Lesznek „elektronikus karperecek” – körülbelül ennyivel intézte el a hazai sajtó nagy része azt, hogy a kormány szerdai ülésén megvitatta a Büntetés-végrehajtás koncepciója 2011–2020 című dokumentumot. A büntetés-végrehajtás kellemetlenebb oldala jelenleg bő 10 ezer embert érint Szlovákiában, azaz egy kisebb városnyit, sosem volt slágertéma, és az emberek legfeljebb akkor foglalkoztak vele, amikor a televízió a Szökés (Prison Break) című sorozatot vetítette. A Büntetés-végrehajtás koncepciója 2011–2020. valójában nagyon szomorú olvasmány, aki átrágja magát rajta, az csodálkozhat, hogy a hazai börtönökben eddig még nem történt nagyobb baj.
A 18 bv-intézet közül háromban olyannyira elöregedtek a védelmi jelzőberendezések, hogy rossz időjárás esetén nem működnek megfelelően. Tizenöt börtönben 1987-ben üzembe állított analóg telefonközpontok segítségével bonyolítják a kommunikációt. Ha valaki meglépne a kaptárból, nem biztos, hogy még a falakon belül meg tudnák állítani, a testület ugyanis elöregedett pisztolyokat használ, melyek gyakran besülnek. Ha pedig a falakon kívülre jutott, akkor 13 éves átlagéletkorú járművekkel eredhetnének a nyomába. Egy fegyencet napi 2,13 euróból kell etetni, és 3,5 négyzetméternyi életteret kell biztosítani számára, a gyakorlatban azonban az intézmények felében ezt a zsúfoltság miatt tovább kellett csökkenteni. Olvasóim többsége valószínűleg most mondja azt, hogy „jaj, nehogy már megsajnáljuk szegényeket, hisz nem ministránsok vannak a rácsok mögött”, amivel azért nem lehet teljességgel egyetérteni, mert a hazai jogrend a törvények áthágását a szabadság megvonásával szankcionálja, a méltatlan körülmények kialakítása nem része a jogi gondolkodásnak.
A katasztrofális börtönviszonyokat nem lehet az előző kormány nyakába varrni, a büntetés-végrehajtás problémáinak jó része már a múlt rendszer során létezett, a rendszerváltás után eszkalálódott – ennek csúcspontja a lipótvári börtönlázadás volt –, de a börtönviszonyok hosszútávú konszolidálásáért a kormányok legfeljebb verbálisan küzdöttek, az eredmények elmaradtak. Ez nem olyan téma, amellyel tipikusan választásokat lehet nyerni. Pedig az, hogy a helyzet normalizálódjon, a falakon kívül élő többség élete és biztonsága szempontjából is fontos.
Börtöniszonyok
Raisz
(ez most inkább hír mint vélemény) Raisz Csaba és Szilárd holttestét találták meg a rendőrök március elején a Dunaszerdahelyhez közeli Csótfán, egy droglabor mellett – erősítette meg mai sajtótájékoztatóján Jaroslav Spišiak országos rendőrfőkapitány. A gyilkossággal Sátor Lajost gyanúsítja a rendőrség, akinek Spišiak szerint a drogügylethez is köze lehetett.
A Pápay Tibor vezette szervezett bűnözői csoportot 1999. március 25-én irtották ki Dunaszerdahelyen, a Fontána étterem emeletén. Európa eddigi legnagyobb maffialeszámolását három személy követte el, egy a földszinten levő vendégeket tartotta sakkban, kettő pedig az emeleten 113, gépkarabélyból leadott lövéssel lelőtt tíz bandatagot. Kilencen a helyszínen életüket vesztették, egy a kórházban halt meg.
A gyilkosokat eddig ne fogták el, az ügyben nem született semmilyen jogerős ítélet.
A rendőrség a gyilkosság megrendelésével Sátor Lajost, az elkövetésében való bűnrészességgel pedig a Raisz fivéreket, és – a 2005. május 19-én autóbalesetben elhunyt – Szamaránszky Árpádot gyanúsította. A Raisz-fivérek 2005-ben szabadultak a vizsgálati fogságból. 2008. szeptember 17-én a két testvér eltűnt. Utoljára a Sátorhoz közeli N. Zsolttal találkoztak, azóta nem látták őket.
Jaroslav Spišiak ma bejelentette, a rendőrség szétvert egy 11 tagú bűnözői csoportot, melynek tagjai kapcsolatban álltak Sátor Lajossal, és a bűncselekményekből származó pénzt a szökésben levő bandavezérnek adták le. Hét személyt Szlovákiában, hármat külföldön - Magyarországon - vettek őrizetbe. Köztük van B. Károly is, akit a rendőrség Sátor jobbkezének tart. Na vajon ez ki lehet? Spišiak a mo.-i szervezett bűnözés egyik legjelentősebb alakjának nevezte őt. A mo.-i kollégáknak a magyar rendőrség nem akar semmit mondani. B. egy lakásban rejtőzködött, ahonnan csak akkor jött ki, amikor el kellett intézni valamit Sátor Lajos részére.
Sátor alárendeltjeivel cédulákra írt üzenetek útján kommunikált. Ezek egy részét megtalálták az egyik Magyarországon letartóztatott férfinál.
A Raisz fivérek tetemét a közigazgatásilag Dunaszerdahelyhez tartózó Csótfán találták meg. Egyiküket egy, másikukat három mellkasi lövéssel ölték meg. Csótfán a rendőrség egy fél éve működő droglabort számolt fel. A lefoglalt marihuána piaci értéke 240 ezer euróra tehető. A rendőrség szerint az ültetvényt is Sátor működtette, és összesen 900 ezer eurós haszonra tehetett szert belőle.
20% a bűnnek. WTF?
Kétségkívül furcsa dolgok történnek mostanság Magyarországon a médiában. De amire december 13-án bólintott rá a Parlament, azt tipikusan a kopasznak is hajmeresztő kategóriába sorolandó. Itt elolvasható Novák Előd és Pörzse Sándor jobbikos parlamenti képviselők indítványa arról, hogy a híradók legfeljebb a műsoridő 20 százalékában sugározhassanak bűnügyi híreket. (Még jó, hogy a Krimi novinyt Szlovákiában adják.) Ezt a faszságot! - kaphat a fejéhez mindenki, aki valaha látta már legalább egy online portál statisztikáit. Mese nincs, a néző/olvasó szeret vérben tobzódni. Ezért tudott abban az időben, amikor az MTV “a televíziót” jelentette Magyarországon, hallatlanul népszerű lenni Szabó László Kék fénye, melyet - erős idegzetű olvasóim kattintsanak - még Lagzi Lajcsi is megzenésített. Mert nem volt más, nem voltak akciófilmek, ez meg üzembiztosan hozta a heti véradagot. Persze, mindenki azt mondja, hogy nem olvas ilyet, de akkor ki az a több ezer ember, aki minden baltás hírre rákattint (tévében=megnéz). Talán valami fizetett Fiskars marketingkommandó?
Ezért lesz a kassai kaszás, a rihnói baltás vagy a szepsi láncfűrészes (mind real címek) mindig olvasottabb egy Bartók Béláról szóló, pazar, cizellált értekezésnél. Azt most nem vitatnánk, hogy ez jó-e vagy nem, de ez van.
Hiába szeretné Pörzse Sándor és Novák Előd, hogy a bűnügyi hírek hűlt helyén netán a historizmus festészetéről értekezzenek, ha ez századannyi nézőt sem fog hozni. És ezt 298 igen, 56 nem, 1 tartózkodó szavazattal fogadta el az Országgyűlés. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Hát láttak már maguk hús-vér választót, vagy csak annak absztrakt ideája lebeg szemük előtt?
A törvény nyertesei azok a csatornák, ahova a nézők át fognak kapcsolni az unalmas híradók idején.
Karol Mello nem csak a szlovákoké
Amikor tegnap T.-nek lelkendezve újságoltam, hogy elfogták Karol Mellót (Anthony de Mellónak nem rokona), azt kérdezte, ki az a Karol Mello? Aki nem tudja a kérdésre a választ, nem kell tovább olvasnia.
Mikulás Černákról írtuk korábban, hogy a hazai magyar sajtó adós maradt magyar vonatkozású ügyeinek taglalásával, így a magyarok nagy többsége számára életfogytiglanja nem sokat jelentett. Karol Mellóval, a dunahidasi kettős gyilkosság - állítólagos - megrendelőjével is így van.
És bár Mello elfogását ünnepelte a szlovák sajtó, ne adjuk teljesen nekik, Karol Mello a magyaroké is. A 2002-ben teljesen standard közlekedési balesetben elhunyt testvérével, Ivan Mellóval, a Vágból 2006-ban kifogott Karol “Karcsi” Szatmárival, és Ján “Tichá smrť “ Šovčíkkal egyetemben Karol Mello szerelte össze Černák garázsában azt az autóbombát, mely 1997. május 20-án megölte a királyhelmeci főnököt, Tóth Gyulát.
Miki ennél jobbat érdemelt volna
Egy korábbi posztban jeleztük, olvassuk Gustáv Murín legújabb könyvét, a Főnökök főnöke: Mikuláš Černák címűt. Időközben a könyv végére értünk, csak egyéb dolgaink miatt nem volt idő a reflexióra. Azt nem mondhatjuk, hogy érdektelen olvasmány Gustáv Murín könyve. Akit érdekel a hazai szervezett bűnözés, és eddig nem nagyon foglalkozott vele, mindenképp olvassa el a könyvet. Aki viszont otthon van a témában, gyűjti a Mikiről szóló cikkeket, netán még a tárgyalásokra is eljár, annak a könyv semmi újat nem mond. Murín úr nagyon becsületes, alapos szerkesztő. Ha nem tudnám, hogy van Newton Archív is a világon, akkor azt mondanám, hogy hosszú hetek-hónapok könyvtárazásával gyűjtötte az anyagot. Valójában azonban elég beírni a Newtonba, hogy Mikuláš Černák, exportálni a cikkeket, szabadidőnkben elolvasni, majd kronológiai sorrendben egybeszerkeszteni. Persze, nem mondom, hogy ez kis munka, hisz bármelyikünk megtehette volna a Newton több ezer előfizetője közül, mégis csak ő tette meg. Ezért jár neki az elismerés - mert mégis csak jobb szerkesztett, egy darabban levő, polcról bármikor leemelhető eszközből tájékozódni a témáról, mint sok-sok laptopba mentett cikkből -, másért nem.
Utolsó kommentek