A francia Jean-Marie Gustave Le Cléziónak ítélték oda csütörtökön az irodalmi Nobel-díjat. A svéd királyi akadémia indoklásában "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának" nevezte a 68 éves írót, a Terra Amata szerzőjét. Le Clézio nem csupán regényeiben, novelláiban, esszéiben viszi valóságos és lelki utazásokra olvasóit, élete is szinte folyamatos utazás.
Nizzában született 1940. április 13-án egy Mauritius szigetére emigrált breton család leszármazottjaként. Első könyvét hétévesen írta a tengerről, amikor elkísérte édesanyját Nigériába, az ott dolgozó orvos apjához. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban tanult, katonai szakszolgálatát Thaiföldön végezte, de onnan hamar kiutasították, mert elítélte a gyermekprostitúciót, így Mexikóba vezényelték. A mexikói indián történelem és mitológia annyira megragadta, hogy e témából írta történészi disszertációját.
Addigra azonban már elismert író volt hazájában: mindössze 23 évesen jelent meg a Jegyzőkönyv (Le procés-verbal) című regénye, egy marginális fiatalember története, amelyért Renaudot-díjjal tüntették ki. 1967-ben jelent meg a Terra Amata című, laza szerkezetű, szabad asszociációktól burjánzó könyve, a bizonytalan jövő előtt álló, de mégis szeretettel, bizakodással teli emberiség "önéletrajza", amelyet számos nyelvre, köztük magyarra is lefordítottak. A francia irodalom egyik megújítójaként tartották számon pályája első szakaszában.
Az 1970-es évektől már higgadtabb, letisztultabb stílusban születtek J.M.G. Le Clézio művei, irodalmi prózájában, esszéiben a gyermekkor, az utazás, a kisebbségek sorsa, a környezetvédelem maradt visszatérő téma. 1980-ban nagy áttörést jelentett a Sivatag (Désert) című regénye, amely az észak-afrikai elveszett kultúrák és Európa kontrasztját mutatja be nem szeretett bevándorlók szemszögéből. Ettől kezdve a nagyközönség is kegyeibe fogadta. 1994-ben őt választották meg a legnagyobb francia nyelvű írónak. Legújabb magyarul megjelent munkája a 2003-ban született Körforgás (Révolutions) című regény. (MTI)
Nizzában született 1940. április 13-án egy Mauritius szigetére emigrált breton család leszármazottjaként. Első könyvét hétévesen írta a tengerről, amikor elkísérte édesanyját Nigériába, az ott dolgozó orvos apjához. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban tanult, katonai szakszolgálatát Thaiföldön végezte, de onnan hamar kiutasították, mert elítélte a gyermekprostitúciót, így Mexikóba vezényelték. A mexikói indián történelem és mitológia annyira megragadta, hogy e témából írta történészi disszertációját.
Addigra azonban már elismert író volt hazájában: mindössze 23 évesen jelent meg a Jegyzőkönyv (Le procés-verbal) című regénye, egy marginális fiatalember története, amelyért Renaudot-díjjal tüntették ki. 1967-ben jelent meg a Terra Amata című, laza szerkezetű, szabad asszociációktól burjánzó könyve, a bizonytalan jövő előtt álló, de mégis szeretettel, bizakodással teli emberiség "önéletrajza", amelyet számos nyelvre, köztük magyarra is lefordítottak. A francia irodalom egyik megújítójaként tartották számon pályája első szakaszában.
Az 1970-es évektől már higgadtabb, letisztultabb stílusban születtek J.M.G. Le Clézio művei, irodalmi prózájában, esszéiben a gyermekkor, az utazás, a kisebbségek sorsa, a környezetvédelem maradt visszatérő téma. 1980-ban nagy áttörést jelentett a Sivatag (Désert) című regénye, amely az észak-afrikai elveszett kultúrák és Európa kontrasztját mutatja be nem szeretett bevándorlók szemszögéből. Ettől kezdve a nagyközönség is kegyeibe fogadta. 1994-ben őt választották meg a legnagyobb francia nyelvű írónak. Legújabb magyarul megjelent munkája a 2003-ban született Körforgás (Révolutions) című regény. (MTI)
Amikor elolvastam a hírt, és tudatosult bennem, hogy én ettől a szerzőtől biz eddig még egy sort sem olvastam, nagyon kellemetlenül kezdtem magam érezni. Aztán - vezetés közben - felhívott egy színházi rendező, és elmondta, hogy ő sem. Mindjárt jobb volt. De pótoljuk!
Utolsó kommentek