tg-ltatsthtetet-06-01

Ma feljelentést tett az Oktatásügyi Szabványosított Mérések Nemzeti Intézete (NÚCEM) - tudjuk, a Šándora Petőfiho szervezet -  az angol írásbeli érettségi kérdéseinek kiszivárgása miatt.

Mint tudjuk, a múlt héten több ezer érttségiző stresszelt be amiatt, hogy újra kell írnia az angolt, ami egy fontos nyelv.  Azért, mert a kérdések az ulozilo.sk-ról felkerültek a Facebookra.

A újságírók biztosak lehetnek benne, hogy ha érettségi - vagy Monitor, újabban Tesztelés 9 - van, akkor a lapindtókon nem kell olyan intenzív agytevékenységet kifejteni, az oktatási tárca biztosít majd témát.

Az egészben számomra az a felfoghatatlan, hogy kb. egy év alatt kell felkészülniük egyheti melóra. Érezzük az arányokat, nem? Miért nem lehet azt rendesen megcsinálni? Hogy ne kerüljön ki a netre, hogy ne legyen elcseszett tesztlap, hogy jó legyen a matekpélda, hogy ne legyen Šándor Petőfi.

----------

Ján Kvorka ügyét ma a Turócszentmártoni Járási Ügyészség további kiegészítések céljából viszaadta a rendőrségnek. Természetesen Kvorkát is megilleti az ártatlanság vélelme, ami az ő ügyét irritálóvá teszi, az a smeres kormánykoalíció durva visszaélése a mentelmi joggal. Azaz, ha hófehér, mint a liliom, akkor lehetővé kellett volna tenni az ügye vizsgálatát. Így most mindenki azt gondolja, hogy bűnös.

----------

A parlament a napokban megkezdi a kisebbségi nyelvtörvény vitáját. A ludákok leghívebb örökösei, a KDH-sok azonban ezt is meg akarják torpedózni. Fronc azt mondja: második olvasatban nem tudják garantálni a támogatást. Mit ér az olyan kormány, amelyik alig valamiben tud megegyezni? Hogy beszélhetünk ott bármiféle irányultságról stb?

----------

Fake Gašparovič-profil a Twitteren. Nem tudom, ez még vicces?

--------------------

Követhetsz a Twitteren is. (Nem fake profil:)

Ha a Szlovákiában jobbára csak a politikai thrillerekből ismert amerikai NSA-t (National Security Agency) a Szlovák Információs Szolgálattal, vagy a Nemzetbiztonsági Hivatallal említenénk egy lapon, az amerikai nagykövetség sajtószemlét készítő attaséja valószínűleg heveny röhögőgörcsöt is kapna reggeli kávéja mellé.

A számos különbség közül az egyik, hogy a Keith B. Alexander vezette amerikai nemzetbiztonsági csúcsszervnek egyedi elbírálás után kettős állampolgárok is a tagjai lehetnek, míg a Karol Mitrík-félének nem.

Az évtizedes terrorfenyegetettségben élő Egyesült Államokban elfér egy-egy kettős állampolgár a hírszerzési struktúrákban, a kis Szlovákia viszont attól retteg, hogy egy magyar állampolgárságú katonatiszt vagy ügynök, ha netán egy szlovák csodafegyverről szerezne tudomást, a fogai közt tartott rohamkéssel azonnal Budapestig úszna a jeges Dunán, hogy ott jelentse azt. A kormány tegnap támogatta a kereszténydemokraták javaslatát, melynek értelmében a rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a büntetés-végrehajtás, a vasúti rendőrség, a hadsereg, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vámőrség és az ügyészség kötelékében nem tevékenykedhetnek kettős állampolgárok. A törvénymódosító javaslatról februári ülésén tárgyal a parlament. S persze, mire az akta a parlament és a kormányhivatal közti 1,7 kilométeres távolságot megteszi, sok minden történhet, ugyanis a módosítást kiötlő KDH és a Híd további kétoldalú tárgyalásokat fog folytatni a témában. A kereszténydemokraták látszólag hajlanak az enyhítésre, legalábbis Pavol Hrušovský a napokban ebben a szellemben nyilatkozott, de annyira azért nem voltak rugalmasak, hogy a kormányülés programjáról a KDH-s kormánytagok annak visszavonását kezdeményezzék, szokásuk szerint arra építve, hátha valahogy „átcsúszik”, ott is, a parlamentben is...

Most komolyan, egy a nagymihályi gépesített lövészeknél szolgáló kettős állampolgárságú törzsőrmester, egy ipolysági finánc, netán egy komáromi rendőrzászlós, esetleg a Nemzetbiztonsági Hivatalban elektronikus aláírásokat készítő alkalmazott ugyan mit tudna ártani e hazának? A probléma a törvényalkotók sunyi alapfeltevése – és ebben a szemforgató kereszténydemokraták kezet foghatnak az izgága Igor Matovičcsal –, hogy a kisebbségi magyarok, ha magyar identitásukat egy olyan hangsúlyozottan szimbolikus elemmel is növelik, mint az állampolgárság felvétele – lojalitásról szóló felmérések ide vagy oda –, nem lehetnek jó szlovák állampolgárok, legalábbis annyira nem, hogy az ország törvényeit, rendjét, biztonságát védjék. Mintha a koronás igazolvány munkaszerződést jelentene az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz. Holott az ilyen szervezetek, akit akarnak, azt állampolgárság nélkül is megtalálják, a kisebbségi magyar pedig nem válik automatikusan hazaárulóvá, ha – még egyszer hangsúlyozzuk – szimbolikusan visszaveszi azt, amiről nagy- vagy dédszüleinek kényszerűen kellett lemondani. De a nemzeti ködön át ez mint ha nem (így) látszana...

Követhetsz  Twitteren is.

Tegnap újabb koalíciós kudarcnak lehettünk szemtanúi a parlamentben: a Kereszténydemokrata Mozgalom négy parlamenti képviselője - Peter Muránsky, Andrej Ďurkovský, Marián Kvasnička és Anton Marcinčin - tartózkodásával elgáncsolta a sör jövedéki adójáról szóló törvényjavaslatot. E sorok írója sörbarátként nem szükségképpen megy a jeges Dunának amiatt, hogy az árpalé ára nem fog emelkedni, de ha elvonatkoztatunk az önös érdektől, az, hogy a négy honatya lefeküdt a sörgyári lobbinak, vagy már most a 2014-es választás preferenciaszavazataira gondolt (a nem kívánt törlendő), 14 millió eurós (421 764 000 korona) bevételkiesést fog jelenteni az államnak. Ďurkovský - aki a szennyvíztisztítós törvénymódosító javaslatát elnézve a vizesekkel is jóban van - a szavazást követően úgy fogalmazott, a javaslatot nem tartotta jó ötletnek, és nem ezen a 14 millión fog múlni a jövő évi költségvetés. Ebben a főpolgármesterből lett honatyának kétségkívül igaza van, de ilyen alapon bármelyik gazdasági érdekcsoport, amelynek elég erős a lobbija, egy-egy parlamenti képviselő szájába tudja adni - egyebek mellett - azt a mondatot, hogy nem éppen ezen a pár millión múlott. De akkor miből lesz itt többletbevétel, hiszen önmagukban a megszorítások nem elegendőek ahhoz, hogy a költségvetési hiánycélt tartani tudják?

A KDH-sok - bár a sörözőkben kétségkívül megnőtt szimpatizánsaik száma - államférfihoz méltatlanul, rosszul döntöttek. Ám a sebtében összehívott Koalíciós Tanács döntése sem sokkal marad el a KDH-é mögött. A pártvezetők arra jutottak: a kieső 14 milliót teremtse elő a KDH. Az ő szempontjukból jogos: ők hibáztak, ők is oldják meg. De hogyan? A 14 millió eurót a kereszténydemokraták által felügyelt tárcáktól fogják elvonni, azaz az idült finanszírozási gondokkal küzdő egészségügytől; a belügytől, ahol Daniel Lipšic miniszternek nem kis munkába került elérni, hogy a megszorítások ellenére a rendőri állomány ne jusson a vámosok sorsára és a közlekedésügytől, amelynek szintén lyukas a tarisznyája. Átlagban mindegyik betol 4,6 milliót. A kormánykoalíció így azokat fogja „sörböjtre“, akik a legkevésbé sem tehetnek arról, hogy a törvényjavaslat elbukott.

Közeledünk a főügyészjelölt-állítás újabb határidejéhez. Az igazságügyi szféra e kulcsszereplőjének megválasztása az ideális állapottól eltérően sosem volt – sosem lehetett – apolitikus, hisz azt a képviselők választják. A főügyészválasztás nem olyan attraktív téma, mint a területi labdarúgó bajnokság, vagy a Megasztár/X-Faktor (a nem kívánt törlendő), ráadásul csak hétévente kerül rá sor, a kormánykoalíció csetlése-botlása miatt azonban hazánkban a közbeszéd részévé vált.

Azt persze a köz nem tudhatja, hogy a politikában megőszült Mikuláš Dzurinda presztízsizmozásának lehetünk-e szemtanúi, aki akár a koalíciós egység megrezegtetése árán is meg akarja mutatni, hogy ki osztja a lapokat, vagy egyéb, pragmatikus szempontja is van annak, hogy a saját jelöltjét szeretné látni ezen a poszton. Miközben az SDKÚ jelöltjének pozícióját erősíti annak a ténynek a lebegtetése is, hogy a párt egy része számára a jelenlegi főügyész, Dobroslav Trnka személye is elfogadható.

Tegnap, mikor mindenki a nemzeti ünnep koszorúzással teljes, bágyadt hírtelenségére számított, felperegtek az események főügyészfronton. Kiderült, a koalíció képviselői mégsem vasárnap, hanem már szombaton tárgyalnak a közös jelölt személyéről. Dobroslav Trnka nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a politikai életben folytatja pályafutását. Štefan Harabin miniszter-bíró hatalmi ágak közti szlalomját látva ezen már nem is lepődik meg senki, ám politikai pályára lépni csak abban a pártban lehet, ahol erre van fogadókészség. Őt pedig egyelőre egy párt vállalta fel hivatalosan: Robert Ficóé. S még mielőtt a koalíciós színfalak mögül kiszivárgott volna, hogy Szabó József is újra játékba kerülhet, Ondrej Dostál igyekezett oktatni a nagyokat. A Most-Híd frakciójában politizáló OKS-es honatya kifogásolta, hogy a koalíciós egyeztetésekről csak a sajtóból értesülnek, majd, miután megegyeztek, a nagyok automatikusan elvárják tőlük, hogy erre ők is rábólintsanak. Jozef Kandera nem az OKS jelöltje – tette hozzá Dostál vészjóslóan. Ezek után várhatjuk, mikor közli Igor Matovič, hogy az Egyszerű Embereké sem... Miközben a főügyészválasztás folyamatának kezdete óta az SaS, a KDH és a Most-Híd úgy húzza elő az újabb és újabb jelöltek nevét a kalapból, mint bűvész a nyulat.

A sok – vélt és valós – érdek között pedig elveszni látszik a legfontosabb szempont: az, hogy a főügyészi posztot alkalmas szakember tölthesse be.

Magyarországon a Fidesz-kormány lefejezte a teljes jobboldali sajtót, az újságírók, szerkesztők legjavát ültették  kormányzati kommunikációs funkciókba. Hamarosan nálunk is hasonló helyzet alakulhat ki, a jelenlegi szóvivők napjai meg vannak számlálva.

"Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy", írta Endre annak idején. Nézzük, ki megy, ki mehet, ki marad.

Remélem, a rendőrségi szóvivőket nem érinti a tisztogatás, mert ők nem jobbak és nem rosszabbak elődeiknél.

Remélem, Milan Vanga, a hadsereg szóvivője is marad, mert ő jó. Maradhatna Vladimír Gemela, a védelmi tárca szóvivője is, mivel ő is ügyes és korrekt, előtte ORFK szóvivő volt, és utolsó pillanatban léptették elő, hogy megkaphassa a funkciót. Szal vmi politikai hátszél van, ami fegyveres testületekben megengedhetetlen.

Karol Sorby volt titkosszolgálati szóvivő kiváló rádióriporter volt, azonban szóvivőként csődöt mondott. Igaz, mit is lehetne kommunikálni egy olyan cégről, amely az e blogon már sokat idézet szentencia szerint "úgy felel, hogy nem felel". Az utódja nem tudom, kicsoda.

Erik Tomáš belügyi szóvivő valamikor jó újságíró volt. Párszor voltunk közösen börtönben. A Miki Černákot elítélő illavai pernél dolgoztunk először együtt, akkor elmondta, hogy készült a hírhedt Mečiar-videó. A Raisz-fiúkat is vele, meg az akkor STV-s Ján Petrovičcsal vártuk. Aztán egy arrogáns, nagyképű alak lett belőle, akit nem fogunk megkönnyezni a belügyi szóvivői poszton, igaz, Boris Ažaltovič, Vladimír Palko szóvivője is kretén volt, de az másként, és az mindig felvette a telefont, decemberben, a két ünnep között is.

Jozef Bednár, a kulturális tárca szóvivője egy szar volt. Volt, hogy hetekig, hónapokig nem válaszolt. A rekordja, azt hiszem, negyed év volt.

Jana Kaplanová, a környezetvédelmi tárca szóvivője rendkívül arrogáns volt.

Silvia Glendová kormányszóvivő jól indult, kezdetben készségesen vette a telefonokat, de aztán elkurvult, és alig lehetett felhívni. Braňo Ondruš, a kormányzat kommunikációs igazgatója egy 0, nagy nullával.

Az elmúlt kormányzati időszak egyik legnagyobb csalódása Michal Jurči volt. Michal előtte a TASR-nél dolgozott. Mivel a cég, ahol …-ban dolgoztam, nem biztosított szolgálati járművet, és a villamosjegyet sem fizette ki, párszor elhozott sajtókról kocsival. Ő a TASR-ben dolgozott, így az ORFK-tól és a védelmitől is útba estem neki. Aztán a balfasz Harabin szóvivője lett. Mišo, nem gondoltam volna, hogy te HZDS-es vagy, basszad szájba, olyan rendes gyereknek tűntél…

Nézzük a pártszóvivőket. Az elmúlt ciklus legjobb pártszóvivője Jana Benková, a Szlovák Nemzeti Párt sajtótitkára volt - a párt szóvivője egyébként Rafael Rafaj Ján Slota íródeákja. Benková mindig készséggel állt a rendelkezésemre, akár kamerával mentünk, akár megerősítésért hívtam. A nevem is magyar, az általam képviselt sajtótermékeké is, mégis, soha nem éreztette velem, hogy egy szélsőjobbos párt szóvivőjével beszélek. Nagyon korrekt volt. Ha valamit nem tudott, azt mondta, megtudom, szerkesztő úr, és visszahívom. És vissza is hívott. Általában geci kérdéseket tettem fel neki, mert mit kérdezzen egy magyar újságíró az SNS szóvivőjétől, ennek ellenére sosem borult ki, mindig kedvesen válaszolt, az interjú végén megkérdezte, hogy miben segíthet még, és további szép napot kívánva búcsúzott.
Dušan Štraus, a jelenlegi szóvivő viszont egy fasz, bután felel, és leteszi a telefont.

Katarína Kližanová Rysová, a Smer szóvivője előtte az AFP tudósítója, és Boris Zala asszisztense volt. Nagy hülyeségeket tudott mondani, és viccesen hangsúlyozott. Általában elérhető volt. Mivel a Smernek az elköv. négy évben nem fog kelleni kormányszóvivő, Katkát kirúgták, és Glendová kapja vissza a posztot, így nem maradt más hátra, mint hogy sok sikert kívánjunk neki most kezdődő életében.

Hogy a HZDS szóvivője ki volt, nem tudnám megmondani, mert gyakran változtak, és ritkán kerültem kapcsolatban velük, mivel az engemet foglalkoztató sajtótermékek ritkán kértek HZDS-es anyagot, és az ember meg hobbiból nem fog egy HZDS szóvivőt felhívni.

Az SDKÚ és a KDH szóvivője, Martin Maťko és Martin Krajčovič egyaránt porbafingó. Az előbbi ritkán veszi fel a telefont, akkor sem tud semmit. Megígéri, hogy megtudja, hívhatod később, aztán meg nem veszi. Halovány legények. Remélem, kormányzati kommunikációs posztot egyik sem kap.

Az MKP kommunikációjáról már sokat írtunk ezen a blogon, gyakran érintve a pártszóvivő teljesítményét is, véleményünk pedig a korábban leírtakhoz képest nem változott.

Nézzük az újoncokat. Az SaS szóvivője Tatiana Tóthová, azelőtt a Joj szóvivője volt, miután Tóth Lalit, alias Ľudovíth Tóthot lapátra tették. (Vele a szlovák Való Világ bevezetésekor kerültem kapcsolatba, most a Danube Wingsnél tolja, azt hiszem.) Tapasztalatokról még nem tudok beszámolni, még nem kerültünk kapcsolatba, de Tóthovának komoly szakmai előmenetele volt, szal ő még jó is lehet.

A Most-Híd szóvivőjének, Czuczor Nórának eddig nem sok feladata akadt, parlamenten kívüli erő szóvivőjeként olykor kiküldött egy-két hírt, nyilatkozatot, aztán szevasz. Az igazi megpróbáltatások most jönnek. Amit eddig mutatott az okés, korrekt, reméljük, ez így is marad. A pártnak két minisztere lesz. Solymos László a szóvivőkérdést akár házon belül is megoldhatná, ugyanis a reggeli kávét - már ha iszik, miniszter úr, ha nem ,akkor elnézést - a volt MKP szóvivő főzi neki (aki egykor az Irodalmi Szemlét is szerkesztette egy rövid ideig, ha emlékeim nem csalnak. A Szemlék otthon vannak, így hic et nunc nem tudom visszaellenőrizni). De ez nyilván nem így lesz. Mindenesetre kommunikációs tanácsért nem kell a szomszédba mennie. [UPDATE: a mai Új Szó 3. oldalán arról olvashatunk, hogy ne olyan tuti ez a Solymos-jelöltség, ahogy azt a sajtó egy hete írja. Meglátjuk.]
Simon Zsoltnak is fog kelleni egy szóvivő. Itt most szívesen elsütnék egy tréfát, de objektív okokból nem teszem.

Szóval, kíváncsian várjuk, kik vesznek el legjobbjaink közül, hogy a kormányzati kommunikációban folytassák.