Nehéz lenne eldönteni, hogy a szarpofozás vagy a fingfűrészelés szavak jelentésmezeje fedi-e le jobban mindazt, ami tegnap a régi parlament épületében történt.
Az ellenzék azon kíván dolgozni, hogy alternatívát tudjanak felkínálni a jelenlegi kormányzattal szemben.
Arról, hogy ezt politikai szempontból hogyan képzelik el, a jövő év elején kezdenek tárgyalni.
A Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), a Magyar Koalíció Pártja (MKP), a Most-Híd, a Polgári Konzervatív Párt (OKS), a Szabadság és Szolidaritás (SaS), és a Zöldpárt (SZS) kedden ült tárgyalóasztalhoz. Az ülést Mikuláš Dzurinda kezdeményezte, azzal a szándékkal, hogy köszönetet mondjon a pártoknak Pavol Frešo, az SDKÚ megyeielnök-jelöltje támogatásáért a megyei választások során. A Budapesten tárgyaló Csáky Pál helyett Bárdos Gyula frakcióvezető képviselte az MKP-t.
Bárdos Gyula elmondta, a választások előtt nem lenne jó légvárakat építeni. Mivel a tanácskozást nem tartja politikai jellegűnek, ezért az ellenzéki pártok közti együttműködésről még a magyar párt elnökségének is kell tárgyalnia. "Nem szeretnénk valamiféle nemzeti front kialakítására törekedni" - fogalmazott a frakcióvezető, aki szerint, ha az ellenzéki pártok egyértelműen tudják definiálni, mi a céljuk, akkor annak is meg kell találni a módját, hogy a választóik által leadott voksok ne vesszenek kárba.
Mikuláš Dzurinda, az SDKÚ elnöke szerint az ellenzék számára legalább három olyan terület kínálkozik, ahol együtt tudnának működni. "Össze kell hangolnunk a programjainkat, határozottan állást foglalni a jelenlegi kormányzattal szemben, és úgy kell rendezni a kapcsolataikat, hogy a demokratikusan gondolkodó emberek szavazatai ne vesszenek kárba.
A Kereszténydemokrata Mozgalom sem híve a választási szövetségnek. A párt joggal tart Dzurinda egységesítő törekvéseiből, az exminiszterelnök maga is KDH-s volt, s a pártból kiválva alapította meg az SDKÚ-t.
Az SaS és az OKS számára elfogadható lenne a választási szövetség, az OKS azonban még sosem került be a parlamentbe, az SaS támogatottsága pedig nem biztos, hogy elegendő a parlamentbe jutási küszöb átlépéséhez. Dzurinda így valószínűleg 2010 júniusában nem fog tudni az ellenzék egyesítőjének és vezérének szerepében tetszelegni.
A Hídember, Bugár Béla szerint félre kell tenni a személyes és a pártos önzést. Na, ezt legalább olyan furcsa tőle hallani, mint amikor Sándor azt mondja, hogy a megfogalmazással vannak problémái.
Az ellenzék számára csak egyetlen stratégia létezik, az együttműködés - mondta Miroslav Kusý politológus az ellenzéki pártok tanácskozására reagálva. Az elemző szerint az ellenzék legfőbb problémája az, hogy nem tudnak megegyezni a közös stratégia kialakításában. "Az már a találkozó előtt várható volt, hogy ez csak egy ismerkedési est lesz, egy kötetlen flörtölés" - fogalmazott Kusý, aki szerint már késő egy közös stratégia kialakítására.
Az ellenzéki együttműködésnek ilyenformán erősen elkúrtam-látszata kezd kialakulni. Olyannyira, hogy a Pravda kommentárja már hétfőn megelőlegezte a találkozó kudarcát. Eddig úgy tűnik, a Smer fog kormányt alakítani
******
Az ellenzék csetléséről-botlásáról 2006 óta Szemtanú kolléga blogjában olvashattok tanulságos bejegyzéseket.
******
És olvassunk a hétköznapok hőséről is, aki jóllehet a "rendes" médiába is bejáratos, az alternatív médiának kötelessége felkarolni az ilyen kezdeményezéseket, hiszen alulról jönnek, akár a blogok.
Adott egy marcelházi legény - karácsony közeledvén idézhetnénk az ismert passzust a Bibliából, mely szerint "„...te, Betlehem-Efrata, bár a legkisebb vagy Júdea nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett" (Mikeás 5,1); lám Marcelháza, fóliásaid miatt emlegettek a létező szocializmusban, de a szellem is virágzik ott, mivel két nagy bloggert is adtál a felvidéki magyarságnak -, aki elhatározta, hogy erejéhez képest változtat a csángók irigylésreméltónak nem nevezhető helyzetén. A Körkép interjúja Lengyel Zoltánnal.
2009. december 16. 17:11
Ellenzéki szarpofozás
2009. november 16. 15:38
Az MKP és a 19 éves lányok; Béla nem ugrál – 2 flash
A barátnőm húga 19 éves. Elsőválasztó, így ebben az évben akár ötször is urnákhoz járulhatott volna. Nem járult. A második fordulóban elment Radičovára szavazni, meg most, a megyei választásokon nagy nehezen sikerült rábeszélni – miután a helyi MKP-elnök is telefonált hozzájuk –, hogy menjen el szavazni. Persze, mindkét esetben több volt az unszolás, mint a meggyőződés. Agyfaszt tudok kapni attól, mikor a körülöttem levők szidják a rendszert, de arra a kérdésre, hogy: oszt' szavazni vótá-e?, nemmel felelnek.
Persze, nem magáról a barátnőm húgáról szeretnék írni, hanem a jelenségről: a politikai pártok semmit nem tettek azért, hogy megszólítsák őt elsős egyetemistaként: menj el szavazni vazze.
Az óriásplakátkampánnyal igazából csak azt lehet megmutatni, mennyi pénzünk van. Ez a korosztály már print sajtót csak nagyon ritkán olvas, híradót nem néz, kampányrendezvényekre meg nem jár, főként akkor nem, ha azok (olykor C- vagy Zs-kategóriás) nóta- és operetténekesekkel vannak színesítve. Az igazából nem érdekel, hogy a szlovák pártok nem próbálták őt elérni, de a Magyar Koalíció Pártja miért nem tesz/tt semmit, hogy elérje az elsőválasztókat? A fiatalokat. Az ifjakat…
Először is szögezzük le, az ICS egy bohózat. Az, hogy harmincas, ill. azon túli felnőtt emberek úgy próbálják meg magukat beküzdeni a pártstruktúrába, hogy azt állítják magukról: ők az ifjúság – vicc. (Persze, tegyük hozzá, az ifjak nem is nagyon törik magukat a pártba…) Azért van szükségük erre a manőverre, mert – központi ifjúságsupportáló nyilatkozatok ide vagy oda – ha a helyi struktúrákban szeretnék bontogatni a szárnyaikat, a helyi bizniszeiket féltő öregek úgy vernék el őket a vályútól, mint annak a rendje. Menjetek csak a homokozóba, gyerekek… ICS, az kell nektek. Nehogymá’ egy 22 éves egyetemista mondja meg nekem, hogyan kell szociális otthont privatizálni Nyitra megyében…
És ha még az ICS egy komoly dolog is lenne, az még mindig csak a pártifjúság. Az Ifjú Gárda. A szlovmagy fiatalok egy alatti százaléka. És a többivel mi lesz? Az ifjúság megszólításának hatékony módja lehetne, ha kinevelnének sikeres „ifjúkádereket” az „Ifjú Gárdából”, ezeket egyrészt lehetne zászlóként mutogatni, hogy lám, nemcsak a képviselőasszisztensek, polgármesterek és járási pártelnökök gyermekei vágynak (ifjú)politikai pályája; másrészt ezek hitelesebben tudnának szólni az ifjúsághoz, mint az ötvenes Csáky Pál, vagy a negyvenes Farkas Iván. Ui., ha az ifjú rájuk néz, legfeljebb azt mondhatja: baze’, mint az apám otthon, és ezzel sokat gyengült a hatékony megszólítás esélye. Azonban a párt még arra se volt képes, hogy vonzó, vagy legalább ismert második vonalbeli, regionális politikusokat neveljen ki. (Aki nem ért egyet ezzel az állítással, az lakhelyén álljon ki egy forgalmas közterületre, és kérje meg a szembejövőket, hogy nevezzenek meg három MKP-s megyei képviselőt. A kudarc borítékolható.) Ifjúkáderekre meg már nem maradt idő…
Az f2f kommunikáción túl – melyben a párt nem jeleskedett –, az egyetlen hely, ahol el tudnák érni az ifjúságot, az internet. Az MKP internetes jelenléte azonban leginkább Bret Easton Ellis egy regénycímével vethető egybe. OK, honlapja van, de az már a szó szerint garázscégként működő gumiszerviznek is van, ahova a kocsimat hordom. A mai honlapdömpingben, amikor már szülőfalumban is csaknem minden vállalkozásnak van honlapja, egy honlap, az semmi. Egy honlapra csak az megy rá, akit érdekel. Komáromban gyakran szokott mellettem parkolni egy autó, amire az van írva, hogy www.jazminparty.sk. Sose mentem rá erre a honlapra, mert nem érdekelt. Ahogy egy 17 éves, jövőre elsőválasztó gépészeti szakközépbe járó ifjoncot sem érdekel az MKP. A párt honlapja egyénként mindennek nevezhető, csak fiatalosnak nem.
Hogy követhették el azt a balfaszságot, hogy a csakypal.sk-t nem foglalták le, így ha valaki ezt beírja, akkor az a Paraméterre fog mutatni? Milyen fotó- és videómegosztó portálokon szerepel a párt? Milyen közösségi oldalakon vannak regisztrálva (pártként, ill. a tisztségviselőik magánszemélyekként)? Van-e blogjuk? (Hallottak-e már arról, hogy a fideszes Becsey Zsolt egy időben három blogon is nyomta, a freeblogon, a blog.hu-n és a blogtéren?) Twittereznek-e? Megoszthatók a honlapjukon levő tartalmak? Hozzászólnak a róluk folytatott internetes vitákhoz? Egyáltalán: figyelik azokat? Járt már valaha valamelyikük a Pokec magyar szobájában? Nem futja esetleg két egyetemistára, akiket részmunkaidőben lehetne foglalkoztatni ilyesmivel? Mert kommunikációs gépezet, az nemigen van.
Persze, nem állítjuk, hogy ha holnaptól Dunajsky Éva elkezd twitterezni, Berényi József blogolni fog a Paraméteren, Csáky Pál pedig a Facebook királyává dolgozza fel magát, Mafia War családot alapít, és kilövi a már facebookos Gál Gábort, vagy a Farmville keretében beszántja A. Nagy László mezejét, akkor 2010-ben minden magyar elsőválasztó voksot begyűjtenek, de biztos többet, mint így. Mert aztán elkezd kihalni az a réteg, amelyik még kötelességének tekinti a részvételt a választásokon, és akkor bizony nem lesz meg a stabil 10%, mely elkényelmesítette a legényeket a Čajakova utcában.
