Jövőre népszámlálás lesz, ezt mindenki tudja. Az ország lakosságának számba vétele a feldolgozás szempontjából a statisztikai hivatal legigényesebb projektje, így a felkészülést indokolt időben kezdeni.

A hivatal hétfőn közleményt adott ki arról, hogy a kisebbségek számára előnyös módon változnak a népszámlálási ívek. Míg 2001-ben hat nemzetiséghez tartozónak vallhatták magukat a lakosok, aki pedig az előre nyomtatott lehetőségeken túl kívánta meghatározni önmagát, az ezt az „egyéb” rubrikában vallhatta be. A nemzetiségek száma a jövő évi számlálóíven 14-re bővül, csökkentve ezzel a „kicsik” diszkomformitásérzetét; ugyanígy növekszik a választható anyanyelv száma, hatról tizenegyre. Valószínű, hogy a szlovákiai magyar kisebbség képviselőit leginkább e két adat foglalkoztatja, megtudhatjuk, mennyi az annyi, csökkentünk-e újfent 50 ezerrel, mint legutóbb, vagy legalább a stagnálásra futotta? Masszív növekedésre senki sem gondolhat komolyan.
Jövőre lesz egy újdonság is a népszámlálási íveken. A megkérdezettek arra is válaszolhatnak, milyen nyelvet használnak a leggyakrabban otthon, és milyent nyilvános helyen. A közelmúltban lelkes civil fiatalok jóvoltából elkészült a szlovákiai magyarság eddigi legátfogóbb kétnyelvűség-vizsgálata, melynek eredményei lesújtóak. Ha a felmérés korábban készül el, Ficóék az államnyelv abszolút primátusát hirdető, a legrosszabb gyarmatosítók kulturális imperializmusára hajazó nyelvtörvénnyel járó nemzetközi blamázst megspórolhatták volna maguknak, ha időben megtudják, a szlovákiai magyarok ott és akkor sem használják anyanyelvüket, ahol erre lehetőségük, mi több, joguk van.
Nem beszélnek magyarul a hivatalokban, nem kérnek magyar nyelvű nyomtatványokat, igaz, ezt a tendenciát az önkormányzatok sunyi alibizmusa is erősíti, hisz minek a magyar nyomtatvány, szlovákul úgyis mindenki tud.
Félő, hogy ha a népszámlálási íven szereplő „nyilvános hely” fogalma nem lesz nagyon pontosan meghatározva a módszertani útmutatóban, akkor borítékolható az eredmény. Az jön ki, hogy míg a kisebbségek képviselői otthon az anyanyelvet, nyilvános helyen az államnyelvet használják, így a kisebbségi nyelvek jelenlegi, alárendelt státusukból tovább degradálódnak: konyhanyelvvé.
Pedig ha egy kisebbséget buzdítani kell arra, hogy használja a nyelvét, akkor azt már megette a fene.

megosztás