Hétfő hírínséges nap volt, ilyenkor mindennek örül az ember. Bár e sorok írója a felméréseket óvatos távolságtartással kezeli, egy gyenge napon ez is belefér. A felmérést minden szlovmagy hírportál közölte - látszik, hogy mindenkinek szar napja volt -, én az Új Szó Online-ról idézem.
Hogyaszongya: Az emberek az idei választások után bal-jobbos kormányt szeretnének. Ez derül ki a Polis Slovakia telefonos felméréséből, amely során március 13-16-a között 1280 embert kérdeztek meg.
Hát, már ez önmagában furcsa. Nagykoalícióra vágynának az emberek? Vagy WTF?
Azt a választ, hogy bal-jobbos kormányt szeretnének, a megkérdezettek 38 százaléka adta.
A felmérés további részéből azonban feltárul a magyarázat is. Azért alakult ki ez az eredmény, mert az emberek túlnyomó részének fingja sincs, mi az a jobboldal vagy baloldal. Aki nem hiszi, kérdezze meg a mellette ülő kollégáját: te Feri, foglald már össze nekem pár mondatban a politikai jobb- és baloldal közti különbséget. Vagy menjen le a hozzá legközelebb eső buszmegállóba, és ott vizsgálódjon.
A fejekben levő kuszaság egyébként a felmérésből is kitetszik.
A szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Pártot 8,5 százalék tartja jobboldalinak, és 8,7 baloldalinak. 5,8 százalék szerint a Smer jobboldali. A liberális SaS-t 15 százalék jobboldalinak tartja. A csont jobboldali SDKÚ a megkérdezettek 2,6 százaléka szerint baloldali.
Persze, mára már részben átjárhatóvá váltak a klasszikus jobb-bal határok, de az ilyen felmérésekre hagyatkozva azért ne rohanjunk jobb-bal kormányt alakítani.
2010. március 23. 06:59
Egy értelmezhetetlen felmérés margójára
2009. október 26. 20:30
Tessék mondani, az Új Szó Online-t ki olvassa?
A Fórum Kisebbségkutató Intézetet, azt hiszem, senkinek se kell bemutatnom. (Akinek mégis be kéne, az nyugodtan hagyja el az oldalt, nem fogok megsértődni.)
A Fórum sok jó és hasznos dolgot csinál, ha nyomtatott helyre készíteném e szöveget, akkor nyugodt lélekkel írhatnám azt, hogy ezek felsorolásától terjedelmi okokból eltekintünk.
Magunk most egy utóbbi kutatásuk egyetlen szegmenséhez fűznénk pár kérdést. Az intézet "A szlovákiai magyarok politikai orientációja és értékrendje" címmel végzett egy kutatást, a Híd megalakulásának apropóján. (A kutatás eredményei, gondolom, a Fórum Társadalomtudományi Szemle hasábjain lesznek elérhetők, vagy egyéb szaklapokban, az Új Szó október 10-én, szombati Szalon mellékletében közölt egy duplaoldalas összefoglalót, az idézetek onnan származnak. Az összefoglaló szerzői Mrva Marianna és Szilvássy Tímea.)
"A Fórum Kisebbségkutató Intézet feladatának tekinti kutatni a szlovákiai magyarok politikai orientációját ebben az új helyzetben is, amely nem csak arról szól, hogy ki kire adja majd a voksát a választásokon.
A felmérés körülményei
A felmérést 2009 augusztusában a Fórum Kisebbségkutató Intézet megbízásából Mészáros Magdolna (kutatásvezető), Mrva Marianna, Szilvássy Tímea és Kelemen Zsófia szociológushallgatók Szlovákia magyarlakta vidékein, Pozsonytól Királyhelmecig végezték. A minta reprezentatív, tehát tükrözi Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának összetételét. 771 kitöltött kérdőív állt rendelkezésünkre, szociológiai szempontból az ilyen mennyiségű adat már megbízható képet nyújt a szlovákiai magyarok politikai orientációjáról, értékrendjéről."
A felmérésben vizsgálták a szlovákiai magyarok médiafogyasztását is. Az erről szóló részt - az Új Szóból, mivel csak az áll rendelkezésemre - idemásolom:
"Véleményformáló média
A politikai eseményekről a legfrissebb információkkal a média szolgál. Arra voltunk kíváncsiak, melyek a legnépszerűbbek, hogy melyek azok a hírforrások, amelyekből válaszadóink értesülnek az őket, szlovákiai magyarokat érintő politikai eseményekről.
A megkérdezettek 60%-a olvassa a szlovákiai magyar nyomtatott sajtót, körükben a legnépszerűbb az Új Szó (90,3%).
Az internetes hírportálok a válaszadók 18%-a körében népszerűek, ennyien nyilatkozták, hogy a politikai eseményekről innen (is) szereznek tudomást.