Bugár Béla azt találta mondani vasárnap a Markíza kereskedelmi televízióban Zlatica Puškárová Na telo című műsorában a megyei választási eredményeket értékelve: „elégedett vagyok, bár nem ugrálok az örömtől”. A Híd annyi óriásplakátot nyomott ki, hogy azzal a pozsonyi M. R. Štefánik reptér minden kifutópályáját könnyedén narancssárgába lehetne borítani. Ehhez képest 2 saját és egy koalíciós képviselőjük lett. A káröröm legyen azt elszánt ellendrukkereké. E sorok írója csak két dolgot jegyezne meg:
1. A pártnak egyelőre Bugár Béla mosolyán kívül nincs egyéb érdeme létének 4,5 hónapja alatt.
2. Lehet az arányokkal búgó hangon, a kamerába elkerekült szemmel nézve zsonglőrködni. A határon túli magyarok szerelmesei is azt gurgulázták december 5-ről az „anyaországban”, hogy az emberek többsége igennel szavazott, csak hát a végeredmény… Itt is lehet okosakat mondani arról, hogy 60:40, meg ilyesmi, de a ValóVilágban egy másik aránypár számít. A 40:2. Bizony.
Persze, nem magáról a barátnőm húgáról szeretnék írni, hanem a jelenségről: a politikai pártok semmit nem tettek azért, hogy megszólítsák őt elsős egyetemistaként: menj el szavazni vazze.
Az óriásplakátkampánnyal igazából csak azt lehet megmutatni, mennyi pénzünk van. Ez a korosztály már print sajtót csak nagyon ritkán olvas, híradót nem néz, kampányrendezvényekre meg nem jár, főként akkor nem, ha azok (olykor C- vagy Zs-kategóriás) nóta- és operetténekesekkel vannak színesítve. Az igazából nem érdekel, hogy a szlovák pártok nem próbálták őt elérni, de a Magyar Koalíció Pártja miért nem tesz/tt semmit, hogy elérje az elsőválasztókat? A fiatalokat. Az ifjakat…
Először is szögezzük le, az ICS egy bohózat. Az, hogy harmincas, ill. azon túli felnőtt emberek úgy próbálják meg magukat beküzdeni a pártstruktúrába, hogy azt állítják magukról: ők az ifjúság – vicc. (Persze, tegyük hozzá, az ifjak nem is nagyon törik magukat a pártba…) Azért van szükségük erre a manőverre, mert – központi ifjúságsupportáló nyilatkozatok ide vagy oda – ha a helyi struktúrákban szeretnék bontogatni a szárnyaikat, a helyi bizniszeiket féltő öregek úgy vernék el őket a vályútól, mint annak a rendje. Menjetek csak a homokozóba, gyerekek… ICS, az kell nektek. Nehogymá’ egy 22 éves egyetemista mondja meg nekem, hogyan kell szociális otthont privatizálni Nyitra megyében…
És ha még az ICS egy komoly dolog is lenne, az még mindig csak a pártifjúság. Az Ifjú Gárda. A szlovmagy fiatalok egy alatti százaléka. És a többivel mi lesz? Az ifjúság megszólításának hatékony módja lehetne, ha kinevelnének sikeres „ifjúkádereket” az „Ifjú Gárdából”, ezeket egyrészt lehetne zászlóként mutogatni, hogy lám, nemcsak a képviselőasszisztensek, polgármesterek és járási pártelnökök gyermekei vágynak (ifjú)politikai pályája; másrészt ezek hitelesebben tudnának szólni az ifjúsághoz, mint az ötvenes Csáky Pál, vagy a negyvenes Farkas Iván. Ui., ha az ifjú rájuk néz, legfeljebb azt mondhatja: baze’, mint az apám otthon, és ezzel sokat gyengült a hatékony megszólítás esélye. Azonban a párt még arra se volt képes, hogy vonzó, vagy legalább ismert második vonalbeli, regionális politikusokat neveljen ki. (Aki nem ért egyet ezzel az állítással, az lakhelyén álljon ki egy forgalmas közterületre, és kérje meg a szembejövőket, hogy nevezzenek meg három MKP-s megyei képviselőt. A kudarc borítékolható.) Ifjúkáderekre meg már nem maradt idő…
Az f2f kommunikáción túl – melyben a párt nem jeleskedett –, az egyetlen hely, ahol el tudnák érni az ifjúságot, az internet. Az MKP internetes jelenléte azonban leginkább Bret Easton Ellis egy regénycímével vethető egybe. OK, honlapja van, de az már a szó szerint garázscégként működő gumiszerviznek is van, ahova a kocsimat hordom. A mai honlapdömpingben, amikor már szülőfalumban is csaknem minden vállalkozásnak van honlapja, egy honlap, az semmi. Egy honlapra csak az megy rá, akit érdekel. Komáromban gyakran szokott mellettem parkolni egy autó, amire az van írva, hogy www.jazminparty.sk. Sose mentem rá erre a honlapra, mert nem érdekelt. Ahogy egy 17 éves, jövőre elsőválasztó gépészeti szakközépbe járó ifjoncot sem érdekel az MKP. A párt honlapja egyénként mindennek nevezhető, csak fiatalosnak nem.
Hogy követhették el azt a balfaszságot, hogy a csakypal.sk-t nem foglalták le, így ha valaki ezt beírja, akkor az a Paraméterre fog mutatni? Milyen fotó- és videómegosztó portálokon szerepel a párt? Milyen közösségi oldalakon vannak regisztrálva (pártként, ill. a tisztségviselőik magánszemélyekként)? Van-e blogjuk? (Hallottak-e már arról, hogy a fideszes Becsey Zsolt egy időben három blogon is nyomta, a freeblogon, a blog.hu-n és a blogtéren?) Twittereznek-e? Megoszthatók a honlapjukon levő tartalmak? Hozzászólnak a róluk folytatott internetes vitákhoz? Egyáltalán: figyelik azokat? Járt már valaha valamelyikük a Pokec magyar szobájában? Nem futja esetleg két egyetemistára, akiket részmunkaidőben lehetne foglalkoztatni ilyesmivel? Mert kommunikációs gépezet, az nemigen van.
Persze, nem állítjuk, hogy ha holnaptól Dunajsky Éva elkezd twitterezni, Berényi József blogolni fog a Paraméteren, Csáky Pál pedig a Facebook királyává dolgozza fel magát, Mafia War családot alapít, és kilövi a már facebookos Gál Gábort, vagy a Farmville keretében beszántja A. Nagy László mezejét, akkor 2010-ben minden magyar elsőválasztó voksot begyűjtenek, de biztos többet, mint így. Mert aztán elkezd kihalni az a réteg, amelyik még kötelességének tekinti a részvételt a választásokon, és akkor bizony nem lesz meg a stabil 10%, mely elkényelmesítette a legényeket a Čajakova utcában.
*****
Bugár Béla azt találta mondani vasárnap a Markíza kereskedelmi televízióban Zlatica Puškárová Na telo című műsorában a megyei választási eredményeket értékelve: „elégedett vagyok, bár nem ugrálok az örömtől”. A Híd annyi óriásplakátot nyomott ki, hogy azzal a pozsonyi M. R. Štefánik reptér minden kifutópályáját könnyedén narancssárgába lehetne borítani. Ehhez képest 2 saját és egy koalíciós képviselőjük lett. A káröröm legyen azt elszánt ellendrukkereké. E sorok írója csak két dolgot jegyezne meg:
1. A pártnak egyelőre Bugár Béla mosolyán kívül nincs egyéb érdeme létének 4,5 hónapja alatt.
2. Lehet az arányokkal búgó hangon, a kamerába elkerekült szemmel nézve zsonglőrködni. A határon túli magyarok szerelmesei is azt gurgulázták december 5-ről az „anyaországban”, hogy az emberek többsége igennel szavazott, csak hát a végeredmény… Itt is lehet okosakat mondani arról, hogy 60:40, meg ilyesmi, de a ValóVilágban egy másik aránypár számít. A 40:2. Bizony.
Ennek ismeretében érthető, hogy nem ugrál.
Ha nem láttad, itt megnézheted.
2009. október 11. 23:59
Politikai násztáncok
Barack Obamának nagy megtiszteltetés, hogy ő kapta az idei Nobel-békedíjat, nyilatkozta az amerikai elnök tanácsadója. Ez a Nobel-békedíj már akkor sem volt kóser, amikor Jasszer Arafatnak ítélték oda. Akkor is bírálatözön zúdult a bizottság nyakába a civil szféra egy részétől, amikor a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kapta, 2005-ben. Még jó, hogy a mi Mečiarunknak nem ítélték oda.
A karizmatikusnak mondott, ám politikailag kétségkívül üresnek bizonyuló, elnökké választása előtt külföldön jószerivel ismeretlen politikus rakétasebességgel kapta meg a kitüntetést. Ha végigtekintünk a névsoron, elődei némiképp többet és hosszabb ideig munkálkodtak a békéért és/vagy az emberi jogokért, mint amennyit Barack Obama országlásának alig egy éve alatt. Ha nem tudnánk, hogy ilyesmit nem lehet venni, könnyen azt gondolhatnánk, hogy ez csak egy marketingfogás a már tervfázisában ezer sebből vérző egészségügyi reform, és az egyre romló amerikai gazdasági helyzet miatt sebesen süllyedő népszerűségi mutató felturbózására.
S míg a világ Oslóra és Stockholmra figyelt – mely 45 év után újra női kémiai Nobel-díjast adott a világnak, az irodalmi Nobel pedig újfent egy kisebbségi íróhoz került, akit szülőhazája jószerivel eladott –, idehaza már mindenki a 2010-es parlamenti választásokra készülődött, melynek a megyei választások csak gyarló előjátékát jelentik. Persze, a megyékben is rengeteg pénz van, amit le lehet nyúlni, ráadásul, ha nem túl pofátlanul csinálják, a gyenge és kiszolgáltatott regionális sajtó miatt ezt szinte zavartalanul tehetik. Ám ahogy ez kiviláglott, ahhoz, hogy ki tudjanak venni, előbb be kell tenni. Ahhoz, hogy valaki felkerüljön a megyei listára, szerény ajándékkal kell gazdagítani a pártkasszát. És ez csak az, amit hivatalosan is beismernek a pártok…
Ha már Belousovová asszony, a nemzet első honleánya is beismeri, hogy a koalícióban minimum rossz a helyzet, mivel már mindenki a választásokra készülődik, akkor ott tényleg nem lehet elfedni a csatazajt. Az SNS mozgástere egyre szűkül, miként egy megunt, gyurcsányi öregecskécske feleségé, ezért igyekeznek hétről hétre vadabbakat mondani, de ezek már messze nem címlapképesek, legfeljebb mínuszos hírek. A héten azzal próbálkozott az ország legutáltabb politikusa – és ez most nem e sorok írójának magánvéleménye, hanem egy közvélemény-kutatás eredménye –, hogy őt meg akarják ölni. De ő még egy golyót sem kapott postán – bezzeg az MKP-s politikusok! –, csak egy szerény fenyegetést egy napilap fórumán. Hasonlókat tucatszám törölnek bármely hírportál adminisztrátorai. Naponta. Ez az egy valahogy ott maradt. Az is lehet, hogy valamelyik inasa írta, csak a Vezér elmondhassa újabb veretes beszédét. Azonban címlap ezzel már csak akkor lehetne, ha a bejegyzés szerzője valóra is váltaná, amit leírt. Addig csak egy rövidhír. Vagy a Napi vicc rovat várományosa.
