Ahogy az előző poszt kommentjében a tüntetésen szintén jelenlevő Nyomkereő kolléga jelezte, alábecsültem a létszámot. Hála Istennek. A nyelvtörvény elleni dunaszerdahelyi demonstráción egyébként a hazai magyar blogoszféra több arcát is láthattuk. Ott volt pl. a blogjában tetszhalott, de 1ébként nagyon is élő Polák kolléga, aki az egyik napilap tudósítója számára még értékes információkkal is szolgált; találkoztam - mint mondtam - Nyomkeresővel, aki ezúttal operatív feladatokat látott el, és mintha a Komáromi Blog szerzőjét is látni véltem volna, fehér ingben, szakállban. Mást nem láttam, ami persze nem zárja ki, hogy ott volt, a 6500-12 000-15 000 (a nem kívánt törlendő) fős tömegben.

A rendezvényről az Új Szó, a Bumm, és a Paraméter is helyszíni tudósításban számolt be, így ki-ki választhatott a számára ideológiailag leginkább megfelelő  oldal közül, az rss-esek meg egyszerre olvashatták valamennyit.

Az mkp.sk is aktív volt. Ez abban is manifesztálódott, hogy már akkor kint volt az elfogadott nyilatkozat szövege "nyilatkozatot is elfogadtak" bevezetővel, amikor Berényi Jóska azt még javában olvasta a színpadon. Ok, evidens volt, hogy igennel fognak felelni, de ez akkor sem szép dolog.

És – azért sem nyeljük le ezt a békát - az MKP - amióta új vezetés és új sajtótitkár van - immár gondolom, sokadszor, de jelenlétemben harmadszor szarta szájon az újságíró-társadalmat, amikor nem biztosított se sajtóközpontot, se áramforrást. Ezért egy Dell Duo akkuval érkeztem, mely öt-hat órát bír, de azt hiszem, nem ez a megoldás. A DAC-nak van rendes sajtóközpontja wi-fivel, annyit kellett volna, hogy a szendvicseket egy másik teremben osztogatják, ide meg beengednek bennünket. Mi időben érkeztünk, és egy pizzériában lecsaptunk egy elosztóra. De nem volt mindenkinek ekkora szerencséje. És akkor Benkő Géza a színpadról köszöntötte az újságírókat. Köszönjük.
 
Jó magyar szokás szerint két nyilatkozat is készült, mert a Szlovmagy Kerekasztal lovagjai és az MKP nem tudtak megegyezni. Mivel nekünk egyik sem rokonunk, természetesen mindkettő nyilatkozatot közzétesszük.

A tiltakozás megvolt, a sajtóvisszhang is, mely bizonyosan megérne egy újabb posztot, együtt sokan jól érezték magukat (remélem), és kb. ennyiben maradtunk. Változni nem fog semmi. De legalább jól megmutattuk nekik. Bár azt se feledjük, mit válaszolt erre a Júdea Népe Front Elit Öngyilkos Alakulatának Brian a keresztről.

A Szlovmagy Kerekasztal nyilatkozata
Államnyelvtörvény helyett egyenjogúságot!

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának nyilatkozata

Tiltakozunk a szlovákiai államnyelvtörvény diszkriminatív rendelkezései ellen!

A törvény jelenlegi formájában nem old meg semmilyen valós társadalmi problémát, feszültséget kelt, és megalázó a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségekre nézve. Sérti jogaikat, nemzeti identitásukat, önérzetüket és emberi méltóságukat. Hazájukban másodlagos állampolgárrá degradálja őket kultúrájuk legfontosabb eleme, a nyelvük használatában. De sérti a többségi nemzet tagjait is, hiszen arra kötelezi őket, hogy besúgók és feljelentők legyenek, hogy gyanúval szemléljék szomszédjaikat, munkatársaikat, barátaikat, ahelyett, hogy békességben és barátságban élnének.

Mi, szlovákiai magyarok, Szlovákia egyenrangú polgárai vagyunk. Nem vagyunk sem bevándorlók, sem albérlők ebben az országban, a szülőföldünkön akarunk boldogulni. Elutasítjuk, hogy az államnyelvről szóló törvény alapján törvényszegéssel vádoljanak majd bennünket és pénzbírsággal sújtsanak azért, mert az anyanyelvünket használjuk. A nyelvhasználatról szóló törvénynek elsősorban a hivatalos érintkezést kellene szabályoznia, nem szabadna korlátoznia a szólásszabadságot és beleavatkoznia a magánélet területeibe.

A szlovák nyelvet tiszteljük és becsüljük. Elvárjuk, hogy az állam a mi magyar anyanyelvünket is tisztelje és becsülje. Az állam egyformán köteles védeni és tevőlegesen támogatni a szlovák nyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvét is. A kisebbségi nyelvhasználat átfogó reformjára van szükség, amit a nemzetközi emberi jogi intézmények, elsősorban az Európa Tanács, már évek óta szorgalmaz. Szlovákiában a nagyobb létszámban élő nemzeti kisebbségek nyelve legyen egyenrangú és egyenjogú a többség nyelvével ott, ahol ezek a közösségek élnek, úgy, ahogy az más európai országokban már régen gyakorlattá vált. A tényleges kétnyelvűség legyen érték.

Követeljük, hogy az állam az alkotmány 34. cikkelye és a Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikke szellemében a kisebbségekkel történt érdemi konzultációk alapján alakítsa a nemzetiségi politikáját. Ne döntsön nélkülünk azon ügyekben, amelyek bennünket is érintenek! Ne játssza ki egymás ellen a különböző nagyságú és más-más igényű közösségeket! Ne Budapestre mutogasson, amikor velünk kellene tárgyalnia! Eljött az ideje egy átfogó, a nemzeti kisebbségek státuszát rendező törvény kidolgozásának, az EBESZ kisebbségi főbiztosa és az Európa Tanács ajánlásának megfelelően.

Nem kívánunk politikusok és politikai pártok állandó céltáblája lenni csak azért, hogy ők háborítatlanul űzhessék hatalmi játékaikat. Elegünk van abból, hogy hűtlenséggel vádolnak egy egész népcsoportot és ártatlan emberek becsületébe gázolnak.

Nagyra becsüljük mindazokat a szlovákokat, akik eddig is partnereink voltak a kulturált párbeszédben. A kormánypártokkal is készek vagyunk tárgyalni. Hiszünk abban, hogy a békés együttélés szabályait ki tudjuk alakítani, amennyiben a hatalom őszintén kívánja azt.

Dunaszerdahely, 2009. szeptember 1.



A Zemkápé nyilatkozata

Mi, a dunaszerdahelyi tiltakozó nagygyűlés résztvevői együtt, egy emberként mondjuk ki: Elég volt!

Elegünk van a kormánykoalíció politikusainak magyarellenes kirohanásaiból. Felháborítónak tartjuk, hogy Malina Hedvig Szlovákiában, állampolgárként nem tudja érvényre juttatni igazságát. Elfogadhatatlannak tartjuk a dunaszerdahelyi szurkolók elleni rendőri beavatkozást, valamint azt, hogy a mai napig nem hozták nyilvánoságra az ezzel kapcsolatos videófelvételeket. Nem tűrjük tovább, hogy a jelenlegi kormánykoalíció néhány politikusának állandó céltáblája legyünk.

Szlovákiának egyenrangú polgárai kívánunk lenni. Nem vagyunk sem bevándorlók, sem albérlők ebben az országban, ezért követeljük, hogy az állam a kisebbségekkel történt érdemi konzultációk alapján alakítsa ki a nemzeti kisebbségi politikáját, az alkotmány 34. cikke és a Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikke szellemében. Ne döntsenek nélkülünk azokban az ügyekben, amelyek bennünket érintenek! Ne játsszák ki egymás ellen a különböző nagyságú és más-más igényű szlovákiai kisebbségeket!

Elutasítjuk a szlovák parlament által elfogadott nyelvtörvényt. Felháborítónak tartjuk, hogy magas pénzbírságokkal kívánják büntetni a közéleti nyelvhasználat néhány területét. Ez sérti az alepvető emberi jogokat, név szerint a szólásszabadságot. Követeljük, hogy a parlament törölje a törvény azon elemeit, amelyek a hátrányos megkülönböztetés alapját képezik. Elvárjuk, hogy az ún. kétnyelvűség törvény általi megjelenítése ne csak ránk, kisebbségekre rójon feladatot és kötelességet, hanem mindenkire arányosan, aki az általunk lakott régiókban velünk él.
Követeljük továbbá, hogy Szlovákia fogadja el az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának azon ajánlásait, amelyek a kisebbségi nyelvhasználati jogok bővítését szorgalmazzák, és amelyeket a szlovák kormánykoalíció felháborító módon három éve ignorál.
Szorgalmazzuk, hogy készüljön el egy átfogó nemzetiségi törvény, az EBESZ kisebbségi főbiztosa ajánlásának megfelelően.

Felszólítjuk a szlovák kormánykoalíció politikusait, hogy hagyjanak fel a magyarokkal szembeni gyűlöletbeszéddel.

Igazságot és kártérítést követelünk Malina Hedvignek és a Dunaszerdahelyen megvert, ártatlan szurkolóknak.

Szlovákia minden tisztességes polgárának azt üzenjük, hogy mi nem támadjuk a szlovák nyelvet sem a szlovák anyanyelvű polgártársainkat. Nagyra becsüljük azokat, akik eddig is partnereink voltak a párbeszédben. Meggyőződésünk azonban, hogy nem attól lesz erősebb a szlovák nyelv, ha pénzbírsággal kényszerítik ki annak használatát. A szlovák nyelvet nem egy ilyen arrogáns törvénnyel kell védeni. A kormánykoalíció tudatosítsa végre: az erőszakra alapozott nyelvvédelem soha nem éri el a célját, viszont mindig megrontja az egymás mellett élő népek viszonyát.

Szándékaink békések, de határozottak, megmaradásunkat szolgálják.

Elfogadva Dunaszerdahelyen 2009. szeptember 1.