.

Boldogfán tizenkilenc gyerekkel működik magyar óvoda, napokkal ezelőtt négy gyereket írattak az intézménybe, szeptemberben ugyanennyien mennek majd iskolába, így nem lesz gond az elhelyezésükkel.

Nagy Edittől, a gútori óvoda igazgatónőjétől megtudtuk, hogy egyelőre húsz gyereket írattak az óvodába. „Szlovák óvodaként működünk, korábban még néhányan igényt tartottak magyar foglalkozásra, viszont tavaly és idén ezt már nem kérte senki” – nyilatkozta Nagy Edit. Félben a magyar óvodába íratott gyerekek egyre csökkenő száma miatt szeptembertől már csak egy csoport nyílik, a szlovák óvodában pedig kettő helyett három. A magyar intézménybe eddig három gyereket írattak be.

Rétéről néhány gyerek Szencre vagy Boldogfára jár magyar óvodába. Egyházfán kilenc gyereket írattak óvodába. Az intézmény kétnyelvű. Éberhardon csak két-három érdeklődőt kellett visszautasítania az óvodának. Antónia Pócsová igazgatónőtől megtudtuk, hogy az óvodában nincs külön magyar csoport, ugyanis nem tartanak rá igényt a szülők. „Azoknak a gyerekeknek, akik magyar iskolába készülnek, biztosítani tudjuk a magyar foglalkozást, viszont külön csoportnyi magyar gyerek nincs a faluban” – nyilatkozta Pócsová.

Juhos Melinda írása az Új Szó c. napilap március 30-i, Csallóköz-Mátyusföld regionális kiadásában.
A cikk az eredeti környezetben itt olvasható.

Amikor ilyent olvas az ember, arra gondol, vajon hányan leszünk a 2011-es népszámláláskor? A szlovák óvodából egyenes út vezet a szlovák iskolába. Az ilyen szülők azzal védekeznek, hogy: de hát beszél a gyerek magyarul. Az lehet, de a kulturális identitása már szlovák lesz. Ha őt ez boldoggá teszi, akkor jó, de ha valami identitászavaros szerzetté lesz, akkor sikeresen megalapozták a jövőjét.

A cikk talán legirritálóbb mondata ez: az óvodában nincs külön magyar csoport, ugyanis nem tartanak rá igényt a szülők.

És ezért nem szidhatjuk a szlovákokat. Ez csak a mi saját magyar hülyeségünk.