S míg az SNS seprűjével a még mindig dúsgazdag, de már messze nem negyvenszázalékos kérő körül sündörgő frajlákat próbálja elzavarni, vagy becsmérelni, azok egyre lengébb ruhát öltve riszálják magukat. S amiként elborzadva figyeljük a csúf megyeikoalíció-mutánsokat, ahol a helyi (fiskális?) érdekeiket szem előtt tartva a magyar pártok egy magyar jelölt ellenében képesek besorakozni a volt kommunista csinovnyik Smer-jelölt mögé, nem kisebb érdeklődéssel szemlélhetjük a potenciálisan kialakuló kormánykoalíciókat. Az mindenesetre más most szembeötlő, hogy az egyre inkább „ľudákosodó”, és mint azt az új elnök első megnyilvánulásaiból leszűrhetjük, nem Pavol Hrušovský miatt fundamentalista KDH egyre inkább a nacionalista térfélre tolódik. És az SDKÚ-nak ez, úgy tűnik, megfelel, miközben a Csáky Pál vezette MKP radikalizálódásáról hadoválnak valamit, amit tán maguk sem hisznek el, hisz a tömörülést legfeljebb akkor nevezhetjük radikálisnak, amikor a vágfarkasdi nyugdíjasklubot terrorszervezetnek. A politika promiszkuis terrénumán tehát érdekes násztáncokat láthatnak majd azok az ínyencek, akik nem hagyják, hogy a kormány kommunikációs gépezete elterelje a figyelmüket arról, ami már itt jó ideje készülőben van.
A karizmatikusnak mondott, ám politikailag kétségkívül üresnek bizonyuló, elnökké választása előtt külföldön jószerivel ismeretlen politikus rakétasebességgel kapta meg a kitüntetést. Ha végigtekintünk a névsoron, elődei némiképp többet és hosszabb ideig munkálkodtak a békéért és/vagy az emberi jogokért, mint amennyit Barack Obama országlásának alig egy éve alatt. Ha nem tudnánk, hogy ilyesmit nem lehet venni, könnyen azt gondolhatnánk, hogy ez csak egy marketingfogás a már tervfázisában ezer sebből vérző egészségügyi reform, és az egyre romló amerikai gazdasági helyzet miatt sebesen süllyedő népszerűségi mutató felturbózására.
S míg a világ Oslóra és Stockholmra figyelt – mely 45 év után újra női kémiai Nobel-díjast adott a világnak, az irodalmi Nobel pedig újfent egy kisebbségi íróhoz került, akit szülőhazája jószerivel eladott –, idehaza már mindenki a 2010-es parlamenti választásokra készülődött, melynek a megyei választások csak gyarló előjátékát jelentik. Persze, a megyékben is rengeteg pénz van, amit le lehet nyúlni, ráadásul, ha nem túl pofátlanul csinálják, a gyenge és kiszolgáltatott regionális sajtó miatt ezt szinte zavartalanul tehetik. Ám ahogy ez kiviláglott, ahhoz, hogy ki tudjanak venni, előbb be kell tenni. Ahhoz, hogy valaki felkerüljön a megyei listára, szerény ajándékkal kell gazdagítani a pártkasszát. És ez csak az, amit hivatalosan is beismernek a pártok…
Ha már Belousovová asszony, a nemzet első honleánya is beismeri, hogy a koalícióban minimum rossz a helyzet, mivel már mindenki a választásokra készülődik, akkor ott tényleg nem lehet elfedni a csatazajt. Az SNS mozgástere egyre szűkül, miként egy megunt, gyurcsányi öregecskécske feleségé, ezért igyekeznek hétről hétre vadabbakat mondani, de ezek már messze nem címlapképesek, legfeljebb mínuszos hírek. A héten azzal próbálkozott az ország legutáltabb politikusa – és ez most nem e sorok írójának magánvéleménye, hanem egy közvélemény-kutatás eredménye –, hogy őt meg akarják ölni. De ő még egy golyót sem kapott postán – bezzeg az MKP-s politikusok! –, csak egy szerény fenyegetést egy napilap fórumán. Hasonlókat tucatszám törölnek bármely hírportál adminisztrátorai. Naponta. Ez az egy valahogy ott maradt. Az is lehet, hogy valamelyik inasa írta, csak a Vezér elmondhassa újabb veretes beszédét. Azonban címlap ezzel már csak akkor lehetne, ha a bejegyzés szerzője valóra is váltaná, amit leírt. Addig csak egy rövidhír. Vagy a Napi vicc rovat várományosa.
S míg az SNS seprűjével a még mindig dúsgazdag, de már messze nem negyvenszázalékos kérő körül sündörgő frajlákat próbálja elzavarni, vagy becsmérelni, azok egyre lengébb ruhát öltve riszálják magukat. S amiként elborzadva figyeljük a csúf megyeikoalíció-mutánsokat, ahol a helyi (fiskális?) érdekeiket szem előtt tartva a magyar pártok egy magyar jelölt ellenében képesek besorakozni a volt kommunista csinovnyik Smer-jelölt mögé, nem kisebb érdeklődéssel szemlélhetjük a potenciálisan kialakuló kormánykoalíciókat. Az mindenesetre más most szembeötlő, hogy az egyre inkább „ľudákosodó”, és mint azt az új elnök első megnyilvánulásaiból leszűrhetjük, nem Pavol Hrušovský miatt fundamentalista KDH egyre inkább a nacionalista térfélre tolódik. És az SDKÚ-nak ez, úgy tűnik, megfelel, miközben a Csáky Pál vezette MKP radikalizálódásáról hadoválnak valamit, amit tán maguk sem hisznek el, hisz a tömörülést legfeljebb akkor nevezhetjük radikálisnak, amikor a vágfarkasdi nyugdíjasklubot terrorszervezetnek. A politika promiszkuis terrénumán tehát érdekes násztáncokat láthatnak majd azok az ínyencek, akik nem hagyják, hogy a kormány kommunikációs gépezete elterelje a figyelmüket arról, ami már itt jó ideje készülőben van.
2009. szeptember 01. 10:30
Aki 13.30 után kommentezik, és nem a DAC-stadionból, mobilnettel, az büdösbunkó!
Kiállunk nyelvi jogainkért. Ki is kell. A nyelvért azonban nemcsak kiállni kell tudni, hanem használni is tudni kell azt. A református atyafiak kereszTYénként határozzák meg önmagukat. Ehhez képest az MKP meghívójában Szlovákiai Református KereszTéNY Egyház áll (kiemelés tőlem).
Tegnappal óhatatlanul véget ért a nyár. S bár a kedves kis gyerekek a jóságos állam bácsi államünnep-mániájának köszönhetően csak 2-án ülnek vissza a padokba, azt hiszem, ezt a periódust lezártnak tekinthetjük, így valszeg a blog is visszatér nyári tetszhalott állapotából. Masszív nyár áll mögöttünk. Baráti magánblogok mellékszálain visszaköszön, merre is jártunk ezen a nyáron. Tegyünk pontot ennek az időszaknak a végére ezzel a dalocskával, mely gyakran előkerült a 21 és 22 óra közötti sávban:
Ma megyünk kiállni nyelvi jogainkért. Úgy hallottam, hogy a szlovákiai magyar napilap online közvetítés formájában fog tudósítani a tetthelyről, persze, jó lenne, ha nem onnan, hanem a november 1-jei véres rendőrattak helyszínéről követnék minél többen figyelemmel a dolgok alakulását.
Persze, a mi fajtánk, a felvidéki magyar egy elég közönyös fajta, nem olyan, mint a pesti magyar vagy a székely. Nem fog tankot beindítani, és huzamosabb tüntetéssorozatra sem lenne kapható, s a milicistát se veri meg. Örüljünk, ha ma sikerül megtölteni a stadiont, vagy legalább egy tisztes 3/4 házat produkálni... Mert a szerdahelyiek akár önmagukban is képesek lennének megtölteni a sportszentélyt, ám nagy részük még lélekben vidéki, aki legfeljebb azt tudja neked mondani a kocsmában rád dőlve, hogy "nekem a Sátor Lajos a padtársam volt, kisköcsög". Sokan a kertbe fognak menni, mondván, hogy "engem nem érdekel a politika meg a Zemkápé". De ez nem politika és nem MKP. Sokan nem is tudnak róla, hogy lesz valami, mert se újságot, se hírportálokat nem olvasnak, tudatosult bennem újra(és újra) nyári csavargásaim során. Egyszerű nép vagyunk, a szó Sárközi Sándor-i értelmében.
Miért menjünk el Szerdahelyre? Hisz valószínű, hogy az egész csak böcsködözés s feszedezés lesz, hisz nem valószínű, hogy a nemzetiszocialista kormány a megmozdulás után térden állva fogja szeretni Csáky Pál (vagy Bugár Bélát, a nem kívánt törlendő), Marek Madarič kultuárlis főgeci, a gonosz törvény névleges szülője - persze az egész büdösszájú vörösbarna brigádot ott kell látnunk mögötte, akik állami szintre emelték a fasizmust e hazában, ahogy arról már egy korábbi posztban írtam - pedig vásárol egy Grendel-életműsorozatot, magyarul, és elkezdi kiszótárazni. Ettől a tüntetéstől semmi nem fog megváltozni. Benne lesz a tévében, és írnak róla az újságok. Ahogy eddig is. Azért kell(ene) elmennünk, hogy megmutassuk, legalább valamilyen szinten mozgósíthatók vagyunk még, és nem hagyjuk, hogy a szánkba szarjanak. Akad-e 6000 igaz ember Ninivében? Idézzük fel még egyszer a címmé emelt mondatot: aki 13.30 után kommentezik, és nem a DAC-stadionból, mobilnettel, az büdösbunkó! (Vagy legalábbis mérsékelten érdekélődik a közügyek iránt.)
Tegnappal óhatatlanul véget ért a nyár. S bár a kedves kis gyerekek a jóságos állam bácsi államünnep-mániájának köszönhetően csak 2-án ülnek vissza a padokba, azt hiszem, ezt a periódust lezártnak tekinthetjük, így valszeg a blog is visszatér nyári tetszhalott állapotából. Masszív nyár áll mögöttünk. Baráti magánblogok mellékszálain visszaköszön, merre is jártunk ezen a nyáron. Tegyünk pontot ennek az időszaknak a végére ezzel a dalocskával, mely gyakran előkerült a 21 és 22 óra közötti sávban:
Ma megyünk kiállni nyelvi jogainkért. Úgy hallottam, hogy a szlovákiai magyar napilap online közvetítés formájában fog tudósítani a tetthelyről, persze, jó lenne, ha nem onnan, hanem a november 1-jei véres rendőrattak helyszínéről követnék minél többen figyelemmel a dolgok alakulását.
Persze, a mi fajtánk, a felvidéki magyar egy elég közönyös fajta, nem olyan, mint a pesti magyar vagy a székely. Nem fog tankot beindítani, és huzamosabb tüntetéssorozatra sem lenne kapható, s a milicistát se veri meg. Örüljünk, ha ma sikerül megtölteni a stadiont, vagy legalább egy tisztes 3/4 házat produkálni... Mert a szerdahelyiek akár önmagukban is képesek lennének megtölteni a sportszentélyt, ám nagy részük még lélekben vidéki, aki legfeljebb azt tudja neked mondani a kocsmában rád dőlve, hogy "nekem a Sátor Lajos a padtársam volt, kisköcsög". Sokan a kertbe fognak menni, mondván, hogy "engem nem érdekel a politika meg a Zemkápé". De ez nem politika és nem MKP. Sokan nem is tudnak róla, hogy lesz valami, mert se újságot, se hírportálokat nem olvasnak, tudatosult bennem újra(és újra) nyári csavargásaim során. Egyszerű nép vagyunk, a szó Sárközi Sándor-i értelmében.
