tg-ltatsthtetet-06-01

17 óra van, a Szlovák Nemzeti Múzeum huszita vezérről nevezett utcában található kiállítóterme bezár, s ezzel vége a múzeum egyik legsikeresebb kiállításának, az Egy csésze kávénak, mely eredetileg januárban zárt volna be, de február 28-ig meghosszabbították, ahogy mondani szokták volt, a rendkívüli érdeklődésre való tekintettel.

"Egy igazi kikapcsoló, gondokat felejtető, szórakoztató, könnyed, mégis sok hasznos információval szolgáló kiállítás arról, hogy miért isszuk, hogyan isszuk, hogyan szolgáljuk fel, és hogy hogyan készítsük el egyik legtöbbet fogyasztott mindennapi italunkat, a kávét (már, aki hódol az aromájának).

Mióta és hogyan termesztik, gyűjtik, dolgozzák fel, s ami a legfontosabb, milyen formában kell pörkölni a szemeket ahhoz, hogy a habos nedűt a legnagyobb élvezettel tudjuk fogyasztani. A kávéfogyasztás történetét és kultúráját mutatja be a Szlovák Nemzeti Múzeum Egy csésze igazi kávé című kiállítása az intézmény pozsonyi vár tövében (Žižkova 16.) található termeiben." Tallósi Béla beszámolója a kiállításról az eredeti helyen folytatódik. Aki lemaradt róla, nézze meg a videót.

Nemrégiben a Godot Dumaszínházban jártam. A jegyeket ajándékba kaptam T.-től.  Novemberben sikerült jegyet vennie, februárra. Hadházira és Bödőcsre csak beláthatatlan időn belül lett volna jegy. Egy Beliczai Balázs - Szupkay Viktor - Aranyosi Péter előadásra sikerült eljutnunk.

A Godot Kávéház a belváros szívében található, jól megközelíthető. Ha az Operabál miatt az Andrássy úti parkolóhelyek nem lettek volna lezárva, akkor valszeg parkolóhelyet sem lett volna gond találni. Megszámoltam, kb. 90 ember szoronghatott a faszig egymásba tolt asztalok mellett. Akik a klozet előtti térben ültek - nyolcan -, azok nem láttak rá az előadóra. Szívás, főként, mert a mikrofonzsinór alatt ülők is annyit fizetnek, mint akire 50x rányitják a klozetajtót.

A túlzsúfoltság nem kellemes, ha szar helyen ülsz, kicsavarodott nyakkal kell nézned a produkciót, szerencsére nekünk jó helyünk volt; viszont az árak korrektek és a személyzet kedves. Ennyit a körítésről.

Az est folyamán a minél nagyobb rentabilitás végett a szájkaratemesterek egy kb. 1,5 négyzetméteres helyen állnak, asztalok közé szorítva, és vezetékes mikrofonba beszélnek.
Elsőként Beliczai Balázs lépett fel. A tévés fellépések nyomán eddig őt a középmezőnybe soroltam, de élőben sokkal jobb. Beliczai mintegy fél órát beszélt. Egy keveset buzizott is. Úgy látszik, erre van igény, mert Kis Ádámnak is bejött a tévében, és itt is nevetve reagált rá a közönség. (Aranyosi meg cigányozott. Úgy látszik, enélkül nem is próbálkoznak szórakoztatással Mo.-n.)

A leggyengébb láncszem Szupkay Viktor volt, a műsor fele már megvolt a tévéből. Az ember idegondol egy "Hát ezért fizettem én?" Tomcat-pólót. A műsor többi része szórakoztató volt, ez viszont bosszantó. Biztos nem könnyű mindig új poénokat gyártani, de ha nem megy, akkor meg lehet fogni a péklapátot… Tuti, hogy a Dumaszínházban olyan arcok mennek, akik ezt a produkciót már látták a tévében, így velük szemben nem tisztességes a recikláció.

Az estet Aranyosi Péter zárta. Bő háromnegyed órát szövegelt. Rajta látszott a leginkább, hogy nemcsak egy feladatot hajt végre, hanem élvezi is, amit csinál. Igyekezett kapcsolatot teremteni a közönséggel, bár a jelentkezzen ez, jelentkezzen az nekem nem jön be, fizettem bazmeg, szórakoztassál, ne tegyél fel kérdéseket. Aranyosi tipikusan az az ember, akit oda tudsz képzelni a kocsmaasztalod mellé, ahol pontfénytől nem megvilágítva, mikrofon nélkül, élőbeszédszerűen mondja el ugyanezeket a poénokat.

Na, hát köszönöm, fiúk, köszönöm, T.

--------------------------------------------------
Emiatt nem írunk külön posztot, de a központi napilap pénteki száma összeállításban foglalkozik azokkal a parlamenti képviselőkkel, akik lassan lejáró megbízatási időszakuk során passzívak voltak.  Közülük is a mester Szigeti János, aki csak levegőt venni jelent meg az ülésteremben. Vele a lap interjút közöl. Szigeti azt állítja, "nem szabad egy képviselőt a szerint megítélni, hogy felszólal-e a parlamentben". Nos, Szigeti úr, kérdezze meg Búcson a kocsmában, a boltban, a szőlőhegyen, hogy a nép, az istenadta is egyetért-e az ön érveivel. Mert szerintem nem.

Kedden a szervezett bűnözési kérdésekben egy időben nagyon jól informált Sme internetes kiadása arról számolt be, hogy a rendőrség őrizetbe vett 11 embert a Sýkora-családból. A cinegéket, ahogy a többiek nevezték őket. (Az államnyelvet nem birtokló olvasók kedvéért: a sýkorka cinkét jelent.) Tegnap a 11 kopasz őrizetbe vételét kérte a különleges ügyész. A leggyengébb legénykéről - biztosan a starter az - már ma dönthet a Smer-ellenzék bizarr összefogással megmentett Specializált Büntetőbíróság, a komoly fiúknál hosszabb a határidő, mivel az általuk elkövetett bűncselekmények előtt ott van az "obzvlášť závažné" szókapcsolat, szombatig kell dönteni. Életem első polinterjúját az ombudsmanussal csináltam a lapban, amikor beléptem. Ő azt mondta, hogy a vizsgálati, az nem bünti, így nem kell orrba-szájba elrendelni, csak ha indokolt. Az én adóimból az államot bérpótlék miatt perelő rohadt bírók miatt már így sincs semmi hitele előttem a hazai igazságszolgáltatásnak. De ha ezeket a legényeket nem helyezik előzetesbe, akkor az a semmi is elillan.

Na, de hát miért ez a nagy öröm, kik ezek az arcok, ki  az a Sýkora, és milyen hatással lesz ez a szervezett bűnözői körökre? Kérdezz! Felelek! Olvasóbarát gyorstalpaló szervezett bűnözés iránt mérsékelten érdeklődő olvasóknak.

Ki a csoport keresztapja?
A Sýkora-klánt Miroslav Sýkoráról nevezték el.

Ő még él?
Nem, 1997. február 6-án a fővárosban, a Bajkalská utcán, a Holiday Inn hotel előtt, ill. magában az intézményben lőtték őket le. Géppisztoly+sörétes kombóval.

Mindig geciember volt ez a Miroslav Sýkora?
Sýkora diplomataszülők gyermeke volt, Moszkvában tanult, majd amikor kidobták, hazajött, és újságírást kezdett tanulni a Comenius Egyetemen. Tanulmányait azonban nem fejezte be. Volt felesége és két gyereke.

Hogyan kezdte a szakmát?
Exkluzív élelmiszerek csempészésével. A szocialista hiánygazdaságban és utána persze az is exkluzívnak számított, ami ma nem.

Egyedül dolgozott?
Nem, Ján Takáčcsal dolgozott együtt, azonban eltért a véleményük arról, milyen mértékben kell bevonni az oroszokat. Takáč oroszok nélkül akartak, Sýkora oroszokkal. Így szétváltak útjaik, és nem maradta barátok. Takáčot 2003-ban Pozsony Kramáre városrészében lőtték le, 15, gépkarabélyból leadott lövéssel. Sýkorát pedig az ukrán főnök fiává fogadta, ami viszonylag tág lehetőségeket biztosított neki.

Kapcsolatban állt-e a Szlovák Információs Szolgálattal?
Igen. A Fegyveres Oszkár összekötőjeként felrobbantott Robert Remiášt halála előtt sokáig követték. Luboš Ferus nyitrai főnök később azt vallotta, ő és emberei Sýkora utasítására követték a szerencsétlen sorsú rendőrt. Mint tudjuk, a robbantásnál ott volt a Dinič-testvérekkel jó kapcsolatot ápoló „kisfőnök”, Roman Deák és Pápay Tibor is. Egyszerre sok a jóból… (Korábban itt írtunk róla)

Milyen tevékenységet fejtett ki a Sýkora-csoport?
A SIS-nek tett szolgálatokon túl védelmi pénzt szedtek, vállalkozókat zsaroltak, kurvákat futtattak, és a gyilkosságtól sem riadtak vissza.

Ebben az időszakban már egyre erősebb volt Mikuláš Černák. Hozzá hogy viszonyult a Cinege?
A Sýkora halálához vezető út is Černákkal van kikövezve, mondhatnánk némi képzavarral. Feruš, Peter Križanovič és Sýkora állítólag 75 millió koronát vittek el az 1996-os nyitrai VÚB-lopásból, adóként. (Nem bankrablás, mert nem volt erőszak.) Ennek elosztása közben azonban vita támadt Križanovič és Sýkora között. A fegyver is előkerült, Sýkora volt a gyorsabb, Križanovič lábát amputálni kellett. Križanovič ebben az időben már Mikinek dolgozott, aki Sýkora helyét ígér(het)te neki.

Hányszor próbálták meg eltenni láb alól?
Kétszer. 1996 decemberében egy távcsövessel lőttek rá. De a szomszédját találták el. Szóval erre is figyeljünk ingatlanvásárláskor… Ezt követően csak testőrséggel mutatkozott. A halálos találkozóra azonban mégis egy szál sofőr kíséretében érkezett.

És Križanovič túlélte őt?
Igen, de nem sokkal. Egy HZDS-es képviselő lakása előtt felrobbantották a dzsippóját 1997. április 15-én. Vajon mit csinált ott?

Ki vette át a hatalmat Sýkora halála után?
Peter Čongrády. Árva gyerek volt, és katonai főiskolát végzett. A főnök sofőrjeként kezdte pályafutását. Nagyszombatot és Trencsént is befolyása alá vonta.

Ő még él?
Nem, 2004 szeptemberében egy pozsonyi pizzéria előtt nagyon csúnyán végezte, szó szerint szétlőtték a fejét.

És utána ki következett?
Hát, ő még él,  a 11 között van.

Mivel gyanúsítják a most elfogott 11-eket?
Bűnszervezet létrehozásával, emberrablással, nyomásgyakorlással, közveszélyokozással, csalással, tiltott fegyverviseléssel és rongálással.

Mire számíthatnak?
Ha bebizonyosodik bűnösségük, egy részükre életfogytiglani börtönbüntetés vár, de min. 20 év. Persze, ez csak jogelmélet. Szlovákiában vagyunk.

Egy hete ezen a napon T.-vel Szerdahelyre mentünk. Kulturálódni. Hihetetlen, mi? (Erre főként azért került sor, mert a másnapi komáromi "Beugróra" - ami tudjuk, h nem Beugró, persze, szerzői jog is van a világon - nem kaptunk jegyet, kb. 3 héttel a rendezvény előtt…) Az egykori mezőváros egyelőre nem kulturális projektjeivel hódít a köztudatban, noha ott van a Duna Menti Tavasz, a Vámbéry-estek stb., a település imázsa mégis más.

Múlt csütörtökön a Városunkért PT a Sevenben (jó a konyha) szervezett improvizációs estet, Itt és most címmel, az Epopteia társulás és műhellyel karöltve, mely, ha jól sejtem, Czajlik Józsefet takarja. Czajlik József sikeres rendező, de ami ennél fontosabb, jó is. Akik pedig felléptek: Bandor Éva, Olasz István, Gál Tamás és Mokos Attila (!).

A bárból kihordták az asztalokat, a közlekedést ellehetetlenítő sűrűséggel telehágták székekkel. A játéktér a bárpult vége melletti mintegy 6 négyzetméter volt. Messze nem ideális helyszín, a hátsóbb sorokban ülők szerintem csak deréktól  felfelé láthatták a szereplőket. A rendezvényen ott volt (majdnem) az összes DS-i kultúrarc (de akkor ki volt a Vámbéryben?). Olyan 70-80 ember lehetett jelen. A kezdéssel mintegy 25 percet késtek, ami tán' túlzás.

Amit láttam, nem azért nem tetszett, mert nem "beugrós" volt. Eleve elhatároztam, hogy nem fogom összevetni a kettőt, mert miért tenném. A színészek tették, amit tudtak, élvezhető és értékelhető teljesítményt nyújtottak, a játékmester azonban életidegen helyzeteket teremtett (csuklással kommunikálók klubja, nagy lépésekkel járók klubja - ugyan már…), és nem lépett közbe időben. Volt, hogy egy-egy jelenet, helyzet már rég kifulladt, a színészek szenvedtek, Gál művész úr megpróbálta elhagyni a színpadot, hogy legyen már vége (ez egyébként pont a Para által kiemelt Szent Töpörtyűben volt, ami egyébként nagyon jó, és nagyon dunaszerdahelyi volt), mert a parasztbácsi vs. szektamókus tematikából már kihozták, amit tudtak. De a játékmester visszaküldte őt, hadd izzadjon még egy kicsit. Többször is előfordult, hogy a színészek maguk keverték le a jelenetet, illetve, hogy a jelenet nem tudta beteljesíteni a leírásban foglaltakat. Intellektuális humor - mondta egy kolléga a szünetben. Másnap a központi napilapban megjelent fotó alatt is ezt olvashattuk. Lehet, de... Gondoltam, a szünetben elmegyünk, mint a komáromi parasztok az Álomról a Jókaiban, de annyi emberrel kellett beszélnem… Az első "felvonás" nagyon nyögvenyelős és vontatott volt. A második már jobb, és szerencsére rövidebb is.

Külön élmény volt Mokos Attila, akit eddig csak klasszikus színházi körülmények között láttam, így még nem. A táncos rögtönzéseknél megmutatkozott, félelmetes(en jó) mozgáskultúrája van.

Hát, majd meglátjuk, hogy a következő milyen lesz, remélem, kicsit összeszedettebb a játékmesteri oldalon.

A pénteki, komáromi rendezvényen, úgy hallottam, sokan voltak, és sokan álltak. Olyanok is, akiknek volt jegyük. Így most az előadás napján a helyszínen lehet jegyet venni - tudtam meg Bárány kollégától. Ezt nem tartom a legjobb ötletnek, mivel egy dolgozó ember nem tud odamenni kora de., amikor meg kijött a melóból, már valszeg nem lesz jegy. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, és tömegek akarnak bejutni, nagyobb helyre kell költöztetni a rendezvényt.

A pizzás Ervin szerint sárkányra hasonlít a gigantikus CAT, ami elfogyasztotta a belügyi kórház épületét Pozsonyban. Megette, és kész.

Hétfőn még egy kis darab volt belőle.

Kedden azonban már csak pár oszlop meredt az ég felé.

A Smer-közeli építési vállalat megkezdheti a munkát. Szerencsére nemcsak mobiltelefonos rajongók, hanem komoly intézmények is filmezték a bontást. Íme egy ilyen.

És aki azt hinné, hogy csak nálunk bontanak, téved. Az EU szívének tájékán készültek ezek a felvételek.

------

És emiatt nem írunk új posztot, de Művér és fakakukk címmel új szlovmagy blog szárnybontogatásának lehetünk tanúi. A szerzőt vállon veregetni furcsa lenne, mert általában ő teszi ezt mást szerzőkkél. Hajrá!