tg-ltatsthtetet-06-01

Orbán Viktor keddi pozsonyi vizitje némileg eltér az előző ciklus magyar–szlovák kormányfői találkozóitól. Olcsó poén lenne, ha ennek okaként azt jelölnénk meg, hogy azért, mert mások a miniszterelnökök. Gyurcsány Ferenccel Robert Fico Komáromban feltörölte a Tiszti Pavilon talajcsempéjét, ezen nincs mit szépíteni. Bajnai Gordon sem bizonyult sokkal sikeresebbnek: Szécsényben kényszeredetten mosolygott, miközben Fico halálra szívatta, még olyan (elméletileg) apolitikus témákkal is, mint a labdarúgás.

A sajtó egy része azt, hogy Bajnai odatartotta a másik orcáját is, óvatos sikerként interpretálta. Azt nem tudhatjuk, mi történt volna, ha Orbánt eresztik össze a bulldogtermészetű Ficóval, aki hatalma végnapjaiban a választási kampánya részeként keltett kettősállampolgárság-hisztéria csúcsán tárgyalásra invitálta őt. A szócsata valószínűleg zajosabb lett volna, mert az eddigi Fidesz-kormányok markánsabban képviselték a határon túli magyarok ügyét, mint a szocialisták. A keddi kormányfői találkozóról sokat nem mondhatunk. Egyetlen kézzelfogható eredménye az észak–déli gázvezetékről tett szándéknyilatkozat volt, a többi merő mosoly és szimbólum. A tárgyalást követő sajtóértekezleten Orbán, miután lefutotta a kötelező udvariassági köröket, zömmel Magyarországra üzent. Ehhez kapóra jötta Reuters hitelminősítést firtató kérdése, melyre árnyaltabb formában elmondhatta, amit Kósa Lajos úgy fogalmazott meg, hogy nem a hitelminősítők kormányozzák Magyarországot. Iveta Radičová a diplomácia virágnyelvén elmondott beszédének egyetlen világos politikai üzenete az volt, hogy a kettős állampolgárságról továbbra sincs egyetértés. A főügyészről és a koalícióról nem kérdezték, így – mivel haza üzenni nem tudott – átadta a terepet a gazdaságpolitikáját magyarázó magyar miniszterelnöknek.

Az elmúlt négy évben – leszámítva Szili Katalin és Pavol Paška alkalmankénti és eredménytelen bájolgását – a legfelsőbb – államfői és miniszterelnöki –szinten volt a legfagyosabb a két ország közti viszony. Amíg a Sólyom László kitiltását támogató Ivan Gašparovič hivatalban lesz, kicsi a valószínűsége, hogy elnöki szinten javulás áll be. A keddi tanácskozás annyit megmutatott, kormányfői szinten van politikai akarat a normális hangnemben folytatott párbeszédre, és a két ország kapcsolatának rendezésére. Ez egyelőre nem túl sok, de több annál, ami eddig volt.

(Most szegény Valko doktorról kellene írni, de róla objektív okokból holnap fogunk.) Vasárnap volt. Ez eddig akár még Máté Péter is lehetne, de nem az. Az összes vasárnap délutáni politikai vitaműsort szólóban végighaknizni akaró Mikuláš Dzurinda  nem állhatott mélázva a tükör előtt, hogy melyik nyakkendőjét vegye fele, ugyanis a 11.55-kor kezdődő első élő performansza előtt 55 perccel a legádázabb ellensége, Robert Fico sajtótájékoztatót tartott. Ebben három hangfelvételt mutatott be - úgy látszik, valaki megint manipulált a lehallgatórendszerrel az SIS-nél, ez már csak ilyen népszokás e hazában -, melyen Dzurinda furcsa dolgokat mond.

Nincs módunk a felvételek igazságtartalmát vizsgálni, bár Dzurindáról simán hihető a Fico által előadott sztori, ő viszont nem az az ember, akinek csak úgy hinni szoktunk. S bár Ficót sem szeretjük, el kell ismerni, hogy ez zseniálisan csúnya húzás volt a részéről.

Milan Hudec valószínűleg sikerrel pályázhatna "Az ember, aki a legrövisebb ideig vezette a Katonai Hírszerzést" címre. Július 28-án nevezték ki, és augusztus 2-án fel is mentették. Arról, hogy gázos az átvilágítási bizonylata, a Markíza televízió augusztus 4-i híradója számolt be.

Itt álljunk is meg egy szóra: mi az az átvilágítási bizonylat, és mi az a katonai hírszerzés.

Szlovákiában az államtitkok védelme - és egyebek - felett a Nemzetbiztonsági Hivatal őrködik. Ők vigyáznak az állam elektronikus biztonságára is. Nem lehetünk róluk túl nagy véleménnyel, hisz ők az a szervezet, ahol az volt a jelszó, hogy nbusr123, így tudták a hackerek feltörni a rendszerük egy részét. Mondjuk, ilyen alapon a nagymamám is feltörné. Az NBÚ adja ki az átvilágítási bizonylatokat, azaz ők mondják meg, ki alkalmas - következésképpen jogosult - arra, hogy államtitkokkal kerüljön kapcsolatba. (A testület renoméján valamit ront, hogy az a František Blanárik vezeti, aki kapcsolatba hozható a kommunista katonai titkosszolgálattal.) Az átvilágítás hosszú folyamat, és több szerv bevonásával zajlik. Gyakorlatilag azt takarja, hogy az emberről létező összes állami adatbázisokban tárolt infót átfutják, nemcsak rendőrségi vonalon, hanem adóügyben is, az egészségi állapot iránt is érdeklődnek, ugye, ha valaki drogos, az kockázati tényező lehet, felmérik az egyén kapcsolatrendszerét, szociális hálóját, tulajdonviszonyait stb. Ezt követően állítanak ki különböző jogosultságokat biztosító átvilágítási bizonylatokat. Senki ne gondolja, hogy az NBÚ-ban szuperügynökök dolgoznak, munkatársaik sokkal inkább hivatalnokok.

Szlovákiában négy olyan "betűs" hivatal van, amelyet a titkosszolgálat szóval illethetünk: NBÚ, SIS, VOS, VSS. Azaz a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Szlovák Információs Szolgálat (ez a klasszikus értelemben vett "titkosszolgálat"), a Katonai Elhárítás, és a Katonai Hírszerzés. Természetesen a Vámhivatal nyomozóhivatala (CKÚ), az állami és a vasúti rendőrség és a büntetés-végrehajtás is folytat(hat) operatív tevékenységet, és használ(hat) titkosszolgálati eszközöket, de ezt most ne keverjük ide.
A Katonai Hírszerzés munkáját a 198/1994 törvény szabályozza (letölthető, egyébként nem tesz különbséget a két szolgálat között). A Katonai Hírszerzés feladata, hogy olyan információkat gyűjtsön, amelyek Szlovákia szuverenitása, önállósága, területi egysége és védelmi képessége ellen irányulnak; amelyek fontosak a fentiek bebiztosítása érdekében; amelyek terroristákról, más titkosszolgálatok szlovákiai működéséről, államtitkok kiszivárgásáról, szólnak, és veszélyeztethetik Szlovákia katonai vagy gazdasági érdekeit.

Huh, ez nagyon komoly. Csupa Jack Bauerbe oltott James Band dolgozik ott, dr. Sorgeként? Aki már látott életében - pl. a Pozsonyi Magyar Nagykövetség pozsonyi várban tartott augusztus 20-i ünnepségén - katonai attasét, az tudja a választ: NEM. A legtöbb katonai attasé foga közt tartott rohamkéssel nem tudná átúszni a Volgát, de még a Vágot is bajosan, rohamkés helyett pedig max. halkéssel hadakozik. Márpedig ők katonai hírszerzők. (Igen, azok a kövér altábornagyok.) Munkájuk jó része abból áll, hogy alaposan elolvassák a befogadó ország sajtóját, különös tekintettel a sportrovatra katonai jellegű hírekre, fejlesztésekre, eljárnak a hadiipari nagyvásárokra (nálunk az IDEE), eljárnak a katonai attasék számára szervezett lövészversenyekre (Szlovákiában évek óta az orosz nyeri), fogadásokon vesznek részt, és aki hamarabb bebaszik, attól a józanabbak információkat szereznek. Persze, a törvény lehetőséget teremt informátorok bevonására, akik lehetnek civilek is, szóval ne írjuk le a katonai hírszerzést csak azért, mert egyeseknek akkora a tokájuk, hogy a gázálarcot nem tudnák felvenni. Igen, ez nem anakronizmus, és a NATO-tagságunk ellenére is szükség van ilyen szervezetre, mint ahogy hadsereg is kell, noha 45 óta béke honol tájainkon.