Miért menjünk el Szerdahelyre? Hisz valószínű, hogy az egész csak böcsködözés s feszedezés lesz, hisz nem valószínű, hogy a nemzetiszocialista kormány a megmozdulás után térden állva fogja szeretni Csáky Pál (vagy Bugár Bélát, a nem kívánt törlendő), Marek Madarič kultuárlis főgeci, a gonosz törvény névleges szülője - persze az egész büdösszájú vörösbarna brigádot ott kell látnunk mögötte, akik állami szintre emelték a fasizmust e hazában, ahogy arról már egy korábbi posztban írtam - pedig vásárol egy Grendel-életműsorozatot, magyarul, és elkezdi kiszótárazni. Ettől a tüntetéstől semmi nem fog megváltozni. Benne lesz a tévében, és írnak róla az újságok. Ahogy eddig is. Azért kell(ene) elmennünk, hogy megmutassuk, legalább valamilyen szinten mozgósíthatók vagyunk még, és nem hagyjuk, hogy a szánkba szarjanak. Akad-e 6000 igaz ember Ninivében? Idézzük fel még egyszer a címmé emelt mondatot: aki 13.30 után kommentezik, és nem a DAC-stadionból, mobilnettel, az büdösbunkó! (Vagy legalábbis mérsékelten érdekélődik a közügyek iránt.)
2009. június 13. 18:00
Hídavatás
„A hídszerep nem tudományos szemlélet, és az ilyen hidakból könnyen képződhetne valamilyen autonóm erő, amely kiválna az egyetemes közösségből.” A fenti idézet a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Jogvédő Bizottság 1988. január 23-án kelt emlékiratából származik. Duray Miklós már akkor is tudta, hogy a hidakon óvatosan kell közlekedni…
Kétéves agónia ért véget a héten, amikor Bugár Béla és csapata immár sokadszor bejelentette a Híd Együttműködés Pártja megalakulását. Lapunk internetes kiadásában egy olvasó, azt írta kommentárként a sokadik pártalapítási bejelentésről tudósító cikk alá: hányszor fogjátok még bejelenteni? Kétségkívül professzionális kommunikációs hadjárat előzte meg a hídverést, de hát a szivárogtatás mindkét oldal erőssége volt az elmúlt (belső) küzdelmekben gazdag két évben. Élcelődtek már előttem e hasábokon a név által mozgásba hozható nyelvi játékok tömkelegén, a magyar köznyelvben és argóban számtalan hidas szófordulat él, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy az Együttműködés Pártja rövidítése szlovákul SS lesz, ami minimum nem szerencsés. De ez csak a felszín felszíne…
A szlovákiai magyar közélet szempontjából nem kezdődik új időszámítás, hanem visszatérés történik az 1998 előtti állapotokhoz, amikor szintén több magyar párt versengett a választók kegyeiért, hol több, hol kevesebb sikerrel. Ha a mečiari fifikás választási törvény nem terelte volna őket egy akolba, akkor a nemzeti jobboldal, a kereszténydemokraták és a liberálisok tán sosem ölelik egymást kölcsönösen keblükre, s így ki-ki a politikai meggyőződéséhez leginkább közelebb álló tömörülésre szavazhatott volna. Így viszont már 11 éve a magyarok a magyarokra szavaztak. Mert kire szavazzanak… A legtöbb felvidéki magyar – a szavazati jogával élők részhalmazából – legalább olyan intenzitással ismételi meg minden voksolás előtt a „legrosszabb magyar párt is jobb, mint a legjobb szlovák” mantrát, mint Bugár Béla az eredetileg Simon Zsolt által bevetett „Csáky munkamódszerré tetté a hazugságot”, vagy mint Csáky Pál a „gazdasági érdekcsoport” szókapcsolatot.
Ha megnézzük, kik ültek a narancsszín logó alatt a pártalapítás bejelentésekor, az lehetett az érzésünk, hogy ez nem a Híd, hanem egy másik MKP. A Hidat egyelőre az anyapártjától az ég adta világon semmi nem különbözteti meg. A párt önjelölt vezére olyan értékeket fogalmazott meg a párttal kapcsolatban, mint együttműködés, tisztesség. A pártot jobbközépre szeretnék pozícionálni. Ugyanoda, ahova az MKP is pozícionálja magát. Bugár számít a szlovák szavazókra is. Az általa vezetett MKP is számított. Kérdés, hogy egy szűk értelmiségi csoportot leszámítva a szlovákság mely rétegét tudja még megszólítani a vegyesházasság-szerű párt ideájával. A jelenlegi politikai konstelláció nem ennek kedvez.
Mivel hasonlóra még nem volt példa, sem az 1918-1945 közötti, részben demokratikusnak mondható periódusban, sem a rendszerváltás óta, a próbálkozást nevezhetjük érdekes politikai kísérletnek. Bár annak mérsékelten örülhetünk, hogy valaki a szlovákiai magyarsággal kísérletezik.
Egyelőre a Hídról keveset tudni. Tulajdonképpen még nincs is, így arról beszélni, milyen lesz az új párt, a (még nem létező) politikai program ismeretének hiányában botorság lenne. Az MKP-t sokan éppen a gyűjtőpárt mivoltából fakadó se hal, se hús jellege miatt kárhoztatták, de a monolitikus kolosszusról minden bírálat lepergett – s itt jegyezzük meg, a két vezér közül Bugár Béla állt hosszabb ideig a párt élén. (Aki egyelőre a már említett „munkamódszerrétetteahazugságot”-mantrán kívül még a hasonlóan nehezen megfogható politikai stílusról értekezett, de azt nem tudta sikeresen kommunikálni, hogy mi is baja az MKP-val.) Azaz a szlovákiai magyar politizálás nem ideológiák mentén zajlott, mint a szlovák.
