tg-ltatsthtetet-06-01

Amikor tegnap T.-nek lelkendezve újságoltam, hogy elfogták Karol Mellót (Anthony de Mellónak nem rokona), azt kérdezte, ki az a Karol Mello? Aki nem tudja a kérdésre a választ, nem kell tovább olvasnia.

Mikulás Černákról írtuk korábban, hogy a hazai magyar sajtó adós maradt magyar vonatkozású ügyeinek taglalásával, így a magyarok nagy többsége számára életfogytiglanja nem sokat jelentett. Karol Mellóval, a dunahidasi kettős gyilkosság - állítólagos - megrendelőjével is így van.

És bár Mello elfogását ünnepelte a szlovák sajtó, ne adjuk teljesen nekik, Karol Mello a magyaroké is. A 2002-ben teljesen standard közlekedési balesetben elhunyt testvérével, Ivan Mellóval, a Vágból 2006-ban kifogott Karol “Karcsi” Szatmárival, és Ján “Tichá smrť “ Šovčíkkal egyetemben Karol Mello szerelte össze Černák garázsában azt az autóbombát, mely 1997. május 20-án megölte a királyhelmeci főnököt, Tóth Gyulát.

Na, hát ez is bekövetkezett. Jozef Roháčot ma felmentette egy magyarországi bíróság. Igaz, csak az emberölés vádja alól, két évet viszont le kellene ülnie robbanóanyaggal való visszaélés miatt. Mivel azonban ezt már az előzetesben megtette, a mai tárgyalást követően szabadlábra helyezték. A Roháč-ügy egy nagy ügy, már könyvet is írt róla az egyébként külös Martin Mózer, méltatlan lenne egy pársoros poszttal elintézni. De az biztos, hogy ma este sokan nagyon nyugtalanul fognak aludni. Gondoljunk csak bele, azok közül, akik - állítólag - ott voltak a Remiáš-gyilkosságnál, már csak ő él...

Nemrégiben módomban állt megnézni Petr Jákl Kajínek című filmjét. A film honlapja itt.  Foglalkozásomból és hobbimból kifolyólag tudtam előtte is, ki Jiří Kajínek,  de aki nem tudja - pl. T. sem tudta -, annak is élvezhető a film, szimpla akciófilmként. Csehországban eddig több mint 600 ezren látták. Tanult kollégám, Tallósi Béla írása a filmről itt, itt és itt.

Jobbat nem tudnánk róla írni, ezért meg sem próbáljuk. Nyilván a real Rózsa Alexander sem olyan volt, mint Oszter Sándor Szinetár Miklós  eposzában, a Sobri című betyárfilm vívódó Szarvas Attilája valszeg nem olyan, mint az egykori rablóvezér, a Kajínek sem dokumentumfilm, hanem vállaltan játékfilm, így hiba volna rajta az Mf Dnes számtalan, a témában született cikkének egzaktságát számon kérni rajta.  (SPOILER ALERT) Ami nem tiszta a végére sem, hogy Kajínek lőtt-e, vagy sem. A stáblista után az ember eldobja a nachosos tálcát és a kóláspoharat, de Konsztantyin Lavronyenko mintha továbbra is nézné a tarkónkat. Az igazi Kajínek pedig a mírovi börtönben ül (ahol hajdan Esterházy János is meghalt).

Feleséggyilkosság. Gyakori bűncselekmény, ahogy a családon belül erőszak is, úgy általában. (Egy radikális feminista kezdeményezés szerint minden ötödik szlovákiai nő családon belüli erőszak áldozata, ez azért soknak tűnik…)  Most is éppen bírósági szakaszba került egy ilyen ügy. Az alaphír elolvasható itt (is).  A gyilkosság ténye önmagában is megkövezendő, nem különben a hazai igazságszolgáltatási rendszer. Ez a "derék ember", Karol Pota ugyanis már korábban gyilkolt, emiatt el is ítélték, ahogy kell, majd 8 év után próbaidőre bocsátották. Ez azt takarja, hogy ha rossz fiú lesz, akkor le kell ülnie az eredeti büntiből elengedett részt is + amit újonnan kap. Egy biciklitolvaj esetében indokolt lehet a próbaidő intézménye, de vajon egy gyilkossal szemben így kell eljárni? Ez az eset azt mutatja, hogy nem.

Ez itt nem egy halálbüntetés visszaállításáért kampányoló poszt, azzal továbbra sem értünk egyet, ahogy azt már korábban kifejtettük. De a felelősök közül valaki már észrevehetné, hogy a hazai bírói gyakorlatban úgy bánnak a gyilkosokkal, mint ha azok legfeljebb megtévedt ministránsfiúk lennének, akik egyszer brahiból beleköptek a szenteltvíztartóba, de már megbánták. Emlékszünk még a rihnói baltásra?  2000-ben megölte az apját, 2006-ban fegyveres rablást követett el, ennek ellenére 2009-ben már szabadlábon volt. Miért?

Daniel Lipšic belügyminiszter populista módon reagált a hétfői  mészárlásra: bejelentette a fegyvertartás körülményeinek további szigorítását, melynek része a félautomatára átalakított automata fegyverek tartásának tilalma is, valamint a fegyvertartási engedély kiadásához szükséges pszichológiai alkalmassági vizsgálatok ötévente történő megismétlése. (A másik döntését, a járőrök automata fegyverrel való felszerelését jobbára helyeselhetjük, bár önmagában – megfelelő képzés és lőgyakorlatok nélkül – ez sem üdvözítő megoldás, csak 1,28 kilogrammal megterheli a rendőrök derékszíját, és vannak már a 61-esnél lényegesen korszerűbb kis tömegű géppisztolyok is, de hát szegény ember vízzel főz...) Az állampolgárok jó része szemében ez megfelelő megoldásnak fog tűnni – a miniszter kommunikációs csapata tudja ezt –, valójában azonban nem old meg semmit, az őrült magányos lövöldözők lehetetlen feladatnak tetsző kiszűréséhez pedig végképp semmivel nem járul hozzá. A vérfürdő után egy ország kérdezte döbbenten: lehet legálisan, fegyverviselési engedéllyel gépkarabélyt tartani otthon? Pedig a sajtó ezt a kérdést már alaposan pertraktálta akkor, amikor felkerült az internetre a szímői lőtéren készült botrányos videó, melyen egy vasúti rendőr társaival egy Hedvignek nevezett bábura lövöldözött gépkarabéllyal. Akkor a lőtér üzemeltetői elmondták, a megfelelő engedély birtokában bárki vásárolhat ilyen fegyvert a fegyverboltban. A fegyvertörvény egyértelműen fogalmaz: az automata fegyver az A, azaz a tiltott fegyverek kategórijába tartozik, és csak a fegyvertörvény 8. paragrafusában engedélyezett esetekben hozzáférhető. A félautomata – öntöltő, de sorozatlövés leadására nem alkalmas – fegyver, mely automatának látszik – például gépkarabélynak – viszont már a B katogóriájú, engedélyköteles fegyverek csoportjába tartozik. Tartásához E kategóriás, sportcélú fegyvertartási engedély szükséges. Fegyvertartási engedélye Szlovákiában jelenleg mintegy 150 ezer embernek van.

A miniszter sietett az átalakított automata fegyverek betiltásával, hiszen amikor bejelentette, még nem volt készen a szekértői vizsgálat arról, hogy Ľubomír Harman sorozatlövéseket adott le, azaz „visszaalakította” az átalakított fegyvert félautomatáról automatára, csupán a szemtanúk állították, hogy sorozatlövést hallottak. Márpedig ha egy addig békés lakótelepen lövöldözni kezdenek, akkor könnyen előfordulhat, hogy a lakók több, gyors egymásutánban leadott egyes lövést sorozatlövésnek gondolnak. Soha meg nem tapasztalt stresszhelyzetbe került emberek vallomására alapozni egy törvénymódosítást, a szakértői vizsgálat elkészülte előtt nem nevezhető bölcs dolognak. Az 58-as gépkarabélyban, amely szerkezetileg a Kalasnyikov csehszlovák mutációjának tekinthető, „az egyes lövést biztosító elsütőemelő az elsütőbillentyűvel közös tengelyen van. Az egyes lövést biztosító elsütőemelő el van látva rugóval, furattal a tengely számára, és egy nyúlvánnyal, amelyre a tűzváltó tengely támaszkodik sorozattűz végrehajtásakor, és kikapcsolja az egyes lövést biztosító elsütőemelőt” – idézünk a fegyver műszaki leírásából. Éppen ezt a lehetőséget iktatják ki, mikor a fegyvert félautomatává alakítják, persze, egy ügyes fegyvermesternek nem okoz gondot ezt visszaállítani, ez azonban szakértelmet és eszközöket kíván, a bűnözőknek sokkal egyszerűbb a feketepiacon egy valódi automata fegyvert szerezni, mint ilyesmivel bíbelődni.

Az elkövető indítékait e kézirat leadásakor még nem ismertük. A miniszter mellett álló országos rendőrfőkapitány is ebben a szellemben nyilatkozott. Így a tárcavezető a megoldását az elkövetés eszközére építette. Tavaly a rendőrség statisztikái szerint az országban 84 gyilkosság és 45 emberölés történt. Megannyi borzalmas személyes tragédia, melyeket nem kívánunk sem relativizálni, sem párhuzamba állítani a hétfői, a Pápay-klán kiirtása után a második legnagyobb szlovákiai tömegmészárlással. A rendőrség ezek közül 15-öt minősített orgyilkosságnak és kettőt bérgyilkosságnak, a többi jó részét – leszámítva az 5 rablógyilkosságot – mondhatni családon belül követték el, az áldozat gyakran ismerte az elkövetőt, a gyilkos eszköz pedig a legtöbbször az volt, ami az elkövető keze ügyébe került. Tavaly az Új Szó olvasói is borzonghattak azon, amikor egy szomszédi szóváltás követően egy jól szituált mérnök egy Kassához közeli faluban kaszával kaszabolta szét szomszédját, összesen nyolcszor vágta bele a mezőgazdasági eszközt, melyről mi magyarok Dózsa György óta tudjuk, hogy nagyon veszélyes, mégsem kezdeményezte senki, hogy tiltsák be a kaszákat. Azért, mert „csak” egy szomszédot ölt meg vele? Persze, a kasza nem lőfegyver. De Lipšic hirtelen jött megoldása azért is álságos, mert betiltja a 7,62 milliméteres, köztes lőszerrel tüzelő gépkarabélyt, miközben akinek van D (vadász) kategóriás fegyvertartási engedélye, az jobb fegyverboltokban továbbra is nyugodtan rendelhet akár - túlozzunk! - .700 Nitro Express típusú, elefántvadászatra kifejlesztett lőszert is, melynek a tűzereje összehasonlíthatatlanul nagyobb a betiltani akartnál.

Úgy látszik, a kereszténydemokrata belügyminisztereknél van valamiféle macsós „hatékonynak tűnni”-vágyás. A jelenlegi tárcavezető volt párttársa és elődje, Vladimír Palko például közvélemény-kutatásokban mérte fel, hogy megfelelő fickónak tartják-e őt a választók. Daniel Lipšic megoldási javaslata, azon felül, hogy néhány fegyvermesternek rövid távú munkát biztosítana a félautomatává alakított gépkarabélyok végleges hatástalanításával, se nem reagál a mészárlás kiváltó okaira – hisz nem is ismerjük azokat –, se nem járul hozzá a megelőzéshez – ámokfutók esetében, sajnos, ez lehetetlen, a cselekmény jellegéből fakadóan. Az állampolgárok biztonságérzetét sem adja vissza. Nem jó semmire.