Köztük a legnépszerűbb a Bumm (39,1%), a Felvidék Ma (30,4%), a Paraméter (14,4%), a szlovák hírportálok közül pedig a Zoznam (9,4%).
A legnépszerűbbek a tévécsatornák. A válaszadók 70%-ának szolgálnak információforrásként többek között a politikai helyzetről is. A legtöbben, a tévénézők fele a Markízából tájékozódik, 40%-a a szlovák állami televíziók valamelyikéből, harmaduk pedig a magyar televízió csatornáit nézi. Népszerűek továbbá a magyar kereskedelmi televíziók.
A rádióállomások kevésbé népszerűek, mint a tévé vagy a nyomtatott sajtó. A megkérdezettek 36%-a válaszolta, hogy rádiócsatornákból értesül a politikai eseményekről. Ők leggyakrabban a Pátriát (68%), a Kossuth Rádiót (22%) és a szlovák kereskedelmi rádiók (15%) valamelyikét kapcsolják be."
Az egész felmérés, és annak a médiáról szóló része is rendkívül tanulságos és hasznos, ám gondolom, mindenki kitalálta már, hogy csak a félkövérrel szedett bekezdéssel kívánunk foglalkozni.
Hogyaszongya' a bummról tájékozódnak a legtöbben, majd a felvidék.má-ról (ami nem is értem, hogy kerülhetett a mintába, hisz az egy marokkói weboldal, tessék mondani a http://www.lejournaldetanger.com-ról hányan tájékozódnak:-)), és 14,4 százalékuk a Paráról. Legalább olyan őszintén gratulálunk Keszegh, Oriskó és Barak kollégáknak, mint több tízezren a litván pedofilgyilkosnak a Facebookon. Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni bennünket: kedves nénik ott Fórum Intézetben, az Új Szó Online-t senki nem olvassa, tessék mondani?
1. Ha szupermodell szeretnék lenni, ellenben egy 160 cm-s, és ugyanennyi kilós nő vagyok, s a tükör előtt állva nem Heidi Klum néz vissza rám, mondhatom, hogy hülye a tükör. Csáky Pál is így tesz: azt mondja, hogy a közvélemény-kutatások manipuláltak vagy megvettek. Lehet, hogy egyik-másik az, na de hogy mindegyik? Így tehát munkahipotézisként vessük el, hogy Béla megvette kilóra a felmérést.
2. 39,1+30,4+14,4=83,9. Lehet, hogy az Új Szó Online-ból csak a maradék 16,1% tájékozódik, és ők csak a top hármat közölték. Azonban a szlovákiai weboldalak látogatottságát mérő AIMmonitor adatai szerint az ujszo.com a szlovmagy weboldalak közül a leglátogatottabb. A TOP100-ban a 88. helyen áll. Ez nem valami híres eredmény, ráadásul a Lazaretská utcában nem dőlhetnek nyugodtan hanyatt, hisz a sarkukban, hangyaf@..nyira lemaradva ott liheg a Paraméter, a 91. helyen. A felvidek.ma és a bumm.sk nem szerepel az aim-ban. Akkor most ez hogy van? Ennyire szarul mérnének? Mert ha igen, akkor kellene szólni a nagy szlovák cégeknek, hogy ne fizessenek nekik, mert amit csinálnak, az nem jó. De tartok tőle, hogy nem így van.
3. Módszertani hiba, zárt végű volt a kérdés, és nem szerepelt a lehetőségek között az Új Szó Online.
4. Nyílt végű volt a kérdés, de:
4.1. az Új Szó Online annyira szar, hogy ugyan a leglátogatottabb, de senki se tájékozódik onnan
4.2. az Új Szó Online-t csupa szlovák és külföldi olvassa, ők pedig nem voltak a felmérés alanyai
4.3. az egész felvidéki magyarság számára ciki bevallani, hogy az Új Szó Online-ról tájékozódik
4.4 az Új Szó Online-nak annyira rossz a marketingje, hogy az emberek még nem fedezték fel
4.5 végre kiderült az igazság, az Új Szó Online manipulálja a Google Analytics-t és az AIMmonitort, és valójában senki nem olvassa
5. A fentebb felsorolt lehetőségek közül egyik sem, hanem valami olyasmi, amit beszűkült elménkkel elgondolni se tudunk.
Van esetleg valaki, aki fel tudná oldani e kínzó kérdést? Kommenteljen!
A Fórum sok jó és hasznos dolgot csinál, ha nyomtatott helyre készíteném e szöveget, akkor nyugodt lélekkel írhatnám azt, hogy ezek felsorolásától terjedelmi okokból eltekintünk.