Hogy történik-e változás ezen a téren, az majd csak a pártprogram ismeretében lesz megállapítható. Az előzetes – igaz nem programérvényű – nyilatkozatok azonban nem erre engednek következtetni. Egyelőre csak frusztráltság, sértődöttség és személyes érdekek látszanak. A küzdelem meg még egy jó darabig nem bármiféle értékek mentén, hanem az MKP-s párttagság megszerzéséért/megtartásáért fog zajlani. Ami a küzdő felek számára kétségkívül érték…
Kábé egy hónapja, ugyanebben az újságban, ugyanezen az oldalon, ugyanezen a napon, ugyanerről a témáról értekezve azzal zártuk fejtegetésünket: „A 2007 márciusa óta hol burkoltan, hol nyíltan, hol még annál is nyíltabban folyó kakaskodás – igaz, csak tyúkudvari – csatazajában elveszik a lényeg: mi lesz a szlovákiai magyar átlagemberekkel, akiket elvben képviselni kellene, s akik magasról tesznek a kakasok egyéni ambícióira.” Többet most sem mondhatunk.
Kétéves agónia ért véget a héten, amikor Bugár Béla és csapata immár sokadszor bejelentette a Híd Együttműködés Pártja megalakulását. Lapunk internetes kiadásában egy olvasó, azt írta kommentárként a sokadik pártalapítási bejelentésről tudósító cikk alá: hányszor fogjátok még bejelenteni? Kétségkívül professzionális kommunikációs hadjárat előzte meg a hídverést, de hát a szivárogtatás mindkét oldal erőssége volt az elmúlt (belső) küzdelmekben gazdag két évben. Élcelődtek már előttem e hasábokon a név által mozgásba hozható nyelvi játékok tömkelegén, a magyar köznyelvben és argóban számtalan hidas szófordulat él, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy az Együttműködés Pártja rövidítése szlovákul SS lesz, ami minimum nem szerencsés. De ez csak a felszín felszíne…
A szlovákiai magyar közélet szempontjából nem kezdődik új időszámítás, hanem visszatérés történik az 1998 előtti állapotokhoz, amikor szintén több magyar párt versengett a választók kegyeiért, hol több, hol kevesebb sikerrel. Ha a mečiari fifikás választási törvény nem terelte volna őket egy akolba, akkor a nemzeti jobboldal, a kereszténydemokraták és a liberálisok tán sosem ölelik egymást kölcsönösen keblükre, s így ki-ki a politikai meggyőződéséhez leginkább közelebb álló tömörülésre szavazhatott volna. Így viszont már 11 éve a magyarok a magyarokra szavaztak. Mert kire szavazzanak… A legtöbb felvidéki magyar – a szavazati jogával élők részhalmazából – legalább olyan intenzitással ismételi meg minden voksolás előtt a „legrosszabb magyar párt is jobb, mint a legjobb szlovák” mantrát, mint Bugár Béla az eredetileg Simon Zsolt által bevetett „Csáky munkamódszerré tetté a hazugságot”, vagy mint Csáky Pál a „gazdasági érdekcsoport” szókapcsolatot.
Ha megnézzük, kik ültek a narancsszín logó alatt a pártalapítás bejelentésekor, az lehetett az érzésünk, hogy ez nem a Híd, hanem egy másik MKP. A Hidat egyelőre az anyapártjától az ég adta világon semmi nem különbözteti meg. A párt önjelölt vezére olyan értékeket fogalmazott meg a párttal kapcsolatban, mint együttműködés, tisztesség. A pártot jobbközépre szeretnék pozícionálni. Ugyanoda, ahova az MKP is pozícionálja magát. Bugár számít a szlovák szavazókra is. Az általa vezetett MKP is számított. Kérdés, hogy egy szűk értelmiségi csoportot leszámítva a szlovákság mely rétegét tudja még megszólítani a vegyesházasság-szerű párt ideájával. A jelenlegi politikai konstelláció nem ennek kedvez.
Mivel hasonlóra még nem volt példa, sem az 1918-1945 közötti, részben demokratikusnak mondható periódusban, sem a rendszerváltás óta, a próbálkozást nevezhetjük érdekes politikai kísérletnek. Bár annak mérsékelten örülhetünk, hogy valaki a szlovákiai magyarsággal kísérletezik.
Egyelőre a Hídról keveset tudni. Tulajdonképpen még nincs is, így arról beszélni, milyen lesz az új párt, a (még nem létező) politikai program ismeretének hiányában botorság lenne. Az MKP-t sokan éppen a gyűjtőpárt mivoltából fakadó se hal, se hús jellege miatt kárhoztatták, de a monolitikus kolosszusról minden bírálat lepergett – s itt jegyezzük meg, a két vezér közül Bugár Béla állt hosszabb ideig a párt élén. (Aki egyelőre a már említett „munkamódszerrétetteahazugságot”-mantrán kívül még a hasonlóan nehezen megfogható politikai stílusról értekezett, de azt nem tudta sikeresen kommunikálni, hogy mi is baja az MKP-val.) Azaz a szlovákiai magyar politizálás nem ideológiák mentén zajlott, mint a szlovák.
Hogy történik-e változás ezen a téren, az majd csak a pártprogram ismeretében lesz megállapítható. Az előzetes – igaz nem programérvényű – nyilatkozatok azonban nem erre engednek következtetni. Egyelőre csak frusztráltság, sértődöttség és személyes érdekek látszanak. A küzdelem meg még egy jó darabig nem bármiféle értékek mentén, hanem az MKP-s párttagság megszerzéséért/megtartásáért fog zajlani. Ami a küzdő felek számára kétségkívül érték…
Kábé egy hónapja, ugyanebben az újságban, ugyanezen az oldalon, ugyanezen a napon, ugyanerről a témáról értekezve azzal zártuk fejtegetésünket: „A 2007 márciusa óta hol burkoltan, hol nyíltan, hol még annál is nyíltabban folyó kakaskodás – igaz, csak tyúkudvari – csatazajában elveszik a lényeg: mi lesz a szlovákiai magyar átlagemberekkel, akiket elvben képviselni kellene, s akik magasról tesznek a kakasok egyéni ambícióira.” Többet most sem mondhatunk.
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek