Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Nagy koalícióközeli telekügyletek 2008-ban

Mint már korábban jeleztük, az évvég az összefoglalók ideje. A körképen pl. jobbnál jobb összefoglalók láttak napvilágot a napokban, de összefoglal Párkányer is. És bár ma a három faszkalapnak köszönhetően azért nem maradtunk valós hírek nélkül (itt, itt és itt)- basszák meg - , azért minden lapban mennek az összefoglalók, vastagon. Az egyik magyarországi napilapban találtam én is egy összefoglalót a szlovákiai telekbizniszekről. Hátránya, hogy felületes, előnye, hogy tömör.


Valóságos 21. századi földéhség uralta el Szlovákiát 2008-ban, legalábbis erre következtethetünk a számtalan napvilágra került botrányos állami kötődésű, kétes telekügyletből.
Törvénytervezetet dolgozott ki januárban a szlovák Mezőgazdasági Minisztérium, amelynek értelmében előnyös feltételekkel vásárolhatták volna meg a termőföldeket a mezőgazdasági területek aktuális bérlői. A javaslat hátterét vizsgálva azonban kiderült, hogy azok a cégek, ahol a Szlovák Földalap smeres igazgatója, Miloslav Sebek tulajdonos vagy részvényes, több mint tizenkét és fél millió négyzetméter földet bérelnek, s egy négyzetméterért kevesebb mint négy fillért fizetnek csupán.

A Szlovák Földalap igazgató- és felügyelőtanácsát január 16-i ülésén váltotta le a kormány, az igazgatóhelyettes, Branislav Bríza – a HZDS jelöltje – már tavaly lemondásra kényszerült több, kétes restitúciós döntés miatt, amelyet ő írt alá. Ez a tranzakció korábban Miroslav Jurena miniszteri székébe került. Velky Slavkovban, egy tátrai településen, egy Vladimír Meciarhoz közelinek mondott cég jutott jóval a piaci ár alatt nagy értékű földterületekhez, s Branislav Bríza ellen a rendőrség még februárban eljárást indított.

A cikk az eredeti helyen folytatódik tovább.

0 Tovább

Lehet rosszabb? Lehet!

A szlovákiai magyarság vitathatatlanul Ivan Gašparovič államfőtől kapta a leginkább figyelemre méltó karácsonyi ajándékot. Az autóversenyzői szenvedélyét sosem titkoló köztársasági elnök az ajándékokkal érkező Jézuskát/Télapót/Santa Claust (a nem kívánt törlendő) szélsőjobbról némileg beelőzve piszkított oda az iskolaköteles korú gyermeke(ke)t nevelő szlovákiai magyar családok karácsonyfájának tövébe, amikor nem írta alá az oktatási törvény módosítását.

Eddigi ténykedése során az államférfiúi nagyság töredékének produkálására is képtelen, minden belső tartalmat nélkülöző autóversenyző, DJ, jégkorongrajongó ezzel a döntésével a szélsőjobb felé kacsintott. Oda, ahol a legnemtelenebb magyarfaló indulatok tenyésznek, az ország első emberének szerepkörét (esetében méltóságról nem beszélhetünk) kampánytényezővé silányítva, s e sorok írója talán nincs egyedül, amikor azt mondja: Elnök (az urat erős túlzásnak érzem az ön esetében), minden megvetésem az öné. S bár a közvélemény-kutatások egyelőre az ön győzelmét jósolják, őszintén remélem, hogy még egyszer nem lesz a Grassalkovich-palota lakója. S ezt ne vegye személyeskedésnek, nem annak szánom. De tudja, maga egész egyszerűen alkalmatlan arra, hogy Szlovákia minden állampolgárának a köztársasági elnöke legyen.


Az e válságos időkben oly drága nyomdafestéket nem is szerettem volna tovább pazarolni erre a fószerra, de nem mehetünk el észrevétlenül amellett, hogy a harcsabajszú Ján Slota szavazói után Ficóéinak, s magának a miniszterelnöknek is csontig benyalt, mikor az egyik hírügynökségnek adott évértékelő nyilatkozatában azt hangsúlyozta: a jelenlegi kormány mennyi jót tett a lakosságért. A két néptribunus tábora már talán elegendő a győzelemhez, így az államfő egyelőre nem kényszerül arra, hogy a szövetségesből lett ősellenség, Vladimír Mečiar táborának is ánuszába dugja őszülő fejét némi voksért, vagy legalább Vladóék elektrabeli karácsonyfáját megdicsérje egy kicsit. De nem lehetnek kétségeink afelől, hogy ha szükséges volna, ezt is megtenné.

Terjedelmi korlátok miatt a teljesség igénye nélkül tekintsük át nyomokban, mit hozott a szlovákiai magyaroknak 2008. Folyamatos fenyegetettségérzetet a Szlovák Nemzeti Párt korifeusai részéről. A nemzetiek 2008 januárjában sajtónyilatkozatot adtak ki, melyben kijelölték prioritásaikat: ezeket pedig a nemzeti tudat és a nemzeti büszkeség elmélyítése képezte. Ján Mikolaj oktatási miniszter azzal kezdte az évet, hogy megpendítette: szlovák nyelvvizsgához kötné a pedagógusi munkakör gyakorlását azok számára, akik nem szlovák nyelven végezték az egyetemet. Slota arról beszélt, több szlovákot kellene oktatni a magyar iskolákban. Júniusban Mikolaj kiadta hírhedtté vált ukázát a tankönyvkiadóknak, hogy a magyar könyvekben írják szlovákul a földrajzi neveket. A részeredményt ismerjük, végeredmény még nincs.

Ján Slota felpörgette önnön frekvenciáját – már nem havonta, hanem szinte hetente-kéthetente mondott olyat, amivel bekerülhetett a hírekbe. Lovas bohóc, kócos asszonyság – ez utóbbi, némi ribizlibor hatása alatt októberben a nagy sikerre való tekintettel megismételve, hogy csak a legemlékezetesebbeket idézzük fel. De Slota sokat gárdázott, fasisztázott, honvédségezett, nemzeti őrseregezett, orbánviktorozott is. Amióta neki is van díszcigánya Ladislav Fízik személyében, a romák kontójára visszafogottabban nyilatkozik, így több tere marad a magyarokra. A kettőskereszt- állító akcióit ne soroljuk a félelemkeltők közé, legalább lesz hol megpihenniük a vándorló turuloknak. Slota azt is mondta, hogy Malina Hedvig ügyét a magyar titkosszolgálat menedzselte.

Ezt változatlan formában ugyan nem mondta ki a hallatlanul népszerű miniszterelnök, de továbbra is fenntartja abbéli meggyőződését, hogy valakik kormánybuktató célzattal rendezték meg 2006 augusztusában a támadást, melynek végére még mindig nem sikerült pontot tenni a főügyészségnek. Sőt, jogi vélekedésük is megváltozott. Amikor a támadást követően Roman Kvasnica kérte, vessék alá ügyfelét poligráfos vizsgálatnak, vehemens elutasítással találkozott. Most meg Dobroslav Trnka ajánlgatja a hazugságvizsgálatot. Az a Dobroslav Trnka, akinek a felesége munkakapcsolatban állt Peter Gabura független parlamenti képviselővel, akinek egy másik asszisztense volt Malina Hedvig egyik feljelentője. S láss csodát: a hazugságvizsgálat mindkét állítólagos támadó számára pozitív eredménnyel végződött. A dolgok jelen állása szerint úgy tűnik, az eset hamarabb fog elévülni, mint hogy a szlovák hatóságok pontot tesznek a végére.


Lehet ennél rosszabb? – tehetjük fel a kérdést, amely részben retorikai, ugyanis tudjuk, hogy tértől és időtől függetlenül a nacionalizmust állami doktrínává emelő országokban bármi megtörténhet. Így 2009-ben, Szlovákiában is.

0 Tovább

Inkább a faszra szavaznak - töredékek

Inkább arról kellene írni, hogy a Lux udvarban kevés "anyag" van a sonkás-gombás pizzán, azért viszont pozsonyi árat kérnek, de ezt meghagyjuk konyhamalac kollégának.

Mai kurta bejegyzésünkben pár médiaizével fogunk foglalkozni. Régebbiekkel is, mert a héten különböző okokból kevés időnk volt.

Anna Belousovová, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke megüzente a Szlovák Televíziónak, hogy a logója nem eléggé nemzeti. Csaca legnemzetibb honleánya azt szeretné, ha a tévé logója nemzeti színekben pompázna. A honleány szerint a tévé még mindig nem teljesíti közszolgálati funkcióit. A hír forrása - mi más? - természetesen a nemzetiek honlapja.

A mediálnen olvasom, hogy elmegy a köztévéből Branislav Závodsý, aki az Öt perc múlva tizenkettő című vasárnapi politikai vitaműsort vezette. Závodský előtt a TA3-nál dolgozott, és a Téma dňa című műsort vezette, ha jól emléxem. Ami szomorú bizonyítvány az STV-re nézve: Závodský azért tiplizik, mert úgy érzi, Nižňanský és Dobiš (ez a gyártási igazgató) alatt műsorát nem tudja függetlenül készíteni. Závodský volt a szlovák Václav Moravec, a magyar televíziózásból nem is tudnék hirtelen hasonló profi arcot mondani. (Egy biztos, nem Azurák Csaba...)
De hát ki nézi ma már az STV híradóját. Én is egyre ritkábban kapcsolok oda a 18.40 és 20. közötti szent sáv adekvát részében. Inkább a Markíza maradékát, a Jojt és az m1-et nézem.

Ma jelentette be a HZDS, hogy megkezdte a köztársaságielnök-jelöltje számára az aláírások gyűjtését. Aki olvasóim közül nem egyetemi tanár, és 1 hónappal ezelőtt tudta, ki az a prof. Milan Melník, annak fizetek egy sört. Szánalmas a HZDS kapálózása, és szerencsétlen Milan Melníket is rendkívül méltatlan helyzetbe hozza. Hát ugyan ki a tököm szavazna már rá? Vlado meg már nem száll harcba. két gyomros sok volt. A koalíció sem állt mögé, saját pártja pedig egy Bret Easton Ellis-regény címét juttatja eszembe.

A népek inkább arra a nemzetien gondolkodó, szociálisan érző tegnap a híradókban katonai egyenruhában - hányinger! - pompázó exkommunistára fognak, aki majd jövő pénteken visszadobja a tankönyvtörvényt a parlamentbe, nyilvánvalóvá téve, hogy nem államférfi, csak egy fasz, ahogy már korábban is jeleztük.

0 Tovább

Szarházi-gate

Ján „Kettőskeresztállító” Slota startolta a hetet: míg Gyurcsány Ferenc és Robert Fico békülni próbált Brüsszelben – mérsékelt sikerrel, még a kameráknak szóló diplomáciai bájmosoly is alig-alig jött össze –, addig ő ornitológiai ismereteit csillogtatta Malackában, ezzel voltak tele a keddi lapok, hétfői lapok ugyanis nem voltak, az alkotmány ünnepe miatt. Ugyancsak államunk alaptörvényének köszönhetik a nebulók, hogy hétfőn még önfeledten játszadozhattak kis barátaikkal, iskolába menni ugyanis csak kedden kellett. Robert Fico Légen (igen, a dunaszerdahelyi járásbeli településről van szó, nem tévedés) is átadott egy – reméljük nem kisebb, nem rosszabb, hanem pontosan – olyan sportpályát, amilyenből már van pár az ország nemzetiségi szempontból kevésbé heterogén településein.

A hét eseménye azonban kétségkívül a Tisztelt Ház rendkívüli ülése volt. Szeretem a rendkívüli üléseket, feltéve, ha nem tudósítóként vagyok jelen. A tisztelt olvasó/tévénéző ritkán gondol bele, hogy egy híradóban látott, alig egyperces tudósításban olykor egy nap munkája is benne van, a rendkívüli ülés ugyanis azért rendkívüli, mert senkinek fogalma sincs, hogy mikor lesz vége. És ilyenkor az újságírók reménytelenül várnak az előcsarnokban. A parlamentben legalább kényelmesek a bőrfotelok…, de láttam én már a Markíza televízió szőke, a mikrofon sajátos szájba emelésével naponta férfiak tízezreit izgalomban tartó sztárriporternőjét egy zsák műtrágyán ülni a köztévé brüsszeli tudósítójával. Az nem volt akkora buli.

A rendkívüli ülés tárgya Štefan Harabin igazságügyi miniszter menesztése volt. (Itt jegyzem meg, erről a Harabinról nem lehet ám akármit csak úgy leírni, a kiadói csoportunkba tartozó nagyobbik napilappal éppen folyamatban van egy peres ügye; a kormányfő által lefasisztázott tulajdonosú baloldali napilapot is súlyos milliókra perelte. Itt a botrány köve a glosszák mellett pár karikatúra volt. Mintha ő volna Mohamed, még jó hogy kevesebb híve van, mint a prófétának.) Az ellenzék azért szerette volna az egykori parlament háta mögötti épületen kívül látni a HZDS által delegált tárcavezetőt, mert tizenegynéhány évvel ezelőtt – egy telefonbeszélgetés átirata szerint – állítólag meghitt viszonyt ápolt egy albán drogbáróval. Na lett is ebből nemulass! Robert Fico előre jelezte, az ellenzék 70 422 vödör szennyet fog a kormányoldalra borítani – nem tudni, honnan a szám, de tagadhatatlanul impozáns látvány lett volna, ha valóban így történik. Ehelyett a kormányoldal támadta az indítványt beterjesztő Daniel Lipšicet, azért, hogy az indítványt beterjesztette. A sokat megért törvényhozásban veretes szavak hagyták el a honatyai ajkakat. Vladimír Mečiar hozzászólása volt az egyik legalpáribb. Olyan messze állt az európai politikai kultúrától, mint a somorjai ONE Fesztivál a Szigettől. A HZDS vezetője Lipšic zsidó őseit firtatta. Az igazságügyi minisztert pedig hazugságon csípték a vita hevében. A jellegzetes arcszőrzetű tárcavezető – a Vladimír Palko által primitívnek nevezett (most egyet tudok érteni Palkóval) – felszólalásában nyíltan kilátásba helyezte, hogy a volt miniszter rabként fogja sikálni a minisztérium műmárvány lépcsőit, magánbeszélgetésben is odavetette neki: „Sittre kerülsz, te szarházi!” Államférfiúi szavak, melyeket Harabin előbb letagadott. Ám ezek a mikrofonok csúnya dolgok, a szarházizással meg már mások is ráfáztak. 2005 januárjában Pavol Rusko – emlékszik még rá bárki? –, akkoriban talán gazdasági miniszter nevezte ekként az akkoriban házelnökként ténykedő Pavol Hrušovskýt, de pechje volt: egy kamera ezt rögzítette. Így Rusko nem próbálta meg letagadni, Harabin igen. Csak akkor „tört meg”, amikor a helyzet már menthetetlen volt, kiderült, hogy a sommás beszólásról hangfelvétel is készült. Ekkor azonban mentegetőzni kezdett: tudják, eldurrant az agyam, ez a nyápic beszólt nekem, a bírónak... Egy igazságügyi miniszter, aki hazudozik. Lehetne jobb védjegye Robert Fico kormányának?

Robert Fico egyébként a Dunaszerdahelyhez közeli Légen járt, ahol elmondta, szurkol a magyaroknak és a szlovákoknak, majd egy jót focizott a helyi öregfiúkkal, akik vagy nagyon öregek voltak, vagy nem a legerősebb formációban álltak fel, de a meccs eredménye végül 13:10 lett. Focieredménynek sok, kézilabdának egész jó. Csak arról nem szólnak a hírek, ki volt a bíró. Meg arról sem, hány gólt lőtt Robert Fico. Sajnos, a Šport című napilap sem hozta címlapon. Ha légi olvasóink tudják, írják meg nekünk. De függetlenül attól, hányszor rezgette a hálót a kormányfő, ő nagy játékos. Sajnos, magyar partnere messze nem egy súlycsoportú vele. Ficónak – egyebek mellett – van egy stabil koalíciója, ahol azt csinál, amit akar, igaz, a nemzetiekkel olykor kell egyeztetnie, Mečiarék meg kénytelenek elfogadni ezt, hisz az egyre apadó népszerűségű párt örülhet, hogy egyáltalán kormányközelben lehet, a témái szavazóival arányosan fogytak el, s agg vezérük már tán’ csak dolgozószobája mélyén gondol arra, hogy köztársasági elnök legyen, hangosan nem meri mondani, mert kiröhögnék. Fico ezzel a magyar kormányfővel, akinek nemhogy stabil, de semmilyen koalíciója nincsen, azt csinál, amit akar. A hivatalos találkozó előkészítése körüli kutyakomédiának Gyurcsány Ferenc bukása vethet csak véget. Ezt nem egy magyar ellenzéki napilapból idéztem, egy szlovák lap kommentátora írta. Talán ezért maradt meg a brüsszeli informális találkozó is a szájkarate szintjén.

S míg Robert Fico az EU szívében arcizmait edzette, idehaza Ján Slota egy újabb kettős kereszttel jelölte meg a szlovák területeket, miként az ebek is körbevizelik territóriumukat. A nemzeti vezető nem vizsgázott jelesre természetismeretből, a magyarok turulmadarát ugyanis a papagájalakúak rendjébe sorolta, holott köztudottan a sólyomalakúak rendjébe tartozik. Annak ellenére, hogy mindkettő testét toll borítja, különbség első látásra nyilvánvaló: az egyiket j-vel, a másikat ly-vel kell írni. A nemzeti vezető – majdnem nemzetvezetőt írtam – keresztállító buzgalmához meg csak annyit, hogy van, aki azt állít, amit akar, és van, aki csak azt, amit tud.

0 Tovább
12
»

tg-ltatsthtetet-06-01

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek