Orbán Viktor keddi pozsonyi vizitje némileg eltér az előző ciklus magyar–szlovák kormányfői találkozóitól. Olcsó poén lenne, ha ennek okaként azt jelölnénk meg, hogy azért, mert mások a miniszterelnökök. Gyurcsány Ferenccel Robert Fico Komáromban feltörölte a Tiszti Pavilon talajcsempéjét, ezen nincs mit szépíteni. Bajnai Gordon sem bizonyult sokkal sikeresebbnek: Szécsényben kényszeredetten mosolygott, miközben Fico halálra szívatta, még olyan (elméletileg) apolitikus témákkal is, mint a labdarúgás.
A sajtó egy része azt, hogy Bajnai odatartotta a másik orcáját is, óvatos sikerként interpretálta. Azt nem tudhatjuk, mi történt volna, ha Orbánt eresztik össze a bulldogtermészetű Ficóval, aki hatalma végnapjaiban a választási kampánya részeként keltett kettősállampolgárság-hisztéria csúcsán tárgyalásra invitálta őt. A szócsata valószínűleg zajosabb lett volna, mert az eddigi Fidesz-kormányok markánsabban képviselték a határon túli magyarok ügyét, mint a szocialisták. A keddi kormányfői találkozóról sokat nem mondhatunk. Egyetlen kézzelfogható eredménye az észak–déli gázvezetékről tett szándéknyilatkozat volt, a többi merő mosoly és szimbólum. A tárgyalást követő sajtóértekezleten Orbán, miután lefutotta a kötelező udvariassági köröket, zömmel Magyarországra üzent. Ehhez kapóra jötta Reuters hitelminősítést firtató kérdése, melyre árnyaltabb formában elmondhatta, amit Kósa Lajos úgy fogalmazott meg, hogy nem a hitelminősítők kormányozzák Magyarországot. Iveta Radičová a diplomácia virágnyelvén elmondott beszédének egyetlen világos politikai üzenete az volt, hogy a kettős állampolgárságról továbbra sincs egyetértés. A főügyészről és a koalícióról nem kérdezték, így – mivel haza üzenni nem tudott – átadta a terepet a gazdaságpolitikáját magyarázó magyar miniszterelnöknek.
Az elmúlt négy évben – leszámítva Szili Katalin és Pavol Paška alkalmankénti és eredménytelen bájolgását – a legfelsőbb – államfői és miniszterelnöki –szinten volt a legfagyosabb a két ország közti viszony. Amíg a Sólyom László kitiltását támogató Ivan Gašparovič hivatalban lesz, kicsi a valószínűsége, hogy elnöki szinten javulás áll be. A keddi tanácskozás annyit megmutatott, kormányfői szinten van politikai akarat a normális hangnemben folytatott párbeszédre, és a két ország kapcsolatának rendezésére. Ez egyelőre nem túl sok, de több annál, ami eddig volt.
2010. december 16. 17:00
Mosoly és szimbólum
2009. december 05. 06:59
Öt éve történt...
Így is lehetett volna:
De így sikerült:
Akkoriban ezt írtuk róla. Most mondhatnánk ilyeneket, hogy Nem feledünk!, meg hasonlók, de én legfeljebb egy Emlékezzünk!-et tudnék kipréselni magamból ez ötödik évforduló alkalmából. Nem lettem sem magyarabb, sem kevésbé magyar attól, hogy nincs kettős állampolgárságom – amit tkp. nem is akartam –, és ők sem lettek azok. Nem öltök ma fekete ruhát, nem gyújtok gyertyát stb. Viszont az MSZP-SZDSZ-kampányt 5 év távlatából is rendkívül visszataszítónak tartom. Ennyi.
2008. december 20. 08:00
Mérföldkövek a blogoszférában
A mai nap két okból is mérföldkőnek nevezhető a szlovákiai magyar blogoszférában.
Egyrészt a mai Új Szó Szalon c. mellékletében először jelentkezik a Blog a Szalonban rovat, az első hazai offline blogszemle. Ilyen még nem volt, de reméljük, lesz. Ehhez azonban jó bejegyzések is kellenek. Úgyhogy mindenkit csak buzdítok... Ki tudja, mi a jövő... Lehet, hogy a folyamat végén egy reprezentatív szlovmagy blogkönyv áll? Elvégre van kér blogger kiadótulajdonosunk... De itt jön az obligát kérdés, ki venné meg ezt a könyvet? Ki olvas szlovmagy blogokat? Éves szinten az én napi átlagom [szeretnéd tudni, mi?] egyedi, úgyhogy valaki biztosan. De kelendő lenne-e egy ilyen könyv? Egy biztos, Ferenc testvér után minimum trendi... De nem is kell ennyire előrehaladni. Egyelőre legyen annyi színvonalas bejegyzés, hogy hetente-kéthetente összeálljon egy csokor.
A másik mérföldkő, hogy ha minden jól megy, akkor ma az első után másodszor is kilépnek a virtuális világ ezüstködéből a blogoszféra papjai, ezúttal Komáromban. A sorok írója ezúttal sajnos, nem lesz jelen, de sok sikert kíván a tanácskozóknak. Spontán elindult valamiféle önszerveződés.
Egyrészt a mai Új Szó Szalon c. mellékletében először jelentkezik a Blog a Szalonban rovat, az első hazai offline blogszemle. Ilyen még nem volt, de reméljük, lesz. Ehhez azonban jó bejegyzések is kellenek. Úgyhogy mindenkit csak buzdítok... Ki tudja, mi a jövő... Lehet, hogy a folyamat végén egy reprezentatív szlovmagy blogkönyv áll? Elvégre van kér blogger kiadótulajdonosunk... De itt jön az obligát kérdés, ki venné meg ezt a könyvet? Ki olvas szlovmagy blogokat? Éves szinten az én napi átlagom [szeretnéd tudni, mi?] egyedi, úgyhogy valaki biztosan. De kelendő lenne-e egy ilyen könyv? Egy biztos, Ferenc testvér után minimum trendi... De nem is kell ennyire előrehaladni. Egyelőre legyen annyi színvonalas bejegyzés, hogy hetente-kéthetente összeálljon egy csokor.
A másik mérföldkő, hogy ha minden jól megy, akkor ma az első után másodszor is kilépnek a virtuális világ ezüstködéből a blogoszféra papjai, ezúttal Komáromban. A sorok írója ezúttal sajnos, nem lesz jelen, de sok sikert kíván a tanácskozóknak. Spontán elindult valamiféle önszerveződés.
2008. december 06. 07:12
Ferenc testvér blogkönyve
November 7-én, pénteken találkoztam ezzel a hírrel:
Hétfőn jelenik meg a Gyurcsány Ferenc 2006-2007-es blogbejegyzéseit tartalmazó válogatáskötet - közölte Földes Tamás, a kiadó cég ügyvezetője pénteken az MTI-vel. Elmondta: a blog indulásának első két évéből nagyjából 250 bejegyzést válogattak be a könyvbe.
Arányos válogatás készült. Nem a napi politikára helyeztük a hangsúlyt, inkább az elméleti jellegű írások, gondolatmenetek és a családról szóló bejegyzések kerültek a könyvbe - fogalmazott Földes Tamás. Hozzátette: a könyvben teljes terjedelemben benne van az őszödi beszéd is, hiszen az megjelent Gyurcsány Ferenc blogjában. Az ügyvezető kitért arra, hogy a könyv háromezer példányban jelenik meg, és tervezik a folytatást. (MTI)
És most pedig, hogy folynak a bemutatók, látom, hogy az egész magyar blogoszféra reagál rá. Elég beírni a minerbe.
Végül is ha könyvet írhatnak politikusok, sőt, Nobel-díjat is kaphatnak, mint mondjuk Churchill, akkor miért ne blogolhatnának, s továbbmenve: miért ne adhatnák ki a blogjukat könyvben.
Meggyőződésem azonban, hogy Ferenc testvér blogját ghostwriterek, vagy magyarul bértollnokok írják, vagy lehet, hogy csak egy, a stiláris konzisztencia végett. Ne csesszen fel, gyakran nekem sincs időm blogot írni, pedig töredékannyi dolgom sincs, mint egy miniszterelnöknek. Persze, ő nyilván sokkal ügyesebb nálam. Viszont engem meg kevesebben utálnak.
Hétfőn jelenik meg a Gyurcsány Ferenc 2006-2007-es blogbejegyzéseit tartalmazó válogatáskötet - közölte Földes Tamás, a kiadó cég ügyvezetője pénteken az MTI-vel. Elmondta: a blog indulásának első két évéből nagyjából 250 bejegyzést válogattak be a könyvbe.
Arányos válogatás készült. Nem a napi politikára helyeztük a hangsúlyt, inkább az elméleti jellegű írások, gondolatmenetek és a családról szóló bejegyzések kerültek a könyvbe - fogalmazott Földes Tamás. Hozzátette: a könyvben teljes terjedelemben benne van az őszödi beszéd is, hiszen az megjelent Gyurcsány Ferenc blogjában. Az ügyvezető kitért arra, hogy a könyv háromezer példányban jelenik meg, és tervezik a folytatást. (MTI)
És most pedig, hogy folynak a bemutatók, látom, hogy az egész magyar blogoszféra reagál rá. Elég beírni a minerbe.
Végül is ha könyvet írhatnak politikusok, sőt, Nobel-díjat is kaphatnak, mint mondjuk Churchill, akkor miért ne blogolhatnának, s továbbmenve: miért ne adhatnák ki a blogjukat könyvben.
Meggyőződésem azonban, hogy Ferenc testvér blogját ghostwriterek, vagy magyarul bértollnokok írják, vagy lehet, hogy csak egy, a stiláris konzisztencia végett. Ne csesszen fel, gyakran nekem sincs időm blogot írni, pedig töredékannyi dolgom sincs, mint egy miniszterelnöknek. Persze, ő nyilván sokkal ügyesebb nálam. Viszont engem meg kevesebben utálnak.
2008. december 05. 06:40
Na mi történt 4 éve, gyerekek?
Bingó, akkor volt a népszavazás a kettős állampolgárságról. A következő napon írtam ezt a kommentárt, ami eddig nem volt fent a blogon, mert... (hosszú, annak a periódusnak az írásai nem, vagy nem úgy kerültek fel).
Ma is felkelt a nap, pedig vasárnap este sok magyar érez(het)te úgy államhatáron belül és túl: vége a világnak. Ugyan Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezető-helyettese a közszolgálati televízió választási stúdiójában az igenek győzelméről beszélt, ami statisztikailag igaz, ám a határon túli magyarok számára mindez sovány vigasz. Ha a világnak nem is lett vége, az mindenképpen bizonyos, új időszámítás kezdődik a magyar-magyar kapcsolatokban. Az "anyaország" ugyanis most egyértelműen tudtunkra adta: nem kér belőlünk.
Regélhetünk arról, hogy az urnákhoz járuló szavazópolgárok között - ugyan nem sokkal, de - többen voltak azok, akik szívesen látnának bennünket is magyar állampolgárként, vagy hogy az eredmények ismeretében a magyar kormánynak erkölcsi kötelessége valamilyen módon rendezni a kérdést, attól még a hétvégi népszavazás eredménytelen, azaz jogi következmények nélküli marad. A külhoni magyarok jó részében joggal lehet valamiféle pontosabban körül nem határolható hiányérzet: nem kaptak meg valamit, amire pedig nagyon vágytak. De hogy egészen pontosan mitől is estünk el, ezt nem tudná megmondani senki. A magyar választóknak úgy kellett voksolniuk, hogy nem tudták pontosan, miről is döntenek, mit jelent az "igen", és mit a "nem", ezért volt értelmetlen belehajszolni őket ebbe a zsákutcába. Ha a referendum eredményes lett volna, s a feltett kérdésre többen szavaznak igennel, akkor az Országgyűlésnek időkorlát nélkül kellett volna elfogadnia egy törvényt, mely szabályozta volna a kettős állampolgárságot. Azaz ha nem lett volna hozzá kellő politikai akarat, évekig tarthatott volna, míg elkészül az a bizonyos jogszabály. Így talán érthető, ha valaki azért maradt otthon, vagy szavazott nemmel, mert nem tudta, voksával pontosan mihez is járul hozzá.
Ugyanakkor a mindenkori hatalom alibizmusát is látnunk kell a döntés hátterében. Sokakban joggal kelt visszatetszést, hogy az ország miniszterelnöke - a legsötétebb szociális demagógia érvrendszerével - a "nem" mellett tette le voksát, a szocialista-szabad demokrata propaganda ugyanúgy az ösztönökre próbált hatni, mint a státustörvény esetében. Csapatostul fognak beözönleni ezek a jöttmentek, és felzabálják a szociális ellátórendszert, hallhattuk különböző fórumokon, különböző csomagolásban. Aljas (bel)politikai játszma eszközeivé tettek bennünket, pártpolitikaivá silányítva a nemzetpolitikai ügyet, majd - sokadszor - rólunk, de nélkülünk döntöttek. Ezt a kérdést kár tovább boncolgatni, egy ideig nem leszünk magyar állampolgárok. Innentől inkább azt kell átgondolni, hogyan lesz ezután, hogy alakul majd a magyar-magyar viszony. Mert Budapesten könnyű azt mondogatni, hogy a határon túli magyarságnak nem szabad úgy értelmeznie a népszavazás végeredményét, hogy Magyarország lemondott róluk. Persze, nem szabad, de vajon akkor hogyan értelmezzük?
"Értem, hogy az ország nem keveri össze a nacionalizmust és a felelős hazafiságot. Köszönöm Magyarországnak" - mondta a miniszterelnök az eredményhirdetés után. Mi is köszönjük.
Regélhetünk arról, hogy az urnákhoz járuló szavazópolgárok között - ugyan nem sokkal, de - többen voltak azok, akik szívesen látnának bennünket is magyar állampolgárként, vagy hogy az eredmények ismeretében a magyar kormánynak erkölcsi kötelessége valamilyen módon rendezni a kérdést, attól még a hétvégi népszavazás eredménytelen, azaz jogi következmények nélküli marad. A külhoni magyarok jó részében joggal lehet valamiféle pontosabban körül nem határolható hiányérzet: nem kaptak meg valamit, amire pedig nagyon vágytak. De hogy egészen pontosan mitől is estünk el, ezt nem tudná megmondani senki. A magyar választóknak úgy kellett voksolniuk, hogy nem tudták pontosan, miről is döntenek, mit jelent az "igen", és mit a "nem", ezért volt értelmetlen belehajszolni őket ebbe a zsákutcába. Ha a referendum eredményes lett volna, s a feltett kérdésre többen szavaznak igennel, akkor az Országgyűlésnek időkorlát nélkül kellett volna elfogadnia egy törvényt, mely szabályozta volna a kettős állampolgárságot. Azaz ha nem lett volna hozzá kellő politikai akarat, évekig tarthatott volna, míg elkészül az a bizonyos jogszabály. Így talán érthető, ha valaki azért maradt otthon, vagy szavazott nemmel, mert nem tudta, voksával pontosan mihez is járul hozzá.
Ugyanakkor a mindenkori hatalom alibizmusát is látnunk kell a döntés hátterében. Sokakban joggal kelt visszatetszést, hogy az ország miniszterelnöke - a legsötétebb szociális demagógia érvrendszerével - a "nem" mellett tette le voksát, a szocialista-szabad demokrata propaganda ugyanúgy az ösztönökre próbált hatni, mint a státustörvény esetében. Csapatostul fognak beözönleni ezek a jöttmentek, és felzabálják a szociális ellátórendszert, hallhattuk különböző fórumokon, különböző csomagolásban. Aljas (bel)politikai játszma eszközeivé tettek bennünket, pártpolitikaivá silányítva a nemzetpolitikai ügyet, majd - sokadszor - rólunk, de nélkülünk döntöttek. Ezt a kérdést kár tovább boncolgatni, egy ideig nem leszünk magyar állampolgárok. Innentől inkább azt kell átgondolni, hogyan lesz ezután, hogy alakul majd a magyar-magyar viszony. Mert Budapesten könnyű azt mondogatni, hogy a határon túli magyarságnak nem szabad úgy értelmeznie a népszavazás végeredményét, hogy Magyarország lemondott róluk. Persze, nem szabad, de vajon akkor hogyan értelmezzük?
"Értem, hogy az ország nem keveri össze a nacionalizmust és a felelős hazafiságot. Köszönöm Magyarországnak" - mondta a miniszterelnök az eredményhirdetés után. Mi is köszönjük.
Ugye, hogy semmi sem változott azóta magyar-magyarilag?! És egész jól megvagyunk kettős állampolgárság nélkül.
Utolsó kommentek