Az egyszerű milliomosból lett parlamenti képviselőt, Igor Matovičot vélhetően senkinek nem kell bemutatni, hiszen hirdetési újságja hátoldalán közölt jegyzetei miatt egy ország ismeri őt.
Azt pedig, hogy a sokak által lenézett hirdetési újság micsoda hatékony fegyver, ha a véleményformáló lapokat nem (nagyon) olvasó, de szavazni azért eljáró réteghez kell szólni, szintén az ő példáján szemléltethetjük. Azzal, hogy a 150. helyről 38 429 preferenciaszavazattal a negyedik helyre sikerült előlépnie, akár tananyaggá is válhat. Parlamentbe kerülése óta a ketrecharcosként viselkedő Matovič számtalanszor beleszart már a koalíciós ventilátorba, ne számláljuk most a megvesztegetési üggyel kezdődő eseményhullám elemeit, koncentráljunk legutóbbi performanszára. Matovič és három társa tegnap nyílt levélben szólította fel a négy koalíciós párt elnökét arra, hozzák nyilvánosságra az egyes államigazgatási posztokat rendes felvételi eljárás nélkül elfoglaló pártjelöltek nevét. A nyílt levél írói arra hivatkoznak, hogy a választások előtt a jelenlegi koalíciót alkotó pártok magasabb politikai kultúrát ígértek annál, mint ami Robert Fico kormányát jellemezte. A levélbe szemernyi álnaivitás is beleszövődött, amikor a szerzők úgy fogalmaztak: „nem örülnének, ha beigazolódnának az arról szóló hírek, hogy a rendes felvételi eljárás mellett pályázaton részt nem vevő pártjelöltek foglaltak el államigazgatási posztokat“. Mindezt három héttel azután vetették papírra, hogy nyilvánosságra került: hogyan osztották el az Iglói és Gölnicbányai járás államigazgatási tisztségeit a pártok. Erről Matovičék csak akkor maradhattak le, ha saját hirdetési újságjukon kívül más lapot valóban nem vesznek a kezükbe... Miért e kései reakció?
Az államigazgatás átpolitizáltsága valóban hátrány, főként maga az államigazgatás (így közvetlen módon a választópolgárok) számára. Ennek ellenkezője azonban legfeljebb az utópiák hasábjain valósul meg. A rendszerváltás óta nem akadt egyetlen garnitúra sem, amely nem saját jelöltjeivel töltötte volna fel az államigazgatási középvezetői posztokat, akkor sem, ha hatalomra jutása előtt esetlegesen mást ígért. A saját jelöltek érdekében történő tisztogatás a rendszerváltás óta része a kormányváltásokat követő politikai folklórnak és gyakorlatnak, valamennyi eddig kormányon volt párt nemcsak hallgatólagos, hanem nagyon is tevőleges egyetértése mellett. Matovičék a mentelmi jog után újfent a politikai osztály nehezen védhető, az osztályon kívülieket irritáló,ám nem vagy nehezen megváltoztatható elemét tették bírálatuk tárgyává. Sejtve, hogy sajtótájékoztatójukkal és nyílt levelükkel semmit sem fognak változtatni a fennálló helyzeten, és tudva, hogy a hirdetési újságok hátlapját böngészők körében ez újabb biztos szavazatokat jelenthet számukra.
Azt pedig, hogy a sokak által lenézett hirdetési újság micsoda hatékony fegyver, ha a véleményformáló lapokat nem (nagyon) olvasó, de szavazni azért eljáró réteghez kell szólni, szintén az ő példáján szemléltethetjük. Azzal, hogy a 150. helyről 38 429 preferenciaszavazattal a negyedik helyre sikerült előlépnie, akár tananyaggá is válhat. Parlamentbe kerülése óta a ketrecharcosként viselkedő Matovič számtalanszor beleszart már a koalíciós ventilátorba, ne számláljuk most a megvesztegetési üggyel kezdődő eseményhullám elemeit, koncentráljunk legutóbbi performanszára. Matovič és három társa tegnap nyílt levélben szólította fel a négy koalíciós párt elnökét arra, hozzák nyilvánosságra az egyes államigazgatási posztokat rendes felvételi eljárás nélkül elfoglaló pártjelöltek nevét. A nyílt levél írói arra hivatkoznak, hogy a választások előtt a jelenlegi koalíciót alkotó pártok magasabb politikai kultúrát ígértek annál, mint ami Robert Fico kormányát jellemezte. A levélbe szemernyi álnaivitás is beleszövődött, amikor a szerzők úgy fogalmaztak: „nem örülnének, ha beigazolódnának az arról szóló hírek, hogy a rendes felvételi eljárás mellett pályázaton részt nem vevő pártjelöltek foglaltak el államigazgatási posztokat“. Mindezt három héttel azután vetették papírra, hogy nyilvánosságra került: hogyan osztották el az Iglói és Gölnicbányai járás államigazgatási tisztségeit a pártok. Erről Matovičék csak akkor maradhattak le, ha saját hirdetési újságjukon kívül más lapot valóban nem vesznek a kezükbe... Miért e kései reakció?
Az államigazgatás átpolitizáltsága valóban hátrány, főként maga az államigazgatás (így közvetlen módon a választópolgárok) számára. Ennek ellenkezője azonban legfeljebb az utópiák hasábjain valósul meg. A rendszerváltás óta nem akadt egyetlen garnitúra sem, amely nem saját jelöltjeivel töltötte volna fel az államigazgatási középvezetői posztokat, akkor sem, ha hatalomra jutása előtt esetlegesen mást ígért. A saját jelöltek érdekében történő tisztogatás a rendszerváltás óta része a kormányváltásokat követő politikai folklórnak és gyakorlatnak, valamennyi eddig kormányon volt párt nemcsak hallgatólagos, hanem nagyon is tevőleges egyetértése mellett. Matovičék a mentelmi jog után újfent a politikai osztály nehezen védhető, az osztályon kívülieket irritáló,ám nem vagy nehezen megváltoztatható elemét tették bírálatuk tárgyává. Sejtve, hogy sajtótájékoztatójukkal és nyílt levelükkel semmit sem fognak változtatni a fennálló helyzeten, és tudva, hogy a hirdetési újságok hátlapját böngészők körében ez újabb biztos szavazatokat jelenthet számukra.
Utolsó kommentek