Miért verik most a tamtamot, mi történt? Ľubomír "Kaufland" Galko kinevezte ezt a Hudecet a hírszerzés élére. Rá pár napra a másik katonai titkosszolgálat jelezte, hogy a papírok nincsenek rendben. Konkrétan az történt, hogy az átvilágítást kérő dokumentumokon, és az átvilágításiakon túl szoros a dátum. Azaz: ennyi idő alatt nem lehet lefolytatni az átvilágítás hosszú és bonyolult folyamatát. Galko lépett, tartalékos állományban helyezte Hudecet, aki egyébként nem tegnap kezdte a hírszerzői pályát, 97-től dolgozik a Katonai Hírszerzésben. Természetesen azonnal jött Robert Fico, és felháborodott sajtótájékoztatót tartott, hogy a szatócsból lett miniszter felelőtlen hozzáállása már-már a NATO biztonságát veszélyeztetni, jó hogy nem ok a harmadik világháború kirobbantására. Természetesen azonnal kezdeményezte a katonai hírszerzést felügyelő parlamenti bizottság összehívását, melyet az ő embere, Peter Žiga vezet, szóval ezt nem lesz annyira nehéz elérni.

Robert Fico egy dologról feledkezik meg, jelesül arról, hogy az ő emberei baszták szét a teljes szlovák katonai hírszerzési struktúrát. Valszeg ma már a kutya nem emlékszik rá - csak a katonai attasék -, hogy František "Takarítótender" Kašický idején egymásnak adták a kilincset a parancsnokok. Jaroslav Gofjár, Peter Solčanský, Stanislav Petranec, Juraj Šebo. Ők egy év alatt cserélődtek le, Šebo aztán végighúzta a ciklust. Csoda, hogy elbizonytalanította az állományt azt, hogy egy év alatt négy főnök nevét kellett megtanulni? Ez még egy tejüzemben is sok lenne, nemmég egy titkosszolgálatnál.

A szervezetet ráadásul nagyon nehéz ellenőrizni, a parlamenti bizottság gyakorlatilag egy tréfagép, a katonaiak jelentését a védelmi miniszter kapja meg, az összeset, tehát a katonait és a SIS-t pedig a három legfőbb közjogi méltóság. Mivel egyedi előírások vonatkoznak rájuk, lazábbak a közbeszerzési szabályok is, és könnyebben adhatnak közvetlen megrendeléseket, megbízásokat. Nem csoda, hogy a boltos  miniszter leltárt akart, Hudecnek Augiász titkos istállóját kell kisöpörnie, érthető tehát a nagy röfögés a Smer részéről. Aztán hogy milyen papírja van vagy nincs, az egy más kérdés.

Milan Hudec valószínűleg sikerrel pályázhatna "Az ember, aki a legrövisebb ideig vezette a Katonai Hírszerzést" címre. Július 28-án nevezték ki, és augusztus 2-án fel is mentették. Arról, hogy gázos az átvilágítási bizonylata, a Markíza televízió augusztus 4-i híradója számolt be.

Itt álljunk is meg egy szóra: mi az az átvilágítási bizonylat, és mi az a katonai hírszerzés.

Szlovákiában az államtitkok védelme - és egyebek - felett a Nemzetbiztonsági Hivatal őrködik. Ők vigyáznak az állam elektronikus biztonságára is. Nem lehetünk róluk túl nagy véleménnyel, hisz ők az a szervezet, ahol az volt a jelszó, hogy nbusr123, így tudták a hackerek feltörni a rendszerük egy részét. Mondjuk, ilyen alapon a nagymamám is feltörné. Az NBÚ adja ki az átvilágítási bizonylatokat, azaz ők mondják meg, ki alkalmas - következésképpen jogosult - arra, hogy államtitkokkal kerüljön kapcsolatba. (A testület renoméján valamit ront, hogy az a František Blanárik vezeti, aki kapcsolatba hozható a kommunista katonai titkosszolgálattal.) Az átvilágítás hosszú folyamat, és több szerv bevonásával zajlik. Gyakorlatilag azt takarja, hogy az emberről létező összes állami adatbázisokban tárolt infót átfutják, nemcsak rendőrségi vonalon, hanem adóügyben is, az egészségi állapot iránt is érdeklődnek, ugye, ha valaki drogos, az kockázati tényező lehet, felmérik az egyén kapcsolatrendszerét, szociális hálóját, tulajdonviszonyait stb. Ezt követően állítanak ki különböző jogosultságokat biztosító átvilágítási bizonylatokat. Senki ne gondolja, hogy az NBÚ-ban szuperügynökök dolgoznak, munkatársaik sokkal inkább hivatalnokok.

Szlovákiában négy olyan "betűs" hivatal van, amelyet a titkosszolgálat szóval illethetünk: NBÚ, SIS, VOS, VSS. Azaz a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Szlovák Információs Szolgálat (ez a klasszikus értelemben vett "titkosszolgálat"), a Katonai Elhárítás, és a Katonai Hírszerzés. Természetesen a Vámhivatal nyomozóhivatala (CKÚ), az állami és a vasúti rendőrség és a büntetés-végrehajtás is folytat(hat) operatív tevékenységet, és használ(hat) titkosszolgálati eszközöket, de ezt most ne keverjük ide.
A Katonai Hírszerzés munkáját a 198/1994 törvény szabályozza (letölthető, egyébként nem tesz különbséget a két szolgálat között). A Katonai Hírszerzés feladata, hogy olyan információkat gyűjtsön, amelyek Szlovákia szuverenitása, önállósága, területi egysége és védelmi képessége ellen irányulnak; amelyek fontosak a fentiek bebiztosítása érdekében; amelyek terroristákról, más titkosszolgálatok szlovákiai működéséről, államtitkok kiszivárgásáról, szólnak, és veszélyeztethetik Szlovákia katonai vagy gazdasági érdekeit.

Huh, ez nagyon komoly. Csupa Jack Bauerbe oltott James Band dolgozik ott, dr. Sorgeként? Aki már látott életében - pl. a Pozsonyi Magyar Nagykövetség pozsonyi várban tartott augusztus 20-i ünnepségén - katonai attasét, az tudja a választ: NEM. A legtöbb katonai attasé foga közt tartott rohamkéssel nem tudná átúszni a Volgát, de még a Vágot is bajosan, rohamkés helyett pedig max. halkéssel hadakozik. Márpedig ők katonai hírszerzők. (Igen, azok a kövér altábornagyok.) Munkájuk jó része abból áll, hogy alaposan elolvassák a befogadó ország sajtóját, különös tekintettel a sportrovatra katonai jellegű hírekre, fejlesztésekre, eljárnak a hadiipari nagyvásárokra (nálunk az IDEE), eljárnak a katonai attasék számára szervezett lövészversenyekre (Szlovákiában évek óta az orosz nyeri), fogadásokon vesznek részt, és aki hamarabb bebaszik, attól a józanabbak információkat szereznek. Persze, a törvény lehetőséget teremt informátorok bevonására, akik lehetnek civilek is, szóval ne írjuk le a katonai hírszerzést csak azért, mert egyeseknek akkora a tokájuk, hogy a gázálarcot nem tudnák felvenni. Igen, ez nem anakronizmus, és a NATO-tagságunk ellenére is szükség van ilyen szervezetre, mint ahogy hadsereg is kell, noha 45 óta béke honol tájainkon.

Miért verik most a tamtamot, mi történt? Ľubomír "Kaufland" Galko kinevezte ezt a Hudecet a hírszerzés élére. Rá pár napra a másik katonai titkosszolgálat jelezte, hogy a papírok nincsenek rendben. Konkrétan az történt, hogy az átvilágítást kérő dokumentumokon, és az átvilágításiakon túl szoros a dátum. Azaz: ennyi idő alatt nem lehet lefolytatni az átvilágítás hosszú és bonyolult folyamatát. Galko lépett, tartalékos állományban helyezte Hudecet, aki egyébként nem tegnap kezdte a hírszerzői pályát, 97-től dolgozik a Katonai Hírszerzésben. Természetesen azonnal jött Robert Fico, és felháborodott sajtótájékoztatót tartott, hogy a szatócsból lett miniszter felelőtlen hozzáállása már-már a NATO biztonságát veszélyeztetni, jó hogy nem ok a harmadik világháború kirobbantására. Természetesen azonnal kezdeményezte a katonai hírszerzést felügyelő parlamenti bizottság összehívását, melyet az ő embere, Peter Žiga vezet, szóval ezt nem lesz annyira nehéz elérni.

Robert Fico egy dologról feledkezik meg, jelesül arról, hogy az ő emberei baszták szét a teljes szlovák katonai hírszerzési struktúrát. Valszeg ma már a kutya nem emlékszik rá - csak a katonai attasék -, hogy František "Takarítótender" Kašický idején egymásnak adták a kilincset a parancsnokok. Jaroslav Gofjár, Peter Solčanský, Stanislav Petranec, Juraj Šebo. Ők egy év alatt cserélődtek le, Šebo aztán végighúzta a ciklust. Csoda, hogy elbizonytalanította az állományt azt, hogy egy év alatt négy főnök nevét kellett megtanulni? Ez még egy tejüzemben is sok lenne, nem még egy titkosszolgálatnál.

A szervezetet ráadásul nagyon nehéz ellenőrizni, a parlamenti bizottság gyakorlatilag egy tréfagép, a katonaiak jelentését a védelmi miniszter kapja meg, az összeset, tehát a katonait és a SIS-t pedig a három legfőbb közjogi méltóság. Mivel egyedi előírások vonatkoznak rájuk, lazábbak a közbeszerzési szabályok is, és könnyebben adhatnak közvetlen megrendeléseket, megbízásokat. Nem csoda, hogy a boltos  miniszter leltárt akart, Hudecnek Augiász titkos istállóját kell kisöpörnie, érthető tehát a nagy röfögés a Smer részéről. Aztán hogy milyen papírja van vagy nincs, az egy más kérdés.

Nyilatkozatban tett hitet az emberek millióinak életét romba döntő trianoni békeszerződés mellett, és ítélte el a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Napjáról szóló törvényét a szlovák kormány tegnapi, utolsó ülésén, a szavazóhelyiségek megnyitása előtt kevesebb mint 72 órával.

Ma pedig egy utolsó utáni utáni ülésre is összeül a parlament, hogy a kormánykoalíció az emberek tízezreinek életét romba döntve megváltoztató árvizeket használja fel propagandacélokra.

Az idei –  unalmas és negatív – választási kampányban – legalábbis a jelenlegi kormánykoalíciót alkotó pártok részéről – nem hangzottak el komoly fejtegetések arról, hogyan lehetne a válság és a kabinet esztelen pénzszórása nyomán térdre rogyó gazdaságot helyreállítani; hogyan lehetne megelőzni a nyugdíjrendszer összeomlását; mit kezdjünk a történelmi csúcsponton levő munkanélküliséggel stb. Az érdemi vita helyét színvonaltalan demagógia vette át, melynek fő témája az utóbbi hónapokban – és tágabb értelemben az elmúlt négy évben – a magyarkérdés, az utóbbi pár napban pedig az árvíz volt. A magyar törvényt elítélő kormányhatározat, melyet követően a miniszterelnök békeszereződés-emlékművet avatott – nem mellesleg az erőszakos halált halt egyetemista, Daniel Tupý emlékműve közelében, a fiatalember gyilkosai még mindig nincsenek elítélve –, és a rendkívüli parlamenti ülés tehát méltó lezárása Robert Fico magyar témájú rendkívüli kormány- és parlamenti ülésekben gazdag, első országlásának.

Hogy lesz-e folytatása, az a választókon múlik. Persze, e sorok írójának nincsenek illúziói, kevesen vannak azok a választópolgárok, akik a pártprogramok tüzetes áttanulmányozása, vagy legalább pár tévévita megtekintése után hoznak döntést arról, kinek adják voksukat. Egy részük el se megy szavazni, őket illethetjük a könnyelmű vagy a felelőtlen jelzővel, de a szabad választásba ez is belefér. Kérdéses tehát, hogy a harsány, magyarellenes lózungok elegendőek lesznek-e a győzelemhez. Mert van egy réteg, amely ennyivel is beéri. „A Szlovák Köztársaság kormánya tiszteli szomszédait, és továbbra is támogatni fogja az egyetértés, az együttműködés és valamennyi nemzet és állam békés együttélésének politikáját az európai térségben” – zárul a kampányszagú kormánynyilatkozat. Most azonban Szlovákiának olyan kormányra lenne szüksége, amely ezt komolyan is gondolja.