tg-ltatsthtetet-06-01

Az Este mai kiadásában Gulyás István egy olyan alákérdezős interjút produkált Pintér Sándor belügyminiszterrel, amilyent a kassai városi tévében szoktak, Rudolf Schuster polgármestersége idején.

Az interjú végén Gulyás úgy gondolta, megkoronázza ezt a remek kis beszélgetést, és megkérdezte, be fog-e vetni titkosszolgálati eszközöket a rendőrség a gyöngyöspatai nyomozásban. Pintér erre mondott egy olyan panelválaszt, ami Jaroslav Spišiaknak is becsületére vált volna.
Mire Gulyás megkérdezte: ezt érthetem úgy, hogy igen?
Pintér: Én nem tudom, hogy maga hogy érti, én válaszoltam.

Hatalmas pont Sanyi bácsinak.

Megnéztem a tévében a Szvatopluk-szoboráttadót. (A kormány sajtóosztálya küldött meghívót is. Az volt benne, hogy szervezési okokból az újságírók jelenlenek meg 19.45-re. Az avatás 21 órakor kezdődött. Hát mit akartak szegény kollégákkal 1 és negyed órán át csinálni? Ennyi idő alatt még egy belső motozás is belefér.)

Az átadás egy Smer-kampányrendezvény volt. Az STV állami prostitúcióra kényszerítése olyan szintet ért el, hogy innen már nincs nagyon tovább. A kampányrendezvényhez az elnök is asszisztált. De hát ebben sincs semmi új. A hármaknak két ószlovák harcos ministrált. Humoros volt.

A végén a kamera közelről mutatta a szobrot. Az ószlovák király - ez van a talapzatra írva - ágaskodó lova fogatlan.

(Arról meg senki nem beszélt, hogy honnan lett meg a szoborállításhoz szükséges pénz másik fele.)

Radovan Slobodník egyre jobban diszkreditálja magát - persze, ha lehet ezt még fokozni. Ha szerinte nem normális az, ami az általa vezetett műsorban/ral történik, akkor mondjon fel. Ha pedig szerinte normális, akkor mélyen szomorú vagyok.

Ma újfent Robert Fico osztotta az észt az én üzembentartási díjaimból is fenntartott KÖZSZOLGÁLATI Szlovák Televízió Öt perc múlva tizenkettő című műsorában. A produkció visszanézhető a tévé honlapján. A miniszterelnök egyebek mellett újra kitért a szlovmagyok, ill. a potenciális kettős állampolgárok identitására. (Nem mintha ehhez bármi köze lenne, a kormányfő személyétől függetlenül ne akarja már az állam megszabni, hogy egy törvényeket betartó, és az adót befizető embernek milyen identitása van.) Szóval, a szél innen fúj: "Akiknek kettős állampolgárságuk van, azok kitűzhetnék házaikra a magyar zászlót, és a magyar himnuszt hallgathatnánk, és úgy viselkednének, mint akik Magyarország állampolgárai, nem pedig, mint akik Szlovákiáéi."

☆☆☆☆☆

És mivel ez egy hétvégi poszt: törzsolvasóim emlékezhetnek Csicsóka, az elárvult macskakölyök történetére, akit az eredeti szándéktól eltérően végül nem adtunk senkinek. Időközben Csicsókának már kölykei is születtek, amelyeken sikerült túladni, egyet - Obit - megtartottunk. Azonban a sufni használaton kívüli mosdójába a múlt héten valahogy belekerült ez a három állatka:

(Mobiltelefonnal készült, gyenge minőségű felvételek, ráadásul mozgott a macska...)
Szal' ha valakinek kell egy, 5 hét múlva viheti.

Egy hete ezen a napon T.-vel Szerdahelyre mentünk. Kulturálódni. Hihetetlen, mi? (Erre főként azért került sor, mert a másnapi komáromi "Beugróra" - ami tudjuk, h nem Beugró, persze, szerzői jog is van a világon - nem kaptunk jegyet, kb. 3 héttel a rendezvény előtt…) Az egykori mezőváros egyelőre nem kulturális projektjeivel hódít a köztudatban, noha ott van a Duna Menti Tavasz, a Vámbéry-estek stb., a település imázsa mégis más.

Múlt csütörtökön a Városunkért PT a Sevenben (jó a konyha) szervezett improvizációs estet, Itt és most címmel, az Epopteia társulás és műhellyel karöltve, mely, ha jól sejtem, Czajlik Józsefet takarja. Czajlik József sikeres rendező, de ami ennél fontosabb, jó is. Akik pedig felléptek: Bandor Éva, Olasz István, Gál Tamás és Mokos Attila (!).

A bárból kihordták az asztalokat, a közlekedést ellehetetlenítő sűrűséggel telehágták székekkel. A játéktér a bárpult vége melletti mintegy 6 négyzetméter volt. Messze nem ideális helyszín, a hátsóbb sorokban ülők szerintem csak deréktól  felfelé láthatták a szereplőket. A rendezvényen ott volt (majdnem) az összes DS-i kultúrarc (de akkor ki volt a Vámbéryben?). Olyan 70-80 ember lehetett jelen. A kezdéssel mintegy 25 percet késtek, ami tán' túlzás.

Amit láttam, nem azért nem tetszett, mert nem "beugrós" volt. Eleve elhatároztam, hogy nem fogom összevetni a kettőt, mert miért tenném. A színészek tették, amit tudtak, élvezhető és értékelhető teljesítményt nyújtottak, a játékmester azonban életidegen helyzeteket teremtett (csuklással kommunikálók klubja, nagy lépésekkel járók klubja - ugyan már…), és nem lépett közbe időben. Volt, hogy egy-egy jelenet, helyzet már rég kifulladt, a színészek szenvedtek, Gál művész úr megpróbálta elhagyni a színpadot, hogy legyen már vége (ez egyébként pont a Para által kiemelt Szent Töpörtyűben volt, ami egyébként nagyon jó, és nagyon dunaszerdahelyi volt), mert a parasztbácsi vs. szektamókus tematikából már kihozták, amit tudtak. De a játékmester visszaküldte őt, hadd izzadjon még egy kicsit. Többször is előfordult, hogy a színészek maguk keverték le a jelenetet, illetve, hogy a jelenet nem tudta beteljesíteni a leírásban foglaltakat. Intellektuális humor - mondta egy kolléga a szünetben. Másnap a központi napilapban megjelent fotó alatt is ezt olvashattuk. Lehet, de... Gondoltam, a szünetben elmegyünk, mint a komáromi parasztok az Álomról a Jókaiban, de annyi emberrel kellett beszélnem… Az első "felvonás" nagyon nyögvenyelős és vontatott volt. A második már jobb, és szerencsére rövidebb is.

Külön élmény volt Mokos Attila, akit eddig csak klasszikus színházi körülmények között láttam, így még nem. A táncos rögtönzéseknél megmutatkozott, félelmetes(en jó) mozgáskultúrája van.

Hát, majd meglátjuk, hogy a következő milyen lesz, remélem, kicsit összeszedettebb a játékmesteri oldalon.

A pénteki, komáromi rendezvényen, úgy hallottam, sokan voltak, és sokan álltak. Olyanok is, akiknek volt jegyük. Így most az előadás napján a helyszínen lehet jegyet venni - tudtam meg Bárány kollégától. Ezt nem tartom a legjobb ötletnek, mivel egy dolgozó ember nem tud odamenni kora de., amikor meg kijött a melóból, már valszeg nem lesz jegy. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, és tömegek akarnak bejutni, nagyobb helyre kell költöztetni a rendezvényt.

Vasárnap úgy gondoltam, hétfőn, ha lesz időm, a koncessziós (rádió és televízió üzemben tartási) díjakról fogok írni. A téma ugyanis kellően populista, mindenkit érint, és két párt is brűgeti, a (még nem parlamenti) Sulík-féle SaS népszavaztatna róla, a (még, hehe) parlamenti Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió képviselője, Tomáš Galbavý pedig a folyó ülésen vetne véget neki.

Aztán a hétfő meg a kedd elég mozgalmasra sikeredett, így nem írtunk az üzemben tartási díjakról. De majd ma.

A politikusok természetesen nem azért akarják eltörölni ezeket a fizetni valókat, hogy e népnek jó legyen, mert ez őket nem különösebben foglalkoztatja, hanem, hogy a népnél jópontokat szerezzenek. Abban viszont igaza van Sulík komának, hogy ez a díj adójellegű, és nem szolidáris, mert a háromgyerekes, elvált szomszédasszony pont annyit fizet a Szlovák Rádió és a Szlovák Televízió üzemben tartásáért, mint a Pozsony belvárosában élő topmenedzser.

Ha akarunk HBO-t, Fishing and Huntingot, vagy, urambocsá’ egy pornócsatornát. akkor előfizetünk rá. Azt azonban, hogy a fenti médiumokra elő akarunk-e fizetni, vagy sem, a kutya nem kérdezte tőlünk: köteleztek rá bennünket. Felháborító állami hatalmaskodás. S ami még ennél is felháborítóbb: olyan termékért vesz el tőlünk pénzt az állam, amit nem is használunk. Vagy fogalmazzunk egyes számban: használok. Nem hallgatom a Szlovák Rádiót, nem nézek STV-t, legfeljebb olykor belenézek a híradóba, de egyre ritkábban. Ehhez képest az egész használatáért fizetek. Egy szó mint száz: szavaznék olyan pártra, amely azt mondaná, eltörli ezeket.

Na de, van a témának egy jelen sorok írójánál sokkal nagyobb tudora, ez pedig Attila bácsi, azaz Lovász Attila, az MR6 főszerkesztője. Alant idézném két kommentárját, nem teljes terjedelmében, hanem az eredeti webhelyre mutató linkkel, hogy clear legyen.

2006. 02.18, Új Szó

Uzsorás állam
A tavaly jóváhagyott büntető törvénykönyv 235. §-a az uzsorát a következőképpen fogalmazza meg: "Aki más kényszerhelyzetét, tájékozatlanságát, tapasztalatlanságát kihasználva olyan teljesítést követel, amelynek az ellenértéke nagy mértékben aránytalan, vagy aki ilyen teljesítést megvásárol vagy átvesz, egytől öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető." Aki tehát egy negyvenkoronás kinnlevőséget 5000 koronás szankcióval követel, vagy ilyen követelést átvesz, uzsora bűncselekményét követi el. A néha érthetetlen jogásznyelvet magyarra fordítva: a szlovák rádiós és televíziós előfizetési díj szankciói, azoknak behajtási kísérletei joggal ébresztik fel a gyanútlan Olvasóban is azt a feltételezést, hogy állami uzsorával állunk szemben a demokrácia 16. évében. Igaz, a probléma nem új keletű, hiszen a koncessziós törvény 1996-tól hatályos, de csak a múlt évben jutott el oda a nyilvántartását is megkérdőjelezhető módon vezető Szlovák Rádió, hogy többéves elmaradásokat (amelyek viszont néha csak két-három havi díjra vonatkoztak) egy maszek céggel akarta behajtani. Volt eset, amikor a szankció elérte a másfél millió koronát.

Mondhatnók, lett volna szíves a tisztelt kuncsaft becsületesen fizetni a negyven koronát, most nem lenne gond. Ez az érvelés viszont azonos azzal a jogértelmezéssel, amely a tyúklopást halállal büntetné. Az aránytalanság akkor is aránytalanság, ha fegyelmezetlen a polgár, esetleg ki akar bújni kötelezettségei alól. A rádió és a televízió koncessziós díja adójellegű, amióta létezik rádió és televízió. Az adót az adóhivatalnak kell kirónia és behajtania, nem egy magáncégnek. Tovább>>

És akkor a szerző hétfői írása hasonló témában

2010. 02.01., Új Szó
A koncesszió védelmében

Az SaS elnöke, Richard Sulík a múlt héten közölte, kezdeményezése elérte azt a támogatottságot, amelynél a parlamentnek kötelezően meg kell tárgyalnia a rádiós és televíziós előfizetési díjról készülő népszavazást. A lánykori nevén koncessziónak nevezett járulék a lakosság körében nem örvend nagy közkedveltségnek: ha lesz referendum és ha az érvényes lesz, az eredmény akár borítékolható is. Kérdezzük meg a polgárokat, akarnak-e valamiért fizetni, a válasz egyértelmű (lásd még: ún. szociális népszavazás Magyarországon).

Richard Sulík, az SaS elnöke még három éve vetette föl az ötletet, annak idején meg is indokolta. Indokai között szerepelt például az, hogy a koncessziós díjnak adójellege van, hogy a befizetés módja nem szolidáris, mert a díj egységes, s végül attól függetlenül kell fizetni, az ember médiafogyasztó-e vagy sem.

Amikor Sulíkék elkezdték az aláírásgyűjtést, még a régi előfizetői törvény volt érvényben, amely a vevőkészülékhez kötötte annak fizetését, a szankciók pedig – mint arról annak idején rengeteget írtunk – vérlázítóan magasak voltak, esetenként anyagi gondokat okoztak. Sőt, mindehhez jött még a közrádió és egy magán jogi iroda közötti szerződés, amelyben a rádió a díjat az irodával hajttatta volna be, az iroda meg lefölözte volna a hatalmas büntetéseket, de most ezt is hagyjuk. A Szlovák Rádió közben kiegyezett az irodával, a koncessziót pedig villanyórák alapján fizetjük. Tovább>>

E sorok írója valszeg négy év múlva is azt fogja gondolni, hogy az előfizetői díjat el kell törölni.

*****

És emiatt nem akarunk külön posztot írni, de az Appleblog ma egy nagyon fontos képet tett közzé, melyet Appleblog olvasóként és macesként én is szeretnék tovább népszerűsíteni. Nem csak Jack Bauer és Obi használ Mac-et.