Magunk most egy utóbbi kutatásuk egyetlen szegmenséhez fűznénk pár kérdést. Az intézet "A szlovákiai magyarok politikai orientációja és értékrendje" címmel végzett egy kutatást, a Híd megalakulásának apropóján. (A kutatás eredményei, gondolom, a Fórum Társadalomtudományi Szemle hasábjain lesznek elérhetők, vagy egyéb szaklapokban, az Új Szó október 10-én, szombati Szalon mellékletében közölt egy duplaoldalas összefoglalót, az idézetek onnan származnak. Az összefoglaló szerzői Mrva Marianna és Szilvássy Tímea.)
"A Fórum Kisebbségkutató Intézet feladatának tekinti kutatni a szlovákiai magyarok politikai orientációját ebben az új helyzetben is, amely nem csak arról szól, hogy ki kire adja majd a voksát a választásokon.
A felmérés körülményei
A felmérést 2009 augusztusában a Fórum Kisebbségkutató Intézet megbízásából Mészáros Magdolna (kutatásvezető), Mrva Marianna, Szilvássy Tímea és Kelemen Zsófia szociológushallgatók Szlovákia magyarlakta vidékein, Pozsonytól Királyhelmecig végezték. A minta reprezentatív, tehát tükrözi Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának összetételét. 771 kitöltött kérdőív állt rendelkezésünkre, szociológiai szempontból az ilyen mennyiségű adat már megbízható képet nyújt a szlovákiai magyarok politikai orientációjáról, értékrendjéről."
A felmérésben vizsgálták a szlovákiai magyarok médiafogyasztását is. Az erről szóló részt - az Új Szóból, mivel csak az áll rendelkezésemre - idemásolom:
"Véleményformáló média
A politikai eseményekről a legfrissebb információkkal a média szolgál. Arra voltunk kíváncsiak, melyek a legnépszerűbbek, hogy melyek azok a hírforrások, amelyekből válaszadóink értesülnek az őket, szlovákiai magyarokat érintő politikai eseményekről.
A megkérdezettek 60%-a olvassa a szlovákiai magyar nyomtatott sajtót, körükben a legnépszerűbb az Új Szó (90,3%).
Az internetes hírportálok a válaszadók 18%-a körében népszerűek, ennyien nyilatkozták, hogy a politikai eseményekről innen (is) szereznek tudomást.
Köztük a legnépszerűbb a Bumm (39,1%), a Felvidék Ma (30,4%), a Paraméter (14,4%), a szlovák hírportálok közül pedig a Zoznam (9,4%).
A legnépszerűbbek a tévécsatornák. A válaszadók 70%-ának szolgálnak információforrásként többek között a politikai helyzetről is. A legtöbben, a tévénézők fele a Markízából tájékozódik, 40%-a a szlovák állami televíziók valamelyikéből, harmaduk pedig a magyar televízió csatornáit nézi. Népszerűek továbbá a magyar kereskedelmi televíziók.
A rádióállomások kevésbé népszerűek, mint a tévé vagy a nyomtatott sajtó. A megkérdezettek 36%-a válaszolta, hogy rádiócsatornákból értesül a politikai eseményekről. Ők leggyakrabban a Pátriát (68%), a Kossuth Rádiót (22%) és a szlovák kereskedelmi rádiók (15%) valamelyikét kapcsolják be."
Az egész felmérés, és annak a médiáról szóló része is rendkívül tanulságos és hasznos, ám gondolom, mindenki kitalálta már, hogy csak a félkövérrel szedett bekezdéssel kívánunk foglalkozni.
Hogyaszongya' a bummról tájékozódnak a legtöbben, majd a felvidék.má-ról (ami nem is értem, hogy kerülhetett a mintába, hisz az egy marokkói weboldal, tessék mondani a http://www.lejournaldetanger.com-ról hányan tájékozódnak:-)), és 14,4 százalékuk a Paráról. Legalább olyan őszintén gratulálunk Keszegh, Oriskó és Barak kollégáknak, mint több tízezren a litván pedofilgyilkosnak a Facebookon. Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni bennünket: kedves nénik ott Fórum Intézetben, az Új Szó Online-t senki nem olvassa, tessék mondani?
1. Ha szupermodell szeretnék lenni, ellenben egy 160 cm-s, és ugyanennyi kilós nő vagyok, s a tükör előtt állva nem Heidi Klum néz vissza rám, mondhatom, hogy hülye a tükör. Csáky Pál is így tesz: azt mondja, hogy a közvélemény-kutatások manipuláltak vagy megvettek. Lehet, hogy egyik-másik az, na de hogy mindegyik? Így tehát munkahipotézisként vessük el, hogy Béla megvette kilóra a felmérést.
2. 39,1+30,4+14,4=83,9. Lehet, hogy az Új Szó Online-ból csak a maradék 16,1% tájékozódik, és ők csak a top hármat közölték. Azonban a szlovákiai weboldalak látogatottságát mérő AIMmonitor adatai szerint az ujszo.com a szlovmagy weboldalak közül a leglátogatottabb. A TOP100-ban a 88. helyen áll. Ez nem valami híres eredmény, ráadásul a Lazaretská utcában nem dőlhetnek nyugodtan hanyatt, hisz a sarkukban, hangyaf@..nyira lemaradva ott liheg a Paraméter, a 91. helyen. A felvidek.ma és a bumm.sk nem szerepel az aim-ban. Akkor most ez hogy van? Ennyire szarul mérnének? Mert ha igen, akkor kellene szólni a nagy szlovák cégeknek, hogy ne fizessenek nekik, mert amit csinálnak, az nem jó. De tartok tőle, hogy nem így van.
3. Módszertani hiba, zárt végű volt a kérdés, és nem szerepelt a lehetőségek között az Új Szó Online.
4. Nyílt végű volt a kérdés, de:
4.1. az Új Szó Online annyira szar, hogy ugyan a leglátogatottabb, de senki se tájékozódik onnan
4.2. az Új Szó Online-t csupa szlovák és külföldi olvassa, ők pedig nem voltak a felmérés alanyai
4.3. az egész felvidéki magyarság számára ciki bevallani, hogy az Új Szó Online-ról tájékozódik
4.4 az Új Szó Online-nak annyira rossz a marketingje, hogy az emberek még nem fedezték fel
4.5 végre kiderült az igazság, az Új Szó Online manipulálja a Google Analytics-t és az AIMmonitort, és valójában senki nem olvassa
5. A fentebb felsorolt lehetőségek közül egyik sem, hanem valami olyasmi, amit beszűkült elménkkel elgondolni se tudunk.
Van esetleg valaki, aki fel tudná oldani e kínzó kérdést? Kommenteljen!
2008. szeptember 26. 20:30
Büszke szlovák állampolgárok
Olvasom a mai Új Szóban, hogy a szlovákiai magyarok 70,6 százaléka büszke arra, hogy Szlovákia állampolgára. Ez a Szlovák Tudományos Akadémia felméréséből derül ki. Hát ezt a faszságot!
Őszintén, ki említette már valaha az állampolgárság és a büszkeség szavakat egy mondatban? Kinek jutott eszébe, gondolkozott bárki ezen, míg elé nem toppant egy kérdezőbiztos?
Ekkora megfelelési kényszer lenne bennünk? Én abszolút nem vagyok büszke arra, hogy Szlovákia állampolgára vagyok. Arra sem lennék, ha Magyarországé, Kínáé, Máltáé, Tunéziáé, Perué, vagy netán Kiribatié lennék. Ez egy adott dolog. Úgy alakult, hogy itt születtem, itt nevelkedtem, ide fizetem az adóimat, míg a Kamerunban születettek ugyanezt teszik Kamerunban, és szerintem nem sokat gondolkoznak azon, hogy örülnek-e kameruni állampolgárságuknak. Ez ugyanolyan dolog, mint magyarságom. A szüleim ezen a nyelven tanítottak meg kommunikálni. Semmit nem tettem érte, hogy magyar legyek. Az ölembe hullott. Ahogy a szlovák állampolgárság is. Ez utóbbi ráadásul csak egy adminisztratív viszony. Miért kéne erre büszkének lenni. Ilyen alapon a Holdra szállásra, Sors Tamás paralimpiai sikerére és a rákkutatásra is büszke vagyok. Legalább annyit tettem ezekért, mint a szlovák állampolgárságért.
Őszintén, ki említette már valaha az állampolgárság és a büszkeség szavakat egy mondatban? Kinek jutott eszébe, gondolkozott bárki ezen, míg elé nem toppant egy kérdezőbiztos?
Ekkora megfelelési kényszer lenne bennünk? Én abszolút nem vagyok büszke arra, hogy Szlovákia állampolgára vagyok. Arra sem lennék, ha Magyarországé, Kínáé, Máltáé, Tunéziáé, Perué, vagy netán Kiribatié lennék. Ez egy adott dolog. Úgy alakult, hogy itt születtem, itt nevelkedtem, ide fizetem az adóimat, míg a Kamerunban születettek ugyanezt teszik Kamerunban, és szerintem nem sokat gondolkoznak azon, hogy örülnek-e kameruni állampolgárságuknak. Ez ugyanolyan dolog, mint magyarságom. A szüleim ezen a nyelven tanítottak meg kommunikálni. Semmit nem tettem érte, hogy magyar legyek. Az ölembe hullott. Ahogy a szlovák állampolgárság is. Ez utóbbi ráadásul csak egy adminisztratív viszony. Miért kéne erre büszkének lenni. Ilyen alapon a Holdra szállásra, Sors Tamás paralimpiai sikerére és a rákkutatásra is büszke vagyok. Legalább annyit tettem ezekért, mint a szlovák állampolgárságért.
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek