Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A Markíza a kormány szekerét tolja (vagy legalábbis tegnap este tolta)

Aki látta tegnap az egyébként általában jó Paľba című műsort a Markízán, s benne Lenka Dale riportját a DAC-Slovan labdarúgó mérkőzésről, az könnyen arra a meggyőződésre juthat, hogy a vezető kereskedelmi televízió a kormány szekerét tolja.
Minden héten megnézem a Paľbát, és még a múlt heti adás végén jelezték, hogy ez lesz a téma, így gondolom, többen látták, mint egyébként. Hisz ez a téma kis túlzással most már mindenkit érdekel, a blogon, és egy sokkal látogatottabb webhelyen is, amelyhez közöm van, ez a leggyakoribb keresőkifejezés.

Lenka Dale amúgy profi, tehát nem tudom, hogy meggyőződésből csinálta-e ezt a riportot, vagy fizettek neki érte. Az anyag látszólag rendben volt. Nagyon szépen, érzékletesen bemutatta a tüntetést bp-i szlovák nagykövetség előtt, Gyurcsányt a parlamentben stb. stb. stb.

Csak egy kérdést került, miként szűzlány a négerpajszert: MIÉRT? Kommandósroham, egymáson taposó szurkolók, sőt, a meccset követő hétfői lapok által bevetett "masaker" kifejezés is elhangzott. Bevágták a fotókat mutogató Kaliňákot is. De hogy miért került sor a rohamrendőrök rohamára, azt nem érintették. Lenka, eddigi munkásságát szemlélve Ön sokkal jobb riporter ennél. Nem akarok lemenni Kövér Lászlóba, de amikor reggel a borotválkozótükrébe néz, akkor nem hányja le magát emiatt az anyag miatt?

Különösen veszélyesnek tarthatjuk azt, hogy az anyag tendenciózusan arra irányult, hogy a magyszlov faszás és a balkáni háborúk között vonjon párhuzamot. Az anyag úgy a bevágott politológusi nyilatkozatban, mint a narrációban ezt a tendenciát erősítette. Így aztán a másik riport, mely arról értekezett, hogy a homoszexuálisok által kultivált anális pumpával nem lehet autót lopni, kimondottan megnyugtató volt.

0 Tovább

A gyurcsányi nemzetpolitika margójára - avagy Szórványtanács WTF

Alakult valami gittegylet Budapesten, amelynek velünk kéne foglalkozni.  Hogy mi is ez, arról alább olvashat az érdeklődő.
 
Nemzetpolitika: barátok közt
Ismeretségi alapon választották ki a Szórvány Tanács tagjait

A határon túli magyarokat képviselő szervezetek megkérdezése nélkül hozta létre a magyar kormány a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága mellett működő Szórvány Tanácsot – kifogásolják Kárpát-medencei magyar politikusok.

Megalakult tegnap a Kárpát-medencei magyarok szórványosodásának a lassítását célul kitűző Szórvány Tanács. Az alakuló ülés után Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségpolitikáért felelős szakállamtitkára, Törzsök Erika, a MEH nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, Göncz László, a Szórvány Tanács frissen megválasztott elnöke és Huncik Péter tanácstag tartott sajtótájékoztatót.

Lapunk felvetette, miért többnyire olyanok vehetnek részt a tanácsban, akik barátilag viszonyulnak a baloldali kormányokhoz, mire Törzsök közbeszólt: "nem méltó a Magyar Hírlaphoz ez a kérdés", Gémesi Ferenc pedig azt válaszolta: "Ez önmagában egy vicc. Semmilyen valós alapja nincs a megállapításnak." Ellenvetésünkre, hogy az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke, Tóth Mihály tagja a tanácsnak, míg a KMKSZ-t nem képviseli senki, a szakállamtitkár azt mondta: Tóth Mihály nem pártpolitikusként, hanem szakértőként tagja a testületnek, amelybe "nem válogattak párttagokat".
A cikk itt folytatódik tovább.


     
Duray tovább ostoroz
Ismét bírálta a magyar kormány eljárását a Szórvány Tanács létrehozásával kapcsolatban Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja alelnöke.

A távirati irodának nyilatkozva is bírálta a hétfőn megalakult Szórvány Tanács miatt a Miniszterelnöki Hivatalt (MEH) Duray Miklós. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) stratégiai alelnöke szerint a hivatal presztízskérdésként kezeli a szórványban élő magyarokkal foglalkozó testület ügyét.

Duray úgy vélte, hiba lenne, ha a rendelkezésre álló pénzforrásokat konferenciákra és szakvélemények elkészíttetésére költené el a tanács, amely a MEH mellett fog működni. A szlovákiai magyar politikus szerint a Szórvány Tanács tagjai között olyan személyek is vannak, akiknek nincs legitimitásuk a határon túli magyar közösségekben, vagy eddig nem foglalkoztak a szórvány kérdéskörével. Duray Miklós tegnapi lapszámunkban is bírálta a MEH eljárását, amikor azt nyilatkozta, hogy a Szórvány Tanácsba annak a Törzsök Erikának az ismeretségi köréből válogatták a szakértőket, aki a MEH nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója. A politikus saját honlapján is közölt írásában pedig azt hangsúlyozta, hogy néhány hét leforgása alatt hirtelen két testület is alakul a szórványmagyarság megsegítésére. Ezek egyike a már említett Szórvány Tanács, míg a másik munkacsoport ma alakul meg a Szili Katalin országgyűlési elnök által patronált Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) keretében.
A cikk itt folytatódik.


     
Szórványbiznisz
Szóról szóra
Nem tartja megalapozottnak Duray Miklósnak a hétfőn megalakult Szórvány Tanácsra vonatkozó bírálatát a Miniszterelnöki Hivatal. (…) Úgy véli, hogy a hazai sajtó egy részében (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap) már a testület megalakulásának másnapján – Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja alelnöke részéről – politikai jellegű támadás indult a tanács és tagjai ellen. Duray Miklós szerint a tanács "jelentős pénzek elfolyatásának eszköze lesz, meddő szakmai anyagokra és konferenciázgatásra". (MTI)

Találós kérdés: ki irányítja ma a nemzetpolitikai ügyeket Magyarországon? Nem, nem Göncz Kinga külügyminiszter, ő ez idő szerint egyáltalán nem irányít semmit. Az erős ember továbbra is egy bizonyos Törzsök Erika a határon túli magyar ügyekben. Róla két dolgot feltétlenül tudni kell: egyrészt kiterjedt baráti körének lelkes támogatója, másfelől nem pusztán hallomásból ismeri a szabad demokrata döntéshozók pénzosztási módszereit.

Mert legyünk őszinték, a mostani Szórvány Tanácsnak nagyjából annyi munkája és feladata lesz, amennyit honi liberálisaink előre megfontoltan elgondoltak. Vagyis zéró. Nagyon jól mutatnak viszont az efféle "szakmai" grémiumok, meg aztán odalöknek egy kis pénzmagot mindazoknak a határon inneni és túli szakembereknek, akik még szóba állnak Gyurcsány Ferencékkel.
A cikk itt folytatódik.
 
Abban viszont kétségkívül igaza van Szilvássy Jóskának, hogy ha a szerencsétlen magyar adófizető tudná, mennyi pénz ment el meddő konferenciázgatásra, a jeges Dunának menne (keletiek a Tiszának).
0 Tovább

Szarházi-gate

Ján „Kettőskeresztállító” Slota startolta a hetet: míg Gyurcsány Ferenc és Robert Fico békülni próbált Brüsszelben – mérsékelt sikerrel, még a kameráknak szóló diplomáciai bájmosoly is alig-alig jött össze –, addig ő ornitológiai ismereteit csillogtatta Malackában, ezzel voltak tele a keddi lapok, hétfői lapok ugyanis nem voltak, az alkotmány ünnepe miatt. Ugyancsak államunk alaptörvényének köszönhetik a nebulók, hogy hétfőn még önfeledten játszadozhattak kis barátaikkal, iskolába menni ugyanis csak kedden kellett. Robert Fico Légen (igen, a dunaszerdahelyi járásbeli településről van szó, nem tévedés) is átadott egy – reméljük nem kisebb, nem rosszabb, hanem pontosan – olyan sportpályát, amilyenből már van pár az ország nemzetiségi szempontból kevésbé heterogén településein.

A hét eseménye azonban kétségkívül a Tisztelt Ház rendkívüli ülése volt. Szeretem a rendkívüli üléseket, feltéve, ha nem tudósítóként vagyok jelen. A tisztelt olvasó/tévénéző ritkán gondol bele, hogy egy híradóban látott, alig egyperces tudósításban olykor egy nap munkája is benne van, a rendkívüli ülés ugyanis azért rendkívüli, mert senkinek fogalma sincs, hogy mikor lesz vége. És ilyenkor az újságírók reménytelenül várnak az előcsarnokban. A parlamentben legalább kényelmesek a bőrfotelok…, de láttam én már a Markíza televízió szőke, a mikrofon sajátos szájba emelésével naponta férfiak tízezreit izgalomban tartó sztárriporternőjét egy zsák műtrágyán ülni a köztévé brüsszeli tudósítójával. Az nem volt akkora buli.

A rendkívüli ülés tárgya Štefan Harabin igazságügyi miniszter menesztése volt. (Itt jegyzem meg, erről a Harabinról nem lehet ám akármit csak úgy leírni, a kiadói csoportunkba tartozó nagyobbik napilappal éppen folyamatban van egy peres ügye; a kormányfő által lefasisztázott tulajdonosú baloldali napilapot is súlyos milliókra perelte. Itt a botrány köve a glosszák mellett pár karikatúra volt. Mintha ő volna Mohamed, még jó hogy kevesebb híve van, mint a prófétának.) Az ellenzék azért szerette volna az egykori parlament háta mögötti épületen kívül látni a HZDS által delegált tárcavezetőt, mert tizenegynéhány évvel ezelőtt – egy telefonbeszélgetés átirata szerint – állítólag meghitt viszonyt ápolt egy albán drogbáróval. Na lett is ebből nemulass! Robert Fico előre jelezte, az ellenzék 70 422 vödör szennyet fog a kormányoldalra borítani – nem tudni, honnan a szám, de tagadhatatlanul impozáns látvány lett volna, ha valóban így történik. Ehelyett a kormányoldal támadta az indítványt beterjesztő Daniel Lipšicet, azért, hogy az indítványt beterjesztette. A sokat megért törvényhozásban veretes szavak hagyták el a honatyai ajkakat. Vladimír Mečiar hozzászólása volt az egyik legalpáribb. Olyan messze állt az európai politikai kultúrától, mint a somorjai ONE Fesztivál a Szigettől. A HZDS vezetője Lipšic zsidó őseit firtatta. Az igazságügyi minisztert pedig hazugságon csípték a vita hevében. A jellegzetes arcszőrzetű tárcavezető – a Vladimír Palko által primitívnek nevezett (most egyet tudok érteni Palkóval) – felszólalásában nyíltan kilátásba helyezte, hogy a volt miniszter rabként fogja sikálni a minisztérium műmárvány lépcsőit, magánbeszélgetésben is odavetette neki: „Sittre kerülsz, te szarházi!” Államférfiúi szavak, melyeket Harabin előbb letagadott. Ám ezek a mikrofonok csúnya dolgok, a szarházizással meg már mások is ráfáztak. 2005 januárjában Pavol Rusko – emlékszik még rá bárki? –, akkoriban talán gazdasági miniszter nevezte ekként az akkoriban házelnökként ténykedő Pavol Hrušovskýt, de pechje volt: egy kamera ezt rögzítette. Így Rusko nem próbálta meg letagadni, Harabin igen. Csak akkor „tört meg”, amikor a helyzet már menthetetlen volt, kiderült, hogy a sommás beszólásról hangfelvétel is készült. Ekkor azonban mentegetőzni kezdett: tudják, eldurrant az agyam, ez a nyápic beszólt nekem, a bírónak... Egy igazságügyi miniszter, aki hazudozik. Lehetne jobb védjegye Robert Fico kormányának?

Robert Fico egyébként a Dunaszerdahelyhez közeli Légen járt, ahol elmondta, szurkol a magyaroknak és a szlovákoknak, majd egy jót focizott a helyi öregfiúkkal, akik vagy nagyon öregek voltak, vagy nem a legerősebb formációban álltak fel, de a meccs eredménye végül 13:10 lett. Focieredménynek sok, kézilabdának egész jó. Csak arról nem szólnak a hírek, ki volt a bíró. Meg arról sem, hány gólt lőtt Robert Fico. Sajnos, a Šport című napilap sem hozta címlapon. Ha légi olvasóink tudják, írják meg nekünk. De függetlenül attól, hányszor rezgette a hálót a kormányfő, ő nagy játékos. Sajnos, magyar partnere messze nem egy súlycsoportú vele. Ficónak – egyebek mellett – van egy stabil koalíciója, ahol azt csinál, amit akar, igaz, a nemzetiekkel olykor kell egyeztetnie, Mečiarék meg kénytelenek elfogadni ezt, hisz az egyre apadó népszerűségű párt örülhet, hogy egyáltalán kormányközelben lehet, a témái szavazóival arányosan fogytak el, s agg vezérük már tán’ csak dolgozószobája mélyén gondol arra, hogy köztársasági elnök legyen, hangosan nem meri mondani, mert kiröhögnék. Fico ezzel a magyar kormányfővel, akinek nemhogy stabil, de semmilyen koalíciója nincsen, azt csinál, amit akar. A hivatalos találkozó előkészítése körüli kutyakomédiának Gyurcsány Ferenc bukása vethet csak véget. Ezt nem egy magyar ellenzéki napilapból idéztem, egy szlovák lap kommentátora írta. Talán ezért maradt meg a brüsszeli informális találkozó is a szájkarate szintjén.

S míg Robert Fico az EU szívében arcizmait edzette, idehaza Ján Slota egy újabb kettős kereszttel jelölte meg a szlovák területeket, miként az ebek is körbevizelik territóriumukat. A nemzeti vezető nem vizsgázott jelesre természetismeretből, a magyarok turulmadarát ugyanis a papagájalakúak rendjébe sorolta, holott köztudottan a sólyomalakúak rendjébe tartozik. Annak ellenére, hogy mindkettő testét toll borítja, különbség első látásra nyilvánvaló: az egyiket j-vel, a másikat ly-vel kell írni. A nemzeti vezető – majdnem nemzetvezetőt írtam – keresztállító buzgalmához meg csak annyit, hogy van, aki azt állít, amit akar, és van, aki csak azt, amit tud.

0 Tovább
12
»

tg-ltatsthtetet-06-01

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek